Nem akartam nagyon trágár lenni ezért a Hofitól kölcsönöztem a címet. Három témáról szeretnék most beszélni. Az egyik a hamarosan elérkező választás. Előző erről szóló posztban már beszéltem az ellenzék töketlenségéről. Most viszont a hódmezővásárhelyi időközi választási eredménnyel egy irtózatos nagy pofont kaptak. Ők is meg a kormánypárt is. Hogy melyik nagyobb maflás azt döntsétek el ti. 

Nézzük kormánypárti oldalról. Ott vesztettek választást ahol a legnagyobb támogatottságot remélték. Ahova öntik a pénzt ott buktak a legnagyobbat.Miért? Mert van az iskolában tanult matek meg van a néplélek matekja.Amikor a szocik betartották választási ígéreteiket a semmiből osztogattak fedezet nélküli pénzt, aztán Gyurcsány nem csinált semmit a választás megnyerésének érdekében, de a nyerés után azonnal jöttek a megszorító intézkedések. Bele is buktak. Nem kicsi, nagyon. Akkor mondta Gyurcsány hogyha az öthöz hozzátesznek négyet és levesznek kettőt az nem hét hanem csak négy. Na ez a néplélek matekja.

Ugyanez érte el most a kormánypártot. Öthöz adtak hatot, amiből elloptak kettőt és azt hiszik hogy a népnek elég a kilenc. NEM elég. Ugyanis az ellopott kettő is a népet illetné. Ők dolgoztak meg érte. Mit lát a nép? A szocik fejére ráolvassák a korrupciót majd átvéve a kasszát korruptabbak lettek mint a szocik. Az kurvára hibás érv hogy máshol is van korrupció. Persze, máshol is van csak nem tolják naponta az arcodba gátlástalanul szinte dicsekedve vele. A nép büntet. A nép nem felejt. Fideszék azt hitték hogy csinálnak egy jó családi adózást, egy kiváló lakásépítési programot, démonizálja a migránsokat és Soros Györgyöt aztán a nép elnézi hogy lopnak. A döbbenet az hogy olyan mintha egy üvegbúra alatt élnének és fogalmuk sincs róla hogy mi a baj. A hódmezővásárhelyi választás elvesztése után olvastam egy cikket Bayer Zsolttól. Azt mondja meg kell vizsgálni mi vezetett ide. Az a helyzet Zsóótti hogy egy fasz vagy. Hol élsz hogy nem tudod az okokat? A te üvegbúrád még le is van sötétítve nehogy kiláss belőle.  Bazmeg én innen kétezer kilométerről megmondom miért veszítettetek. Mert loptok nyíltan és gátlástalanul, mert arrogáns pökhendi ellenszenves stílusban kormányoztok, mert nem tudjátok megszólítani és magatok mellé állítani a népet. Azt hiszitek hogy odaszórtok némi kendermagot a népnek és az hálából kezet csókol. Lófaszt. De tudod mit? Tegyük fel hogy a Fidesz a világ leghófehérebb lelkű legtisztakezűbb, legüvegzsebűbb pártja olyan mint a ma született bárány. Akkor most megkérdem a LÁTSZAT is ez? Ugye van az a mondás hogy nem csak tisztességesnek kell lenni, annak is kell látszani. Vajon a Fidesz tisztességesnek LÁTSZIK? Na ezen kéne elgondolkodni.

Most nézzük az ellenzéki oldalt. A marharépák azt hitték esélytelenek. A NAGY Fidesz mindent vitt és mindent tarolt. Ami igaz is csak mint mondtam a népléleknek szerencsére még megmaradt némi önvédelmi reflexe. A helyzet, hogy képletesen szemléltessem az ellenzék szemszögéből olyan mintha a komplett ellenzék egy repülőgépen ülne és az üzemanyag elfogyott, most zuhan a föld felé. Nyolc éve egyfolytában zuhan de egyetlen ellenzéki ökörnek nem jutott eszébe hogy benézzen a raktárba hátha van némi kerozin. Aztán a becsapódás előtt egy hónappal az egyik független jelölt talált két kanna üzemanyagot. Most az van hogy egyrészt az ellenzéki pártok egymást okolják hogy miért nem néztek be a raktárba előbb, másrészt kétségbeesetten igyekeznek betölteni azt a kis kerozint ami megmenti őket a becsapódástól.

Hogy mi várható nem tudni. A Fidesz volt már ilyen nyugodt választás előtt. Amikor a győzelmi pezsgő behűtve a torta kisütve. Aztán borzasztó nagy maflással mentek a picsába. Viszont akkor volt ellenzék. Most nincs. Most van egy Fidesz szavazótábor, és egy Fidesz ellenes szavazótábor. A Fidesz ellenes szavazótábor cserben lett hagyva. Nincs kire szavaznia. Nézzetek körül az ellenzéki kormányfőjelöltek között. Erre mondaná egyik kollégám hogy "sánták bénák pitiánerek és buzeránsok gyülekezete", de én ilyet nem mondok. Egyszerűen szánalom az ellenzék nyolc éves produktuma. Most döbbentek rá hogy végig kezükben volt az ütőkártya csak nem játszották ki. Egyik párt sem tudott felépíteni egy hiteles arcot. Jelenlegi helyzetben egy Horn Gyula, egy Dávid Ibolya, egy Torgyán József toronymagasan nyerne. Mert ők KARAKTEREK. A mostani ellenzéki jelöltek olyan kiállású, olyan súlyú emberek mint a Hamletban a harmadik alabárdos. Ti akarjátok legyőzni Orbánt? Nehogy má' a csík tolja a repülőt. A nép pedig csalódott. Most minden azon múlik, kinek mit hoz a szavazófülke magánya.

Az Orbán kormány regnálása mind a a három időszakában egy bélyeget nyomott az országra. A "fecseg a felszín hallgat a mély" bélyegét. A "nem mondok semmit mert bajom lehet belőle" hangulata uralja az országot. Aztán akik hallgatnak a mélyben egyszercsak szavaznak. Hódmezővásárhelyen volt kire szavazni. Vajon máshol is van? 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Más téma

Nemrég láttam a Churchill filmet amiről a kritikát írtam. A film befejezésekor kiírtak egy Churchillnak tulajdonított mondást miszerint "csak aki változni tud az tud változtatni".

Ezen egy kicsit elgondolkodtam. Hol a határ a változás, és az elvtelen köpönyegforgatás között? Vajon ez nézőpont kérdése vagy van rá mindenkinek elfogadható meghatározás?

Én a tapasztalatom szerint három részre osztom az emberek világnézeti változásait. Van a fanatikus. Ő a legveszélyesebb. Leteszi a voksát egy irányzat, vagy akár egy ember mellett és tűzön vízen át híve lesz, követi a pokolba is. Ez a fanatizmus arra az emberi tulajdonságra épül hogy senki sem szereti beismerni a tévedését. Ezek az emberek a kitartásukkal saját maguknak bizonyítanak. Hogy ők kemények és következetesek, ha ráléptek egy útra nem térnek le róla. Persze ehhez olyan ideológia vagy olyan ember kell ami vagy aki fanatizálni képes. Mindkettőre van példa. A kommunizmus eszméje pont ilyen. A mondás ugye úgy szól hogy "aki húsz éves koráig nem kommunista annak nincs szíve, aki húsz éves kora után is kommunista annak nincs esze".  Mert a kommunista ideológia jól hangzik. A jelszavai működnek. Népi demokrácia. Tiéd az ország magadnak építed. Kellett hozzá vagy nyolcvan év és húszmillió áldozat hogy kiderüljön a működésképtelensége. Csak zárójelben jegyzem meg hogy a liberalizmus hasonló módon működik. A jelszavai hatásos hívószavak. Fogadd el a másságot. Tolerancia mindenek felett. Mára azért, ha lassan is de kiderül hogy a liberális eszménél nincs intoleránsabb kirekesztőbb ideológia.

Aztán ott volt Hitler. Elképesztően tudott hatni a népre. Egy egész kultúrnépet tudott gyilkossá fanatizálni. A németek pedig hittek neki.

Ezért veszélyes a fanatizálható ember. Hisz valamiben és hitének az idoljáért az eszméért vagy bálványért mindent megtesz. Van olyan magyar pártelnök aki liberális politikusként kezdte majd konzervatív lett, és követői számát még növelni is tudta. Mert esetében az emberek a személyét, a bálványt követik nem az általa képviselt eszmét.  A fanatikusokkal az a baj hogy rálépnek egy útra és eszükbe sem jut hogy az az út rosszfelé kanyarodhat. Nem érzik hogy mikor kell letérni arról az útról. Képtelenek beismerni hogy rossz lóra tettek. Ez a magyar pártelnök még akár a jó ló is lehet. Miért ne ha csupa lesántult gebe száll vele versenybe? 

A másik embertípus a beismerő ember. Aki minden gond nélkül kijelenti hogy ettől addig kommunista voltam aztán liberális lettem és onnantól meg konzervatív vagyok. Pontosan fel tudja mérni a korlátait és a képességeit. Tisztában van vele hogy mind az ismeretei bővülésével mindpedig a korral együtt változik az ember. Ez a természetes, pont azért mert emberek vagyunk. hogy jó irányba változunk vagy rossz irányba az lényegtelen. Az ember gyarló. Érdekek vezérlik, jobb esetben a családja érdekei mégjobb esetben az ország érdekei. Az sem lényegtelen szempont hogy mi alapján mondjuk ki hogy mi a helyes út? Mi a helyes vagy helytelen változás? Senki sem tudja.

A harmadik típusú ember, a gerinctelen ember. Aki ahogy változtat azonnal megtagadja előző énjét. Aki azt mondja hogy most ez vagyok de sose voltam valójában amaz. Amaz csak azért voltam hogy bomlasszam azt és különben is muszáj volt akkor amaznak lenni. Az ilyen embereket mondják köpönyegforgatónak, elvtelen rongy embereknek. Egész magas pozíciót is el lehet érni ilyen életmóddal akár még a LEGMAGASABB pozíciót is.

Az emberek nehezen ismerik fel a MÁSIK ember változásának folyamatát. Ezért aztán az van hogy a liberálisok szemében ha liberálisból konzervatívvá válik valaki akkor az náci fasiszta lesz de ha konzervatívból liberális lesz akkor felvilágosult mi kutyánk kölyke.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harmadik téma.

Az emberi tulajdonságok számomra legérthetetlenebbike az elvonatkoztatás képességének hiánya.  A teljesítményt nem tudják elválasztani a személyiségtől. Mondok példákat. József Attila kommunista volt. Csodálatos verseket írt, elképesztően nagy költő volt de kommunista volt. A mai jobboldal úgy tekint rá mint egy kommunista költőre. A baloldal Wass Albertet egy náci írónak és költőnek tartja. Legyen az életműve bármilyen akkor is náci író. Nincs elvonatkoztatás. Nincs különválasztás teljesítmény és személyiség között. Vannak személyiségek akik kettősségüket jól tudják titkolni. Rengeteg olyan körülrajongott színészről tudunk akik a magánéletben elviselhetetlen kiállhatatlan démoni személyiségű ember volt. Az öltöztetők, a sminkesek a pályatársak tudnának erről mesélni. Mégis ünnepelt emberek voltak. Az emberek talán tudták talán sejtették hogy a valóság más. A teljesítmény mégis többet számított. Egy József Attilánál, egy Wass Albertnél viszont nem. Ott nem számít mit tettek le az asztalra. Miért nem tudunk elvonatkoztatni? 

Valamelyik nap a videóblogomon közzétettem egy reggelimet amiben valamilyen sajtot ettem. Fogalmam sem volt milyen sajt, megettem nagyon finom volt, ennyi. A nézőközönség kiderítette hogy valami világhíres hűde finom sajtot ettem. Mivel nem tudtam mit eszek pusztán és natúrban csak az íze alapján ítéltem. Nem befolyásolt semmi. Ha tudom milyen híres sajt el kellett volna vonatkoztatnom a név és az íz között. Valamelyik nap interneten bóklászva találtam egy verset. Nagyon megtetszett de nem volt ott a költő neve. Gyorsan rákerestem, kiderült hogy Wass Albert írta. Belinkeltem a blogomba és azonnal jöttek a negatív kritikák.Ha ugyanezt a verset Ady írta volna a kutya sem szólt volna egy szót sem. 

Na mindegy ez csak egy eszmefuttatás volt.