HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • Hejira: Fityesz himnusz: Most múlik pontosan (2024.03.28. 15:49) Gyerekiahóra...
  • tanyasi értelmiségi: Itt még olvasható Kónya Endre írása: pecsaktual.hu/balhe/megszolalt-k-endre-es-leirta-a-sajat-ver... (2024.02.17. 19:24) TE TETTED EZT KIRÁLY
  • diggerdriver: @Ferenczi Krisztián: Gratulálok a háthoz. A faváz sokszáz évig kitart és egybentart. A legöregebb ... (2023.12.17. 20:44) Házépítés itt és ott...
  • Móka Miki: Ez valami eszméletlen ahogy a sérült agy tirpák zotyi nyalja a munchhausen valagát. Ewwwww (2023.05.19. 21:44) Ki a rosszfiú?

Címkék

Proli színikritika Diggerdrájvertől

2017.01.02. 13:47 diggerdriver

img-20161231-wa0003.jpgKarácsony előtt felhívtam Bagossy Laci barátomat hogy össze kéne futni egy beszélgetésre vele, Epres Attilával, és Mácsai Palival. Palival szerettem volna személyesen is megismerkedni mert a Diggerdrájver premierjén külföldön tartózkodott.
Laci mondta hogy csütörtökön a Három Nővérben játszik Attila is meg Pali is, szerez jegyet nézzük meg és utána beszélgethetünk. Jól van rendben, de közben gondoltam magamban hogy "kösz Csoki sokat segítettél, úgy vágyok Csehovra mint disznó a késre de egye fene nézzük meg".
A Diggerdrájvert nem számítva harminc éve voltam utoljára színházban, a Három Nővérből nekem a Márkus-Haumann-Körmendi féle paródia volt meg és abból nem az jött le hogy valami thriller lenne. A magam részéről lehet hogy elgondolkodok a bábból pillangóvá válás csodáján, de Csehov drámája nem egy hívószó. Mondom a feleségemnek mi van. Azt mondja kellett a Három Nővér mint hátunkra a púp de nincs mit tenni, nézzük meg. Jól van, ha elaludnék bökjél oldalba. Utánanéztem a Wikipédiában hogy mi vár ránk. Nem lettem boldogabb.


Az előadás előtt azért felmentünk a színház társalgójába ahol találkoztunk Attilával aki segített megkeresni Sütő Anna művészeti titkárt aki egy rendkívül kedves hölgy és akinek megköszöntem hogy mindig segített jegyet szerezni külföldről hazalátogató barátaimnak és nekem a Diggerdrájverre.
Sok idő nem volt az előadásig így a társalgóból a hátsó művészbejárón a színpadon át lekísértek minket a nézőtérre. Egy proli akit az Örkény színház színpadán keresztül kísérnek. Gondoltam is hogy "ha én ezt a klubban elmesélem...".
Már az elején gyanús volt valami. Teltház volt. Ha karácsony előtt, Csehov Három Nővére megtölti a nézőteret ott lenni kell valaminek.
Elkezdődött az előadás.
Előrebocsátanám hogy nem vagyok színikritikus. Mindössze azt írom le hogy mit láttam és mit gondolok róla. Először is alvásról szó sem volt. A darab végig lekötötte a figyelmet, végig fenntartotta az érdeklődést. Nem utolsósorban azért mert humor volt benne. Azért nem írom nagybetűvel a humor szót mert patikamérlegen adagolva pontosan kiszámított helyzetekben jelzésértékűen volt jelen. Annyira hogy jelezze mégse vegyük ezt azért olyan komolyan de a drámai végkifejletet mégse tegye komolytalanná. Az első felvonás jellemrajzai és története olyan volt nekem mint egy sokszínű fonalakból összegyúrt gombolyag. Aztán a második felvonásban mintha ebből a gombolyagból kihúznánk egy fonalat ami kiegyenesedve pontosan megmutatja viselőjének jellemrajzát.A végén minden fonal kiegyenesedik. A történet időtlen. Például Csehov tűpontosan megmutatja hogy egy nagytudású férfiből akire a felesége felnéz(ett) hogy lesz egy pipogya papucsférj amint feltűnik egy másik alfahím a fess katonatiszt. Ugye ismerős? Bemutatja az emberek szociális érzékenységbeli mérhetetlen különbségét. Nagyon jól szembeállítja az idősebb nővér tapasztalt két lábbal a földön álló realizmusát a két fiatalabb álomvilágával.
Mindettől függetlenül nekem a sztorit messze felülmúlta a színészi játék.
Az idősebb bölényeket nem akarom fényezni, fényezték már őket eleget, joggal. Talán annyit említenék meg hogy a profizmus egy fantasztikusan jó dolog. Profinak lenni felemelő érzés. Magabiztosságot ad és elégedettséget. Viszont óriási felelősség. Mindig a topon kell lenni és nem lehet lazítani. Egyikük sem okozott csalódást.
A fiataloktól pedig nem jutok szóhoz. Valami elementáris erő van bennük. Egytől egyig elképesztő tehetségek. Nekem az egész előadásban ez volt a legmellbevágóbb. Hogy nem láttam azt hogy egy idősebb színész lejátszana valakit a színről. Hogy a fiatalok MÉLTÓ PARTNEREI a színész ikonoknak úgy hogy nem érzem a megfelelési kényszert. Nem éreztem erőlködést. Mondhatnám hogy majd később kiváló színészek lesznek. Nem. Már MOST azok.
Néhány szót Bagossyról.
A két felvonás közötti szünetben találkoztunk. Kérdem tőle ki rendezte? Ő.
Jaaaaaaaaaa...
Később a társalgóban Mácsai Palinak mondom hogy milyen kiváló a fiatal színészgárdája. Mondja hogy ne neki dicsérjem hanem Bagossynak mert az ő osztályából jött szinte mind.
Jaaaaaaaaaaa....
Mindent értek. Pali, tartsd meg ezt a fiút. TUD valamit...
A mű kritikájának végén, hogy ne csak dicshimnusz legyen, azért azt megemlíteném hogy volt egy mellékszereplő akinek nem hittem el azt amit játszott. Belefért.
Utána felmentünk a társalgóba ahol kiderült hogy karácsonyi vacsoraestre jöttünk. A probléma az volt hogy mi délután már túl voltunk egy kényszerűségből előrehozott karácsonyi vacsorán halászlevesestől és töltött káposztástól így a kedves invitálás ellenére sem tudtunk enni egy falatot sem. Nem baj, következő alkalommal bepótoljuk. Pali a következő karácsonyi vacsorára MÉG egy gesztenyével töltött pulykát állítsatok hadrendbe. Köszi:))))))
Egyébként Mácsai nem csak egy kiváló színitársulatot hozott létre. Ez TÖBB mint egy társulat. Ez egy CSALÁD. Közvetlen kedves emberek családja. A nagy színész ikonok ugyanolyan emberek mint mi. Pogány Juditnak üzenem hogy nem felejtettem el a bogárhotelt, meglesz. Talán túlzás nélkül mondhatom hogy része vagyunk ennek a családnak és úgy is bánnak velünk. Csodálatos este volt, zongorajátékkal, sztorizással, világmegváltással. Életreszóló élmény.
Köszönjük mindenkinek.img-20161231-wa0004.jpg

9 komment

Proli filmkritika

2017.01.02. 13:28 diggerdriver

Moziban voltam. A szék kényelmes volt. Több jót elmondani nem tudok.img-20161229-wa0001.jpg

A lányom rángatott el megnézni ezt az emberiség elleni merényletet. Szerencsére elég magasan ültünk hogy a filmvászonról kiömlő nyáltengerbe ne fulladjunk bele. Amennyiben ez a mozi a hollywoodi romantikus film paródiája akart lenni akkor az alábbiakat tekintse mindenki semmisnek. Mi a baj a filmmel?
Elsősorban a sztori. Annyira klisékből felépített lerágott csont hogy India legsoványabb kóbor kutyája sem találna rajta egy molekulányi koncot. Minden filmkockát már hatezerszer láttunk egy másik filmben. Minden epizód minden geg visszaköszön valahonnan. Musicalként hírdetik de ahhoz kevés benne a tánc és az ének, mozifilmhez pedig túl sok. A képi világ, a kosztümök a díszlet egy ötven évvel korábbi Hollywoodot idéz de a hősnő egy mai Toyota Prius-al jár. Ezt lehet rendezői fogásnak, vagy magasabbrendű művészi üzenetnek venni de valójában annyira hiteles mint Staller Ilona orgazmusa valamelyik filmjében.
Mi a sztori?
Adva van két hollywoodi fiatal. Az egyik kávézóban dolgozik de híres színésznő akar lenni, a másik kiváló bárzongorista és jazzbárt akar nyitni megmenteni az autentikus jazzenét. A film első része az ő egymásra találásukról szól, ami úgy kezdődik hogy a férfi főhős az autópályán bemutatja a középső ujját a női főhősnek aki bénázik előtte. Vajon hány filmben láttuk azt a végletekig elcsépelt elemet hogy a nagy szerelem konfliktussal kezdődik? Végig azon drukkoltam hogy "találjatok már egymásra mert mennék haza".
Aztán végre kitört a nagy szerelem és a pár az egekbe emelkedett. Ezt a valóságban is bemutatják a filmvásznon. Na akkor megkezdődött az álmok megvalósítása. A női főhősnek sikerült először, és filmszerepet kapott Európában. Az önmegvalósítás rögös útjain egyvalamit hiányoltam csak. Nem hangzott el minden amerikai film kötelező sablonja a "sikerülni fog" és "meg tudod csinálni" katarzisnövelő mondat.
A film egy ötéves időbeli ugrással folytatódik. látjuk a befutott gazdag színésznőt gyermekével és férjével aki NEM a bárzongorista. Micsoda "váratlan" fordulat. Ezt sem láttuk még. Ötezernél kevesebbszer... Aztán egy spontán séta során betévednek egy jazzbárba. Na ki a tulaj? Na ki? Sose találnátok el. A régi szerelem, a bárzongorista. Meg kell a szívnek hasadni...
Miközben a férfi főhős zongorázik a színpadon a nő újraálmodja az életét de mostani férje helyett a zongoristával. Hínnye micsoda eredeti ötlet. Legalább annyira mint a Lakatos Ronaldó által árult gyémántgyűrű a Keleti aluljárójában.
Aztán hazamennek.
Snitt.
Az egész sztorira azért nem mondom hogy Z kategóriás hollywodi gejl mert nincs az abc-ben annyi betű amivel kellőképpen hátra tudnám sorolni.
Két epizódot azért kiemelnék. Elrettentő példaként. A film elején egy ünnepelt színésznő bemegy a kávézóba és kér egy kávét ahol női főhősünk áll a pult mögött. Persze a Nagy Névnek ajándékba akarják adni a kávét amit az nem fogad el és kifizeti. Öt év múlva az egykori alkalmazott immár befutott sztárként bemegy a kávézóba, kér egy kávét és bár ajándékba akarják neki adni, ő kifizeti. Tökönbököm magam a gyönyörtől.
A másik. A nagy egymásra találás után, a nő tervez egy logót a férfi majdani bárjához. Öt év múlva mikor véletlenül belépnek a bár ajtaján akkor a bejáratnál ez a logó fogadja a régi szerelmet. Eret vágok magamon. A kardomba dőlök. Égbe kiáltok. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Égbe kiáltottam.
Milyen a színészi játék?
A férfi főszereplő feledhető. A nő jobb de nem ájultam el tőle. Egy romantikus musicalhoz képest kicsit túlhangsúlyozza a castingokba belefásult mosolytalan fapina szerepét.
Hogy jót is mondjak.
A zongorajáték egészen kiváló. A főhős dublőr nélküli játékára nyugodtan mondhatom hogy jobb zongorista mint színész. Az éneket is eredetiben adja elő a két főszereplő. Ez teljesen rendben van. Kár hogy nincs mögötte film.
Mindezek ellenére a kritikák egekbe emelik a filmet és szuperlatívuszokban beszélnek róla. Nézzünk belőlük néhány mondatot.
" A Whiplash rendezőjének új alkotásában az a legbátrabb, hogy ebbe a cinizmussal bélelt világba úgy hozza vissza a romantikát, hogy nem émelyeg tőle a gyomrunk. "
Valóban nem émelyeg a gyomrunk. Annál TÖBB történik.
." Anélkül, hogy bármilyen poént lelőnek, csak annyit mondok el, hogy a film végi nagyjelenet az egyik legőszintébb, legelgondolkodtatóbb, legmeglepőbb és legmeghatóbb pillanat, amit idén a moziban ülve átélhetünk."
Ez igaz. Mindössze az a baj hogy kb 3246 hollywoodi nyáltenger filmben láttuk már.
"Minden film alapja maga a történet, s Chazelle forgatókönyv terén is nagyot alkotott: meghökkentő, izgalmas, tartalmas, rendkívül humoros sztori jellemzi épkézláb dialógusokkal, amiről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni"
A fenti kritikus valószínűleg nem ezt a filmet látta. Mindent elmondott ami NEM jellemzi a filmet.
Az egész filmben egyetlen dolog volt amit örömmel üdvözöltem. A VÉGÉN A STÁBLISTÁT.

A film címe: Kaliforniai Álom.

20 komment

süti beállítások módosítása