HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • diggerdriver: @Öreg tölgy: Te figyu, te tudod értelmezni mi az a fél diktatúra? Az milyen? Az ország fele szabad... (2018.11.13. 19:15) Hogyan lettem illiberális?
  • tanato: @lenn a bánya mélyén: Köszi a linket! (2018.11.13. 13:12) Gyerekiahóra...
  • mayree: @diggerdriver: Én az olcsó éttermek papírvékonyra klopfolt és kőkemény rántotthúsaival vagyok így,... (2018.10.21. 12:01) Gőzgépfesztivál 2018
  • szociál: @Quercus erdész: Libsizel közben a góréd nyitott egy muszlimsimogatót, olyan nyelveseket váltana... (2018.10.16. 20:25) Mi van ha mégis?

Címkék

Csak vidáman...2

2014.01.01. 11:13 diggerdriver

A nagy sikerre való tekintettel folytatom az építőipari sztorikat.

Lesz benne szó sok mindenről, piáról, szakmáról, gépekről, szakmai bakikról.

Fogadjátok szeretettel.

82-ben 18 évesen már önállóan kezeltem egy lánctalpas gépet a cégnél. Akkor építettük az utakat a Gazdagréten amik alá murvából csinálták az alapot. A gépemet felraktuk egy trélerre és felvittük a Budaörsi Tanács murvabányájába a Budaörsi hegyekbe a természetvédelmi terület közepébe. Aki ismerős a környéken azoknak mondom, hogy a budaörsi Rendőrség mellett kellett felmenni egy mélyúton. Akkor még nem volt meg a Rendőrség. A mélyút az egy földutat jelent amit évszázadok eróziója, a szekerek kerékvágása kb két méter mélyre süllyesztett. Egy jármű fért el csak rajta és időnként voltak öbölszerű kitérők ahol a felfelé haladó el tudta engedni a lefelé jövőt.

Ezen a vidéken a svábok valamikor szőlőt termesztettek és nagyon jó híre volt a budaörsi bornak. Teraszos művelésre álltak rá ami azt jelentette, hogy egy kőfalat építettek a telkük lejtő felőli oldalán és megpróbálták vízszintesre kialakítani a telküket. A kőfal minden eső hordta talajt megfogott és azt minden tavasszal puttonnyal hordták vissza a felső részekre.

Akkoriban a mélyút oldalán egy madzag volt kifeszítve csengőkkel, ha valaki jött lefelé folyamatosan csengetett, hogy a felfelé igyekvő időben ki tudjon térni egy beállóba.

 

Szóval, ennek az útnak a végén volt a murvabánya. Oda vittek fel gépestül.

Az a murvabánya nekem aranybánya volt.

Bárki jött fel murváért, senki nem hozott gépet. A kialakult tarifa az volt hogy Kamaz, Škoda, Tátra 100forint, IFA, ZIL 50forint/rakodás.

Csekonics báróként éltem. Kár, hogy nem tartott sokáig. Három hónap volt a királyság.

Havi fizetésem olyan 7000forint körül volt a hegyen még kerestem napi 500-1000ft között.

Néha jött saját autó azt megraktam, az idegeneket is, aztán napozás természetjárás a gyönyörű környezetben. Abban az időben volt a Pink Floyd-nak valami koncertje Pilisvörösváron.

A Fal azt hiszem. Filmet is forgattak.

Feljött egy Kamaz valami filmes emberrel aki azt mondta hogy abból a vörös murvából rakjam meg a teherautót.

A vörös murvához nyúlni tilos volt mert azt a Május elsejei ünnepre tartogatták a szónoki tribün köré. Hoppá hoppá, a vörös szín még murvában is felsőbbrendű volt.

Természetesen megraktam a Kamaz-t és kérdi a filmes ember mivel tartozik. Amennyit neked megér.

Egy ötszázast adott és nem kért vissza.

 

Ott történt, hogy látom jön fel egy idegen Kamaz és odaáll a bánya sarkába és lebillentett vagy 3köbméter háztartási szemetet. Alighogy ez megtörtént megjelent egy rendőrautó. A hülye sofőr nem gondolt arra, ha jön fel a meredek úton pont belelátni a platójába. A rendőr észrevette és utánajött. Az összes szemetet kézzel felpakoltatta, nem engedte géppel felrakni, szép türelmesen megvárta, majd adatokat felvette és feljelentette.

Három köbméter szemét természetvédelmi területen leöntve már akkor sem lehetett olcsó mulatság.

 

Egyik reggel vittem fel némi hidraulika olajat mert kellett a gépbe.

Fiatal, nyeretlen kétéves gépkezelő voltam, gondoltam majd én feltöltöm.

Semmi az egész, van egy 200literes tartály az háromnegyedig olajjal amit egy bar levegőnyomás nyom rá a hidraulika szivattyúra. Egy csapon el kell engedni a levegőt és néhány csavart kicsavarva levenni a tartály fedelét, beleönteni az olajat majd visszafelé ugyanez.

Én, hülyegyerek, nem engedtem le a levegőt és szedtem le a fedél csavarokat.

Mikor a csavarok meglazultak a levegőnyomás felvágta a fedelet én pedig megfürödtem hidraulika olajban. Szabályosan tetőtől talpig beterített az olaj.

Szerencse hogy nyári kánikula volt így egy szál pendelyben végig tudtam dolgozni a napot.

 

A bánya már olyannyira ki volt termelve, hogy a hosszú emelkedő után, a bányába egy rövid 50méteres nagyon meredek lejtőn kellett lejönni.

Egyszer csak látom, hogy jön le egy csőrös TÁTRA. Pótkocsival. A pótkocsin és a vontatón plusz harminc centis magasítókkal. Azt mondja a sofőr ami ráfér annyit rakjak.

Mondom nem tudsz kimenni jóember. Ne törődj vele rakjad.

Ok. Vagy egy félórán keresztül raktam. Valami iszonyú mennyiségű murva fért rá.

Feküdt minden rugó szerencsétlen TATRA-nak.

A sofőr beszállt kapcsolgatott ott mindent. Összkerékhajtást, terepfokozatot, felező, mászó, béka, tücsök, bogár fokozatokat és az iszonyúan megrakott TÁTRA fullgázon visítva mint a malac nagyon lassan kimászott a bányából.

Nem tettem volna rá húsz fillért, hogy kimegy.

Azóta a csőrös TATRA-t a műfaj legjobbjának tartom.

 

Egyszer az egyik fórumban hallottam valakitől az „alsókenő” szót. Azonnal rákérdeztem de aki használta nem tudta a jelentését.

Egy lefokozó jelzőként mondta.

Valamikor a munkagépek hőskorában csak mechanikus gépek voltak. Már a Panama csatorna ásásánál is használtak munkagépeket.

Bármilyen kezdetlegesek is voltak pont annyi földdel kevesebbet kellett kézzel kitermelni amit ők kiástak.

Magyarországon az első gépek az E302-es gumikerekes és az E652-es lánctalpas mechanikus kotrók voltak.

Az E652-est lehetett használni fix mély ásó, fix hegybontó, valamint vonóvedres szerelékkel.

Böszmenagy gépek rengeteg csörlővel drótkötéllel.

Háromfős kezelőszemélyzet volt hozzájuk szigorú alá-fölérendeltségi viszonyban.

A hierarchia legalján az alsókenő volt aztán a felsőkenő és a kotrómester.

Mindenkinek meghatározott feladata volt, átfedések nélkül és nagyon ügyeltek a rangsorra.

Minden kotrómester alsókenőként kezdte.

Szigorú merevnyakú keményvonalas emberek a kotrómesterek, persze a megfelelő véralkoholszintjük biztosítása a két beosztott feladata volt.

Én magam tanúja voltam mikor éppen nem volt dolguk a gép kezelőinek és bent lébecoltak a telephelyen míg az építésvezető (Árpi) megszólította az egyiket.

-Marcikám úgysem csináltok semmit söpörjétek már fel a placcot a műhely előtt-

Marci a megszólított sértődött arccal kihúzta magát, (volt vagy 150centi) és válaszolt, -Árpikám ééééén VEZETŐ FELELŐS KOTRÓMESTER létemre söpörjek?-

A vezető felelős kotrómester szállóige lett a cégnél.

Később aztán mikor megjelentek a korszerű hidraulikus munkagépek ezek a masztodonok háttérbe szorultak. Már csak két ember kezelte őket és egyenlő felelősséggel.

Az alsókenők, felsőkenők munkaköre megszűnt.

 

A Gazdagrét közepén valamikor egy három méter átmérőjű vasbeton főgyűjtő csatorna vezette le a Szabadság hegy esővizét. Amikor épült a Gazdagréti Lakótelep akkor ezt a csatornát a Tatai Árvízvédelmisek felrobbantották és a törmeléket Marciék rakták fel autókra az E652-sel. Mikor végeztek a munkával és kellett ásni a 10emeletes házalapokat akkor őket felvitték a murvabányába engem meg le Gazdagrétre alapot ásni.

Kemény érvágás, de az a három hónap is ajándék volt.

Mikor munka végén mentem be a telephelyre, Marciékat is általában akkor hozta be az utolsó Kamaz. Ketten voltak és erősen egymásba kapaszkodva tudtak csak menni. Ez minden nap így volt.

Mikor kérdeztem, hogy mennyi volt a bevétel simán letagadták, de szó szerint merev részegen jöttek le minden nap.

 

Néhány szó a házalapokról.

A Gazdagrét lakóházai bizonyos fokig földrengés biztosak.

Miért?

Mert úgynevezett Franki cölöpökön állnak. A Franki cölöp a létező legerősebb függőleges terhelést kibíró cölöp.

Ezt a technológiát német mérnökök találták ki a háború előtt. Aztán a háború után egész Lengyelországot eltolták nyugat felé és a cölöpverő gyárat lengyel területre esvén a lengyelek üzemeltették tovább.

A részletekbe nem megyek bele de nagy vonalakban elmondom hogyan működik a folyamat és világosan ki fog tűnni a technológia előnye.

A gép az egy legalább 40tonnás lánctalpas gép amihez általában 2-3 gépkezelő és 4-5 lapátos ember van beosztva.

A gépnek a mai spirálfúrós cölöpfúrókhoz hasonlóan van egy toronyrésze ami tart egy 60centi átmérőjű 6-8 vagy akár 12méter hosszú csövet. A Gazdagréten 6métereset használtak mert alapból elég kemény a talaj.

A csőnek mindkét vége nyitott. Ráteszik a földre oda ahová a cölöpnek kerülni kell és a felső végén beletöltenek fél köbméter földnedves betont. A csőben van egy döngölő kos ami egy 8tonnás tömör vas rúd amit drótkötéllel felhúznak kicsit, majd elengedik és az a kos keményre döngöli azt a kis betont.

A beton a cső aljában egy dugót képez. Ekkor már teljes hosszában felhúzva ejtik le a kost és ez a betondugó viszi le a csövet hat méter mélyre.

Talaj keménységtől függően néhány centimétert egy ütésre.

Mikor a cső leért akkor a toronyból leeresztenek egy csigasort amit rákötnek a cső felső végén lévő két fülre.

Ez egy hússzoros csigasor és iszonyú erőnek áttételnek kell lenn,i hogy visszahúzza a csövet.

Mikor húzza fel a csövet fullgázzal látni lehet, hogy a lánctalpak süllyednek bele a talajba..

Láttam már mikor elszakadt a kötél és mínusz 20fokban kétszáz méter kötelet kellett befűzniük a csörlőkbe. Nem kicsit káromkodtak.

A csövet csak egy métert húzzák vissza. Alatta légüres tér keletkezik és ebbe a térbe ütik bele a cső alján lévő dugóbetont. Aztán a földnedves betont folyamatosan töltik bele a csőbe és a kos döngöli. Legalább egy köbmétert beledöngölnek ami a cső alatt egy nagy gömb formát képez. Ez a cölöp hagymája. Ekkor beleteszik a vasalást és folyamatosan töltik-döngölik bele a betont de már a csövet is húzzák felfele. Így készül a cölöp szára.

Képzeljünk el egy a földben lévő hat méter mély cölöpöt aminek az alján van egy hagyma alakú betongömb a cölöp helyén lévő föld nincs kitermelve hanem kemény kérget képez a cölöp körül, valamint javítva a tartást a cölöp szára nem sima hanem egyenetlen valamennyire. Az igazi tartást pedig az adja hogy a betonhagymák összeérnek és egybekötnek lent hat méter mélyen.

Ez a cölöpfajta felülmúlhatatlan.

A paksi atomerőműben a reaktor köré csak sóderból cement nélkül belevertek több száz ilyen cölöpöt aminek csak a talaj zömítése volt a célja.

A Ferihegy 2 termináljának a bővítését is ilyen cölöpökkel csináltuk.

Sárkeszin a mocsaras talajon ilyen cölöpökön fut a vasút.

Miért mondtak le róla?

A kos olyan talajrezgéseket okozott hogy félő volt öreg házak közelében a házak megrepedezése. Lassú volt. Egy nap egy gép kb 6-8cölöpöt tudott csinálni míg a modern cölöpfúrók akár 20-40-et is négy ember/géppel..

Ezen okokból már nem volt megrendelés és szélnek eresztették a kezelőszemélyzetet a gépeket pedig eladták a MÉH-be.

Amikor először eladták őket akkor kapott a cég egy nagyobb megrendelést és a MÉH-ből vásárolták vissza a gépeket. Ez néhány évvel megnyújtotta az életüket de a sorsukat nem kerülhették el. Utoljára akkor dolgoztam mellettük mikor az esztergomi Suzuki gyár karosszéria sajtolóüzemét verték körbe cölöppel.

Egy érdekes adalékot elmesélek.

Amikor a kost felcsörlőzik és elengedik szabadesésben akkor előbb kell megfogni a csörlőt mint ahogy a kos leért mert ha nem akkor sok drótkötél szalad le a dobról.

Ennek az egész folyamatnak van egy jellegzetes hangja.

Emlékszem a Suzuki gyárban dolgoztunk és iszonyú hideg volt. Egy fiatal tanuló dolgozott az egyik verővel mi meg bent ültünk az ebédlő konténerben.

Megszólal az egyik öreg.

-bele fogja szakítani a kost-

A másik is megszólalt -bele-

Mondom honnan tudjátok?

-Hallom a hangján, hogy előbb fogja meg mint kellene-

Ahogy ezt kimondta -piiing- a kos beleszakadt. Olyankor a legsoványabb embert drótkötélen beleengedik a csőbe ő pedig újra köti a kost. Kicsit sem irigyeltem.

 

Szóval ott tartottunk, hogy engem a géppel levittek Gazdagrétre a cölöpök közül kiszedni a földet a 10emeletes házak alapjának.

Két géppel csináltuk a másikkal a mesterem volt aki megtanított a szakmára.

Laci egy végtelenül rendes végtelenül segítőkész rendkívül jó ember volt.

Néha viszont elszaladt vele aló. Úgy ránézésre húsz évet letagadhatott a korából, ha viszont ivott akkor egy óra alatt öregedett harmincat. Az a fajta ember volt hogy ritkán ivott de akkor egy sörtől addig folytatta míg padlót fogott.

Egyik reggel látom, hogy beül az egyik Kamazba és kimentek Budaörsre.

Akkor már tudtam, hogy ebből mi lesz. Hozott egy félliteres barackpálinkát és egy fél óra alatt megitta. Sok dolgunk nem volt én egyedül győztem rakni a kocsikat mert messzire hordták pontosabban Budaörsre. A budaörsi Auchan és Ikea arra a földre épült később.

Laci barátom elpilledt a gépben, előreborulva aludt.

Egyszer csak felriadt, beindította a gépet és hirtelen megindult az előtte két méterre lévő kiásott alap felé ami volt vagy két méter mély tele betoncölöppel.

Én már láttam, hogy baj lesz mikor hirtelen megállt.

A gép éppen a holtponton mérlegállásban billegett előre hátra.

Akkor nyomott neki egy hátramenetet és néhány méter után megállt, leállította a gépet és aludt tovább. Ha csak két centivel később áll meg belezuhan a gödörbe.

 

Abban az időben létezett még a könnyűgépkezelő fogalma.

Azok voltak a könnyűgépkezelők akik például légkompresszorokat vagy kisebb fülke nélküli úthengereket kezeltek.

A kompresszorkezelők csak a gépet kezelték a betont már melósok törték.

Volt nekem egy idős, nyugdíj előtt álló kompresszorkezelő kollégám és barátom a Lajos bácsi. Ráadásul utcabeliek is voltunk. Lajos bácsi Éppen Budafokon a Rózsakert városrészben dolgozott mikor először dolgoztunk együtt.

Magas jóvágású ember volt, híresen nagyétkű

Mindig állva evett. Általában egy vekni kenyér a hóna alatt egy méter kolbász a kezében és az el is fogyott, járkálás közben. Történt egyszer hogy a telephelyet takarító menyecske pénzszűkébe került. Lajos bácsi kisegítette, de ahogy telt múlt az idő valahogy nem akarózott visszaadni a pénzt. Addig addig susmorogtak míg megegyeztek, hogy a menyecske természetben törleszt. Hiba volt.

Az öreget olyan szerszámmal áldotta vagy verte a sors keze, hogy egy szamárcsődörnek becsületére vált volna. Befelé szakít kifelé roncsol. Nem tudom a házaséletet, hogy oldotta meg mert a felesége egy 40kilós törékeny nő volt. Alátolta a pajszert a fiatalasszonynak aki utána saját elmondása szerint három napig véreset pisilt. Viszont a tartozás ki lett egyenlítve.

 

A munkafolyamat az volt hogy én kiszedtem az alapot vagyis a földet a cölöpök közül egy brigád pedig levéste a cölöpök betonját földszintig, hogy majd a vasalást bele tudják kötni a gerendarácsba. A kompresszort Lajos bácsi kezelte.

Azon az éven irtózatosan hideg volt a tél. Autó nem volt amit rakjak csak fűtöttem a gépben.

Olyan gép volt aminek saját olajkályhája van. Mint a buszokban csak fele akkora. Kint mínusz 20fok meg hófúvás én meg kitettem a lábam mezítláb az ablakba.

Látom, hogy Lajos bácsi igen fázik nincs hová bújni hideg is van szél is van szerencsétlen ember hova menjen ha már ki kellett jönni dolgozni.

Na szóltam neki jöjjön üljön be a fülkébe. Nem tudtam mást kitalálni az öregnek átadtam az ülést én meg vele szemben leültem a pedálokra. Napok teltek így el beszélgetve.

Ott mesélte az öreg hogy, hogy járt. Elment a heti bevásárlást megcsinálni mikor arra lett figyelmes hogy egy nagy halom fácánkonzerv le van árazva és valóban olcsón kelleti magát.

El nem olvasta, hogy mi van ráírva de egy szép arany fácán volt a dobozon, hát akkor benne is az van.

Vett belőle vagy 100darabot. Gondolta eláll, meg amúgy is kicsi doboz ő meg szeret enni, hamar el fog fogyni.

Persze otthon kiderült, hogy paradicsom sűrítmény van benne. Szégyellte visszavinni azt gondolta, hogy kiröhögik így aztán jó sokáig paradicsomos ételek voltak az asztalon otthon.

 

Néhány szó az italozásról.

Az építőipar soha nem az antialkoholista munkavállalókról volt híres.

A 70-es években Apám a BULAK-nál dolgozott, aki nem ismeri annak Budapesti Lakásépítő Vállalat. Kőműves brigádvezető volt, abban az időben még a brigádjában volt nő culáger.

Hordta a téglát keverte a maltert mint bármelyik férfi.

Engem Apám, minden nyári szünetben felvitt néhány napra a munkahelyére.

8-10 éves gyerek lehettem. A budafoki Leányka utcai 10emeletes házakat csinálták.

Fater mondta, hogy felülsz a villamosra elmész a Rudas fürdőbe, fürdesz egyet aztán visszajössz, délután elleszel itt és megyünk haza. Délután persze bejártam a területet és néztem ahogy a kőművesek dolgoznak. Olyan nem volt hogy karnyújtásnyira ne legyen egy sör mindegyiknél. A reggel persze a kocsmában kezdődött. Ott 2-3feles munkakedv csinálónak mindjárt lecsúszott.

Ezek elfogadott természetes dolognak számítottak.

Ott láttam, hogy a kőművesek hogy csinálják a főtt kukoricát.

A forró bitumenben főzték meg. Bitumennel szigeteltek a falak alatt és a bitumenes üstbe beletették a csemege kukoricát a csuhéjával együtt. Mikor megfőtt kibontották s nagyon finom főtt kukorica lett belőle. Nem volt bitumen ízű.

 

Később Apám munkahelyet váltott. Beindult az Eocén Program és helyben talált jól fizető állást magának és a brigádjának. Annál a mélyépítő cégnél helyezkedett el ahová később engem is odacsábított bár én ott teljesen más pályát futottam be.

Az Eocén program nagyon sok embert szippantott fel természetesen a lumpeneket is.

A gépkezelőknél reggel néhány feles arcba döntése megszokott volt.

Nyugodtan állíthatom, hogy a gépkezelők nagyobb piások voltak mint a többi melós.

Egészen egyszerűen azért mert nem a fizetést költötték piára. A gázolajpénz, a maszekpénz bőségesen fedezte az ilyen kiadásokat.

Két esetet elmesélek.

Kolléga egy Poclain forgó kotróval dolgozott és hát, mondjuk úgy hogy az erős napsugárzás hatására, az elfogyasztott alkoholmennyiség segedelmével elpilledt.

Munka közben jött a se kép se hang állapot és ő rádőlt a gép fordítójára, majd mint a ringlispíl forgott körbe, körbe. A kubikosok körbeállták nézték egy darabig, de hát mégiscsak meg kéne állítani. Szóltak a főgépésznek hogy mi a tényállás.

Jött a főgépész az is nézte mit lehetne csinálni, hát mégse foroghat ott addig amíg kijózanodik.

Nem volt más lehetőség mint felugrani a forgó gépre.

Óriási szerencsével sikerül felugrani és leállítani.

Nem volt veszélytelen mutatvány.

Az Eocén Program telephelye a falun határában lévő cigánytelep (Péró) szomszédságában volt.

Józsi a dózeres ott tologatta nem messze a földet. Nem volt már szomjas, sőt vigyázott, hogy nehogy lehajtsa a fejét mert a fölösleg kifolyt volna.

Néhány mezítlábas purdé elkezdte kővel dobálni a dózert.

Józsi tűrte egy darabig mígnem egy kő betalált a fülkébe.

Hogy a klasszikust idézzem, éktelen haragra gerjedt Mik.. akarom mondani Józsi és -megdöglötök- felkiáltással célkeresztbe vette a putrisort.

Senkinek nem volt kétsége felőle hogy most emberhalál lesz és a Péró fele a földdel lesz egyenlővé téve.

Itt már nem volt idő senkit odahívni, az egyik fiatal kubikos hátulról felugrott a gépre és előremászva lökte félre az ülésből Józsit.

 

Én már akkor kerültem a céghez mikor az Eocén Program megbukott és már csak Budapesten volt munka.

Az hogy egy-egy kollégát műszak végén úgy kellett kivenni a gépből nem volt ritka.

Volt olyan is hogy szóltak nekem hogy reggel menjek ki a Kolosy Térre mert egy JCB-t át kell vinni Csepelre. Mondom miért nem viszi a kezelője? Mert reggel hétkor merev részeg.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a piás gépkezelők piásan is kiválóan dolgoztak és soha semmilyen balesetet nem okoztak.

Ez a rendszer nagyjából a rendszerváltásig ment aztán a cégeket privatizálták vagy megszüntették így gépkezelőből is többlet lett aminek hatására vagy abbahagyta a piát aki továbbra is dolgozni akart vagy kirúgták.

 

Volt egy nagyon kedves kollégám a Jani. Én hordtam munkába többekkel együtt egy Barkas mikrobusszal.

Egy betonelemeket előregyártó üzemben volt bakdarus. Alkoholizmusa miatt a családja kirúgta és az Anyjával élt együtt.

Rengeteg állatot tartottak, ez mellett az Anyukája még takarítani járt fel Budapestre a Tejipar-hoz.

Időnként megkértek engem hogyha már letettem minden embert akkor vigyek nekik kukoricát, tápot. Soha nem tudtam úgy eljönni hogy két nagy szatyor tejföl joghurt túró krémtúró ne lett volna rámerőszaklova.

Történt egyszer hogy Jani mondja reggel hogy itt van nála a pénz este tápért kell menni.

Jól van.

Az egyik kolléga behozott a munkahelyre két papagájt és ajánlgatta mindenkinek.

Jani mint született állatbarát rögtön lecsapott rá hogy neki kellenek.

Viszont a kalitkát vissza kellett adni másnap. Jani örömében mindjárt a tápra szánt pénz felét cseppfolyósította és leöntötte a torkán.

Mondja, hogy este irány a díszmadaras és kalitkát meg eledelt kell venni.

Mikor kitettem az utolsó embert mentünk a díszmadarashoz.

Nagy hó volt

Sose felejtem el, Jani ült mellettem az első ülésen, ölében a kalitka papagájokkal. Megálltam a bolt előtt ő meg kinyitotta az ajtót és papagájostól kidőlt a hóba. Nagy nehezen feltápászkodott bement.

A táp árának másik fele elment a madarakra. Szerintem még kígyó lábsót is vetettek vele a papagájoknak.

Attól kezdve este együtt mentünk az Anyukájával tápot venni.

 

Reggelente úgy indult a napom, hogy a Barkassal átmentem Felcsútra felvettem először Janit de ő a kocsmánál kiszállt. Én továbbmentem Alcsútra Lajosért, akivel mentünk vissza a kocsmába.

Addigra Jani betolt arcba egy deci vodkát és egy másik deci már a pulton volt Lajosnak, egy kétdecis laposüveg meg megtöltve az útra.

Történt egyszer hogy akadt egy harmadik, önfeláldozó kuncsaft a vodkára.

Mikor útközben Lajos elővette a laposüveget akkor látták, hogy egy légy bele van dögölve.

Jani mindjárt mondta, hogy neki nem kell a vodkából.

A Lajos azért szorgalmasan kortyolgatta. Szűrte a fogával.

Beérünk az Osztyopenko szoborhoz Budapest határán Jani már erősen kívánós volt.

Volt még egy féldeci az üveg alján. Meg a légy.

Azt mondja a Lajosnak- add ide majd én is megszűröm-.

Ennek a szűrésnek fizikai akadálya volt. Janinak hiányzott elől a foga.

A légy a vodkával együtt lecsúszott.

Jani megszólalt -szép halála volt, megérdemli hogy én temessem el-.

 

A Lajos is megérdemel néhány sort.

Valami céges buli volt és meg akarta mutatni a főnöknek hogy milyen tökös legény.

Volt ott egy téglarakás és _főnök én karatéjoztam ám valamikor- felkiáltással kézéllel ráütött egy téglára.

Eltört a csuklója.

Attól kezdve ő volt a Karatéjos Lajos.

 

Később már nem Barkasszal hanem ZUK-al hordtam az embereket.

A ZUK-nak nem voltak ülései hanem a plató két oldalán két hosszanti pad volt.

Lajosnak az volt a heppje ha már meg volt töltve, hogy állandóan vándorolt, hol ide ült hol oda. Mígnem egyszer a Hengermalom úton elém vágott egy busz.

Beleálltam a fékbe és sikerült is időben megállnom de Lajos rosszabbul járt.

Éppen úton volt a két pad között és a fékezés pillanatában megindult előre.

Tulajdonképpen szerencséje volt mert az utasteret elválasztó fal hátsó oldalára szerelt pótkerékre érkezett meg fejjel.

A gumi a fél fejéről leradírozta a haját.

Még egy kis agyrázkódás befigyelt úgyhogy egy hétig nem jött dolgozni.

 

Elég sokat írtam már lassan befejezem csak még egy történetet megosztok veletek.

A cég ahol dolgoztam minden december közepén évzáró bulit tartott. Sok féle helyet kipróbáltunk de a bicskei Báder fogadó bizonyult a legjobbnak. Az erdélyi fatányérosuk messze földön híres általában azt rendel mindenki.

A cég volt olyan korrekt hogy az egész évben velünk dolgozó maszekokat is meghívta a bulira.

Engem, aki életemben kétszer voltam igazán berúgva nem érdekelt az ital ezért évről évre bevállaltam egy mikrobusznyi ember hazaszállítását buli végén.

Na ez a nem egyszerű.

Éjfél után már el kell kezdeni összeszedni az embereket.

Odavezettem három embert a buszhoz beültettem őket és mentem a többiért.

Mire még két embert odavittem addigra a bennülők mint a csigák a kosárból szétmásztak.

Már mindegyik úgy tele volt hogy a fülén is a pia folyik ki de -csak még a Bélától elbúcsúzok- dumával szétszéledtek.

Kb 2órára sikerült beültetni az utolsó embert is és irány az égalja.

A menetrend Bicske-Halásztelek-Pesterzsébet-Pomáz-Bicske útvonal volt nyolc hullarészeg emberrel.

Mellettem ült Laci aki saját Škoda teherautójával dolgozott a cégnek hosszú évek óta.

December volt de én egy szál ingben voltam mert a Hyundainak jó a fűtése.

Mikor Laci lehúzta az ablakot láttam már hogy nagy a baj.

Halásztelek előtt kihajolt és végigterítette a fatányérost az autó oldalán.

Na gondoltam majd hazafelé Pomázról mikor már senki sincs, valamelyik benzinkútnál lemosom. Közben belül, hátul is hallottam egyértelmű hangokat úgyhogy nagyjából képben voltam mi vár rám.

Ezzel az embermasszával megcsináltam a kört. utolsót kitettem Pomázon és irány haza.

A Szentendrei úton egymást érik a benzinkutak de mindegyik mosója zárva volt.

Másnap, pontosabban már aznap felkeltem délben aztán kívül-belül alapos mosás volt a kisbuszon.

 

Na szóval, így hirtelenjében ennyi tellett.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diggerdriver.blog.hu/api/trackback/id/tr85719861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NIKI LAURA 2014.01.01. 22:47:33

De ja vu erzesem volt,jo volt olvasni...
A ceges ev-vegi bulik reg megszuntek,meg a jol menok is spurok,nemhogy a kulsosokkel,de meg a torzs melosok sem kapnak mar semmit..

89 ben voltam katona,eladtuk a potkocsikat,a nagyfonokok az Mzarolt Csepeleket,meg a Roman Dac-kokat is.(ezek mar nagy falatok voltak )
A honvedsegi gazolaj par forintot ert csak,mert akkor meg volt Futoolaj.

Katonasag utan a kecskemeti melioracios vallalatnal dolgoztam.
Tankerszamra adtuk el a gazolajat,mert ra volt irva a gepekre,el kellett tuntetni,kellett az ures tanker.

Most 10x aron de visszavennem azt a gazolajat!:)..azota,bejartam a vilagot,de szeretettel gondolok azokra az idokre.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2014.01.02. 11:50:53

@NIKI LAURA:
Igen, telesen így van.
A céges bulik megszűntek én is hallom mindenhonnan.
Én 86-ban voltam katona és tanúsíthatom hogy nincs még egy olyan cég Magyarországon ahol annyit lehet lopni.
Én üzemanyagtelepen voltam katona.
Jó hogy említetted ahogy folyamatosan jutnak eszembe sztorik az építőiparból mindig leírok címszavakat hogy ne felejtsem el.
A folytatásba a katonakoromat is beleírom.

terrer 2014.01.02. 22:59:32

Nagyon jó történetek, olvasmányosak, élvezet olvani:-) Jól vannak megírva, na! Hagyd ott azt a zötyögős gépet, aszt írjál könyvet inkább! Lehet, odakint is kapós lenne!:-)Történetek a vasfüggöny mögül, az ángliusok lesnének ám!

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2014.01.03. 19:25:40

@terrer:
Igazából nagy hülyeséget nem beszélsz.
Próbáltam itt elmagyarázni nekik néhány magyar hagyományt mint például a disznóvágás.
Már azt sem értették hogy emberek háznál tartanak két disznót és néhány csirkét.
Azt meg hogy én már sajátkezűleg késsel leszúrtam néhány száz disznót az teljesen hihetetlen volt nekik.
Lehetne írni könyvet ilyenekből.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2014.02.02. 23:16:51

Nagyon kemény sztorik ezek... :D Várom a folytatást.Üdv.