Ez a poszt a sztorizós sorozat harmadik befejező része.
Mikor munkásmozgalmi múltamat kezdtem 18 évesen már önálló gépkezelő voltam egyedül egy 10 tonnás NDK gyártmányú lánctalpas munkagépen.
Rá kétévre megkaptam a "Szakma Ifjú Mestere" jelvényt ami a "Kiváló Dolgozó" kitüntetés fiataloknak szóló változata volt. Így ment ez abban a nagy bűdös cucilizmusban.Ez a gép sem különbözött a szocialista gépipari termékektől magyarul szar volt.Egy háromhengeres léghűtéses IFA motor volt benne ami a három henger kiegyensúlyozatlan járásának következtében gyakorlatilag szétrázta a gépet.Mint a vetőgépből a mag úgy hullottak a csavarok belőle. Tört tajta minden ami törhet. Szakadt a lánc ha éppen nem lépett ki belőle, mindig volt rajta hegeszteni való.Egyszer eltört a kanálmozgató munkahenger, szár végi szeme.Becsattogtam vele a telephelyre a műhelybe hegesztéses orvoslás eszközlése céljából.Egy fiatal kolléga volt a gépészeti osztály műhelyének a hegesztője.Mondom neki hogy mi a nyűgöm hegessze meg a munkahengert.A munkahengerszár az a munkahengerben mozgó fényes sima ezredmilliméterre esztergált rendkívül sérülékeny része.Külön vigyázunk rá hogy nehogy odaverjük valahova mert ha megsérül ereszti az olajat és csak a csere segít ami már abban az időben ('83) is százezres tétel volt.Kolléga helyére teszi a szár végére a szemet és akarja hegeszteni. Mondom neki takard már le a szárat mert a cunder beleég. Mondja hogy jó jó csak egy kicsit meghefteli hogy a helyén maradjon.A hegesztőpálcával próbált ívet fogni de sehogy sem sikerült. Pöcögtette egy darabig majd mikor sehogy sem kapott ívet akkor olyat csinált hogy nem hittem a szememnek.Mielőtt szólhattam volna végighúzta a pálcát a munkahenger száron. Na ott azon a fényes felületen kapott ívet.Kész.Munkahengerszár eldobandó. Árpi az építésvezető üvöltött mint a sakál pedig nagyon nyugodt ember, de ilyen amatőr hibát ember még nem látott. Kollégának még volt néhány hasonló húzása és kirúgták pedig abban az időben ez nem volt megszokott dolog.
Tizenhét évesen első évemet mint villanyszerelő segédmunkás töltöttem. A Gazdagréti új telephely villanyszerelését csináltuk egy kollégával.
Az egész dologból annyi hasznom mindenképp volt hogy a kolléga apránként megtanított a villanyszerelés alapjaira.
Olyan jól hogy később a saját házam építésekor a villanyszerelést én csináltam.
Volt egy főnökünk aki hol megjelent hol nem mert valami munkavédelmi főmufti is volt mellette. Egész tevékenysége kimerült a villanyszerelő műhelyben történő kávéfőzésben ami az egész telephelyen dolgozó munkás kollektíva részére történt, természetesen jó pénzért.
Így aztán a műhely egyfajta közösségi találkozóhely is volt egyben mert mindig volt ott valaki kávét inni.
Én mint 17 éves fiatal versenyző az akkori divat szerint egy honvédségi gázálarc táskában alias szimattatyóban hordtam a napi elemózsiámat.
Ez a nevezetes szimattatyó hogyis mondjam, igen viseltes állapotban volt de akkor ez volt a menő.
A műhelyben volt egy nagy satupad aminek az alsó polcára volt mindig bedobva ez a szatyor.
Fölötte az asztal lapján tanyázott a kávéfőző.
Fönökünk Flóri bácsi aki egyébként egy rendkívül jóindulatú kedves embr volt és tényleg egy rossz szót nem szólhatok róla egyik este mikor mentünk be rendkívül szomorúan ül a padon és mindja nekem hogy "Jani nagy baj történt".
"Mi a baj Flóri bácsi?" "Fölkészítettem egy kávét és valahogy elfelejtettem alátenni a csészét. Az öszes kávé a satupad deszkái közötti résen a táskádra folyt"
Nézem szerencsétlen meggyalázott táskámat, hát amúgy is viharvert állapotán nem javított egy főzet kávé az tény. Persze egy jót röhögtem az eseten mondtam az Öregnek hogy szóra sem érdemes majd kimosom.
Néhány hét múlva megyek be este a műszak végén Öreg ül a padon én meg nyúlok le a táskámért mikor Flóri bácsi megszólalt "Jani van ám ott tisztább rongy is megtörölni a cipődet". "Bocs Főnök de ez a táskám".
Flóri bácsinak máskor is voltak érdekes aranyköpései.
Abban az időben katonák is dolgoztak építkezéseken és így a mi cégünknél is.
Ők is bejártak kávézni. Egyszer nyáron iszonyú meleg volt, bejön két cigány katona kávét inni.
Tényleg az átlagnál is feketébbek voltak.
Flóri bácsi megszólalt "na magukat is megsütötte án jól a nap". Mi gyorsan elfordultunk úgy röhögtünk de a cigánygyerek vette a lapot és válaszolt " a természet Flóri bácsi a természet"
Flóri bácsi anyira naív volt és olyan távol állt tőle mindenfajta rasszizmus hogy eszébe sem jutott hogy milyen kétértelmű megjegyzést tett.
Egyszer rám bízta a Trabantja kerekének a felfújását.
Én mint nyeretlen kétéves akkoriban mit tudtam hogy mi a különbség a radiál és a diagonál abroncsok között.
Nyomom bele kompresszorral a levegőt és nem akar emelkedni az autó nem akar gömbölyödni a gumi.
Már jó sok ideje nyomom bele, gondoltam leellenőrzöm.
Kettő bart kellett volna beletenni de a műszer hatnál kiakadt és egyben tönkre is ment.
Egy életre megtanultam mi a különbség a radiál és a diagonál abroncsok között.
Százhalombattán dolgoztunk.
Egyik reggel jön a művezető hogy a cég valamelyik osztályvezetőjének a telkén sávalapot kell kiásni Érden. Na lóhalálában irány a célszemély telke.
Odaérek, látom hogy már van ott egy JCB ki is ásott vagy 5 méter sávalapot a nyolcvanötből.
Jön a főnök mondja hogy itt a rajz, összesen 85méter a sávalap teljes hossza itt egy brigád segítenek mindenben a másig gép kihordja a földet amit kiástam, viszont délután kettőre itt van 50köbméter beton egy betonpumpával és addig ki kell ásni ha az ég leszakad akkor is.
Nabazmeg.
Mondom ok de egyet kérek. A falak sorrendjét én határozom meg és csak azt a falat és csak akkor jelöljék ki ha én mondom.
Jó rendben.
Szerencsém volt mert a brigádvezető egy nagyon profi kőműves volt és egyből vette a lapot hogy most fennforgás van.
A sávalap ásás az mindig nagy figyelmet és kombinációs készséget igényel.
A sorrend a lényeg. Néztem néhány percig a rajzot aztán hajrá.
Kétóra felé már az utcán kezdtek sorbanállni a mixerek tele betonnal.
Fél háromra végeztem a tökömről is folyt a víz.
Agyilag úgy elfáradtam hogy szabályosam lezsibbadtam.
Piszkosul kell figyelni az alap egyenességére és hogy ne szorítsam ki magam de mégis hozzáférjek minden részéhez.
Mondom a tulajnak, mi lett volna ha nem tudom kiásni?
Azt mondja "TUDTAM hogy megcsinálod. Azért jöttél te"
Volt egy időszak mikor egy építési vállalkozónak dolgoztam rendszeresen maszekban.
Ha alapot kellett ásni mindig engem hívott.
Azt mondja nekem egyszer hogy ki kéne ásni egy alapot de ő nem ér rá és a felesége jön majd oda ő is mérnök és ő fogja kijelölni a sávalapokat.
Mondom semmi baj, csak mészhidrátot hozzon amivel kiszórjuk.
Általában valami fehér porral legtöbb esetben mészhidráttal szórjuk ki az írányokat.
Másnap megyek oda, jön a felesége és mondom hogy akkor ki kéne szórni az alapot.
Teljesen ledöbbentem mikor kivett a kocsiból két kiló lisztet.
Mi ugye építőipari keretekben gondolkodunk. Építőipari anyagokban gondolkodunk.
Ez a nő kilépett ebből és azt mondta miért szaladgáljon tüzépekre amik szombat reggel hétkor nincsenek is nyitva. A spájzból hozott két kiló lisztet és bőven elég volt az összes alaphoz. Mekkora ötlet.
Tipikus női gondolkodás de zseniális.
Attól kezdve ha bárhová mentem alapot ásni vittem két kiló lisztet.
Volt a cégnek egy betonkeverő és előregyártó telepe a dunaparton.
Saját célra és eladásra gyártottak ott betont, különböző aknaelemeket és betonacélt.
Az aknaelemek előregyártásához egy targoncával hordták oda a betont.
Egy nagy surrantó tartály volt feltéve a targoncavillára, a kezelő gyakorlatilag semmit nem látott előre.
Nem volt probléma a megteendő út kb 50méter a kezelő megtette már több ezerszer.
Történt egyszer hogy bejött a telephelyre egy IFA és megállt az előregyártás bejáratánál majd elment az irodába intézni hogy mit vigyen.
Tudni kell hogy a telephely a Duna szintjétől vagy 10méterrel magasabban volt és szalagkorlát választotta el a telephelyet a víztől merthát egy nagy rézsű volt lefelé a Dunához.
Az IFA megállt a sofőr elment, az IFA-val szembeni szalagkorlát pont akkor valami javítási célzattal le volt szerelve.
Tibi odavolt betonért a targoncával és visszafelé jövet nekiment az IFA platójának hátulról.
Az IFA beindult és alapjáraton szépen elkezdett gurulni a Duna felé. Körülbelül 6 métert kellett gurulnia hogy a rázsűn lecsúszva a dunában kössön ki.
Hajszálon múlott hogy nem lett baj.
Az előregyártás telepének a végén volt egy kiszuperált munkagép. Ott állt már évek óta néha használták valamire.
Ennek a munkagép nek a gémje fogta meg az IFA-t valami isteni szerencse folytán.
Mi messziről néztük az eseményeket esélyünk sem lett volna beavatkozni.
Az IFA alapjáraton gurulva a szélével nekiment a munkagáp gémjének majd lefulladt.
Semmi anyagi kár nem történt.
Mielőtt még valaki szóvá tenné, igen az IFA nem elektromos leállítású dízel hanem ha sebességben hagyják bármikor elindítható ha meglökik.
Tóniról írnék most egyik kollégánkról.Szülei sajnálatos módon meghaltak ő egyedül lakott a szülői házban egy kis faluban ahol nemrég stadiont avattak.
Tóni nem volt az első sorban mikor az észt osztották de jó melós volt.
A hegesztők mellett volt segédmunkás de aztám minden kubikosmunkára is beosztották.
Kijárt a temetőbe gondozni szülei sírját mikor észrevette hogy azok bizony az idő múlásával megsüllyedtek.
Tóni agyában azonnal megfogalmazódott a helyzet orvoslásának mikéntje.
Következő péntek este a kisbuszba amivel hordták beletett egy döngölőbékát.
Másnap talicskával kitolta a temetőbe és nekiállt megböngölni a sírt.
A temető csendje és nyugalma tovaszállt.
Irtózatos berregés dübörgés és csípős kétütemű motorfüst lepte be az addig békés helyet.
Sajnálatos módon Gádriel arkangyal pont akkor fújta meg a feltámadás kürtjét de ezt a zajt nem tudta túltrombitálni ezért a feltámadás határozatlan időre el lett halasztva.
A mindig temetőt járó fekete ruhás öregasszonyok a mai napig nem heverték ki a sokkot.
Tóni komótosan megdöngölte a sírt majd vitt rá néhány talicska földet azt is megdöngölte, nehogy már félmunkát végezzen és utána hazatolta a szerkezetet.
Bombákról.
Ennyi év áskálódó múlttal az ember óhatatlanul beleakad néhány bombába.
Az elsőket a Gazdagréten ástam ki. Tűzszerészek kijöttek, fémkeresővel még találtak párat.
Aztán utána sokáig semmi.
Majd, a Budai Vár oldalában egy irodaház ásása közben találtam néhány fegyveralkatrészt meg orosz katonai sisakot.
Gondolták hogy lesz ott több is és kirendeltek egy állandó figyelőt egy nyugdíjas tűzszerészt oda.
Tűzkeresztségen átesett öreg harcos volt mert a fél karja fél szeme hiányzott és az arca tele volt srapnel okozta hegekkel.
Viszont egy végtelenül kedves jóhumorú fantasztikusan vidám társasági ember volt.
Érdekes hogy az út túloldalán van a tűzszerészek emlékműve egy csodálatosan kifejező szobor.
Néhány szétrohadt fegyvernél egyebet nem találtunk.
A következő eset a Százhalombattai olajfinomítóban történt.
A kollégám ásás közben talált vagy 50 darab Katyúsa rakétát.
Zsírpapírba csomagolva gyári tiszta állapotban.
A közelben csak 10 darab többezer köbméteres benzin és gázolajtartály volt.
Na abbol volt némi futkározás.
Tűzoltók, tűzszerészek, biztonsági emberek garmadája akart nélkülözhetetlennek látszani.
Végül nem vitték messzire hanem a finomító saját sittlerakójában ástak neki gödröt és ott robbantották fel.
Aztán én is beleszaladtam a jóba.
A Richter Gedeon gyógyszergyár terjeszkedés céljából megvette a mellette lévő magnezitüzemet és azt lebontották majd mi közművesítettük.
Na ott sok bombát találtunk.
A tűzszerészek szinte naponta jöttek.
Volt amit helyben felrobbantottak volt amit elvittek.
Én egy légvédelmi löveget haraptam ketté.
Ez úgy néz ki mint egy nagy puskalőszer.
Olyan 10centi átmérőjű réz hüvely egy kézigránáthoz hasonló nagyságú fejjel.
A fej olyan mint a kukoricagránát csak nem kívül van rovátkolva hanem belül.
A réz hüvelyben lévő puskapor elindítja a fejet felfelé közben szúrólángot ad a fejben lévő töltetnek.
Mikor elért egy magasságot ott felrobban és rovátkolás mentén srapnelokra osztódó fej tesz kárt a repülőkben ha van a közelben.
Na ennyire tellett a sztorizós posztokból, köszönöm hogy elolvastátok.