HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • diggerdriver: @Mrs. Clayton: Nagyon egyszerű a válasz. Nem vagyok rá büszke hogy kövér vagyok. Éppen ezért nem ... (2017.08.19. 10:38) A sötétség birodalma...
  • diggerdriver: @Quercus erdész: Itt vendéglőben nem találkoztam még vele de a lengyel boltokban üveges pacalpörkö... (2017.08.19. 09:57) Vendégoldal.
  • Jossarian: @Jossarian: Balira, akartam irni, de a mobil... (2017.08.10. 12:24) Kérdések.
  • BlueCorsa: Ùgy megkívántam a húslevest a posztodat olvasva, hogy muszáj volt vasárnap azt (is) föznöm. Olyan ... (2017.07.03. 20:36) Csak... avagy unortodox gasztronómia.
  • bpetya75: @soad1221: Ezek szerint túl sok infót adtam már ki magamról :-P (2017.06.27. 20:54) Könyörgöm akasszuk fel.

Címkék

Csak... avagy unortodox gasztronómia.

2017.06.24. 18:57 diggerdriver

Ez egy gasztroposzt. A címe mégis az hogy CSAK. Miért? A gasztronómia szekértáborok sokaságából áll. Ebből következik hogy a leggyakrabban használt szó a CSAK.

A gasztrosznobok számtalanszor kifejtik hogy CSAK a farmermarketből, CSAK az organikus, CSAK a háztáji, CSAK Beethoven kilencedik kantátájának taktusaira kitojt tojást, CSAK Monopoly-t játszó disznók oldalasából hasított szeletet, CSAK Arnod Master kondigépeken kigyúrt marhák bélszínjét hajlandók fogyasztani. Ők azok akik csalhatatlanul felismerik az ocsú között a tiszta búzát.Bármelyik vakteszten megbuknának azt garantálom, megtettem már sokszor. Volt olyan aki jóízűen falatozta a feleségem sütötte pulyka felsőcombot, és közben elmagyarázta hogy ő soha az életben pulykát nem enne és azt már messziről a szagáról felismeri.

Ez a poszt viszont nem erről akar szólni. Inkább arról hogy a hagyományokat sutba dobva unortodox módon is lehet jókat enni. Hogy itt kint kétezer kilométerre az otthontól is meg lehet találni a finomat. Hogy miért akarunk mi magyarok a világ végén is autentikus magyar ételeket enni?

Az életben sokmindent szeretnénk kipróbálni. Nyilván nem mehetünk el minden tengerpartra, nem nézhetünk meg minden Világörökség által védett gyönyörűséget, és nyilván nem próbálhatunk ki minden autómárkát valamint nőt. Törekedni kell rá de attól még hiányos lesz a paletta.

Viszont az ételek terén csak a fantáziánk szabhat határt. Pláne egy olyan városban mint London. Itt minden népcsoport konyhája megtalálható és elérhető.

Akkor csapjunk bele a lecsóba...

Szó szerint. Egyik kedvenc ételem a lecsó. Tény hogy nem hagyományos módon eszem. Hosszú lére eresztve, egy evőkanál cukorral és legalább 6-8 főtt tojás beleszeletelve szeretem. Színes kaliforniai paprikából, nem löttyedtre főzve hanem roppanósra az igazi. Tudom tudom, a lecsó CSAK úgy jó hogy...

Nem érdekel. ÉN így szeretem .img_20170615_180810_fileminimizer.jpg

Másik kedvenc a csülök. A csülök a disznó egyik legnemesebb alkatrésze. Van rajta minden, hús, zsír, cupák, bőrke. Mi készen szoktuk venni valamelyik hipermarket grillpultjánál. Nem egyformák, ez például egy Sanisbury's csülök.img_20150909_174026_fileminimizer.jpg

Egy ilyen csülök egy evésre simán elég, ha viszont fokozni szeretnénk az élvezeteket akkor némi kelkáposztafőzelékkel párosítva igazi mennyei étel. Itt minden zöldségáru az év minden szakában frissen rendelkezésre áll és megfizethető áron.Szóval egy ilyen főzelék szeletelt sült csülökkel ott van a csúcs közelében.img_20160317_192603_fileminimizer.jpg

Nézzünk néhány egzotikumot. Ezeket a család nem nagyon preferálja ezért ha nyáron hazautaznak akkor teret adok mértéktelen élvezetüknek. Gondoltam egyszer hogy én nem halhatok meg addig amíg nem ettem homárt. Nosza a Morrisons-ban vettem egyet és otthon nekiálltam. Való igaz hogy egy erős kombináltfogó kell hozzá de a sikerélmény megéri. img_20160828_082002_fileminimizer.jpg

Ami megmarad utána az is figyelemreméltó.img_20160828_083612_fileminimizer.jpg

Szintén az egzotikumok közé tartozik a fekete  kagyló. Mindenhol lehet kapni többféle formában fillérekért. A legjobb az amelyik fokhagyma ízesítésű. Gyakran veszek otthonra de az olasz étteremben is egyik kedvencem ez a kagyló rizottóval tálalva.img_20170121_172340_fileminimizer.jpg

Van egy elektromos sütő itt mellettem és múltkor a Morrisons-ban vettem két szelet kardhalat kíváncsiságból. Csodaszép halhús, petrezselymes újkrumplival fejedelmi étel.img_20160828_083925_fileminimizer.jpg
img_20160828_084528_fileminimizer.jpg

Szoktam azért átlagos húst is sütni a platnin. Ez közönséges marhaszelet a la natur tálalva.img_20150823_133104_fileminimizer.jpg
img_20150823_133810_fileminimizer.jpg

A magyar ételikonok között előkelő helyet foglal el a húsleves. Vasárnapi ebédek elmaradhatatlan kelléke. Kevesen tudják igazán jól csinálni. Leginkább azok nem akiknek kőbe vésett receptjük van rá. A "CSAK" konyhát azt mindig fenntartásokkal fogadjuk. A "CSAK" konyha a begyöpösödött konyha. A kőbe vésett  szokások konyhája. Miközben életünk változik, szokásaink változnak, ízlésünk változik. Lehet nosztalgiával visszagondolni nagymamánk aranysárga húslevesére, de én valahogy nem kívánom az ujjnyi vastag zsírt a tetejéről. Nyilván '38-ban aratáskor kellett a kalória, sőt én most sem vagyok ellensége a zsírbevitelnek de az lehetőleg ne a húsleves tetején nyilvánuljon meg. 

Szóval húslevest igyekezzünk minél vénebb állatból főzni. A húsnak és csontnak bele kell főni a levesbe és annak idő kell. Nem véletlen hogy a legjobb húsleves öreg kakasból, tyúkból, marhából van. A marhahúsleves a műfaj királya de vigyázni kell mert ránézésre nem tudjuk megállapítani a korát. Főztünk mi már ököruszálylevest minden marhák öregapjából ami nyolc órai főzést jelentett, igaz hogy kihűlve a kanál megállt benne. A zöldségek örök vita nem is taglalnám csak annyit tennék hozzá hogy sok legyen benne és ne hiányozzon belőle a zellergumó. Főzés közben a levesnek úgymond pöszörögni kell, valahol a forráshatáron innen. A Feleségem a műfaj igazi tudója, nála jobban senki nem tud ilyen aranysárga igazi jó húslevest megalkotni. img_20161224_142249_fileminimizer.jpg

Most pedig egy tipikus, és talán csak a magyar konyhára jellemző ételt mutatok be. Ez az étel szintén egy emblematikus magyar konyhai produktum. Persze biztos lesznek olyan filoszok akik az Ómagyar Mária Siralomból levezetik hogy már a kelták is körömpörkölt szafttal kenték be nyilaik hegyét, de én még nem találkoztam más nemzetek konyhájában a disznókörömmel. Pláne ilyen megbecsültséggel. Kérem szépen, a jól elkészített körömpörkölt az ragad nyúlik és szépen enni képtelenség. Urak, úri módon ne egyék. Hogy átköltsem Woody Allen mondását, undorító-e a körömpörkölt fogyasztása? Igen, ha JÓL csinálják. Járulékos előnye ha néhány drótszerű sörteszál meredezik rajta. Az az igazi torok kéményseprője. Ezen a képen egy tökéletes műgonddal kivitelezett körömpörkölt látható Zoli barátom ajánlásával. Felhívnám a figyelmet a háttérben látható kenyérre. Az igazi friss foszlós fehérkenyeret CSAK így szabad szeletelni. Vastagra, rusztikusra, tépettre olyanra kedves barátaim hogy kedved legyen továbbtépni. Mindazonáltal kíváncsi lennék hogy más nemzetek mit csinálnak a disznókörömmel. Aki tudja írja meg.
img_20160402_131705_fileminimizer.jpg

Gasztronómiai ámokfutásunk felső régiójából most szálljunk alá a pokol legmélyebb bugyraiba. Azt hiszem hogy a Digger és a Paradicsomos Húsgolyó fogalma ugyanolyan elválaszthatatlan páros mint Bonnie & Clyde volt annak idején. Amikor kijöttünk ide és munkám sem volt meg nem tudtam mikor lesz és takarékoskodni kellett akkor találtunk egymásra. Örömmel jelentem be hogy a gyengéd érzelmek a mai napig tartanak és szinte nincs hét hogy ne tennék magamévá egyet-kettőt. Általában paradicsomos babbal és skót golyóval együtt eszem. A skót golyó az egy nagy fasírt, egy egész főtt tojással a közepén. Elkészítése igen bonyolult. Beleteszem a tányérba a két skót golyót és ráöntőm a paradicsomos húsgolyót, és babot. Beteszem a mikróba három percre.  Fogyasztás előtt rácseppentek két csepp Iguana  en Fuego  kúrva erős paprikaszószt. Összekeverem és betolom arcba az egészet.img_20161211_071029_fileminimizer.jpg

Néha szoktam szendvicset is készíteni. Platnin megsütök némi bacont és beillesztem két kenyér közé. Ez ragad a vesére barátaim...img_20160409_133525_fileminimizer.jpg

Mármár perverz módon szeretem a halat. Halat eszek hallal. A füstölt hal különösen a gyengém. Bár attól tartok hogy ezt a blogot olvasó úri közönség nem lelkesedne eme apróhalért.img_20160702_115558_fileminimizer.jpg

Anorexiás testemnek néha szüksége van tiszta zsírbevitelre is. Természetesen jó sok sóval kombinálva hogy az egészséges táplálkozás látszatát is kerüljük. Szóval a fehér sósszalonna aminek a közepe rózsaszínbe hajlik az igen erős fegyver a kóros soványság ellen. Na de ahogy az a tömény zsír omlik a szájban, friss kenyérrel és paprikával vagy kovászos uborkával... A Kínai Császár sem eszik finomabbat.img_20151231_141056_fileminimizer.jpg

Aztán ugye vannak a kolbászok. Itt is lehet enni ugyanazt a jó roppanós fröcsögős sült kolbászt mustárral mint otthon bármelyik kifőzdében. Tény hogy otthon jobb. Nem a kolbász miatt. Nem a mustár miatt. Na de otthon egy piaci talponálló kifőzdében sültkolbászt enni mustárral, fehér kenyérrel...

Utánozhatatlan. Viszont itt is van, meg lehet csinálni csak a kifőzde hangulata hiányzik.img_20170506_210126_fileminimizer.jpgimg_20151230_183317_fileminimizer.jpg

A sült húsok is megérnek néhány szót. Nálunk előkelő helyezésük van a heti menüben. Általában tarja vagy császárhús formájában főtt krumplival. Mondjuk egy tányér sült császárhús fokhagymásan krumplipürével Ramsbury sörrel lenyomatva igencsak fel tudja dobni a jóérzést.img-20170618-wa0051_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0031_fileminimizer.jpgwp_20160728_17_51_45_pro_fileminimizer.jpgimg_20160624_180817_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0034_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0035_fileminimizer.jpg

A boltok grillpultjában vett aranysárga oldalasok és egyéb disznóalkatrészek igen finomak, nemcsak szépek. A Morrisons ennek a műfajnak kiváló művelője ezek onnan származnak.img_20160623_174729_fileminimizer.jpgimg_20160828_150904_fileminimizer.jpg
Na de nézzünk valami diétásabb ételt is. A heti menü egyik kiemelkedő vacsorája a párolt zöldség főtt rizzsel és virslivel. Én meg szoktam locsolni édes csili szósszal, attól esz igazán finom. A párolt karfiol, brokkoli nagy kedvencem.Egyébként a virsli gyakori étel nálunk, különböző köretekkel.img-20161019-wa0001_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0057_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0036_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0055_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0059_fileminimizer.jpg

A következő étel szintén egy számomra unortodox alkotás. A paprikás krumpliról nekem teljesen más az elképzelésem és az emlékem. Mifelénk ez máshogy készült. Viszont a feleségem meg így csinálja, apróra vágott krumplival, hosszú lében csipetkével és virslivel. Megmondom úgy ahogy van igen hamar megbarátkoztam vele mert fantasztikusan finom. Tudom ez is egy ilyen "CSAK" étel, mindenki jobban tudja de ez azon tényen nem változtat hogy nagyon finom.img-20170618-wa0028_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0015_fileminimizer.jpg

Elérkeztünk az egyik legvitatottabb magyar ételhez. A pörkölt kérem szépen nemzetközi viharokat gerjeszt. A külföld a pörköltet gulyásként ismeri. Hogy ez hogy alakult ki nem tudom de a Kárpát medencén kívül a pörköltet gulas-nak nevezik. Ez még hagyján de Magyarországon belül is sok téveszme forog vele kapcsolatban. Tény hogy a magyar háziasszonyok többsége paprikást csinál pörkölt címszó alatt. Ne menjünk ebbe mélyebben bele tény hogy feleségem is gyakran csinál pörköltet ami valójában paprikás. Általában tarjából szokta mert az kicsit szaftosabb mint a karaj. Meg tudok enni hozzá egy vájdling tejfölös uborkasalátát.img-20170618-wa0022_fileminimizer.jpg

Bár én nem vagyok vega, és azt vallom hogy nem azért kapaszkodtam fel néhány millió év alatt a tápláléklánc csúcsára hogy visszatérjek a bokorevők közé, mindezek ellenére szívesen fogyasztok zöldségeket. Feleségem a párolt zöldségek elkészítésének igazi tudora. Akár nyersen, akár párolva, a legváltozatosabb formában képes elkészíteni. Beszéljenek a képek.img-20170618-wa0040_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0033_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0046_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0043_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0041_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0013_fileminimizer.jpg

A hazai süteményekről sem kell lemondanunk. A magyar süteménypaletta két kiemelt népszerűségű darabját mutatom be. Mindkettő házi készítésű kiváló termék amikről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A mákos kalács Zoli barátom feleségének Juditnak a produktuma a krémes pedig feleségem barátnőjének Anitának a remekműve.img_20161231_214217_fileminimizer.jpgimg-20170618-wa0056_fileminimizer.jpg

Végezetül bemutatom fiamnak a 12 éves Benedeknek első ételkészítési próbálkozását.Ő vette meg a hozzávalókat, ő keverte ki és a végeredmény egy egészen kiváló kőrözött lett. Jól van Beni büszke vagyok rád.img-20170618-wa0061_fileminimizer.jpg

Miért írtam meg ezt a posztot? Hogy bemutassam miket eszünk itt messze Albionban. Ha kell kitalálunk ételeket, ha kell megtaláljuk a hazai ízeket, egy biztos éhen nem halunk. Szerény testtömegemet nem a hangyák hordták össze. Ebből a posztból kimaradt az éttermi ételkínálat de az már túl hosszú lett volna úgyhogy az egy későbbi poszt témája lesz.

Köszönöm hogy elolvastátok.

81 komment

Könyörgöm akasszuk fel.

2017.06.11. 12:23 diggerdriver

Ezzel az ikonná lett filmtörténeti mondattal kezdeném ezt a posztot. Az előző írásom nagy port vert fel. Elevenre tapintottam. Alighogy megjelent a Határátkelő blogon azonnal felálltak a szekértáborok. Egyik oldalt az "igen, ilyen világ volt", másik oldalt meg a "fúj gazember feszítsük meg" erkölcsi szentfazekak feszültek egymásnak. Hihetetlenül érdekesek a reakciók, a hozzászólások, az indulatok.

Akkor közkívánatra húzzunk le a témáról még egy bőrt. Folytatás következik.

A Kádár rendszer ügyeskedéseire szándékosan használtam a lopás, tolvajlás kifejezéseket mindössze azért hogy provokáljak vele. Bejött. Rácsaptak mint gyöngytyúk a takonyra.. 

Én magamra vállalom mindkét jelzőt, nem mintha egy kicsit is feszélyezne mit mondanak rólam mások. Az a korszak tálcán kínálta a simli lehetőségeit. Eszünk ágában sem volt kitérni előle.

Hogy kezdődött?

1981 augusztusában kezdtem munkásmozgalmi múltamat Budapesten a Gubacsi út-Határ út sarkán a Közmű és Mélyépítő vállalat telephelyén. Ma pont azon a helyen egy LIDL áruház van. Kaptam egy MTZ 50-es traktort és az volt a feladatom hogy légkalapács kompresszorokat és hegesztő aggregátokat kellett kihúzni a munkahelyekre és este behúzni a telephelyre. Kaptam gépnaplót amit vezetni kellett. Én mint nyeretlen kétéves szépen beírtam a napi 3-4 órát amit dolgoztam. Néhány hét múlva kérdezte az egyik melós akinek dízel autója volt hogy van-e gázolajam eladó. Mondom miért lenne? Hát azért mert az elődömtől ő szokta megvenni. Most ide beszúrnék egy idézetet az előző posztból:

"Volt a szomszéd faluban egy erdész. Kihelyeztek hozzá egy gyakornokot, aki panaszkodott hogy kevés a pénz nem tud venni rendes cipőt, télikabátot. Azt mondja neki az erdész hogy gyere velem. Kisétáltak az erdőbe és mutatja a gyakornoknak hogy látod ott azt a faágat? Látom. Na látod annak az ágán lóg a csizmád. Látod ott azt a másik ágat? Látom. Annak az ágán lóg a télikabátod. Így oktatta ki hogy add el a fát bazmeg és lesz pénzed."

Na ez az ember elmagyarázta nekem melyik ágon lóg a csizmám. A gépeknek kell lenni egy kihasználtsági fokának különben a kihasználatlanság miatt lebasszák a főnököt. Én szépen leadtam a gépnaplót napi három óra munkával és a főgépész azzal a lendülettel baszta ki a kukába. Persze amikor én nem láttam. Ő megírt egy másik gépnaplót 6-7 órai kihasználtsággal és felvette rá a gázolajat. Addig amíg már én is tudtam merről hány óra és beírtam az elvárt órákat. Tizenhét évesen mekkora király voltam a gázolajpénzzel. 

Később gépkezelő lettem a Gazdagréten a lakótelep építésénél. Volt ott vagy tizenvalahány gép. Nem követtem el azt a hibát hogy 3órákat írtam. Lánctalpas géppel dolgoztam ott így maszekra esély nem volt de a gázolaj jó pénzt hozott ráadásul volt a terület közepén egy többezer köbméteres feketeföld domb összetolva. A ZIL-esek Kamazosok nem győzték hordani a hegyre a humuszt de mi raktuk fel,  így zsebbe is bőven jutott. Később sor került a lakótelep útjainak építésére. A beton alá murva kellett. Felvittek géppel együtt a budaörsi murvabányába. Na az volt a kánaán. Én voltam egyedül gépes és jöttek az idegen autók murváért. Egy ZIL vagy IFA 50ft Kamaz, Skoda 100ft rakodási díjat taksált. 1984-ben.  Én voltam a Csekonics báró. Kár hogy csak néhány hónapig tartott.

Aztán honvédség után gumikerekes gépre kerültem. Megkezdődött a maszekolós korszak. Ami belefért. Következő évben megvettem első autómat. A maszekpénzből. igaz hogy egy 12éves Wartburg volt de legalább volt. Aztán később elkezdtem építkezni. A kőműves vakolta a házamat napi 3ezerért én meg ugyanaznap maszekban voltam 18ezerért. 

Volt egy idősebb kollégám. Valamiért nem járt maszekolni holott mindig felajánlotta a főnököm neki is. Nem vállalta. Ma nyugdíjas éveit tölti az anyjától örökölt öreg parasztházban. Nem olyan ember akinek erkölcsi aggályai voltak de nem szeretett hétvégén dolgozni.

Hogy én ez mellett mit LÁTTAM és hány főnöknek, műszaki ellenőrnek ástam ki a házalapját azt fedje a feledés jótékony homálya.

GMK korszak. Munkaidőben volt hogy két hónapot dolgoztam a főnökök GMK-jában két helyről kapva a fizetést.

Szóval ilyen kort éltünk és én kicsit sem szégyellem. Tipikus magyar szegénységi bizonyítvány hogy írásom után egymásnak estek azok akiknek nem, vagy kevés lehetőségük volt belenyúlni a közösbe és azok akiknek több alkalmuk volt. Az a rendszer így volt kitalálva. Tiéd a gyár magadnak építed. Na. Szó szerint vettük. 

Én azt ami történt természetesnek veszem. Büszke nem vagyok rá de erkölcsi aggályaim sincsenek.

Azért közbeszúrnék valamit. Mostmár van némi rálátásom a keleti és a nyugati építőipari rendszerekre. Gondolkozzatok el rajta amit most fogok mondani.

Magyarországon a munkagépek kihasználtsága, a hasznos munkát tekintve olyan 40-50%-os és most felfelé kerekítettem. Ugyanez nyugaton sem több 60%-nál. Egyszerűen képtelenség olyan logisztikát felépíteni hogy egy munkagép ennél jobb HASZNOS munkaidő kihasználtsággal dolgozzon. Én már voltam kb 60 különböző építkezésen Londonban és környékén. Ezekből néhány hely volt olyan hogyha nem volt értelmes munkánk akkor megálltunk. A munkaterületek nagy többségénél az üres időt értelmetlen munkával kellett kitölteni. Olyan "munkával" ami egy penny hasznot nem termelt csak azt látták messziről hogy mozog a gép. Ugyan, itt nem kell gépnaplót vezetni, nem kell elszámolni az üzemanyaggal de a munkaidő szinte teljes egészében berregni kell a gépnek. Magyar viszonylatban, dolgoztunk 3-5órát, beírtunk 7-et a gázolajat eladtuk. Hétvégenként meg belehajtottunk a gépbe még 10-15 üzemórát. Mi történik itt? A gázolajat elfüstöljük, a gépbe ugyanúgy belemegy a plusz 10-15 üzemóra az értelmetlen kapirgálással. Nézzük meg az alábbi képet:2017-06-10_230424.png

Mit látunk? Nyolc darab 20tonnás Hitachi munkagép dolgozik egy lakópark építkezésen. Ezeknek a gépeknek a teljesítménye nagyon kényelmes munkával teherautóra rakva 500köbméter/nap. Nyolc gép 4000köbméter. A képen a földkupacok ÖSSZESEN nincsenek 500köbméter. Ez még mindig nem lenne baj mert egyéb munkákat is kell csinálni de nézzük meg a következő képet:2017-06-10_230516.png

Egy földkupacot látunk. Szinte már földszobrászi tehetséggel művészien kivitelezve ahogy a nagykönyvben meg van írva, lesimítva, tökéletes műgonddal megalkotva. Egy gép dolgozott rajta legalább egy órát úgy hogy egy penny hasznot nem termelt. Mindegyik földkupac ilyen gondosan kivitelezett kamu gépkihasználású parasztvakítás. Ezen a videón meg lehet nézni a ugyanezt a munkaterületet "lázas munka" közben. 

Egy külső szemlélő azt látja hogy egy nagyon pörgő munkát lát én viszont azt látom hogy nyolc gépből öt felesleges. A kilencedikben meg én ültem és videóztam le az egészet.

Na így csináljuk ezt mi a "bezzeg nyugaton". Nehogy azt higgye valaki hogy más országokban, például a tüchtig Németországban másképp mennek a dolgok. Ez nem ennek a szakmának a sajátossága, tegye fel a kezét aki szerint bármelyik irodai munka hatékonyabb mondjuk 60% napi hasznos tevékenységnél.

Mi a különbség? Gépkihasználás, üzemanyagfelhasználás szempontjából semmi. Üzemórában ugyanannyit dolgozok mint otthon maszekkal együtt csak a hétvégém szabad, a gázolajat elhasználjuk, viszont meg vagyok fizetve. Jaa és a lényeg.BECSÜLETESEN élek. Előző posztom után azzal vádoltak például hogy nem hagytak lopni elmentem Angliába. Tök jó bulvárcím lehetne hogy " Diggerdrivert nem hagyták lopni, Londonig futott". Még csak cáfolni sem tudom. Igen, idejöttem ahol nem KELL ügyeskedni. Ahol vállalkozóként az ÖSSZES levonásom kevesebb mint 20%. Ahol ha akarnék venni egy kamuszámlát, a boltos nem tudná mit akarok. 

Egyébként meg el lehet dönteni hogy az a havi 40ezer forint amiért AKKOR maradtam volna megérte-e az országnak? Biztos megérte hiszen nem adták meg. Nekem is megérte hiszen megéltem egy-két dolgot.

Lépjünk tovább.

Egyik Magyarországon élő netes barátom a következő szavakat írta:

"Szerintem én jobban gyűlölöm azt a rendszert mint anyám és apám, pedig az elszenvedői ők voltak, nem én. Nekem már az a természetes, hogy ilyen az életben nem történhet meg még egyszer, vagy ha igen, én ott nem maradok egy percig sem, a gyerekeim is az elmesélésekből és a könyvekből ismerjék, soha ne tapasztalják ezt meg."

Na ezt elolvasva kihullott a hajam.

Mi vaaaaaan?

Az életben nem történhet meg ilyen??? Minden nap bazmeg megtörténik sokkal nagyobb mértékben mint akkor. Nem maradsz ott egy percig sem??? BENNE ÉLSZ. Csaxólok...  Baszod, gondold már végig a rendszerváltás utáni időszakot. Emlékszel a kárpótlási jegyekre? Az elértéktelenítésükre, szarér-hugyér felvásárlásukra és a velük történt rablóprivatizációra? Emlékszel az olajbizniszre? Az olajszőkítésre? Az ország összes gépkezelője sofőrje nem lopott annyit mint amiből az Új Arisztokrácia meggazdagodott. Emlékszel a négymilliárdos stadion beléptetőkapukra? Deutsch Tomi bizniszére. Hol porosodnak? Emlékszel a balatonöszödi kormányüdülőre? Annyiért lízingelte Fletó amennyiért bérbe adta vissza kormánynak. Egyszercsak  lett egy üdülője ingyen. Mészáros birodalom. Megvan? Puskás Akadémia? Kérdezték miből épült. A válasz, "magukat megnevezni kívánó vállalkozók pénzéből". Pofáról nem sül le a bőr. Nokiás doboz? Kulcsár milliárdok? Autópálya alagút az alföldön? Ezek csak a publicitást kapott nagyobb volumenű ügyek. A jéghegy csúcsa.

Szóval miről beszélsz? Nem történhet meg mégegyszer? A gyerekeid majd könyvből fogják ismerni? Te melyik bolygón élsz? Néha a Föld nevű bolygóra is ellátogatsz? Hidd el barátom minden maradt a régiben csak a súlypontok helyeződtek át. Tudod mi változott? Nem a kisember lop, hanem a kisembert lopják meg.

Esetleg politikai aggályaid vannak? Most nem kell félned ha kimondod melyik oldalon állsz? Ajajj dehogynem. Az önkormányzati hivatal takarítónője sem meri kimondani hogy kire fog szavazni mert ha nem a kormánypártra akkor holnaptól a közmunkások népes táborát erősíti.

Drága barátom, ez az uram-bátyám, sógor-koma-jóbarát világ attól hogy LEVÁLTOTTA az előző rendszert, egy fokkal sem jobb. Sőt...

Egy másik netes barátom, szembesítve engem bűnös és fuj fuj fuj de elítélendő múltammal ezt a hasonlatot hozta fel:

"Vagy a tükör a hibás, ha egy ronda pofa néz rád vissza? " Most vonatkoztassunk el attól hogy tényleg egy ronda pofa néz vissza, a barátom  arra utalt hogy nem az a hibás aki feltárja nekem a múltban elkövetett simlik helytelen mivoltát.

Na akkor ragadjunk le ennél a tükör hasonlatnál. Figyelem tanmese következik.

Képzeljünk el egy gorilla közösséget. Emberi szemmel minden gorilla ronda. Viszont egymást szépnek látják. Ha bármelyikük belenéz a tükörbe örömmel konstatálja hogy ugyanolyan szép mint a többi majom. Tarzan is szépnek látja a gorillalányokat hiszen nem látott még emberi lényt, a gorillák között nőtt fel tükör híján joggal gondolja hogy ő is úgy néz ki. A gorillák az erdő urai eszerint élnek, aztán egyszercsak jönnek az emberek és rendszerváltást hajtanak végre a dzsungelban. Tarzan elé tükröt tartanak hogy nézd meg te egy ember vagy ,eddig helytelen volt hogy stírölted  a gorilla lányokat mostantól itt van Jane őt dugjad. Vajon Tarzan hogy fog visszagondolni a múltjára? Hogy az egy csúnya visszataszító világ volt és a tükörben szembeköpi magát? 

Döntse el mindenki hogy vajon helyes az ha valaki hatalmas nagy erkölcsi magasságból azt mondja Tarzannak "hogy de hát hogy élhettél úgy? Hiszen a gorillák csúnya erkölcstelen majmok."

Tarzan erre azt mondja hogy " én AKKOR gorilla voltam, gorillák neveltek, gorilla törvények és gorilla szabályok szerint éltem. Amióta emberek között emberként élek azt látom hogy az emberek világa sem jobb mint a majmoké, úgyhogy, menjél te a picsába.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

                       Az internet sötét oldala.

Mivel megjelent rólam néhány cikk internetes és papíralapú magyar portálokon ezért az az internet rám vonatkozó sötét oldalát is fel kell tárnom. A blogomból következik hogy az életem nyilvánosság előtt zajlik. Van aki nem teszi ki ennyire a kirakatba, engem viszont nem zavar. Sem a múltam sem a jelenem nem ad okot megbánásra, szégyenre vagy bárminek az eltitkolására. Egy melós vagyok aki minden korban alkalmazkodott az őt körülvevő világhoz.

Pontosan ezért írtam meg előző posztomat is meg a fentieket is hogy bizony ez is én vagyok, vagy elfogadnak az emberek ilyennek vagy nem. Semmi sem fekete-fehér. A szürkének is van még vagy ötven árnyalata.

Nyilvánvaló hogy ez én blogom, a színházban játszott életem, a megjelent riportok, valamint internetes tevékenységem nem tetszik mindenkinek. Volt már próbálkozás hogy internetes kommentjeimből az engem kompromittáló, szövegkörnyezetéből kiragadott mondataim összegyűjtik és elküldik a színháznak.

Vannak emberek akik vélt vagy valós sérelmeiket próbálják megtorolni. Nem mondom hogy ok nélkül. Nem szoktam magamban tartani a véleményem és elég keresetlen szavakkal ezt bizony le is írom. Ez miatt már szakadt meg barátságom, nem tagadom. Az idő engem igazolt, ma sincs okom más véleményre. 

Persze a Birodalom Darth Vaderei próbálnak visszavágni. Blogokat indítanak rólam, fórumokat szentelnek nekem, és egyéb módokon adják tanújelét megtisztelő figyelmüknek. 

Az első akiről említést kell tennem egy iparművész barátom aki se nem iparos se nem művész, a kettő együtt meg végképp nem. Na ő indított rólam először blogot. Tőle kaptam a megtisztelő Árokásó nevet amit azóta is büszkén viselek.

Éjt nappallá téve keresett kutatott minden hozzászólásomban, és a blogom mondatai között, hátha talál valami támadhatót. Minben nap új poszt jelent meg a blogjában Diggerdriver viselt dolgairól. aztán egyszer ocsú között is megtalálta a tiszta búzát. Leleplezett.  Következő címmel jelent meg aznapi posztja. "Diggerdriver hazudik".

Igaza volt. Hazudtam. Egyik posztomban azt írtam hogy "A Meder utcában dolgoztam Újpesten".

A posztban kiemeli hogy Újpesten nincs Meder utca. Igaza van. A Meder utca a Duna Plázától indul az Ujpesti öbölhöz.Ordenáré hazugságon kapott. Azóta a Meder utca szállóige a barátaim között. 

Egy jó humorú kiváló társasági ember internetes lezüllésének, megutáltatásának minden fázisa nyomon követhető volt a blogján, amit aztán végül valaki töröltetett. Illető barátom azóta is szorgalmasan kutat és időnként felbukkan a múltból, mintegy jelezve hogy itt vagyok ám, figyelek. Múltkor például kitette nyilvános helyre a lakcímemet. Az ért az internet egyik íratlan szabálya hogy bármennyire is bajunk van egymással az azért virtuális baj így ilyen mélységekig nem megyünk le.

Mégis bennhagytam a hozzászólások között. Én még azt is megengedhetem magamnak hogy a címem nyilvános legyen.

Másik barátom egy közutálatnak örvendő internetes harcos aki az egyik magyar hírportálon egy fórumot nyitott nekem és néhány barátomnak. A közutálatot nyúlósan ragacsos érthetetlenül megfogalmazott írásmódjával vívta ki. Olyan ember aki rád tapad mint az ökörnyál. Ő is művészember, huszadik bazsevás valami kocsmai zenekarban. Sok szót nem érdemes rá vesztegetni, elég gyenge próbálkozás.

Harmadik barátom egy általam sokáig tisztelt magyar erdész. Soha egy rossz szót nem mondtam róla. Elnéztem neki mindent amit a blogom vagy ellenem tett. A barátaim komplett hülyének néztek hogy a végsőkig kitartottam mellette. Aztán ő is indított egy blogot. Illető úriembernek van egy nagy hibája. Információmorzsákból próbál összerakni történéseket. Nem megy neki. Nagyon nem. Hol boldog heteró párkapcsolatban élő barátomról jelenti ki hogy buzi, hol egy idős özvegyasszony feleségét akarja megdugni. Amit ír általában köszönő viszonyban sincs a valósággal de ez legyen az ő baja. A blogját valaki töröltette.

A negyedik személy akit meg kell említenem az egy közeli családtagom. Az unokahúgom, a bátyám lánya. Őt rosszindulatú és áskálódó természete miatt már az egész család kiközösítette. Az egyetlen voltam aki mikor hazamentem mindig meglátogattam aki soha egyetlen rossz szót nem mondtam rá. Erre, fatornyos kisfalumban az egyik barátom által írt blogban a rólam szóló cikk alatt olyan lejárató és abszolút alaptalan vádakkal illetett hogy csak néztem ki a fejemből hogy ez most miért? 

Mindezt nem panaszként írtam le. Aki így kiteszi a nyilvánosság elé az életét az óhatatlanul belefut ilyenekbe. Én meg még rá is játszok, mit tagadjam.

Viszont egy dolgot nem tudtam és megtanulása kőkemény lecke volt. Aki ki akar kezdeni, aki ellenem akar fordulni, aki utálni akar az az én viselkedésemtől FÜGGETLENÜL megteszi. Okot mindig lehet rá találni, ha nincs akkor csinálnak. Bevallom erre nem voltam felkészülve. Mindegy, túlélem.

Mindent összevetve a mérleg erősen pozitív. Internetes ámokfutásom sokkal több és mélyebb barátságot hozott mint ellenséget.

Köszönöm hogy elolvastátok.

32 komment

Pozitívan?

2017.06.07. 18:40 diggerdriver

Sokáig gondolkodtam hogyan vezessem be ezt az írást. Talán egy történettel kezdeném. Egyik kedves ismerősömmel ebédeltünk egy olasz étteremben. Valami olyasmit mondott hogy a barátai készülnek kitelepedni de még nem döntötték el hogy vidékre vagy Londonba költözzenek. Én meg mondtam hogy nem mindegy? Erre rámnéz és azt mondja hogy "nem lehetsz ennyire pozitív". 

Aztán úgy elgondolkodtam rajta hogy mit jelent pozitívnak lenni? Szerintem azt hogy mindenből a legjobbat kihozni. Bárhova vet a sors mindent optimistán megélni. Ha vidékre vet a sors akkor ott ha városba akkor ott.

Mi a Kádár korban felnőtt és szocializálódott nemzedék a munka és a megélhetés nemzedéke vagyunk. Munka legyen és akkor már nagy baj nem lehet. Megélhetés legyen és az már optimizmusra is okot ad. Pontosan ezért mikor a megélhetésemet veszélyeztetve láttam azonnal léptem, és kerestem olyan helyet ahol a családom boldogulását biztosítottnak látom.

Itt szúrom közbe hogy a megélhetés és a munka igen távoli viszonyban voltak akkoriban egymástól. Mindjárt elmagyarázom miért.

Egy anekdotával kezdeném. Volt a szomszéd faluban egy erdész. Kihelyeztek hozzá egy gyakornokot, aki panaszkodott hogy kevés a pénz nem tud venni rendes cipőt, télikabátot. Azt mondja neki az erdész hogy gyere velem. Kisétáltak az erdőbe és mutatja a gyakornoknak hogy látod ott azt a faágat? Látom. Na látod annak az ágán lóg a csizmád. Látod ott azt a másik ágat? Látom. Annak az ágán lóg a télikabátod. Így oktatta ki hogy add el a fát bazmeg és lesz pénzed.

 A mi generációnk az ügyeskedés a "szerzés"(tolvajlás), a hálapénz, a "mindenki jól jár" generációja. Ki hol dolgozott onnan.

Aztán ez a rendszerváltás után folytatódott, és átalakult. A mai napig minden maradt a régiben, csak a "mindenki jól járjon" elvet felváltotta a "mindenki jól jár a húsosfazék közelében" elv. A többi meg úgy járt, vagy kínlódik tovább vagy lelép. Egyébként az akkori viszonyokat nehéz elképzelni a fiatalabb nemzedéknek. A benzinkutas például egy elit kaszt volt. Persze csak az olajárrobbanás után. Én még láttam amikor a Fösped sofőrje a ZIL-ből száz liter benzint engedett ki a földre mert nem talált rá vevőt, tankolni meg kellett. Miért kellett tankolni? Mert a menetlevélen minden nap szerepelni kellett egy kilométerszámnak ha teljesítették ha nem. A teherautók kihasználtságát bizonyítani kellett papíron. Erre a kilométerre fel kellett venni az üzemanyagot. Ha el tudta adni akkor jó ha nem akkor a földre engedte. Aztán az idő előrehaladtával egyre drágább lett az üzemanyag és már keresett árucikk lett. Volt olyan sofőr aki egy este elkártyázta a házat a kocsit a nyaralót. A  benzin visszahozta. Aztán kitalálták hogy a benzinzabáló ZIL-ek motorját dízelre kell cserélni. Emlékszem két Fösped-es ZIL volt beosztva hozzám hogy hordják a földet. Hetekig agyaltak róla hogyan lehet elintézni hogy az ő ZIL-jük legyen az utolsó amiben motort cserélnek. Vállalkozások akkoriban még nem nagyon voltak, a KGST(senki sem emlékszik már rá) országok NEM gyártottak dízel személyautót, így a gázolajat örültünk ha el tudtuk adni. Persze hogy nagy érvágás volt a ZIL-ek dízelesítése. Volt sok kollégám aki vett egy Volgát és Mercedes vagy Peugeot dízel motort szerelt bele hogy el tudja használni a gázolaját.

 Elkezdték a benzinkutakat gebinbe kiadni. Tudok olyanról benzinkútról hogy a tulajdonos nem adott az alkalmazottjának fizetést de az alkalmazott fizetett egy bizonyos összeget minden nap a tulajdonosnak. Odamentem géppel a benzinkútra odaadtam a kártyát a kutasnak, mondtam száz litert húzzon le róla. Egy percen belül kezemben volt száz liter gázolaj feketepiaci ára és a számla hogy feltankoltam száz liter gázolajat. Ez tiszta munka volt mert nem kellett kannázni.

Egy ilyen kort éltünk. Az esztergályos fél munkaidejében ékszíjtárcsákat és tengelyeket gyártott a házi készítésű betonkeverőkhöz, a villanyszerelő hegesztőgépeket tekercselt, és hosszan lehetne sorolni. A 70-es évek elején például a Vas Műszaki bolt eladójának zsebbe kellett fizetni azért hogy egy villanybojlerhez jusson az éppen építkező polgár. 

Mindenki kihozta a rendszerből azt amit tudott. Boldogult ahogy tudott. Ezt csak egy pozitív hozzáállással lehet csinálni. Alkalmazkodni kellett minden élethelyzethez. Aki sokat lelkizett az éhen maradt.

Harminc évet dolgoztam Magyarországon. A harminc évem azzal telt hogy dolgoztam és loptam. Ugyanis ez kellett a megélhetéshez. A gázolaj lopásának egyik feltétele az óratekerés. Mert ugye valahogy igazolni kell hogy mennyit dolgoztam és amit beletekertem azt lehetett lenyúlni és eladni. Az óratekerésnek olyan csimborasszói magasságokba hágó művésze vagyok hogy órákig tudnék mesélni különböző kifinomult technikákról, amikor csak egy gombot kellett megnyomnom és sétáltak bele az üzemórák a gépbe. Hétvégenként annyit jártam maszekolni hogy többet dolgoztam szombat-vasárnap mint a többi öt napon. Aztán még így is eladtam tengernyi gázolajat. az autóm csomagtartója impregnálva volt gázolajjal és az egész kocsit penetráns gázolajszag lengte körül. Ilyen korban éltünk. Van valami szégyenérzet bennem ezért? Hangyafasznyi sem. Miért lenne? A nőgyógyásznak van mikor egy szülésért zsebébe tesznek egy havi fizetést? Magyarország mindig is az az ország volt ahol beleszámolták a fizetésbe amit a dolgozó hozzálophat. A benzinkutasnak, az orvosnak, a taxisnak, a pincérnek, és mindenkinek aki így vagy úgy mellékeshez jutott. Így éltünk akkor. Így nevelkedtünk, így láttuk, ez volt a minta.

Mikor mi kértünk fizetésemelést az volt a válasz hogy nektek ott van a gázolaj. Innentől kezdve miért is lett volna akármekkora lelkiismeretfurdalásunk? A rendszer erre állt be. Loptunk és maszekoltunk. Ebből építettem a házamat ebből éltünk normális életet. Aztán mikor elzárták a csapokat akkor nem mondták azt hogy ok, most kiesik a jövedelmetek 30%-a ezt valahogy kompenzáljuk. Azt mondták hogy így jártatok bazmeg. Eddig volt mostantól nincs. Ez az időszak úgy nagyjából a 2000 és 2010közötti időszakra esett. Itt kezdett csökkenni a bevásárlókosár tartalma. Ez a korszak a cégeknél a fiatalítás időszaka. A pökhendi, "el lehet menni ha nem tetszik" időszak. A munka becsülete sárba tiprásának időszaka. 

A költözés elhatározásának időszaka. A kádár kori kisember besokallt és azt mondta, "anyátokkal szórakozzatok".

Aztán megléptük azt amit meg kellett lépni. Innen már ismert a történet, a blogomban megírtam a kezdetektől napjainkig. 

Amiért az egészet megírom az az hogy MINDIG pozitívan gondolkodtam. Otthon is elvoltam abban a rendszerben, itt is elvagyok ebben a rendszerben. Nem vagyok hajlandó egyetlen otthonmaradott ellendrukkernak sem örömet szerezni azzal hogy szarul érzem magam. Mert  ha annyi pénzem lenne ahányszor ránk migránsokba kivetítették hogy VALÓJÁBAN milyen szarul élünk akkor nagyon gazdag lennék.

Tulajdonképpen az nemzeti sport lett Magyarországon hogy elmondják milyen rossz nekünk. Milyen érdekes hogy amíg OTTHON éltünk a kutya sem foglalkozott tyúkszaros életünkkel. ADDIG senki meg nem kérdezte hogy hogy élsz bazmeg. Ahogy kivándoroltunk egyből hazátlan londoni mosogatók lettünk akik 33 pakival laknak együtt. Rabszolgák lettünk.

Na de mitől is kellene rosszul érezni magamat? Attól hogy nem kell lopnom? Hogy hétvégenként nem kell a hegyet túrnom hogy megéljen a családom? Hogy nem kell órát tekernem gázolajtól bűzlő autóba szállnom, nem kell ügyeskednem? Hogy a munkám által megkeresett leadózott pénzemből JOBBAN élek mint otthon a tolvajlással kiegészített jövedelmemből? Ettől érezzem rosszul magam? 

Lófaszt.

Azt próbálom elmagyarázni hogy nekünk, akik otthon rá voltunk kényszerítve a jövedelemkiegészítésre, mennyivel könnyebb itt. Az otthoni élet jelentős részét az agyalás tette ki. A matek. Az előre gondolkodás. Hogy most van melóm maszekban hétvégére de akkor nem pörgetek az órába sokat mert a hétvégi meló beleteszi, de fel kell vennem a gázolajat kannába és elvinni a hegyre és ott feltankolni mert hétvégén kútnál nem tankolhatok mert arra nincs hivatalos gépnaplóm. Hogyha megyek valahova autóval akkor az útvonalat úgy tervezzem meg hogy minék kevesebb kilométerrel minél kevesebb benzinből megússzam. Hogy a maszek és az eladott gázolaj mellett még tartalékoljak télre mert január-februárban nem vagy alig dolgozunk de a számlák akkor a legnagyobbak és kell jónéhány száz liter tartalék hogy túléljük a téli hónapokat. Mindig ment az agyalás a számolás az ügyeskedés.

Ez itt mind nincs. NYUGALOM VAN. Írom ezeket a sorokat. Közben betolok egy sört. Néha bealszok itt a fotelban Ha akarom a tengerpartra megyek, vagy a bolhapiacra, ha akarom az olasz éterembe de akár az egész hétvégét itthon tölthetem úgy hogy nem csinálok semmit. Nem kell füvet nyírni, nem kell megmetszeni a tujákat, kertibútort gyártani a műhelyben, kuplungot cserélni az autón, megigazítani egy kimozdult cserepet a háztetőn, és még sorolhatnám...

Na ez az ami méginkább fokozza a pozitív életérzést a pozitív szemléletmódot. A világ nem támaszt elvárásokat hogy menj menj, tiporj húzzad toljad feszülj meg mert jön a sárga csekk és be kell fizetni. Félreértés ne essen, itt is meg kell dolgozni a pénzért. Kúrva keményen meg kell dolgozni.

Don't worry, be happy. Ne aggódj, légy boldog.

Való igaz megszaporodtak irigyeim, rosszakaróim. Blogokat nyitnak rólam, fórumokon szidnak, túrják a netet hogy fogást találjanak rajtam. Voltam már hazug hazaáruló, meg hontalan hazátlan asszonyverő gyerekverő alkoholista, és még sok egyéb. Hajrá "barátaim". Sok sikert kívánok. Adjatok a Digger pofájának, hát ki ez a semmiből felkapaszkodott árokásó proli...? Előre a MAGYAR úton. Ahogy egyik kedves ismerősöm mondta a szánalom ingyen van az irígységért meg kell dolgozni. Én megdolgoztam érte.

Viszont a barátaim száma is nő. Megtalálják a blogomat és megírják hogy tetszik nekik. Aztán ebből igen aktív emailezés nőtte ki magát mára.

 Szakmunkás vagyok. Blogot írok.Sikeres blogot.Színdarabot csináltak belőle. Aktív internetes életet élek. Ha holnap összeomlana az életem és az árokparton hajléktalanként múlnék ki akkor is elégedetten hunynám le a szememet. A mának élek. Mérgezem magam minden létező élelmiszerrel és kiröhögöm azokat akik szóvá teszik. Túlsúlyos vagyok. Életemben lefogytam már legalább annyit mint amennyi most vagyok. Túltettem magam rajta elfogadom hogy ilyen vagyok. Persze majd ezért is benyújtják a számlát. Én csak azt tudom tanácsolni mindenkinek hogy élje minden napját úgy mintha az utolsó lenne. Aztán egyszer igaza lesz.

Tény és való hogy mai napig van bennem egy nagyon erős kettős érzés. Egyik oldalról örülök hogy a világ egyik legcsodálatosabb városában élhetek amelyik minden nap új arcát mutatja. Megunhatatlan. Hihetetlen élményekkel gazdagodtam és nem adnám egy vak lóért hogy itt lehetek. Ugyanakkor van egy igen erős indulat bennem hogy miért kellett ennek megtörténni. Úgy érzem hogy én mindent megtettem amit tudtam azért az országért. Két felnőtt gyerekem hagytam ott. Mindkettő rendkívül szorgalmas becsületes munkásemberként éli az életét. Ha valamire büszke lehetek akkor ERRE vagyok büszke. Igaz hogy esélyük sincs lakáshozjutásra, családalapításra, gyereknevelésre. Le fogják dolgozni úgy az életüket hogy semmi nem marad utánuk. Na ERRE ki lesz büszke? Hogy is írta Digger egy korábbi posztjában? Ki vállalja a felelősséget az elherdált nemzedékért? 

Ez az indulat megmaradt bennem úgy hogy hirtelen felindulásból bontok egy sört...

 

 

47 komment