Otthon voltam 12 napot. Megmondom őszintén hogy egy folyamatos kalandtúra volt, de egy jó kalandtúra. Vezettem 1400 kilométert, részt vettem legalább hat ünnepi vacsorán, megnéztem két színházi és egy mozielőadást, Hivatali ügyeket intéztem okmányirodákban, anyakönyvvezetőnél, közjegyzőnél. Találkoztam rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel barátokkal.Lebonyolítottam egy Határátkelő találkozót. Beszéltem sok emberrel láttam sok mindent, jót és rosszat is. Százötvenezer forint úgy röppent el hogy azt se tudom mit vettem.
Ezeknek a napoknak a történetét mondom most el.
Tizennyolcadikán hajnali négykor autóval mentünk a reptérre. A kocsit ott hagytam a hossztútávú parkolóban majd a Ryanair járatával irány Budapest Ferihegy. Elénk jött lányom barátja akinek kocsiját egész idő alatt használtam, utólag is köszönöm neki. Onnan anyósomékhoz mentünk ahol meglepetés ünnepi ebéd várt a fiam születésnapját megünneplendő. Anyósom székelykáposztája a műfaj csúcsa, annál finomabbat ember még nem csinált.
Másnap megkezdődött hivatali tortúránk. Igazából az itt szerzett élmények hatására született a poszt címe. Első utam az okmányirodába vezetett az egy éve csináltatott útlevelem átvételének eszközlése céljából. Egy dolgot előrebocsátanék. A hivatali ügyfélkezelés óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Kedvesek, rugalmasak, abszolút segítőkészek. A RENDSZER kőkorszak.
Szóval odamegyek a sorszámhúzó géphez. Felülről a harmadik az "Útlevél" menüpont. Útlevélért jöttem, értelemszerűen ezt a sorszámot téptem. Leültem és vártam. Aztán vártam. Aztán még mindig vártam. Végül odamentem az ajtónálló emberhez és megkérdeztem hogy merre az annyi? Kérdi hogy miért jöttem? Mondom az útlevélért. Nem jó számot húztam. Mi van??? Kérem szépen a sorszámhúzó gépen van LEJJEBB egy írás hogy "Kész okmányok átvétele".
Én kérek elnézést hogy balga módon útlevélért jőve leragadtam az "útlevél" menüpontnál és nem olvastam végig "A polgármester lábmérete" pontig.
Még egy dolog feltűnt várakozás közben. Emberek jönnek hónuk alatt két koszos rendszámtáblábval. Nem tudom de nem is érdekel milyen célból hozták az okmányirodába. Állítólag valami ideiglenes forgalomból kivonás céljából. Mindegy is. Gipsz Jakab patikáriust arra kötelezni hogy leszerelje a rendszámot miközben autója motorháztetejét sem tudja felnyitni, egyszerűen nenszensz. Van ilyen még Nyizsníj Novgorodtól nyugatra?
Dolgom végeztével átballagtam a gyönyörűen felújított Városháza épületébe az anyakönyvvezetőhöz. Elektromosan zárt ajtó amit a recepciós nyit majd nevem regisztrálása után odavezet az iroda ajtajába és bejelent az anyakönyvvezetőhöz. Kifogástalan ügyfélkezelés. Csak időpontot kértem és csütörtökön már a lányommal mentem ugyanoda. Voltak nála, ezért a recepciós az előtérben hellyel kínált, éppen csak alánk nem tolta a széket. Az épület, a fogadtatás, a bánásmód a környezet minimum európai színvonalú.
DE
Csak ez a DE ne lenne. Ügyünk végeztével az anyakönyvvezető ki akarta nyomtatni a jegyzőkönyvet. Na itt ütött be a krach. Nem működött a nyomtató. Előttünk tíz perccel még működött. Gyors telefonos segítségkérés Kocka Vendelin rendszergazdától aki telefonos távirányítással próbált segíteni. Az egyébként végtelenül korrekt és udvarias hivatalvezető az utasításoknak megfelelően ide-oda dugdosta vezetékeket, kevés sikerrel. Én is beszálltam segíteni, és egy óra múlva nagynehezen életre kelt a nyomtató.
Na most akkor álljunk meg egy szóra.
Épül szépül Magyarország. Gyönyörűen felújított középületek, szép közterek, tisztaság szinte mindenhol. Közlekedési morál jelentősen javult az autósok megállnak a zebra előtt, az esztelen száguldozók is kikoptak a forgalomból. A hivatalnokok hozzáállása nagyságrendeket javult. Mintha mutatkozna valami élhető ország csírája.
Ugyanakkor mikor bementem a bankba pont akkor összeomlott a bank internet rendszere és semmit nem tudtam elintézni. Mikor útlevelet csináltattam egy óráig ültem a bodegában mert a fényképezőgép nem működött. Mikor az anyakönyvveztőnél voltam a nyomtató sztrájkolt. Egyik barátom szerint mindez azért történik hogy legyen miről írnom.
Magyarország erősödik. Magyarország jobban teljesít.
Ugye érthető miért adtam a kőkorszak címet az írásomnak?Lehetnek ott tündér aranyos ügyintézők ha a mögöttük lévő RENDSZER füstjelekkel kommunikál. Hogy Alfonzó szavait vegyem kölcsön, képzeljünk el egy dúsan terített asztalt, minden földi jóval. Az asztal sarkán egy kis tányérban viszont van egy darab szar. Jó étvágyat mindenkinek.
Evezzünk kellemesebb vizekre
Felhívtam Bagossy Lacit az Örkény Színház rendezőjét hogy össze kéne futni egy kis beszélgetésre vele, Epres Attilával és Mácsai Palival mert vele még nem találkoztam. Mikor a Diggerdrájver premiere volt ő külföldön tartózkodott. Laci mondta hogy csütörtökön Epres is, Mácsai is játszik a Három Nővérben szerez két jegyet és utána beszélgetünk egy jót. Fantasztikus este volt óriási művészi élményben volt részünk és utána részt vettünk a társulat elképesztően jó hangulatú karácsonyi vacsoráján. Ezt az estét egy színikritikával bővítve külön posztban írom meg.

A következő napok karcsonyi hangulatban és családi körben teltek. Próbáltam visszafogni magam a nagy zabálásoktól de köztudottan mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem így néha...
Vasárnap a lányom elrángatott moziba a Kaliforniai Gejl című egekig sztárolt emberkínzásra. A szék kényelmes volt. Több jót elmondani nem tudok. A filmkritika külön posztban fog megjelenni.
Aztán jött a Határátkelő találkozó. Harmadik alkalommal. Húsz fő körül jöttünk össze szerencsére jó dumás közvetlen, kellemes emberek a világ minden tájáról. Hagyományosan a Menzában kellett volna megrendezni de már nem volt időpontjuk. Sok választásom nem volt mert a közelben kellett másikat találni. Milyen jól tettem....
A választás a Menzával szemben lévő Becketts Ír étteremre esett. A találkozó előtt szóltam a Menza recepcíósának hogyha valaki a Határátkelő találkozót keresi azt irányítsák a túloldali Becketts-be. Így talált oda a világhíres csülkök tudora a meglepetésvendég Dr Csülök Vitya Graz-ból. Fergeteges társasági ember a figura, rendkívűl örültem hogy eljött. Mindettől függetlenül a hely nem volt telitalálat. A társaság jó része egyszerre rendelt vacsorát De például Tanató doktor már megette a magáét, sőt hazavonatozott Kecskemétre majd sürgősségi ellátás keretében elvégzett két mammográfiát és megvizsgált három prosztatát mikor Dikusz és a másik doktor, Kardio még nem kapta meg az ételét. Komolyan aggódtam az egészségükért mert például Kardio az a filigrán típusú ember aki a hasát szappanozza és a háta habzik. Mondom ezek itt halnak éhen velem szemben. Mindennek a teteje az volt hogy mikor reklamáltunk akkor megmagyarázták. Nem kellett volna.
A társaság kiváló volt,rengeteg új ember, néhányan tavalyról. Nem tudnék olyan felsorolást csinálni amiből ne maradna ki valaki ezért nem is teszem. Jó találkozó volt.
Most megint valami kevésbé szívderítőről beszélnék.

Sajnos nővérem veje súlyos betegséggel küzd. Ez nem tartozna senkire ha nem adna pontos látleletet a magyar egészségügyről. A szóban forgó ember 49 éves 120 kilós bivalyerős ember volt még nem régen. Ő volt az akire azt mondtam disznóvágáskor hogy vele kettesben bármekkora disznót bevállalnék közelharcban. Mostanra megatehetetlen 80kilós, az ágyon megfordulni képtelen ember lett belőle. Az orvosok szerint Alzheimer kóros. Megjárt néhány kórházat innen a tapasztalatok. Magyarországon a kórházak két csoportba sorolhatók. Hipermodern felújított esetleg új csilivili kórház, vagy végletekig lepusztult málló vakolatú romhalmaz. Köztes állapot nem nagyon van. Csak két jellemző bánásmódról számolnék be amik fent említett rokonommal estek meg. A magatehetetlen beteget mikor hazaadják akkor elvileg a kórháznak biztosítani kellene egy állítható kórházi ágyat otthonra amiben a hozzátartozók könnyebben ápolják. Amiben például fel tudják ültetni. Elvileg mert a gyakorlatban ilyet nem sikerült szerezni. Nincs. Valószínűleg meg kell várni amig kihal valaki egy ilyen ágyból. A család összefogásának köszönhető hogy egy vagyonért vettek ágyat, amit a magyar egészségügynek kellett volna adni. Magyarország erősödik.
Másik eset. A betegszállító megérkezik a beteggel a lakáshoz. kihúzzák a hordágyat aminek a kerekei kiesnek. Utána a fogantyúja esik ki. Végül a beteget kézben becincálják a konyhába és ott leültetik egy székre megtámasztva az asztalon, majd elmennek. A feleség az egyik leánygyerekkel szó szerint behúzták a szobába a beteg családfőt hogy le tudják fektetni. Azért ez a jelenet nagyot ütne az Üvegtigris 4-ben. Kár hogy ez a magyar valóság. Még mindig túlzás a cím?

Akkor talán annak a dúsan megrakott asztalnak a másik sarkára is odarakhatunk egy tányért. Jó étvágyat.
Beszéljünk másról. Egyik barátom kívánságára néhány szót szólnék az árakról. a feleségemmel bementünk a Tescóba. vettem egy nagy, négy közepes és két darab tenyérnyi karácsonyi papirszatyrot. Ehhez jött még két péksütemény és egy csomag Füstli virsli. Végösszeg 5200ft.
Kicsit vesézzük ezt ki közelebbről. A nagy papírszatyor 700ft, két közepes 1200ft,másik két közepes 1000ft, a két kicsi 400ft. Összesen 3300ft. Ez majdnem 10font 7db papírzacskóért. Ennyi pénzért egy brit minimálbéres munkás kevesebb mint másfél órát dolgozik. A magyar minimálbéres pedig hat és fél órát. A vicc az hogy úgy vettük meg a szatyrokat hogy nem néztük meg az árát. Egyszerűen nem számítottunk rá hogy ennyibe fog kerülni.

Következő program a Diggerdrájver című monodráma megtekintése volt. Valami kókler londoni árokásó blogjából csinálták. Ez a földtúró most a családjával és barátokkal nézte meg az előadást. A premier óta másodszor látta. Most fordult elő először hogy felismerték. Egy előtte ülő néző hátrafordult és megkérdezte hogyhogy a szerző nem az első sorban ül? Kiderült hogy hűséges olvasója a blogjának és az ott szereplő képek alapján felismerte. Kellemesen elbeszélgettek kezdésig.
Epres Attila egybeforrt a szereppel. Beleérett. Ő volt a Diggerdrájver akinek ELHISSZÜK hogy a Diggerdrájver. Az igazi blogger pedig aki a nézőtéren ült igencsak sűrűn törölgette a könnyeit pedig ha valaki akkor ő minden szót ismert. Most döbbent rá hogy mit is írt valójában. Most döbbent rá hogy egy kívülről keménynek mutatkozó joviális ember életében is milyen drámák bújnak meg mikor a barátjára vagy szüleire emlékezik. Hogy megfelelő előadásban milyen drámaiak lehetnek az emlékek. Aztán persze a következő pillanatban jót nevetünk egy vidám sztorin.
A családommal és barátokkal néztük meg az előadást. Különleges élmény volt mert mindenki személyesen ismer minden szereplőt a színdarabban. A drámai csúcspontokat ugyanúgy végigkönnyezték mint én. Mellettem ült egy újságíró barátom aki a következő kritikát írta utána:
http://bicske.blog.hu/2016/12/30/_very_good_my_egy_bicskei_eleterol_keszult_szindarab_az_orkeny_szinhaz_szinpadan

Az előadás után 11 órára hazaértünk aztán fél háromkor keltünk és irány Ferihegy. A végjáték elég kalandosra sikeredett. A feleségemet megtámadta valami vírus és alig állt a lábán. A ferihegyi reptéren az a gyakorlat hogy kapunyitás után beterelnek egy hangárba ahol majdnem egy órát kell állni minden kommunális lehetőség nélkül. Miért van erre szükség nem tudom de aki nem érzi jól magát annak igazi tortúra. Aki jól érzi magát annak is.
Na mindegy ezen is túl lettünk a következő meglepetés a hosszútávú parkolóban ért. Nem indult az autónk. Próbáltunk mindent, tartalék akkumulátort, másik autóról indítást, betolást, nem indult. A lényeg nem ez. Amiért mindezt elmondom az az hogy a végén nem tudtam mást csinálni mint felhívtam Tibor barátomat aki első szóra AZONNAL indult a megsegítésünkre. Kijött a repülőtérre ami 60kilométer a háztól és kötéllel behuzva az autót az azonnal elindult. Mindezt baráti gesztusként..
Ő az aki szerepel a színdarabban is ahol Diggerdrájver azt mondja róla hogy " Megtiszteltetés hogy ismerhetem".

TARTOM.