"Látjátuk feleim isá kampány közepén vogymuk˝
Mi volt? Mi van? Mi lesz?
Az volt barátaim hogy a nagy büdös átkos komenista rendszerben nyugalom volt és a lőtéri kutyát nem érdekelte a politika. Volt a Népszabadság pártnapilap aminek az első oldalait gyorsan átlapozta mindenki aztán a híreket meg a sportrovatot elolvasta, az újság pedig jó volt begyújtani az olajkályhát. Jellemző cikkei például arról szóltak hogy Losonczi Pál baráti látogatást tett a baráti Mongólia Nagy Népi Huráljában és kölcsönös barátsági szerződés keretében lefektették a baráti árucserefogalom alapvetéseit miszerint mi adunk tíz Ikarus buszt, cserébe kapunk három teve és két mormotabőrt.
Az ellenzék jelentősége annyi volt mint bolhafaszán a pattanás. Volt néhány valóban bátor ember akik próbálkoztak némi szamizdattal de a rendszer ingerküszöbét nem nagyon lépték át. Ahogy az egyik későbbi SZDSZ képviselő mondta, ellenzéki tevékenységük jórészt abból állt hogy összejöttek valakinek a lakásán és szidták a rendszert.
Azért annak a kurzusnak is megvoltak az erősségei. A család család volt, aki pöccsel született az BIZTOS hogy fiú volt aki duplacsővel született az meg lány. Harmadik lehetőség nemigen fordult elő. A tanároktól megkaptuk a kellő számú pofont, a honvédségnél meg megmutatták mit jelent ha FELETTÜNK áll az 50-es szókincsű ügyeletes tiszt aki tegnap még a tehén seggéről vakarta a szart Mocsolyáspusztán. Mindez a hasznunkra vált. Aki pedig minden határon túlment azt felhúzták a bitóra és le volt a gond róla. "Régi szép idők".
Aztán megérkezett a nagy büdös komenizmus után a nem kevésbé büdös liberális szabadság. Kiírták a szabad választásokat. Uramisten, hány barátom hülyült meg. Hányan hittek, kampányoltak aláírást gyűjtöttek, pörögtek ezerrel. Még engem is behülyítettek és elmentem egy MDF-es kampánygyűlésre. Für Lajos elmagyarázta hogy az a különbség az MDF és az SZDSZ között hogy az MDF lassú fokozatos átmenetet akar nagyobb megrázkódtatás nélkül. Visszagondoltam erre a beszédre mikor az MDF kormány alatt megláttam a kilométeres sorokat a munkanélküli hivatalok előtt. Még jó hogy a LASSÚ átmenettel "csak" ennyi munkanélküli lett, mi történik ha gyors a változás? A szakma, a szakértelem elértéktelenedett. Piaci viszonyok keletkeztek és erős gazdaság híján nem érvényesült a kereskedelmi alapelv miszerint az áru hiánya növeli értékét. Szarért hugyért dolgozott minden szakmunkás ha egyáltalán talált munkát. Jobbára nem talált.
A lényeg a lényeg hogy a rendszerváltás óta tart egy hiszterizált túlfeszített, átpolitizált közélet ami a mai napig tart. Mindenki pontosan tudja miről beszélek. Inkább a háttérben zajló folyamatok az érdekesek. A magyar ember előtt kinyílt a szabad világ. Oda utazik ahova akar, azt mond amit akar, A feminizmus megkezdhette ámokfutását, a másságát mindenki nyíltan vállalhatta, a gyerekeket nem pofozzák már az iskolában, a sorkatonaságot eltörölték, a halálbüntetést szintén. később beléptünk az Unijóba bár később maradt az Unió jó nélkül. Szabad munkavállalás, kávéháznyitás Bécsben, utazás személyi igazolvánnyal. Habzsi dőzsi tejbe vaj.
A politikusok játszották közben kisded játékaikat. Osztogattak mikor nem volt miből, visszavették mikor nem volt kitől. A magyar ember pedig hitt. Még csak egy kicsit kell kibírni aztán jobb lesz.
Körülbelül tíz éve kezdett megérni a helyzet. A hit elveszett, aki tehette lelépett, aki maradt az túlélésre rendezkedett be.
Közben alig észrevehetően jelentős társadalmi változások álltak be. A szabad világ hogy úgy mondjam túltolta. A szabadság kezdett penetránsan bűzleni.
A hagyományos jól bevált értékeket kezdték szétverni. Az emberek arcába tolták a meleg büszkeséget. A feminizmus mint alattomos vírus megfertőzte a családokat. A gyerekeket nem verik a tanárok, de helyette a a tanárokat verik a szülők. Nemzedékek nőnek fel úgy hogy nem látják az apjukat elmenni reggelente dolgozni. Jött a genderkurzus és aminek eredményeképpen nem tudjuk kezitcsókolommal vagy jónapottal köszönjünk valakinek. Jött a me too kampány aminek az a következménye hogy egy nőnek mondott hellóbébi felér egy megerőszakolással. A magyar ember már nem csodálkozik ha arra ébred hogy a faluja migránstábort üzemeltet, mint az én fatornyos kisfalum például. Senki meg nem kérdezi hogy akarod-e. Viseld el bazmeg vagy költözz el.
Nézzük a fentieket részletesebben.
Homofób vagyok. Nem vagyok rá büszke, ez is egy állapot. Megtehetném hogy letagadom de attól nem lennék kevésbé homofób. A fóbia az irtózás undor valamitől. Mint a pókiszony vagy az egértől való félelem. Jó én nem kezdek el székreállva sikoltozni ha meglátok egy homoszexuálist. Elmondom miről van szó. Semmi bajom a melegekkel. Maximálisan támogatom hogy házasodhassanak, hogy gyereket fogadhassanak örökbe, hogy egyenlő jogaik legyenek és semmiben ne különböztessék meg őket a heteroszexuális emberektől.
DE
A nemiségüket előtérbe toló, azt kihangsúlyozó buzzancsokat mélységesen elítélem. Azok a ratyik akik a büszkeségük napján teherautó platóján tangában, pávatollal a seggükben, kereszttel a nyakukban rázzák magukat a legalávalóbb undort keltő emberek a szememben. Valamikor az volt a duma hogy azért kell a meleg büszkeség napja hogy elfogadtassa a másságot. Kérem szépen, nincs még egy olyan toleráns, melegeket elfogadó ország mint Hollandia, azon belül is Amszterdam. Na most ott HAT napig tart a parádé. Ennyire utálják a hollandok a ratyikat hogy hat napig tart elfogadtatni magukat? Vagy mi van? Martin Luther King után szabadon van egy álmom. Egy meleg büszkeség napjáról. Mondjuk egy melegfelvonulásról az Andrássy úton. A meleg férfiak és nők szép ruhában férfiak öltönyben nők kosztümben vonulnak az utcán. Elől a meleg politikusok közéleti szereplők, színészek és egyéb prominensek. Mögöttük a meleg társadalom. Szivárványos zászlót lengetve demonstrálják hogy NEM mások. Hogy ők is ugyanolyan emberek mint mi. Hogy igenis lehet belőlük bárki. Nem a nemiségüket hangsúlyozzák ki hanem pont azt hogy UGYANOLYAN EMBEREK mint mi. Ez lenne az IGAZI büszkeség napja. Mert ami most van az undort kelt. EZ nem fogja maguk mellé állítani az embereket. Ez eltaszítja az embereket. Olvastam olyan írást amiben a valamelyik skandináv államban élő apuka elmondja hogy a hároméves kislánya azzal jött haza az oviból hogy apu tudod-e hogy a lányok is szerethetnek lányt és a fiúk is fiút? Apuka pedig büszke volt erre. A hozzászólók javarésze(bár a java szóval itt nem értek egyet) pedig tapsolt hozzá. Hova jutunk? Előbb tanítják meg a gyereket a másságra mint a hagyományos párkapcsolatra? Háromévesen? Azért ha gyereke születik valamelyik barátunknak megkérdezhetjük hogy milyen nemű vagy ez már illetlenség mert ha felnő majd eldönti?
Beszéljünk a feminizmusról.
Megmondom őszintén, nálam odáig terjedhet egy nő feminizmusa hogy néha megengedem hogy ő legyen felül...
A feminizmus arról szól hogy a nők megtanultak férfi módra káromkodni és inni, a férfiak meg megtanultak gyereket pelenkázni és porszívózni. Kösz nem kérek belőle. A férfiak és nők közötti szereposztás évezredek alatt kialakult gyakorlat szerint zajlott. A férfi nem ment a konyhába a nő pedig nem ment a bányába. A férfiak milliószám estek el a harcmezőn a nők meg tartották a hátországot. Fordítva nemigen volt rá példa. Nyilván vannak feminista vívmányok amikkel egyetértek. A szavazójoggal vagy ugyanazért a munkáért ugyanakkora bért kapjanak. Ezek mind alapvető emberi jogok amik megilletik a nőket. Na de ha szabadna kérni MARADJANAK meg nőnek. GYENGE nőnek. Meghódítani való, védelmezni való, PUHA nőnek. Ugyanis csak ekkor érezheti magát egy férfi KEMÉNYNEK. Márpedig ha a kemény és a puha egymásra talál az csak jól sülhet el. Ugye értettük egymást?
Aztán jött a genderkurzus.
Ja. Oda jutottunk hogy néha le kell nyúlnom megbizonyosodni hogy melyik nembe tartozok mert körbenézve már tényleg nem tudom hogy merre van az előre. A nők férfiasodnak, a férfiak nőiesednek. Csaxólok hogy nincs az az Isten hogy én ülve pisiljek. Olyan emberpéldányokat látok hogy mind az ember mind a példány szó megkérdőjeleződik. Tudnak ezek még gyereket csinálni vagy legyek rendszeres donor a spermabankban?
Na most akkor itt álljunk meg egy szóra.Félreértés ne essék. A lőtéri kutyát nem érdekli a melegek szexuális élete. A feministák családon belüli domináns viselkedése, a saját nemükben is bizonytalan önmagukat kereső, identitászavaros aztsetudomélekvagyhalok emberek viselkedése. A probléma nem itt van. Hanem ott hogy mindezt kéretlenül a pofánkba tolják. Hogy megmondják mit gondoljak ezekről. Aztán ha nem azt mondom ami trendi, ami korszerű, ami haladó akkor egy őskövület vagyok és alig várják hogy kihaljak mint a dinoszauruszok. Elvárják hogy másként gondolkodjak. Senkit nem érdekel hogy én akarok-e másként gondolkodni. Mi van ha nem? Mi van ha én valóban egy Kádár korban szocializálódott öregedő őskövület vagyok? Nekem jó így. Én így érzem jól magam. Nem akarok ratyiparádét nem akarok feminizmust, nem akarok genderkurzust. Eddig, hangsúlyoznám EDDIG az volt a válasz hogy nem baj, előbb utóbb eltűntök a haladás útjából és a korszerű eszmék győznek. Megfordult a világ, tehén bassza a bikát.
Lófaszt barátaim. Változik a trend, csak még nem vettétek észre. A nagy büdös szabadságból kezdenek megcsömörleni az emberek. Kezdenek felébredni. Mert túltoltátok elvtársak. A négyszáz éves demokrácia hazája, az emberi egyenlőség és szabadság élharcosa, a tolerancia zászlóvívője Nagy Britannia nemet mondott a migránsokra. Arohadtéletbe. Hülye angolok mi? BIZTOS hogy ők a hülyék? Aztán mi van ha követik őket? Akkor is ők a hülyék? Ha Magyarország is követi őket mint ahogy megtörtént akkor a magyarok a hülyék? Biztos hogy a szabadságnak nincs felső határa? Nekem el kell fogadnom mindent amit rámöntenek az interneten a TV-ben az újságokban de ha ellentétes véleményt fogalmazok meg akkor abcug le veled? Hol van akkor az ÉN szólásszabadságom? Ja hogy szólnom szabad, feltéve ha a liberális fősodornak megfelel. Hogy is van ez?
Menjünk tovább.Oktatás.
Lehet hogy nem leszek túl népszerű de támogatom az iskolai testi fenyítést. Egészen addig amíg a tanárnak eme brutális és elítélendő eszköz helyett egy másik HATÁSOS eszközt adnak a kezébe fegyelmezés céljából. Tudjuk mi történt. A tanárok eszköz nélkül maradtak és a szülőktől nemhogy támogatást de inkább a háttérben zajló megalázó aknamunkát kapnak. Ma már a gyerek és a szülő közösen szidja a tanárt ha hülye a gyerek, aztán a végén megegyeznek hogy mégiscsak a tanár a hülye. Néha még meg is verik a tanerőt. Ide jutottunk a nagy büdös szabad világban. Jól van ez így?
Migránsok.
Kényes kérdés. Nagyon kényes. Én is változáson mentem keresztül az idők folyamán ebben a kérdésben. A kormány és a nemzeti oldal a migránsok ellen foglal állást, az ellenzék pedig a migránsok mellett. Sok minden elhangzott már pro és kontra. Én csak két végtelenül tisztességtelen kérdést tennék fel. Az egyik elhangzott, valahogy így egy népszavazás előtt: "Akarják-e hogy huszonnyolcmillió román munkavállaló jöjjön Magyarországra? "
Én is felteszem a magam nem kevésbé tisztességtelen kérdését: "Akarja-e ön hogy a gyereke azzal jöjjön haza az iskolából hogy holnaptól nem vihet disznóhús szalámiból készített szendvicset mert sérti az osztálytársai vallási előírásait?" Merthogy ez Angliában már megtörtént.
Összegezzünk.
Van egy rendszerváltás óta mesterségesen fenntartott túlpolitizált közélet. Van egy túltolt liberális vagy ha úgy tetszik szabad világszemlélet. Mindkettőtből elege van az embereknek.
A kormánypárt felismerte hogy a magyar ember csak egy dologban egységes. Ha van közös ellenségkép. Hogy ez a bankárok vagy a románok vagy a migránsok teljesen mindegy. Most ők is túltolták a Soros György elleni kampánnyal. Ez már annyira abszurd hogy kiröhögik őket. Orbán a fél karját adná ha a nemzet Viktorja lehetne. Ha egységbe tudná kovácsolni és maga mellé állíthatná az embereket. Nem tudja. Már csak valami erőltetett ellenségképre telik nekik. Innen üzenném a teljes magyar politikai kurzusnak hogy ideje lenne váltani. Ellenségkép helyett PÉLDAKÉPET mutatni a magyaroknak. Merthogy ilyenről még hírből se hallottak.
Pedig kreáltak rá állást. Úgy hívják hogy köztársaság elnöki poszt. A legfőbb közjogi méltóság. A poszt ami mögé a magyarság egységesen felsorakozhat. Egyetlen ember felelt meg eddig a kritériumnak. Göncz Árpád. Persze most felhördül a nemzeti oldal hogy de hát ő egy SZDSZ-es pártkatona volt. Na most a nemzeti oldalnak mélységes hallgatásba kéne burkolózni Schmitt Pál után ebben a témában. Kussolni kéne gyerekek... Tudjátok, pofa lapos. Pali után, Áder után a pártkatona szót felejtsétek el. A köztársasági elnöki posztra az az alkalmas személy akinek a SZEMÉLYISÉGE olyan hogy ELFOGADJÁK az emberek. Árpi bácsi ennek tökéletesen megfelelt.Ennyi.
Szóval példakép kellene emberek. Sajnos Magyarországnak a jelenlegi helyzetben szégyenkeznivalója van. Szerintetek nem szégyen az hogy nyolc év alatt egy nyomorult ellenzék nem tudott összeállni amelyiknek hangyafasznyi esélye lenne Orbánnal szemben? Nem szégyen ez? Orbán olyan jó? Lófaszt mama... Ti vagytok gyengék mint a harmatos libafos.
Ideteszem egyik barátom nagyon tanulságos példabeszédét a jelenlegi választási esélyekről.
"A történet a következőről szól, és fog szólni.
Adott egy nő(a nép, a választók). A nő 2010-ben új
kapcsolatot létesített, új hapsija lett(Fidesz). Az új
hapsi nem egy leányálom. Bár anyagilag jól szituált,
több a pénze mint az előző hapsinak(2010 előtti
baloldali kormányok), de ebből a pénzből sokat el is
szór értelmetlenül. Kocsmázik, itatja a
haverokat(Mészáros és társai), fölösleges dolgokra
költ(stadionok), kötözködik(EU), nem fogad el más,
eltérő véleményt, mindig csak neki lehet
igaza(média), de mindemellett azért odafigyel a
nőre is, és megpróbál a kedvébe járni.
Nagyságrendileg több pénzt ad haza, mint az előző
hapsi(egykulcsos adó, családi adókedvezmény),
odafigyel a lakásra, a lakhatás körülményeire(csok,
háztartási gépek, nyílászárók cseréjéne
támogatása), ajándékot ad a nőnek(kedvezményes
nyugdíj, gyed extra, stb), Támogatja a
gyereket(bölcsődék,óvodák, nagycsaládos
támogatások), szóval mindent egybevetve jobb
élete van mellette a nőnek, mint az előző hapsija
mellett(baloldali kormányok).
Persze a régi hapsi(balliberális ellenzék) nem adja
föl. Vissza akarja szerezni a nőt. A nő(nép,
választók) 4 évente(választások) meghallgatja,
megkérdezi mit ajánl neki a régi hapsija(balliberális
ellenzék). De az semmi újat nem tud mondani, csak
mindig ugyan az a szöveg. Hogy az új hapsi tolvaj,
hogy diktátor aki elnyomja a nőt, hogy nem igazi
európai férfi, és így tovább. Mire a nő(nép,
választók) ismét rákérdez, hogy ezt érti, de mit
kínál neki ehelyett a régi hapsi(balliberális ellenzék).
Ugyan azt mint régen? Mert abból nem kér. Mire a
régi hapsi közli, hogy egyenlőre nem tud erre
válaszolni, mert még ő maga sem tudja, hogy mit
akar, nem tud jobbat ajánlani, mint a mostani
hapsi(Fidesz), sőt gyakorlatilag semmit nem tud
ajánlani, mert ahhoz előtte meg kellene egyezni
erről a haverokkal(ellenzéki pártok), de most még
abban sem jutottak közös nevezőre hogy merre van
észak.....szóval ettől függetlenül a nő(nép,
választók) akkor járna el helyesen ha ejtené az új
hapsit(Fidesz), és helyette ismét őt választaná.
A nő(nép, választók) ezen elmosolyodik, és
megkérdezi a régi hapsiját(balliberális ellenzék): Te
most tényleg ennyire hülyének nézel engem?
Aztán 2018 április 8-án úgy dönt, hogy marad az új
hapsija(Fidesz), mellett.
Mire régi hapsi(balliberális ellenzék, és csatlósai),
ismét azzal tölt el 4 évet, mint amivel már korábban
eltöltötte: lekurvázza a nőt(fideszbérenc, zombi,
agymosott, orbánbirka).
És ez a dolgok jelenlegi állása szerint így fog menni
az idők végezetéig."
Ez egy tökéletes helyzetelemzés ami pontosan felvázolja az ellenzék impotenciáját. Nem a kormány annyira jó, nem a Fidesz annyira jó, nem Orbán annyira jó, hanem ti tisztelt ellenzék vagytok egy semmitérő széthúzó haszonleső mondjuk ki úgy ahogy van, szart sem érő társaság. Egy a lényeg hogy bejussatok a parlamentbe, hogy a semmittevésért felmarkoljátok a lóvét, a kapcsolati tőkétek megmaradjon aztán utánatok a vízözön. A pofátokról nem sül le a bőr? Csak kérdezem. Ennyire telt az "eeemúúút nyóóc év alatt"? Hogy felkínáltok az országnak néhány százezer migránst, buznyákfelvonulást, me too kampányt? Nem szégyellitek magatokat?
