A minap kezembe akadt egy felmondás. Egyik ismerősöm felkérésére írtam majdnem tíz éve. Előzménye az hogy ismerősömet és az egész munkacsoportot a főnökük a leggusztustalanabb módszerekkel terrorizálta. Amikor besokallt akkor megkért hogy írjam meg neki a felmondását. Ennyi idő után azt hiszem közzétehetem itt mindenki okulására és talán mintának is. A kötelező sablonokat nem másolom be csak az indoklást Íme:
Indokolás
Közvetlen főnököm és köztem fennálló kibékíthetetlen ellentét miatt nem látom értelmét hogy továbbra is a vállalat alkalmazottjaként dolgozzak. Mint szakmunkásképző iskolát végzett ember minimálisak az elvárásaim a munkahelyi bánásmódot illetően. Mégis, ezek között első helyen áll hogy felettesem intellektuális képessége meghaladja a mezei mókusét. Kollégáim és személyem munkája közbeni folyamatos és idegesítő zaklatása alapján levonható a következtetés hogy ő korunk ritka genetikai félresiklása. Jólöltözött oktalan kinézete hasznos volt mikor jelentkezett állásra, de ha felelősséget kell vállalnia valamiért azt áthárítja túldolgoztatott beosztottaira, reménykedve hogy tudásuk fedezi az ő alkalmatlanságát. Bár munkámat mindig tisztességesen és legjobb képességem szerint végeztem, panasz kifogás soha nem merült fel de főnököm minden emberi normát felrúgó, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő ordenáré, alpári és trágár megnyilvánulásai arra indítottak hogy véget vessek ennek az együttműködésnek. Mivel valószínűtlen hogy a helyzet egy teljes homloklebenymetszés nélkül megváltozna kénytelen vagyok benyújtani a felmondásomat. Huszonhat éves szabad magyar állampolgár vagyok, készen rá hogy munkaerőmet bármikor áruba bocsátsam. Viszont a becsületem, az értékrendem az emberi és női mivoltom NEM ELADÓ. Azt pedig hogy kiszolgáltatott munkavállalóként rendszeresen megalázzanak soha nem fogom eltűrni. Egészségemet, idegrendszeremet legfőképp pedig családi békémet egy ember miatt sem vagyok hajlandó kockáztatni. Mielőtt bárkiben is felmerülne hogy miért a távozást választottam egyéb megoldás helyett, akkor szeretném elmondani hogy tökéletesen tisztában vagyok a munkavállalókat sújtó magyarországi, feudális szinten megrekedt érdekérvényesítés "áldásaival". Pontosan ismerem munkahelyem "sógorkomajóbarát" összefonódásait, méltóságomon alulinak érzem hogy bármelyik munkahelyi kiskirálynál panaszt tegyek.Munkatársaimmal a viszonyom kiváló, nem várhatom el és nem is fogadnám el családos emberektől hogy állásukat kockáztatva kiálljanak mellettem. Ők kénytelenek tovább tűrni. Indítékaimat talán jobban megértik ha adalékként elmondom hogy volt olyan kolléganőm aki a megaláztatások hatásaként idegösszeomlást kapott és kénytelen volt felmondani. Ha lehet ezt a sorsot én elkerülném. Egyébként a munkáltatók és főnököm által legtöbbet hangoztatott mondat az hogyha valami nem tetszik akkor el lehet menni, sorban állnak a kapuknál. Én átadom a helyem egy sorbanállónak. További sok sikert kívánok a ..............................KFT-nek.
A történet utóéletéről annyit hogy ismerősöm még mindig ezen a munkahelyen dolgozik a benne szereplő munkahelyi vezető más munkahelyen és más ügyekért börtönbüntetését tölti vagy talán már szabadult.
