Az évek során hozzáértő emberek szakmányban gyártották az elemzéseket a rendszerváltástól eltelt időről. Ezek az elemzések újságírók, közgazdászok, politológusok és egyéb diplomás nagyon okos emberektől származnak. Most próbáljuk meg egy aluliskolázott proli szemszögéből látni az eltelt időt. Hogy látja és hogyan élte meg egy melós. Egy árokásó. Egy proli. Apám büszkén vallotta magát prolinak és sem teszek másképp, bármilyen lejáratott és pejoratív töltetű lett is ez a szó. Véleményt mondok a pártokról a kormányokról a történésekről. Egyáltalán nem biztos hogy ez egyezik tanult emberek véleményével, de nem is bölcsek kövének megtalálása a célom hanem bemutatni az egyszerű ember látásmódját. Természetesen tévedhetek időpontokban és történésekben mert nem néztem utána semmilyen háttéranyagnak. Amit leírok az csak és kizárólag a saját emlékezetem az eseményekről. Nézzük mi történt az elmúlt huszonhat évben.
Antall kormány.
Antall Józsefet karizmatikus embernek nagyformátumú politikusnak tartják. Minden tiszteletem mellett ez utóbbi nem igaz. A jó politikus ismérve az hogy tudja ki a megfelelő ember a megfelelő helyre. Az Antall kormányra mindent lehet mondani de azt nem hogy hozzáértő emberek lettek volna. A politika tudomány, és ők teljesen híján voltak ennek a tudománynak. Antall egy csapnivaló kormányt alakított. Mindezek ellenére tették a dolgukat és szarvashibák mellett is véghezvitték az ország átvezetését a bukott szocializmusból a piacgazdaságba. A privatizációt el kellett indítani le kellett rakni az új arisztokrácia alapjait, tulajdont kellett adni az embereknek és útjára kellett indítani az új nagytőkés garnitúrát. A kárpótlási jegy, bár sokan támadják de egy zseniális húzás volt. Törvényszerű hogy egy ilyen átalakulást meglovagolnak a kóklerek és szerencselovagok. Ez elkerülhetetlen. Nagyon jó pont hogy kiegyeztek az SZDSZ-el a kétharmados törvények megszavazásában és így lett köztársasági elnök Göncz Árpád. Azóta sem tudott a nyomába lépni senki és ő olyan magasra tette a mércét hogy az azóta eltelt idő elnökei inkább szégyent hoztak a posztra.
Viszont óriási szarvashibákat vétettek. Az orosz piacok felrúgása megbocsáthatatlan. Vagy ha nem is rúgták fel, de az orosz csapatok dicstelen kiebrudalása visszaütött a kétoldalú kereskedelemben. A Tovarisi konyec plakát és egyéb megnyilvánulások nem tettek jót az orosz-magyar viszonynak. Persze, teljesen jogos volt és igazunk volt csak a politika nem így működik. a nyugati cégek kezüket lábukat törték és törik hogy bejussanak az orosz piacra mi meg önként és dalolva lemondtunk róla. Pedig a magyar ember akkor még AUDI motor helyett kőbaltát gyártott. A kőbaltára pedig csak és kizárólag a volt KGST országokban, elsősorban Oroszországban volt kereslet.
Az első szabad választás előtt voltam olyan bolond hogy elmentem egy MDF kampánygyűlésre. Für Lajos elmagyarázta hogy Az SZDSZ-el szemben az MDF lassú változást akar lassan és fájdalommentesen vezetik át az országot a kapitalizmusba.. Na ez olyan "jól" sikerült hogy hirtelen lett vagy egymillió munkanélküli. Akkortájt történt hogy mentem a JCB-vel a Reitter Ferenc úton és a Rákos patak után a lakótelepnél látom ám hogy kilométeres sor áll egy ház előtt. Na én mint az átkosban szocializálódott ember gyorsan kerestem egy parkolóhelyet megálltam, és siettem oda mert ott valamit osztanak vagy olcsón adnak. Aztán közelebb érve megláttam az iroda nevét. MUNKANÉLKÜLI HIVATAL. Az előtt állt sorba sokszáz ember. Szóval ilyen volt a lassú fájdalommentes átalakulás.
Aztán mindezt megfejelték a pökhendi kihaénnem kommunikációval aminek egyik hozadéka a taxissztrájk lett. Mert ugye ahogy a nagyformátumú kormányfő mondta "a kormány szava nem úri becsületszó". Ehhez jött még a "tetszettek volna forradalmat csinálni" aranyköpés. Többek között. Fasza. Így kell ezt csinálni. Az MDF egy konzervatív párt volt a múlt század elejének áporodott gzsentriszaga lengte körül őket és a holdudvara valami elképesztően röhejes zsinóros mentés párducbőrös kacagányos pojácákból állt. Ez volt az a korszak mikor hazatódultak az 56-os hősök és azon melegében egymás torkának ugrottak. El is hiteltelenítették a forradalmat rendesen.
Mindettől függetlenül az Antall kormány elvégezte a piszkos munkát és lerakta a kapitalizmus törvényi alapjait. Ahogy a miniszterelnök mondta, az ő kormánya egy kamikáze kormány. Sajnos Antall József nem tudta végigvinni a négy évet mert a választások előtt fél évvel elhunyt. Nyugodjon békében.
Utóda Boross Péter már nem sok vizet zavart és a választásokkor a várakozásoknak megfelelően meg is buktak.
Horn kormány.
Ellentétben Antallal, Horn izig-vérig politikus volt a harcos fajtából. Az MSZP az SZDSZ-el együtt kétharmados többséget alkotott csak éppen úgy viselkedtek mintha kisebbségben lennének. Úgy működött a kormány mintha egy autónak egyszerre nyomnák a gázt és a féket. Az SZDSZ volt aki a féket nyomta. A rendszerváltás óta eltelt idő legtrógerebb pártja az SZDSZ volt. Tipikus értelmiségi, kerékkötő, állandóan vitatkozó, döntésképtelen párt. Ahányan voltak annyifelé húztak, dumában élenjártak de egyetértésre összefogásra képtelenek voltak. Többek között ennek köszönhetően a Horn kormány első két éve semmittevéssel telt. Bepunnyadtak a langyosba és békésen nézték ahogy az ország hanyatlik lefelé. Két év múlva kaptak észbe hogy végre csinálni kéne valamit. Az MSZP-nek volt egy meghatározó tulajdonsága. MINDIG tudták kit kell előhúzni a varázsdobozból. Az első akit ez a megtiszteltetés ért Bokros Lajos volt. Odaállították pénzügyminiszternek és ő a megfelelő ember volt a megfelelő helyen. Rendbehozta a gazdaságot, bevezette a forint csúszó leértékelését ezáltal kiszámíthatóvá tette az árfolyamot és felemelte a gyerekek után járó Szoc-Pol összegét. Én akkor építkeztem. Háromszázötvenezer forint helyett egymillió kétszázezer forintot kaptam két gyerekre. Nem mindegy. Nagyon nem mindegy. Így csak hatszázezer forintot kellett felvennem, igaz azt 30%-os változó kamatra. Viszont a változó kamat lefelé is változhat. ezért kezdetben valami tizenháromezret fizettem havonta ami a végén lecsökkent nyolcezerre. Kösz Lajos.
Miért buktak meg? Egyrészt mert büntetlenül nem lehet két év semmittevését megúszni. Amit négy év alatt meg kellett volna tenni azt két évre sűrítve Bokros zúdította a nép nyakára. Ez volt az egyik ok.
A másik ok pedig Kuncze volt az SZDSZ főmuftija. Ő lett a belügyminiszer. A legalkalmatlanabb ember erre a posztra. Mivel a belügyminiszter rendelkezik a rendőrség felett, oda egy liberális politikus úgy kell mint ablakos tótnak a hanyattesés. Kunczénak aki egyébként egy nagy benga ember, olyan politikai súlya volt azon a poszton mint tehénlegelőn a lepkefing(hogy Zoli barátom hasonlatával éljek). Akkor voltak a maffialeszámolások és a választás előtt politikai indíttatású robbantások is voltak, a közbiztonság romokban hevert, a lakosság nem érezte biztonságban magát.
A kormány nem tudott élni a kétharmados felhatalmazással, az SZDSZ ott gáncsolta ahol tudta, Orbán pedig ezt jól ki tudta használni egy fiatalos friss politika ígéretével. Nyertek.
Az első Orbán kormány.
A Fidesz kormányzására akkor és azóta is egyetlen szó illik. Gátlástalan. A látszatra sem ügyelnek. Miután Bokros gatyába rázta a gazdaságot nekik csak be kellett ülni a készbe. Gyakorlatilag abból éltek a amit Lajos alájuk rakott. Mindemellett voltak jó húzásaik. Ők kezdték el és mai napig viszik tovább hogy nem a családi pótlékot emelik hanem a DOLGOZÓ embereknek adnak adókedvezményeket. Persze ez sem tökéletes mert a teljes kedvezmény igénybevételéhez kellett egy jobb fizetés mégis ez egy jó ötlet volt. Nagy botrányt kavart a Nemzeti színház ügye. Itt ragadjunk le egy kicsit. Az eredeti terv az Erzsébet téren felépítendő színház volt. Megbíztak vele egy szárépítészt aki szerencsétlenségre egy minimalista stílusban hívő ember volt. Azt mondta hogy az embert annyi vizuális hatás éri a mindennapokban hogy felüdülés egy tiszta vonalú minimalista építményt látni. Ami nettó hülyeség mert ha napestig nézek színes papagájokat attól még nem fogok szépnek látni egy varjút. Az építmény egyébként a Duna Plázához hasonlított volna mert azt is eme neves tervező tervezte. A Fidesz kidobta az egészet a picsába és új színházat terveztetett a Duna parton, A Lágymányosi Híd mellett. Lehet harsánynak és giccsesnek mondani, de egyet azért tudni kell. Milyen a színház? Túlhangsúlyozott. Túlhangsúlyozottak a díszletek, a ruhák, a gesztusok az artikuláció mert érthető módon az utolsó sorban ülő is ugyanolyan művészi élményt vár mint az első sorban ülő. Na pont ezt tükrözi a megvalósult Nemzeti Színház. Nekem tetszik.
A Fidesz első kormányzati ciklusa tele volt korrupciós ügyekkel. Az elhíresült Millenáris parki haletető embertől a raktárakban porosodó stadionbeléptető kapukig számtalan alig leplezett korrupciós ügyük volt.
Mégsem ezért buktak meg. Két oka volt a menesztésüknek. Az egyik hogy ők kezdték el az ideológiai megtorlásokat. Aki nem Fideszes volt aki ki merte mondani valódi hovatartozását annak féltenie kellett az állását a vállalkozását. Az emberek FÉLTEK. Féltek nyíltan kimondani a véleményüket. Ennek az lett a következménye hogy a Fidesz magabiztosan várta a második kormányzati ciklusukat. Meg voltak győződve hogy mindent jól csináltak és az emberek velük vannak. Tévedtek.
Bukásuk másik oka az volt hogy az MSZP a varázsdobozból megint előhúzott valakit. Valakit aki sem jó politikus nem volt sem karizmatikus vezető. Mindössze ÚRIEMBER volt. Ennyi elég volt Orbán vereségéhez. Az MSZP-nél tudták hogy Orbán egy falusi duhaj aki két lábbal rúgja be a kocsmaajtót. Ő a tökös legény. Ha kiállítják ellenfélnek az ő pontos ellentétét akkor esélyük van győzni. Így jött a képbe Medgyessy Péter a finom úriember. Beszélni ugyan nem tudott de nem is nagyon kellett éppen azt használták ki hogy a harsány Fidesz kommunikációt megunó emberek már másra vágytak. Pétert azért a miniszterelnöki vitára kikupálták egy kicsit.
Jött a választás napja és a Fidesz székházban pezsgő behűtve torta elkészítve győzelmi beszéd megírva. Akkora maflást kaptak mint ide Lacháza. Kúrva nagy fölénnyel az MSZP nyert.
Két hét volt a második fordulóig és elkezdődött az őrület. Magyarország történetének legmocskosabb kampánya folyt ezalatt a két hét alatt. Nem volt olyan tisztességtelen eszköz amit a Fidesz be ne vetett volna. Hangosbemondóval járták a körzeteket és lejárató beszédeket harsogtak az ellenzéki jelöltről. Röplapokat gyártottak légből kapott rágalmakkal. Orbán pedig olyan országjáró turnéba kezdett ami azóta is csodálatra méltó. Valósággal egymaga felszántotta az országot. Hihetetlen munkabírással fáradhatatlanul kampányolt. Meglett az eredménye. Ha csak egy nappal tovább tart a kampány akkor nyernek. Így is sikerült annyit ledolgozni a hátrányból hogy minimálisra csökkent a különbség. Vesztettek.
Egy nem jelentéktelen esemény még idetartozik. Orbán legnagyobb vágya hogy a történelemkönyvekbe bekerüljön. Valóban fűződik egy történelmi tett a nevéhez. Az ország megosztása. Ennek a kampánynak az időszakára esik hogy felszólította a híveket hogy aki velük van az Március 15.-e után is hordjon kokárdát. Elvette a magyarok utolsó nemzeti jelképét és beleültette a köztudatba a TI és Mi fogalmát. Óriási történelmi felelőssége ez Orbánnak. Családok bomlottak fel, életreszóló barátságok szakadtak félbe. EZ megemlékezésre méltó a történelemkönyvekben.
Medgyessy kormány.
Medgyessy elkövette a legnagyobb hibát amit politikus elkövethet. BETARTOTTA a választási ígéreteit. Nagy hiba. A kampányban a Fidesz belezavarta egy ígérgetési spirálba és azt ő komolyan vette majd elkezdte betartani. A kiáramló pénzeket az ország nem tudta újratermelni. Hosszabb távon ez vezetett oda hogy a 2008-as válság egy kivéreztetett legyengült országot ért. Közben kirobbant az ügynökbotrány és az MSZP-nél rájöttek hogy Medgyessyvel a következő választást nem tudják megnyerni. Medgyessyt lapátra tették és megint elővették a varázsdobozt.
Az első Gyurcsány kormány.
A szocik előhúzták Gyurcsányt.Fordítottak a taktikán. A gengszter ellen egy gengsztert állítottak ki. A falusi suttyó ellen a városi ficsúrt. A kicsit feminin, pojácás attitűdökkel rendelkező, de nagyon meggyőzően érvelő nagydumás Gyurcsány Ferencet. Fletó azonnal átlátta a helyzetet. Látta hogy szarban a haza megszorításokra van szükség, viszont válaszút előtt állt. Meglépi a szükséges lépéseket vagy megnyeri a választásokat. Az utóbbit választotta. két évig semmit nem csináltak, az ország egy fuldoklóhoz hasonlított akinek a feje még a víz fölött van.
Közeledett a választás. A nép elégedett volt. Medgyessy kiosztotta amit megígért, Fletó meg nem vette vissza. Jött a mindent eldöntő miniszterelnök jelölti vita. Orbán egy életre megtanulta hogy nyilvánosság előtt soha senkivel nem szabad leülnie vitázni. Gyurcsány a földbe döngölte, aztán még ugrált egy kicsit a fején nehogy visszakapaszkodjon. Megalázó volt. Viktor hebegett-habogott egy értelmes mondatot nem tudott mondani. Gyurcsány a vitában túlnyerte magát. Az emberek mármár a megalázott, legyőzött pártjára álltak. Fletó megnyerte a választást a szociknak.
A második Gyurcsány kormány.
Gyurcsánynak volt egy keresztje amit mindkét regnálása alatt cipelnie kellett. A saját pártja az MSZP. Az MSZP egy Brezsnyevi, Csernyenkói, Andropovi őskövületekkel teletömött igen nagy tehetetlenségi erővel rendelkező párt volt. Mire ők megmozdultak akkorra a feladatot már nem kellett elvégezni. Mérhetetlenül lusta a sült galambot váró társaság akiknek egész karrierjük alatt MÁS kaparta ki a gesztenyét. Fletó, aki egy "hamar gyorsan most azonnal" típusú ember, a párt ott tett keresztbe ahol tudott. Minden kezdeményezését elszabotálták, gáncsolták mindig mindenben. Legfőbb tevékenységük a mutyi. Az "okosban megoldjuk". Te nekem annyit, én neked amannyit. Az unokahúgomat beteszed oda a nagynénédet kinevezem amoda.
A megszorításokat viszont el kellett kezdeni. Gyurcsány, hogy felrázza őket elmondta az öszödi beszédet. Mi a baj vele? Semmi. Valaki kimondta amit mindenki tud. A politikusok hazudnak. Ennyi. Hogy az ellenzék ezt kihasználta az természetes. A kommunikációt úgy fordította hogy az emberekben az tudatosuljon hogy az MSZP hazudik. A lószart mama...
Jött az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, a TV székház ostroma, az utcai zavargások és a megszorítások. Ahogy Fletó nagyon szemléletesen elmagyarázta az emberek életszínvonala nem hagyományos matematikai művelet. Azt mondta hogy tévedtek. Azt hitték hogyha hathoz hozzáadnak négyet és visszavesznek kettőt az nyolc. Nem. Az csak négy. Az emberek így érzik.
Az utcai zavargások közepette tartották meg az 56-os emlékmű avatását. Álljunk meg itt egy szóra. Milyen ez a sokat bírált emlékmű? Zseniális. Többféle értelmezése létezik. Általában az oszlopokat emberekkel azonosítják. az én olvasatom egy kicsit más. Az oszlopok ritkásan és alacsonyan rozsdásan kezdődnek valahol hátul. Én úgy értelmezem hogy az oszlopok a kommunista rezsim által, az embereknek okozott megpróbáltatások. A kitelepítések, a padlássöprések, a beszolgáltatások, koncepciós perek és még rengeteg sok egyéb sérelem ami az embereket érte. Ezek a sérelmek előbb kicsik voltak és nem túl gyakoriak. Aztán az idő előrehaladtával a személyi kultusz erősödésével a kormányzat egyre intenzívebb nyomást gyakorolt a lakosságra. Az oszlopok (sérelmek) egyre gyakoribbak lettek és egyre nagyobbak. A rozsda a felejtést szimbolizálja. Mikor a sérelmek elérték a tűréshatárt akkor összeálltak egy utcát feltúró ékké. Ahogy ékké formálódik ott már nem különálló oszlopok, ott már egybeforrt vastömb, éles fegyver. Ott már nincs rozsda, nincs felejtés csak kiforduló kockakövek amik a barikádépítés kellékei. Ezért zseniális alkotás ezért az az üzenete hogy az embereknek véges a tűréshatáruk. Ha pedig vége van ott kő kövön nem marad.
Az avatás estélyén még tartottak a zavargások. Jellemző a politikai "elitre" hogy senki nem vállalta a nyilvános szereplést és visszahúzódtak otthonaikba mint patkányok az odújukba. Egyedül a 93 éves Kosáry Domokos állt ki a nép elé és a gyalázkodó bekiabálások dacára egy csodálatos avatóbeszédet mondott. Ő a 93 éves ember volt az egyetlen EMBER aki oda mert állni, aki az 56-os hősöket MEGTISZTELTE. ECCE HOMO. Ime az ember, aki közel egy évszázad tapasztalatával a háta mögött, élete alkonyán kiállt a farkasok elé. Mélységes tiszteletem.
Gyurcsányból politikai hulla lett de igazán a 2008-as válság tett be neki. Még 2009-ig kihúzta de aztán lapátra tették és jött Bajnai Gordon.
Bajnai kormány.
Az úgynevezett szakértő kormány. A rendszerváltás óta eltelt időszak legjobb kormánya. Kimentették a fuldoklót a vízből. A legkisebb vérveszteséggel kivezették az országot a válságból. Egy év alatt. Utólag is gratulálok.
Jött a választás. Hogy állunk? A rendszerváltó pártok lenullázták magukat. Az MDF véghezvitte a rendszerváltást. A mór megtette kötelességét a mór elmehet. Az SZDSZ dicstelen szereplésének egyetlen pozitív hozadéka Göncz Árpád volt. Több jót nem lehet elmondani róluk. Volt még a futottak még kategóriában a Kisgazda Párt meg a MIÉP. A kisgazda Párt egy bohócpárt volt a MIÉP helyét átvette a Jobbik.
Az elmúlt nyolc évben a baloldal ledarálta magát. A varázsdoboz kiűrült, a Fidesz sétagaloppban kétharmaddal nyert.
A második Orbán kormány.
Ha az első Orbán kormányt gátlástalannak neveztem akkor a másodikra azt kell mondanom hogy gátlástan a köbön. a legvégsőkig elmenve kihasználták erőfölényüket és gyakorlatilag magukra szabtak minden törvényt. A korrupció az egeket verdesi, volt olyan nagyvárosi polgármesterük aki a Mr 20% "megtisztelő" jelzőt kapta.
A második Orbán kormány mégis sorsfordító. Ez az az időszak amikorra beérett a gyümölcs és a magyar ember feladta. Aki nem az elhagyta az országot vagy tervezi elhagyni. Megindult a kivándorlás. A maradók pedig a legmélyebb apátiába süllyedve egy minden mindegy állapotot felvéve a túlélésre rendezkedtek be. A kormány a holdudvarának kedvezve bevezette az egykulcsos adót ami a gazdagot még gazdagabbá tette. Az is igaz viszont hogy a gyerekek után járó adókedvezmény a gyerekes családok életét nagyon megkönnyítette. Ez az adórendszer és a "rezsicsökkentés" meg más elképesztő parasztvakítások felduzzasztották úgy a Fidesz tábort hogy ellenzék hiányában biztos győztesként készülhettek a választásokra. Az emberek többsége teljesen kiábrándulva otthon maradt. A Fidesz toronymagas választási győzelmet aratott.
A harmadik Orbán kormány.
Ez volt az első olyan választás ami nem valakik ELLEN irányult hanem valakik MELLETT. Ez az eredménye 24 év politikai hitelvesztésének. Az embereket arra trenírozták hogy bármit tesznek bárkire szavaznak nem lesz jobb. senkin nem kérnek számon semmit csak a kisemberen. Egy szöget hazaviszel lecsuknak ha tízmilliárdot ellopsz megúszod. Sarkítva igy állunk most. Én a legutóbbi választás óta nem vagyok hajlandó rosszat mondani a jelenlegi kormányra. Magyarország választott, Magyarország elégedett. Jaa hogy a többség nem szavazott. Kérem szépen a választásnak köze sincs a matematikához. Akik nem szavaztak azok választási szempontból nem léteznek. Az ő véleményük nem mérvadó. Ugyanis nem számolható. A választási törvény nem veheti figyelembe a nemszavazókat. Akik elmentek szavazni azoknak az AKARATA a mérvadó. Eszerint az akarat szerint Magyarország kétharmados felhatalmazást adott a harmadik Orbán kormánynak. Én elfogadom a többség akaratát(könnyen beszélek innen). A többi rizsa.
Közben beütött a migránsválság amit a kormány kezdeti balfaszoskodás után jól megoldott. Erről nem írok többet, megírtam már több posztban.
Most pedig ott tartunk hogy kiürült az ország szakemberileg. Egy utolsó szemét vagyok de kárörvendően vigyorgok.
Itt be is fejezem 26 év visszaemlékezését. Nem volt eseménytelen.
