Úgy tervezem hogy a következő posztom egy komoly téma komoly tárgyalása lesz. Mivel az utóbbi posztok is elég komolyak voltak ezért most egy könnyedebb írás következik. Nem humoros történetek, inkább csak sztorik amik megestek velem. Történetek munkáról gyerekkorról hobbiról emberekről.
Újpesten a Meder utcában dolgoztunk. Én egy hatalmas földből összetúrt domb tövében álltam a géppel és vártam hogy jöjjön egy teherautó ami hordta el a földet. Mellettem nem pár méterre egy kis fa állt amin verébhad rajcsúrozott. Egyszercsak a mögöttem levő domb takarásából mint a villám közéjük vágott egy karvaly. kiragadott egy verebet és a gép mellett landoltak a földön tőlem néhány méterre. A ragadózó a vadászat megerőltetésétől kifulladva tátott csőrrel pihegett, a veréb a karmai között még mozdult néhány utolsót. A karvaly nem tudta mit csináljon. Látta hogy valami nincs rendben de nem mozdultam. Ő sem, így egymást néztük vagy öt percen keresztül. Olyan közel volt hogy minden tollát meg lehetett számolni. Csodálatos teremtése a természetnek. Egy eleven gyilkológép az alacsonyröptű solymászat kedvelt madara. Idős példány mert teljes tollazata erre utalt. Ahogy nyitott csőrrel kapkodta a levegőt a szárnyát félig leeresztve mintegy védve zsákmányát, nézett a szemembe az valami hihetetlen élmény volt. Aztán egyszercsak meggondolta magát és a verébbel együtt elrepült.
(a kép illusztráció)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
