Ass blaster

Immár második alkalommal látogattunk ki a Hemel Hemstead-i gőzgép bemutatóra. Mivel a fiam anyósommal és a sógornőmmel másik programot választott, így a feleségemmel ketten és a szomszédéktól még ketten valamint kint a helyszínen Zolikával és feleségével kiegészülve hatan látogattuk meg a bemutatót. Előző nap szakadt az eső feláztatva a mezőt de szerencsére a parkoló füves volt és az egész kiállítási terület is kivéve a főutat amit a gőzgépek és traktorok felvágtak. Nem volt vészes mert azért a víz lefolyt a sár szikkadt, járható volt a terület. Az odavezető utat megint egy traktor pótkocsiján tettük meg

Az egész rendezvény bevétele egy kórház számlájára megy. Tavaly 25ezer fontot sikerült összegyűjteniük de az az idei év időjárása nem kedvezett a kiállításnak úgyhogy ez most messze elmarad a tavalyi összegtől. Utólag mondta Zolika hogy a vasárnapi napot az eső miatt törölték. Benn a területen az öreg autók és motorok részén a tavalyi százzal szemben két autó árválkodott. A pénteki eső sokakat elriasztott valamint nem kockáztatták meg hogy féltett kincsük elakadjon a sárban. Traktorokból viszont óriási volt a felhozatal. A benzines Fordsontól a rozsdatemető, de működő kombájnig minden volt.

Továbbhaladva az angol óriás, shire ló bemutatóját láthattuk. A világ legnagyobb lovai közülük kerülnek ki. Állítólag két méteres marmagasságúak is lehetnek. Ezek itt nem voltak olyan nagyok de pónilónak semmiképp sem nevezném őket. A testfelépítésük arányosabb mint a muraközi lóé amelyiknek rövidebbek lábai de szélesebb háta-fara van. Nagyon jellegzetes a patát fedő hosszú szőrzet valamint a gazdáik által a sörényükbe és farkukba font színes szalagok. Ezután öszvérek vették át a porondot és megmutatták hogy hogyan segítették a katonákat teherhordóként a második világháborúban. Aztán továbbmenve patkolókovács mutatta meg szakmája szépségeit.

 Továbbmenve solymászbemutatót láttunk. Nagy kedvencem a solymászat bár én nem gyakoroltam de elég sokat tudok róla. Egy gyönyörű Feldegg sólyommal tartottak bemutatót. Ez a madár a magasröptű vagy magasan pedző solymászat kedvelt madara. 

Utána megebédeltünk. Zolika azt mondta csak a paelláért jött ki, na akkor mi is megkóstoltuk. Zolikának most az egyszer igaza volt. Valami fantasztikusan finom volt. Pont akkor készült el, így a legfrissebb adagot kaptuk bár az is perceken belül elfogyott. Megállapítom hogy a paella bizony kedvencünkké lépett elő. Ráadásul egy ilyen kiállítás itt nem a vendégek lerablásáról szól, a nagy tál paella 5 font volt. Utána egy bűnrossz cidert ittam. Állítólag ez az igazi klasszikus cider. Igaz lehet mert amit a farmer marketban vettem az is ugyanilyen rossz volt. Maradok a Bulmersnél

Mikor jóllaktunk továbbindultunk a kirakodóvásár felé. Ez olyan volt mint a carboots piacok. Mindenféle régiséget árulnak meg új dolgokat is mint például fából készült virágtartókat, külön kihangsúlyozva hogy nem kínai termék. Nagyon érdekesek a régi olajbeöntő kannák amik egyben tölcsérek is. Aztán voltak mindenféle gyilkolászós, saraboló kaszaboló eszközök is. Zoli barátom mindjárt elkezdett hadonászni egy baltával. Bezzeg az ásó kapa gereblye nem vonzza ennyire. Csodálatos karbidlámpákat láttam az egyik asztalon majd a szomszédasszonyról készítettem egy remek felvételt mikor felpróbált egy női katonakalapot.

Elérkeztünk a stabilmotorok kiállításához. Uramisten.... az a hang... az a szuszogás ahogy meg lehet számolni a puffanásokat. Ezek arra lettek kitalálva hogy az örökkévalóságig pöfögjenek. A szivattyútól a fúrógépen át a darálóig mindent hajtanak. A többség egy öntöttvas tömb. Általában párologtató hűtéssel. Van amelyik a legegyszerűbb hörgőszelepes. Négyszáz az üzemi fordulatszáma. Összehasonlításként egy korszerű autó alapjárata 800-1000-ig tart. Egyszerűek mint a faék de a feladatukat maradéktalanul teljesítik.

https://www.youtube.com/watch?v=XtXbsxzoVmQ&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=wgkSfd4G1Vw

Ugyanilyen érdekes a gőzgépek részlege. Csodálatosan felújított kis és nagy gőzmasinák, úthengerek, traktorok autók.

https://www.youtube.com/watch?v=t-UeIourQ4M&feature=youtu.be

A következő stand egy rendkívül érdekes hely volt soha nem láttam még ilyet. Egy csapdagyűjtő kiállítása volt. A fő profil az a leggyakoribb tányércsapdákból volt de valami elképesztő ötletes csapdák is bőven voltak. Még olyan középkori kováspuska is volt amivel az állat saját magát lőtte le. 

Innen aztán hazafelé vettük az irányt, pontosabban Zolikáékhoz ahol olyan kertipartit rendezett ő és kedves felesége hogy komolyan felmerült a hozzájuk költözés gondolata.Volt ott habzsi-dőzsi tejbe-vaj meg minden egyéb. Na jó, a tej és vaj helyett újzélandi bor és hazai törkölypálinka folyt. Itt kell megemlítenem hogy újabb Határátkelő poszt van kilátásban mert a család egyik tagja emigrálni készül. Tudni kell hogy eddig a kedvenc az egy macska volt. Körbe volt rajongva és úgy élt mint a Kínai Császár.Néhány hete viszont hoztak egy kutyát.Fajtája szerint Szváziföldi Oroszlánölő. Még csak három pitbullt eszik reggelire de csak mert fiatal. Ez nem a Sátán Kutyája hanem maga a sátán. Egyből torokra támad(ha felemeled). Zolikáék Calaisban vették három marék üveggyöngyért egy bushman menekülttől. Őt is örökbe akarták fogadni de hozta volna az egész faluját így csak a kutya jött.

A macska azóta titokban pszihoterapeutához jár és otthon a küszöb alatt közlekedik. Néha láttam elosonni szorosan a fal mellett vádló szemeket meresztve gazdáira. Már eldöntötte hogy kivándorol.

Szóval ott tartottam hogy miután degeszre ettük magunkat, a romokat hátrahagyva jó későn hazaindultunk.

Ez is egy jó nap volt

Köszönöm hogy elolvastátok.

Amióta aktív blogéletet élek elég sokan megmondták már hogy ki vagyok. Voltam liberálbolsevik SZDSZ fan, voltam szélsőjobboldali fidesznyik,  náci antiszemita és zsidóbérenc egyszerre. Egyéb jelzőket nem is említve.

Való igaz nem szoktam mellébeszélni és nem érdekel kinek a tyúkszemére lépek rá.  Van nekem egy nagyszerű védőpajzsom amit pofátlanul használni is szoktam. Ez pedig az hogy én végül is egy aluliskolázott proli vagyok akinek jogában áll hülyének lenni. Amilyen tudásanyagot életemben összeszedtem és amilyen következtetéseket levonok abból egy jó esetben is félművelt proligyerek képe rajzolódik ki, és ezen nincs mit cáfolni. Úgy vagyok vele mint a csörgősipkás udvari bolondok hogy mindig kimondhatom amit igazságnak gondolok de ha betalál akkor mondhatom azt hogy bocsánat én csak egy hülye(melós) vagyok.

Magyarország a cimkegyártás és a beskatulyázás országa. Aszerint ítélnek meg embereket hogy mit eszik, mit néz a tv-ben, hol vásárol, milyen autóval jár, milyen ruhát hord, és még lehetne sorolni. Ezekből komplett jellemrajzokat állítanak fel. Néhány mondat után már megállapítják hogy Fideszes vagy Szoci, hogy náci vagy liberális. A magyar ember színvak. Csak fekete-fehérben lát. A „Szürke ötven árnyalata” neki ismeretlen fogalom.

Mi van ha én azt mondom hogy támogatom a halálbüntetés visszaállítását, a sorkatonaság újbóli bevezetését, a Makarenkói nevelési elveket és különbséget teszek buzi és meleg között.

Ugyanakkor egyetértek a melegházassággal sőt még jobban azzal hogy a melegek gyerekeket nevelhessenek, egyetértek a könnyűdrogok legalizálásával, az abortusszal és az eutanáziával.

Na most akkor tisztelt közönség , határozzák meg hogy ki vagyok. Melyik táborhoz tartozok?

Mindig arra törekedtem hogy az érem másik oldalát is megmutassam. Hogy próbáljak más oldalról is láttatni dolgokat. Számtalan konfliktus és internetes csörte következett ebből. Nem bánom.

MINDEN HARCOT MEG KELL VÍVNI.

Az egyén nyomot hagy maga után a világban.  Mikor egy régi  százéves csatornát bontunk akkor elgondolkodok rajta hogy vajon kik építették, hogyan éltek, milyen körülmények között dolgoztak?

Mi a sorsuk a kimondott gondolatoknak a leírt szónak? Ha majd egyszer a távoli jövőben mikor egy diggerdriver  bont egy öreg épületet a Madách téren és a romok között kezébe akad egy plakát valami Diggerdrájver előadásról, vajon elgondolkodik rajta hogy kik alkották, kik játszották, ki írta, mi lett velük milyen életet éltek? Esetleg rákeres erre a blogra, és elolvassa ezeket a sorokat, mit fog gondolni? A korszerű adathordozók, a könyv  az újság, a TV, az internet meddig őriz meg bennünket?

Mindez nem lényeges. Az igazán fontos az hogy MOST mit tudunk adni. Bagossy Lacinak email váltásaink közben többször visszatérő mondata hogy ez a színdarab még sokáig örömet fog szerezni az embereknek. Aztán ezen egy kicsit elgondolkodtam. A munkák többségének produktuma általában nem közvetlenül okoz örömet. Ha jól működik egy csatorna aminek építésében résztvettem azért nem fognak engem emlegetni. A szórakoztatóipar más. Az azonnali örömszerzésre épül. A rendező, a stáb, az előadó azonnali reakciókra számíthat. Szellemi terméket adnak elő ami közvetlen kapcsolatban van a közönséggel. A színpad és a nézőtér nem egymástól független egység. Az előadás alatt egy komplett egészet képező közös  organizmus az egész színházterem. A közönség legalább úgy hat az előadókra mint színészek a közönségre. Ugyan semmi köze a fizikának a szórakoztatóiparhoz de nem tudom más szavakkal mondani minthogy a hatás ellenhatás törvénye ott is jelen van.

Ebbe a körbe kerültem én be ezzel a bloggal. Örömet szereztem sok embernek. Jó ezt leírni.

Voltak nehéz pillanataim. Szerencsére  van mellettem valaki aki  hisz bennem és átsegített a nehézségeken. Sokat köszönhetek neki.

A blogírás mostmár az életem részévé vált. Mindenről írok ami érdekel, márpedig sokminden érdekel. Nem mindig a népszerű álláspontot képviselem. Nem akarok elvárásoknak megfelelni. Nem akarok polkorrekt módon írni. Ha megkérdik rasszista vagyok vagy nem akkor azt mondom hogy igen. Holnaptól mondhatnám azt hogy nem. Akkor hazug ember lennék. Viszolygok a homoszexualitástól vagy nem? Igen, viszolygok. Ha mást mondanék hazudnék. Soha nem ártanék egy melegnek sem. Teljes jogú tagjai a társadalomnak és mindenben egyenjogúnak kell lenniük. Soha semmilyen megkülönböztetést nem tennék az irányukba. A viszolygás ettől még megvan.

Ha ez a blog nem generálna vitákat azt kudarcnak élném meg. A vita az egy stratégiai játék mint a sakk. Ugyanolyan lényeges a megnyitás és sok lépéssel előre kell gondolkodni. Lehet konfliktuskerülően is írni. Ismerek ilyen embert, embereket. Jó blogokat írnak de én nem TUDOK olyan lenni. Persze ez baj hiszen rengeteg ellenséget szereztem már magamnak.

Ha viszont nem tudok olyan lenni akkor legalább ezt a konfrontációs stílust próbáljam tökéletesíteni. Nekem elég ha a megmaradt barátaim jó embernek tartanak. Az élet folyamatos kihívás. Az élet művészet. A kompromisszumkötések művészete és a túlélés művészete. Ezekből aztán kinek több, kinek kevesebb jut.

Harcolunk a családunkért, a munkánkért, a baráti kapcsolatainkért, az egészségünkért, az életünkért.

MINDEN HARCOT MEG KELL VÍVNI

Maradjunk ennyiben.

 Köszönöm hogy elolvastátok.

Igen, már megint építőipari poszt következik. Aki nem ismeri az angol építőipari hagyományokat annak érdekes lesz. Előtte azonban néhány szót ejtenék arról hogy hol tart az építőipar és mi a jövője.

Egy kis kitérőt kell tennem. Henry Ford nevét mindenki ismeri. Ő vezette be először a szalagrendszert az autóiparban. Részegységekre bontotta az összeszerelést és az emberek egy, jól begyakorolt munkafolyamatot végeztek a szalag mellett. Hatékonyabb lett a gyártás, megbízhatóbbak az autók, olcsóbban lehetett adni őket, aminek folyományaként ahogy akkor mondták, kerekekre állította Amerikát. Ez a forradalmi újítás később átment robotizált gyártásba és látjuk hova fejlődött az autóipar száz év alatt.

A házépités hasonló utat jár be. Évezredeken keresztül szinte minden alkotórész helyben készült. Egy öreg parasztházon taláncsak az a néhány kis ablak volt ami asztalosműhelyt látott. Az én apám az udvaron ásott gödörből saját maga vetette vályogból építette a házunkat.