Egy olyan, évente ismétlődő eseményről szeretnék most írni ami gyerekkortól kezdve végigkísérte az életemet egészen odáig míg otthon laktam.
A falusi embernek a disznóvágás az év egyik legjelentősebb eseménye. Széplelkű apácaneveldei kiskegyedek innentől ne olvassák. A vegáknak egyenesen tiltott.
Egyfajta aratás ez is, csak nem a kenyérnekvalót hanem a kenyérhezvalót takarítják be. Jelentős esemény ez, általában telente családonként 1-3 disznóvágás volt a jellemző. Pláne még a fagyasztókorszak előtt.
Mi a disznóvágás első lépése? Megvenni a malacot.
Itt időzzünk el egy kicsit. Az én apám az úri nevén Állatvásártéren, magunk között a malacpiacon vett kismalacokat. Általában februárban szólt hogy lemegy körülnézni. Ez a körülnézés ritkán sikerült csak körülnézésnek mert szinte biztos volt hogy nem tudott ellenállni 2-3 sügének és megvette őket. Ez is egy tudomány, ehhez is érteni kell. Tudnivaló hogy a mangalica korszak után jött el a húsdisznók korszaka. A húsdisznóknál viszont tudni kell hogy melyik fajtákat melyik fajtával lehet keresztezni mert különben versenyagár lesz az utód. A gyakorlatban ez úgy működik hogy ha valakinek van anyakocája és ugymond be akarja rakatni akkor két lehetőség van. Az egyik hogy kihívja az inszeminátort aki ránézvén az anyakocára tudja hogy melyik kan spermáját kell elővenni és megtermékenyíteni vele a kocát. Az utódok garantáltan kiváló húsdisznók lesznek. 
