Idén is megejtettük szokásos látogatásunkat Tibor barátomnál, és az általa vezetett Ramsbury sörgyárban. Több posztot is írtam már róla, most ez annyiban lesz más hogy eljöttek a szomszédék is akik egy fiatal pár, másfél év óta élnek Londonban és régóta jó barátságban vagyunk. Azért írom így mert ez a poszt kikerül a Határátkelő blogra ahol ismerik őket de kikerül a blogomra is ahol nem mindenki tudja kikről van szó. Szomszédasszonyt megkértem hogy írja meg ő is a nap történéseit és együtt jelentessük meg, mintegy felváltva mondjuk el hogyan láttuk az eseményeket.

 A fiam térdsérülése miatt itthon maradt így négyen indultunk útnak. Már az út sem volt látnivalók nélküli mert valahol Uxbridge környékén oldtimer találkozót tartottak és az A40-es autópálya tele volt veterán autókkal. Előttünk ment egy múlt század eleji gyönyörűen felújított tűzoltóautó, nyitott fedélzetén három vidám fickóval. Aztán az autópálya után jött a csodálatos angol vidék szűk utakkal és kétoldalt az út fölött összeboruló fákkal. Végül megérkeztünk a birtok kapujához amin behajtva mindjárt meg is álltunk mert a marhakarám oszlopáról pont akkor csapott le a fűbe egy ölyv gyászba borítva egy egércsaládot a családfő likvidálásával. Ott előttünk néhány méterre  Sajnos mire feleségem elővette a fényképezőgépet addigra egérpapa  utódai az árvaellátást is elköltötték. Aztán néhányszáz métert megtéve a háznál várt Tibor a tündéri kislányukkal. Mikor először meghívtak minket akkor volt néhány hónapos mostmeg már három éves. Ha Isten hosszú életet ad akkor előttünk fog felnőni Dorka. Mondtam is Tibinek hogy SZERENCSÉRE az anyja szépségét örökölte. Persze ez csak vicc volt mert a barátom igazán jóvágású férfiember, bár hogy jó helyen van-e a vágás az vita tárgyát képezi.(1-8)

„Egyik ámulatból a másikba estünk, alighogy megérkeztünk Portugáliából, volt egy remekbeszabott délutánunk Zoliék hemeli rezidenciáján, majd érkezett a meghívás Ramsburybe, amit ezúttal örömmel elfogadtunk. A Digger házaspárral utaztunk, útközben láttunk hitleri Németországot idéző, egyszerűbben fogalmazva karlendítéses indexszel szerelt régi tűzoltóautót, csodálatos Ford-T modellt és mégcsodálatosabb oldtimer Volvot, mindenki integetett, villogott nekik, igazi öregautó felvonulás volt az autópályán. Találkozójuk volt, el is haladtunk mellette, sőt, visszafelé is láttunk egy-egy régi szépséget, de mennyi minden történt közben, hajjajjjjj....”(9-16)

Némi beszélgetés után sétáltunk egyet a birtokon. A Kennet folyó kristálytiszta vizében méretes pisztrángok úszkáltak. Potom háromezer fontért akár horgászengedélyt is válthatunk. A vízben egy tartályban folyami rákok vártak sorukra. A patak karbantartója oda gyűjti őket és a konzorcium PUB-jában tálalják fel őket rákkoktél formájában. Kacsák és hattyúk tanyáztak a parton a sövények formára vágva a fűszálak jobbra igazodva díszlépésben egyirányba belőve parádéztak. Minden gondozott tiszta ápolt, de ugyanakkor hatalmas vadvirágmezők is vannak érintetlenül burjánzásnak indulva. Látogatást tettünk a konyhakertben ahol a terményekkel szintén a konzorcium PUB-ját látják el. A lányok ettek valamilyen paradicsomot amitől teljesen odavoltak hogy milyen finom de ehhez nem tudok hozzászólni mert nem szeretem nyersen.(17-30)

„Először is megérkeztünk Tündérkertbe, csak épp zárva volt a kapu. :D Telefonos segítségkérés és a "busy" gomb sűrű emlegetése közepette végre megnyílt az út, beléphettünk a birtokra, ahol vendéglátóink már vártak minket. Első körben apukával és kislányával találkoztunk, beinvitáltak minket, majd rövidke pihenés után sétáltunk egyet. Láttuk az égigérő paszuly helyi verzióját, kóstoltunk édes, napérlelte paradicsomot, meglestük a kristálytiszta patakban élő rákokat és pisztrángokat, felvilágosítottuk a házigazdát, hogy a kecske nem meghízott, hanem fel van töltve kisgidákkal, megszámoltuk, hogy a susuflynak 10 lába van, még ha csak 6, akkor is, majd mire anyuka is megérkezett, hazafelé vettük az irányt az Óperencián túlról. Rövidke készülődés és hosszas sakkozás után, hogy ki, mit és hol eszik és nem eszik, elindultunk ebédelni.”(31-44)

Közben megjött Éva, Tibi felesége és rövid megbeszélés után eldöntötték hogy a Ramsbury-i Bell PUB-ba megyünk ebédelni. Egy hatalmas nagy épület a falu közepén saját parkolóval kerthelységgel. Belépve egyből feltűnt a járólapokból, gerendákból hogy többszáz éves épület. Ez a konzorcium saját PUB-ja ahol a saját sörüket mérik saját kertjükből származó zöldségeket tálalnak fel. Ódákat zenghetnék a sörtésztában sütött halról meg a háromszor sült krumpliról, bár ahogy elnéztem szomszédasszony gombás rizottóját egy olyanért még vissza kell mennem oda.  Ezek már mind így együtt egy élménnyé teszik az ottartózkodást. A PUB-ot öt éve vette meg a konzorcium majd felújíttatta és azóta elnyerte az Év Étterme, és az ÉV PUB-ja címet. A shéf Michelin csillagos étteremből lett szerződtetve és mindez együtt eredményezi hogy szinte mindig telt ház van. Éva két évet dolgozott a PUB-ban és gyakorlatilag minden vendéget ismer, Tibi mint a helyi Nirvana igazgatója szintén. Sőt még én is láttam ismerőst, azt az öregurat és feleségét akikhez Tibor két éve elvitt megnézni múlt század eleji Rolls Royce Maharaja-t. Erről itt írtam http://diggerdriver.blog.hu/2014/09/02/igy_is_lehet_472. Hazafelé indulva egy a gyönyörű Morgan-t láttuk a parkolóban. (45-53)

„ Kár lett volna kihagyni, csak ez járt a fejemben. Míg a többség fish&chipsezett, én rizottót választottam, legnagyobb megelégedettségemre. Olyan isteni finom volt, szezonális, helyben termesztett hozzávalókból készítve, amilyet még talán nem is ettem. A friss rókagomba vitt mindent. A desszert epres trüffel volt, a sört pedig természetesen a helyi főzde szolgáltatta. 5 csillag, 10/10, nem tudom hova ragozni, tökéletes volt minden. A séf egy Michelin-csillagos étteremben szerzett gyakorlatot, láttuk, hogy honnan jön az alapanyag, ráadásul a 'The Bell at Ramsbury' volt már az év pubja és étterme is, szóval a minőségre egyfajta garanciát kaptunk, még mielőtt betettük volna a lábunkat. :) Ejtőzés, beszélgetés, "kicsi a világ" rádöbbenés után házigazdánk megmutatta birodalmát, ez volt az "utolsó csepp a pohárban" aznapra. Szó szerint.”(54-62)

Utána ejtőztünk egy kicsit Tiboréknál majd tisztelgő látogatást tettünk a sörgyárban. Első utunk a 12 fokra klimatizált lefejtő csarnokba vezetett ahol a hordókból frissen csapolt söröket kóstoltunk. Ez az a hely ami felé fordulva minden környékbeli férfi szőnyegen térdelve, naponta háromszor hajlongva mond hálaimát a puszta létezéséért is. Immáron hétféle sört gyártanak, köztük egyik új termékük neve Red Ram(Vörös Kos). Ezt a nevet a svéd király adta neki aki szinte minden évben meglátogatja a birtokot elsősorban vadászni de természetesen állandó vendég a sörfőzdében is aminek bárpulttal berendezett konferenciaterme kiváló hely némi iszogatásra. Aztán van még a Hell’s Highway(Pokol országútja) díjnyertes sörük aminek a neve a második világháborús holland, Operation Market Garden hadművelet(A híd túl messze van) 70. évfordulója tiszteletére kapta nevét. Atán átballagtunk a vodkalepárló csarnokba. Én ugyan minden évben meglátogatom a sörgyárat de minden évben kézzelfogható a fejlődés, a kicsi de biztos lépésekkel való haladás. Az utóbbi évben a márkaarculat kialakítása kapta a legnagyobb hangsúlyt. Írnék néhány szót a dizájnról. Elmúlt már az az idő mikor a söröscimkéhez lefényképezték a marhacsorda vezérbikáját és azzal a skót highlander jószággal adták el a sört. A vodkához ennél több kell. Neves dizájncéget bíztak meg a vodkásüveg megtervezésével. Kiváló munkát végeztek. Egy üres vodkásüveget kézbe véve a legelső meglepetés a súlya. Két centi vastag tömör üveg az alja és a falvastagság sem elhanyagolható. A súlynak önmagában is üzenete van. A teli vodkásüveg azt sugallja hogy igen, van benne anyag, hogy igen nem semmiért fizetsz. Olyan ez mint mikor az autótervezők a páncélszekrény ajtajának tompa puffanásához hangolják az autók ajtajának hangját. Az a biztonságot sugallja, azt hogy egy páncélszekrényszerű súlyos tárgy vesz körül és ez biztonságot ad. Ugyanazt az üzenetet közvetíti mint a vodkásüveg, hogy a pénzedért kapsz valamit. A vodkásüveg ék alakúan szűkül lefelé. A tartalom elfogyasztásától kicsit bizonytalan kézbe is biztonságosan beékelődik nehezen csúszik lefelé. A kupak zárórésze nyersgumi, az üvegen kívüli rész tömörfém a céget jelképező kosfej domborítással.. Ahogy pillantásunk lefelé halad  az üvegbe öntött Ramsbury felirat alatt egy remekbeszabott dombornyomott címke tűnik fel. Sötétkék háttérben ezüst domborítással hirdeti hogy ez egy Ramsbury Vodka. Lejjebb haladva egy kerek arany matricát látunk. Ez kérem szépen az Alkoholbogarak Világtalálkozójának a San Francisco-i alkoholverseny első helyét elhozó Ramsbury Vodka aranyérem emblémája. A minőség aranyérme. Végül legalul is van egy információs címke. Rajta van a lepárló címe, a búza termesztésének GPS koordinátái és a búzatábla neve, a búza fajtája valamint a vetés- aratás-lepárlás dátuma. Gondoljunk bele. Két éve üzemel a lepárló. Ezalatt a márkaarculat felépítve, a dizájn kitalálva, a legrangosabb aranyérem elnyerve. Ez a Tibigyerek tud valamit… (63-72)

„Én még nem jártam sörfőzdében, annyit tudok, hogy van a maláta meg a komló, abból valahogy sör lesz, aztán azt jól megiszom. Hát most láthattam, hogy is megy a móka, megkóstolhattam a különféle pörkölésű malátákat, sőt, még a komlót is, túravezetőnk pedig csapolt nekünk a legfrissebb sörökből egy-egy nyeletet, amit nagy örömmel, bár kicsit megfagyva kortyolgattam, bent ugyanis kb. 12 fok volt. Aztán megnéztük és megkóstoltuk az új fejlesztésüket, a díjnyertes vodkát. Összehasonlítási alapom nincs, ugyanis ilyen minőségű vodkát nem minden talponállóban kínálnak, annyit viszont mondhatok, hogy nagyon finom volt. Ennél már csak a télre készülő mézes változat lehet jobb, amibe beleszagolhattunk kicsit, hát mit mondjak... nem volt rossz. :D Egyik ámulatból a másikba estünk, olyan jól ki van találva minden: üvegek, grafikák, mintabolt... nagyon nagy élmény volt látni az egyes állomásokat a bezsákolt nyersanyagtól a palackozott, kiállított, kész termékekig. Meg eleve a rendezettség, a tisztaság kívül-belül, az egész azt a benyomást keltette, hogy jó kezekben van minden. Írhatnék még a vendéglátóinkról, de egyrészt ki tudja, mennyire szeretnek szerepelni, másrészt meg nem szép dolog a másikat kibeszélni a háta mögött - :D -, szóval legyen elég annyi, hogy örülünk, hogy személyesen is megismerhettük őket és szívből köszönjük a meghívást és a vendéglátást is! :)"(73-82)