HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • carvalho: valasz.hu/publi/az-ujfeudalizmus-erkolcse-ragja-a-jobboldal-lelket-126343 (2017.11.21. 18:11) Gyerekiahóra...
  • gabors: @964 156 309 986: aha ez mas akkor canada eh ? akkor azert nem ertem ezt a manak elek dolgot :-) ... (2017.11.19. 19:44) Bankrablás
  • Jossarian: @gabors: "Karinthitol". Ertem... (2017.11.19. 19:15) Ramsbury capriccio
  • geegee: @diggerdriver: Na ja. Az sem hátrány... :-) (2017.11.16. 18:44) Kibaszás...
  • gabors: " Ott álltunk egy már lehúzott, közel 100 fontnyi tele kosárral és nem tudtunk fizetni. senkinek n... (2017.11.10. 16:56) A szemét...

Címkék

Nyílt levél.

2017.01.25. 23:39 diggerdriver

 A minap kaptam egy emailt. Mint írtam már a Diggerdrájver decemberi előadásán mikor leültem a második sorba az előttem ülő fiatalember hátrafordult és megkérdezte hogyhogy a szerző nem az első sorban ül átadja-e a helyét. Megköszöntem és mondtam hogy látok innen is jól, na de honnan ismer? Mondja hogy rendszeres olvasója ennek a blognak és ebből kiindulva kellemesen elbeszélgettünk az előadás kezdetéig.

Majd kaptam egy emailt:

"Kedves Diggerdrájver, Dear My,

Megtiszteltetés, hogy felismerhettelek és kivételes szerencse, hogy láthattam a darabot, ami nagy hatással volt rám és életemben először elementáris erővel törtek fel belőlem az érzelmek a színházból hazafele: zokogtam, mint egy taknyos gyerek. Hálás vagyok érte!

Az előadáson már ejtettünk pár szót, :-) remélem szerencsésen és amennyire lehet kipihenten érkeztél haza.
Köszönet az estéért!!! Olyan volt, mintha ezer éve ismernélek (már bocsánat) és öröm volt érezni és kihallani a sorokból, amit szintén magaménak érzek: "Élni, és élni hagyni!"
A nézőkkel, velünk együtt élt, lüktetett minden gondolatod, kivételes iróniád, minden perce a darabnak, Attila minden gesztusa, elharapott szava hazavitt nagyszüleimhez a vidéki nyaralásokra - boldog gyermekkoromba. 
Különleges élmény volt, hogy élőben is találkoztunk Veled, a szerzővel. Ugyanezt mondjuk Molnár Ferenccel sajnos már nem tudom megtenni :-D"
                                                 
Erre válaszolnék most.
Szia Zoli
Részemről a megtiszteltetés hogy felismertél és hogy olvasod a blogot. Nekem is nagyot ütött a darab pedig minden sorát ismerem. Elárulok neked néhány műhelytitkot. Bizony vannak posztok amik könnyek között születtek. Lehet hogy ahogy öregszem egyre szentimentálisabb leszek vagy csak egyszerűen emberből vagyok én is.
Ilyen poszt például az "Elek úr"-ról írt bejegyzés aki különösen jó barátom volt és egy fantasztikusan jóindulatú ember.
Ide tartozik "A Haza az emlékeink" írás ami tulajdonképpen egy rekviem az otthon hagyott életemért.
Aztán a bátyámról írt poszt. Tudtuk hogy súlyos beteg, hogy nincs remény. Aztán kaptam egy reggeli telefonhívást hogy elment. Akkor leültem a gép elé és patakzó könnyekkel írtam meg "A Feri" emlékposztot. 
Nem szégyellem leírni hogy ha újraolvasom ezeket az írásokat bizony sűrűn kell törölgetni a szemem. 
Apánk korán meghalt. Huszonöt éves voltam. Meggyőződéses ateista és istentagadó vagyok. Viszont nem tartom magam hitetlennek. Az egy másik dolog hogy nekem ehhez nem kell liturgia és nem kellenek papok. Elintézem én ezt önmagammal ott legbelül. Bizony életem nehéz pillanataiban elhangzott magamban az hogy "most segíts Fater".. A darab legütősebb része, számomra a csúcspont Attila utolsó mondata amikor azt mondja hogy " Nem tudom segített-e Apám, de HISZEM hogy igen".
Karácsony után nővéremmel kimentünk a temetőbe gyertyát gyújtani a sírokon. Mikor jöttünk kifelé akkor a temető kapujában mondtam neki hogy egyre többen vannak ODAÁT és egyre kevesebben vagyunk IDEÁT.
Ez egyébként szigorúan személyesen véve igaz. A család egészét véve már nem. Hiszen folyamatosan jönnek új jövevények a családba. A nővéremnek van öt unokája és két dédunokája. Az én 1964-es születésem óta maximum hat év telt el gyerek születése nélkül de általában kevesebb. Így kell ennek lenni.
  
Evezzünk vidámabb vizekre. 
Én sem vagyok hibátlan és tévedhetetlen. A darabban van egy rész ami szinte már szlogenné vált. A Helló Máj. Mikor azt írtam hogy a My Friend-ből, azaz az "én barátom"-ból származik azt én magamtól következtettem ki és tévedtem. A "Máj" az a MATE, vagyis haver szó angol kiejtése. Elvileg úgy ejtik hogy "májt", De az angol semmilyen kemény mássalhangzót nem ejt ki pláne a szó végén, így marad a "máj" mint haver. 
  
Van még egy momentum ami csak engem zavar és elfelejtettem mondani Attilának. Na de most majd olvassa és tudni fogja. A disznó leszúrásáról van szó. A szúrókést mikor megfogjuk akkor a penge FELFELÉ áll. Ez azért zavaró nekem mert mai napig előttem van hogy apám egyszer próbálta rávenni a sógoromat hogy szúrja le a disznót. Sógorom a kést pengével lefelé tartotta és fater mondta neki hogy úgy a gyilkosok tartják a kést. Na nem is szúrt le egy disznót sem a sógorom:)))))
  
Örülök hogy ilyen sikeres a blogom és sokan úgy tartják hogy jól írok. Viszont nekem is vannak érzelmeim és én sem tudom magam ezektől függetleníteni. Jó példa erre a migránsokról írt három posztom. Az első kettőben elfogadó és befogadáspárti voltam. Aztán ahogy telt az idő és tudjuk mi történt Európában migránsügyileg, felül kellett vizsgálni álláspontomat és akkor írtam a "Bocsánat, tévedtem" posztomat. Én gyűlölöm az erőszakot és nekem egyetlen erőszakos cselekmény elég ahhoz hogy az egész bagázst kitoljam Európából. Ez az én hibám, ide lőjetek de részemről ebben a kérdésben nincs bocsánat és nincs tolerancia. Az nem érv hogy de a migránsok nélkül is erőszakoltak meg nőket. Ez elfogadhatatlan. Mindegy, ez is én vagyok. Nem felelhetek meg mindenkinek.
  
A blogírás egyébként egy hálás dolog. Rengeteg a pozitív visszajelzés és hogy színpadra vitték az ennek a műfajnak a csúcspontja. Szívesen csinálom, jó kiírni magamból az itt szerzett élményeket, tapasztalatokat és jó leírni a régmúlt dolgait. A legnagyobb dicséretet Attilától kaptam valamelyik interjújában mondja hogy úgy írok mint az élő beszéd. Azt hiszem ennél nagyobb elismerést kevesen kapnak. 
 Ugyanakkor ennek is megvannak az árnyoldalai. Minél sikeresebb a blog annál inkább. Volt olyan barátom aki annyira ellenem fordult hogy saját blogot indított a lejáratásomra. Éjt nappallá téve túrta az internetet és minden szavamba belekötve próbált elhitelteleníteni. Például valamelyik posztomban írtam hogy Újpesten a Meder utcában dolgoztunk. Barátom bloglán a következő fejezet "Diggerdrájver hazudik" címmel jelent meg és arról szól hogy mekkora hazugság részemről hogy Meder utcát véletlenül Újpestre pozicionáltam. Persze az ilyen blog erősen kontraproduktív és a végén annyira megutáltatta magát mindenkivel hogy senki nem állt vele szóba. A másik eset személyesebb jellegű.
Van egy rokonom akivel a családból már mindenki megszakította a kapcsolatot, nem részletezem miért. Én voltam az egyetlen aki mikor hazamentem meglátogattam. Soha semmilyen konfliktusunk nem volt erre az egyik rólam szóló írás után olyan gyalázkodó hozzászólást írt hogy csak néztem ki a fejemből hogy miért.
Mindezt azért írtam le mert ez is én vagyok. Egyetlen hibám hogy nincsenek hibáim, na jó ez vicc volt.
  
Végezetül annyit hogy ha hazamegyek legközelebb akkor egy sört megihatunk valahol.

8 komment

Jegyvásárás

2017.01.16. 23:30 diggerdriver

http://stageinlondon.com/jegyvasarlas

Szólj hozzá!

Diggerdrájver...

2017.01.13. 18:20 diggerdriver

Na szóval...
Tisztelettel bejelenteném hogy a Diggerdrájver című színdarabot március 24.-én 19,30 órakor bemutatják a londoni LOST színházban.
A szervező Stage in London cég Facebook oldalán( https://www.facebook.com/events/1211381775604816/?ti=cl )már kinn van a hirdetés de jegyeket csak vasárnaptól lehet rendelni a cég honlapján. stageinlondon.com/ .
Mindenkit szeretettel várunk.

17 komment

Kőkorszak

2017.01.06. 19:44 diggerdriver

Otthon voltam 12 napot. Megmondom őszintén hogy egy folyamatos kalandtúra volt, de egy jó kalandtúra. Vezettem 1400 kilométert, részt vettem legalább hat ünnepi vacsorán, megnéztem két színházi és egy mozielőadást, Hivatali ügyeket intéztem okmányirodákban, anyakönyvvezetőnél, közjegyzőnél. Találkoztam rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel barátokkal.Lebonyolítottam egy Határátkelő találkozót. Beszéltem sok emberrel láttam sok mindent, jót és rosszat is. Százötvenezer forint úgy röppent el hogy azt se tudom mit vettem.
Ezeknek a napoknak a történetét mondom most el.
Tizennyolcadikán hajnali négykor autóval mentünk a reptérre. A kocsit ott hagytam a hossztútávú parkolóban majd a Ryanair járatával irány Budapest Ferihegy. Elénk jött lányom barátja akinek kocsiját egész idő alatt használtam, utólag is köszönöm neki. Onnan anyósomékhoz mentünk ahol meglepetés ünnepi ebéd várt a fiam születésnapját megünneplendő. Anyósom székelykáposztája a műfaj csúcsa, annál finomabbat ember még nem csinált.
Másnap megkezdődött hivatali tortúránk. Igazából az itt szerzett élmények hatására született a poszt címe. Első utam az okmányirodába vezetett az egy éve csináltatott útlevelem átvételének eszközlése céljából. Egy dolgot előrebocsátanék. A hivatali ügyfélkezelés óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Kedvesek, rugalmasak, abszolút segítőkészek. A RENDSZER kőkorszak.
Szóval odamegyek a sorszámhúzó géphez. Felülről a harmadik az "Útlevél" menüpont. Útlevélért jöttem, értelemszerűen ezt a sorszámot téptem. Leültem és vártam. Aztán vártam. Aztán még mindig vártam. Végül odamentem az ajtónálló emberhez és megkérdeztem hogy merre az annyi? Kérdi hogy miért jöttem? Mondom az útlevélért. Nem jó számot húztam. Mi van??? Kérem szépen a sorszámhúzó gépen van LEJJEBB egy írás hogy "Kész okmányok átvétele".
Én kérek elnézést hogy balga módon útlevélért jőve leragadtam az "útlevél" menüpontnál és nem olvastam végig "A polgármester lábmérete" pontig.
Még egy dolog feltűnt várakozás közben. Emberek jönnek hónuk alatt két koszos rendszámtáblábval. Nem tudom de nem is érdekel milyen célból hozták az okmányirodába. Állítólag valami ideiglenes forgalomból kivonás céljából. Mindegy is. Gipsz Jakab patikáriust arra kötelezni hogy leszerelje a rendszámot miközben autója motorháztetejét sem tudja felnyitni, egyszerűen nenszensz. Van ilyen még Nyizsníj Novgorodtól nyugatra?
Dolgom végeztével átballagtam a gyönyörűen felújított Városháza épületébe az anyakönyvvezetőhöz. Elektromosan zárt ajtó amit a recepciós nyit majd nevem regisztrálása után odavezet az iroda ajtajába és bejelent az anyakönyvvezetőhöz. Kifogástalan ügyfélkezelés. Csak időpontot kértem és csütörtökön már a lányommal mentem ugyanoda. Voltak nála, ezért a recepciós az előtérben hellyel kínált, éppen csak alánk nem tolta a széket. Az épület, a fogadtatás, a bánásmód a környezet minimum európai színvonalú.
DE
Csak ez a DE ne lenne. Ügyünk végeztével az anyakönyvvezető ki akarta nyomtatni a jegyzőkönyvet. Na itt ütött be a krach. Nem működött a nyomtató. Előttünk tíz perccel még működött. Gyors telefonos segítségkérés Kocka Vendelin rendszergazdától aki telefonos távirányítással próbált segíteni. Az egyébként végtelenül korrekt és udvarias hivatalvezető az utasításoknak megfelelően ide-oda dugdosta vezetékeket, kevés sikerrel. Én is beszálltam segíteni, és egy óra múlva nagynehezen életre kelt a nyomtató.
Na most akkor álljunk meg egy szóra.
Épül szépül Magyarország. Gyönyörűen felújított középületek, szép közterek, tisztaság szinte mindenhol. Közlekedési morál jelentősen javult az autósok megállnak a zebra előtt, az esztelen száguldozók is kikoptak a forgalomból. A hivatalnokok hozzáállása nagyságrendeket javult. Mintha mutatkozna valami élhető ország csírája.
Ugyanakkor mikor bementem a bankba pont akkor összeomlott a bank internet rendszere és semmit nem tudtam elintézni. Mikor útlevelet csináltattam egy óráig ültem a bodegában mert a fényképezőgép nem működött. Mikor az anyakönyvveztőnél voltam a nyomtató sztrájkolt. Egyik barátom szerint mindez azért történik hogy legyen miről írnom.
Magyarország erősödik. Magyarország jobban teljesít.
Ugye érthető miért adtam a kőkorszak címet az írásomnak?Lehetnek ott tündér aranyos ügyintézők ha a mögöttük lévő RENDSZER füstjelekkel kommunikál. Hogy Alfonzó szavait vegyem kölcsön, képzeljünk el egy dúsan terített asztalt, minden földi jóval. Az asztal sarkán egy kis tányérban viszont van egy darab szar. Jó étvágyat mindenkinek.
Evezzünk kellemesebb vizekre
Felhívtam Bagossy Lacit az Örkény Színház rendezőjét hogy össze kéne futni egy kis beszélgetésre vele, Epres Attilával és Mácsai Palival mert vele még nem találkoztam. Mikor a Diggerdrájver premiere volt ő külföldön tartózkodott. Laci mondta hogy csütörtökön Epres is, Mácsai is játszik a Három Nővérben szerez két jegyet és utána beszélgetünk egy jót. Fantasztikus este volt óriási művészi élményben volt részünk és utána részt vettünk a társulat elképesztően jó hangulatú karácsonyi vacsoráján. Ezt az estét egy színikritikával bővítve külön posztban írom meg.

A következő napok karcsonyi hangulatban és családi körben teltek. Próbáltam visszafogni magam a nagy zabálásoktól de köztudottan mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem így néha...
Vasárnap a lányom elrángatott moziba a Kaliforniai Gejl című egekig sztárolt emberkínzásra. A szék kényelmes volt. Több jót elmondani nem tudok. A filmkritika külön posztban fog megjelenni.
Aztán jött a Határátkelő találkozó. Harmadik alkalommal. Húsz fő körül jöttünk össze szerencsére jó dumás közvetlen, kellemes emberek a világ minden tájáról. Hagyományosan a Menzában kellett volna megrendezni de már nem volt időpontjuk. Sok választásom nem volt mert a közelben kellett másikat találni. Milyen jól tettem....
A választás a Menzával szemben lévő Becketts Ír étteremre esett. A találkozó előtt szóltam a Menza recepcíósának hogyha valaki a Határátkelő találkozót keresi azt irányítsák a túloldali Becketts-be. Így talált oda a világhíres csülkök tudora a meglepetésvendég Dr Csülök Vitya Graz-ból. Fergeteges társasági ember a figura, rendkívűl örültem hogy eljött. Mindettől függetlenül a hely nem volt telitalálat. A társaság jó része egyszerre rendelt vacsorát De például Tanató doktor már megette a magáét, sőt hazavonatozott Kecskemétre majd sürgősségi ellátás keretében elvégzett két mammográfiát és megvizsgált három prosztatát mikor Dikusz és a másik doktor, Kardio még nem kapta meg az ételét. Komolyan aggódtam az egészségükért mert például Kardio az a filigrán típusú ember aki a hasát szappanozza és a háta habzik. Mondom ezek itt halnak éhen velem szemben. Mindennek a teteje az volt hogy mikor reklamáltunk akkor megmagyarázták. Nem kellett volna.
A társaság kiváló volt,rengeteg új ember, néhányan tavalyról. Nem tudnék olyan felsorolást csinálni amiből ne maradna ki valaki ezért nem is teszem. Jó találkozó volt.
Most megint valami kevésbé szívderítőről beszélnék.

Sajnos nővérem veje súlyos betegséggel küzd. Ez nem tartozna senkire ha nem adna pontos látleletet a magyar egészségügyről. A szóban forgó ember 49 éves 120 kilós bivalyerős ember volt még nem régen. Ő volt az akire azt mondtam disznóvágáskor hogy vele kettesben bármekkora disznót bevállalnék közelharcban. Mostanra megatehetetlen 80kilós, az ágyon megfordulni képtelen ember lett belőle. Az orvosok szerint Alzheimer kóros. Megjárt néhány kórházat innen a tapasztalatok. Magyarországon a kórházak két csoportba sorolhatók. Hipermodern felújított esetleg új csilivili kórház, vagy végletekig lepusztult málló vakolatú romhalmaz. Köztes állapot nem nagyon van. Csak két jellemző bánásmódról számolnék be amik fent említett rokonommal estek meg. A magatehetetlen beteget mikor hazaadják akkor elvileg a kórháznak biztosítani kellene egy állítható kórházi ágyat otthonra amiben a hozzátartozók könnyebben ápolják. Amiben például fel tudják ültetni. Elvileg mert a gyakorlatban ilyet nem sikerült szerezni. Nincs. Valószínűleg meg kell várni amig kihal valaki egy ilyen ágyból. A család összefogásának köszönhető hogy egy vagyonért vettek ágyat, amit a magyar egészségügynek kellett volna adni. Magyarország erősödik.
Másik eset. A betegszállító megérkezik a beteggel a lakáshoz. kihúzzák a hordágyat aminek a kerekei kiesnek. Utána a fogantyúja esik ki. Végül a beteget kézben becincálják a konyhába és ott leültetik egy székre megtámasztva az asztalon, majd elmennek. A feleség az egyik leánygyerekkel szó szerint behúzták a szobába a beteg családfőt hogy le tudják fektetni. Azért ez a jelenet nagyot ütne az Üvegtigris 4-ben. Kár hogy ez a magyar valóság. Még mindig túlzás a cím?

Akkor talán annak a dúsan megrakott asztalnak a másik sarkára is odarakhatunk egy tányért. Jó étvágyat.
Beszéljünk másról. Egyik barátom kívánságára néhány szót szólnék az árakról. a feleségemmel bementünk a Tescóba. vettem egy nagy, négy közepes és két darab tenyérnyi karácsonyi papirszatyrot. Ehhez jött még két péksütemény és egy csomag Füstli virsli. Végösszeg 5200ft.
Kicsit vesézzük ezt ki közelebbről. A nagy papírszatyor 700ft, két közepes 1200ft,másik két közepes 1000ft, a két kicsi 400ft. Összesen 3300ft. Ez majdnem 10font 7db papírzacskóért. Ennyi pénzért egy brit minimálbéres munkás kevesebb mint másfél órát dolgozik. A magyar minimálbéres pedig hat és fél órát. A vicc az hogy úgy vettük meg a szatyrokat hogy nem néztük meg az árát. Egyszerűen nem számítottunk rá hogy ennyibe fog kerülni.

Következő program a Diggerdrájver című monodráma megtekintése volt. Valami kókler londoni árokásó blogjából csinálták. Ez a földtúró most a családjával és barátokkal nézte meg az előadást. A premier óta másodszor látta. Most fordult elő először hogy felismerték. Egy előtte ülő néző hátrafordult és megkérdezte hogyhogy a szerző nem az első sorban ül? Kiderült hogy hűséges olvasója a blogjának és az ott szereplő képek alapján felismerte. Kellemesen elbeszélgettek kezdésig.
Epres Attila egybeforrt a szereppel. Beleérett. Ő volt a Diggerdrájver akinek ELHISSZÜK hogy a Diggerdrájver. Az igazi blogger pedig aki a nézőtéren ült igencsak sűrűn törölgette a könnyeit pedig ha valaki akkor ő minden szót ismert. Most döbbent rá hogy mit is írt valójában. Most döbbent rá hogy egy kívülről keménynek mutatkozó joviális ember életében is milyen drámák bújnak meg mikor a barátjára vagy szüleire emlékezik. Hogy megfelelő előadásban milyen drámaiak lehetnek az emlékek. Aztán persze a következő pillanatban jót nevetünk egy vidám sztorin.
A családommal és barátokkal néztük meg az előadást. Különleges élmény volt mert mindenki személyesen ismer minden szereplőt a színdarabban. A drámai csúcspontokat ugyanúgy végigkönnyezték mint én. Mellettem ült egy újságíró barátom aki a következő kritikát írta utána:
http://bicske.blog.hu/2016/12/30/_very_good_my_egy_bicskei_eleterol_keszult_szindarab_az_orkeny_szinhaz_szinpadan

Az előadás után 11 órára hazaértünk aztán fél háromkor keltünk és irány Ferihegy. A végjáték elég kalandosra sikeredett. A feleségemet megtámadta valami vírus és alig állt a lábán. A ferihegyi reptéren az a gyakorlat hogy kapunyitás után beterelnek egy hangárba ahol majdnem egy órát kell állni minden kommunális lehetőség nélkül. Miért van erre szükség nem tudom de aki nem érzi jól magát annak igazi tortúra. Aki jól érzi magát annak is.
Na mindegy ezen is túl lettünk a következő meglepetés a hosszútávú parkolóban ért. Nem indult az autónk. Próbáltunk mindent, tartalék akkumulátort, másik autóról indítást, betolást, nem indult. A lényeg nem ez. Amiért mindezt elmondom az az hogy a végén nem tudtam mást csinálni mint felhívtam Tibor barátomat aki első szóra AZONNAL indult a megsegítésünkre. Kijött a repülőtérre ami 60kilométer a háztól és kötéllel behuzva az autót az azonnal elindult. Mindezt baráti gesztusként..
Ő az aki szerepel a színdarabban is ahol Diggerdrájver azt mondja róla hogy " Megtiszteltetés hogy ismerhetem".

TARTOM.

17 komment

Whi-sítok

2017.01.04. 21:43 diggerdriver

WHIPLASH
Esküszöm nem akartam megírni ezt a posztot. Egyrészt mert ez nem filmkritikus blog másrészt nem vagyok filmkritikus. Viszont egy barátom és a lányom is kapacitált hogy nézzem meg mert ez pont az ellentettje a Kaliforniai Szirupnak és hogy ez a rendező igazán kiváló filmje stb...
Megnéztem.
A hollywodi filmgyártásnak(fimművészetről csak európai filmnél beszélhetünk) van egy sajátos kategóriája. Én specifikált filmeknek nevezem, jóbb szót még nem találtam rá. Elmondom a specifikált film jellemzőit és mindenki tudni fogja miről beszélek. Kiragadnak egy szakmai, sport, művészeti vagy tevékenységi kört és a film minden kockája arról szól. A baseballról, a golfról, a versenytáncról, a zenéről, a katonai kiképzésről, a lóversenyről és még lehetne folytatni. Minden ilyen film közös jellemzője az elhangzó vagy el nem hangzó szlogen, "meg tudod csinálni, sikerülni fog". És tényleg. A főhős megcsinálja. Vagy ezer gáncson keresztül vagy mert az oktatója, edzője, kiképzője kifacsarja belőle. Lesántul a lova de ő megszerezve az indián sámán csodagyógyszerét meggyógyítja és az istállóból indulva a mezőny után eredve nyer. A futóversenyen fellökik megverik eltödik a gerincét de emberfeletti erővel elsőnek fut be. A versenytánc döntőjében szögekkel verik tele a cipőjét de ő élete legjobb formáját hozva vérző lábbal megnyeri a döntőt. Másik változat. Főhős kinézi magának a műfaj legjobb edzőjét aki már visszavonult és le se szarja. Ő eltökéltségét prezentálva lehoz egy csillagot az égről és az edző végre hajlandó elvállalni de a belét kitapossa míg végre "MEG TUDJA CSINÁLNI". Nagy eltökéltségében szétveri a boxzsákot, a boxkesztyűt majd miután a drogmaffia levágta mindkét kezét, a fejére húzzák  a kesztyűt és világbajnok lesz.
Mondanám hogy ilyen filmekkel Dunát lehet rekeszteni. Nem. Az Amazonast a torkolatánál ahol 300km széles.
A Whiplash egy ilyen film. A műfaj minden sablonját felvonultatja egy kicsit erőszakosabban, egy kicsit durvábban, nagyon trágárabban és sokkal több testnedvvel. Ez egy háborús film. Amíg néztem Churchill legendás szavai jutottak eszembe amit a háború kezdetén mondott, "nem ígérhetek mást csak vért verítéket és könnyeket". Na ez mind szerepel ebben a filmben, literszámra.
A sztori gagyi. Van egy fiatal fiú aki az ország legjobb zeneiskolájában dobolni tanul. Felfigyel rá az iskola legmenőbb zenetanárja aki egy vadbarom. Jazz zenekart vezet és versenyt versenyre nyer. A fiút beteszi a zenekarába és folyamatosan alázza. Persze a jó ügy érdekében. Csak hatezerszer láttuk már ezt. Aztán a fiú szembefordul a tanárjával és elárulja. Mindkettőjüknek menni kell az iskolából. A fiú dolgozni kezd de a tanár ott folytatja ahol az iskolában abbahagyta, Zenekara van és veresenyről versenyre jár. Vajon miért? Persze hogy azért hogy a végén betegye a fíut a zenekarba aki ott szembemenve tanárával élete dobszólóját dobolja el a nézőtéren ülő Nagy Nevek előtt. ÉS SIKERÜLT. Snitt...Hányok.
A filmben vannak epizódok amik életszerűtlenek és hiteltelenek. A tanár egy kretén. Az ilyen kretének nem érzékenyülnek el könnyekig egyik tanulójuk halála után a MEGALÁZOTTAK ELŐTT. Az ilyen kretén nem magyarázkodik a kocsmában a miértekről annak akiről TUDJA hogy elárulta. Másik. A fiú autóval siet a zeneórára de balesetet szenved. Az autó fejreáll de ő saját vérében gázolva ELFUT az órára és vértől csatakosan dobolni kezd. Mit mondjak? Előbb elhiszem hogy megerőszakoltak az UFO-k mint ezt a vérgagyi forgatókönyvet.
Minden ilyen filmben bőségesen szerepeltetik a néző számára érthetetlen szakmai szlenget és szakmai fogásokat. Ez a film sem kivétel. Amikor a tanár éjszakába fordulóan gyakoroltat három dobossal egy taktust ami hol gyors hol lassú, de semmiképp sem megfelelő azt hívják jó magyarosan parasztvakításnak.
Na most azt a rendezőt aki elfogad ilyen forgatókönyveket mint a Kaliforniai Vattacukor és ez, nagy rendezőnek nevezni háááát...
Mégis mi a jó ebben a filmben?
A színészi játék. Parádés, fergeteges, páratlan és lenyűgöző. Ezért az egyért érdemes megnézni.
A végén felteszem a kérdést. Nincs abban a kibaszott Hollywoodban egy normális fogatókönyvíró? Miért kell még mindig a csontot rágni? Nincs egy eredeti ötlet? Ennyire telik csak? Vagy erre vevő a nép? A kritikákat olvasva kezdem azt hinni hogy igen. Ezek a "filmek" jó kritikákat kapnak. Az emberek bemennek megnézni. A biznisz pörög.
Valószínűleg az én készülékemben van a hiba.

13 komment