HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • Kövérmadár [swe]: @upgrade: Itt, ha jol tudom, akkor 25 nap. Viszont nem no idovel, mint Magyarorszagon. A kulonbo... (2018.12.14. 01:12) Gyerekiahóra...
  • diggerdriver: @Öreg tölgy: Jó zenék. Szeretem a jó zenét. Csak nem hallgatok. (2018.11.27. 19:54) Hogyan lettem illiberális?
  • diggerdriver: @bandika57: Köszi (2018.11.25. 19:18) Gőzgépfesztivál 2018
  • emzperx: Erre a gondolatmenetre van egy vicc amikor a megfagyott pocsolya öntudatra ébred - majd felteszi m... (2018.11.20. 20:46) Egy marék por
  • szociál: @Quercus erdész: Libsizel közben a góréd nyitott egy muszlimsimogatót, olyan nyelveseket váltana... (2018.10.16. 20:25) Mi van ha mégis?

Címkék

Az emberré válásom története.

2016.03.26. 21:53 diggerdriver


Nem szeretem a bort. Nem ízlik. Amelyik netán mégis, az meg nem ér annyit hogy egy lépést is tegyek érte. Viszont szeretem a bor és a szőlő mondavilágát a róluk kialakult anekdotakincset és az írásaimban szeretek hasonlatokat használni. 

Bevezetőként elmondok egy anekdotát a szőlő elterjedéséről. Én közel negyven éve hallottam és a interneten kutakodva sem találtam sehol. Van egy hasonló Noé történet de az nem ugyanez. 

"Az idők kezdetén Bacchus a bor istene talált egy apró csenevész szőlővesszőt. Úgy gondolta hogy ez a növény lesz a bor megteremtésének eszköze és először, mivel kicsi volt beleültette egy kismadár koponyájába. A szőlővessző növekedett és hamarosan nagyobb edényre volt szükség. Talált egy oroszlán koponyát és átültette bele a szőlőt. Ez a koponya sajnos hamar kettérepedt és új tartó után kellett nézni. Végül egy szamár koponyájában erősödött meg annyira hogy onnan már ki lehetett ültetni a szabadba és elterjedvén a  világban máig a bor megteremtőjeként tisztelik. Viszont a bor is megőrzött valamit  a szőlő kezdeti viszontagságaiból és ezért van hogy aki kicsit iszik az úgy érzi magát mint egy kismadár, aki többet iszik az oroszlán, aki meg mérték nélkül az olyan lesz mint a szamár."

A szőlőnek és a bornak más párhuzamai is vannak az emberi élettel. Az elültetett szőlővessző az első termésig megfelel az ember gyerekkorának. Ha jól gondozzák és időben lemetszik róla a vadhajtásokat akkor dús lombú bőtermő kiváló kondícióban lévő ültetvény válik belőle. Aztán leszedik a termést amit préselnek és hordókba helyeznek. Ez az a pont amikor sorsfordító történések fennforgásának eszközlése foganatosítódik. A bor forrni kezd. Egy zavaros mérgesgázokat termelő, haragosan bugyborékoló folyadék lesz belőle. Ez az ember kamaszkora. A lázadó mindenkivel szembemenő öntörvényű és világmegváltó forradalmár korszak. Itt dől el hogy mi lesz az emberből mi lesz a borból. Megpimpósodott borecet vagy évről évre nemesedő egyre letisztultabb óbor. 

Az ember életének meghatározó és sorsdöntő szakasza ez a néhány év. Ezután a hosszú bevezető után ezen korszakomnak három évéről szeretnék most írni. Nemrég felkért egy interjúra Sándor Zsuzsa a 168 óra újságtól. Egy skype interjú volt és beszélgettünk mindenről. Többek között szóba került az iskola ahol legszebb három évemet töltöttem. Akkor döntöttem el hogy írok róla.

Apám egyszerű melós volt. Kőműves. Nagyon intelligens és elképesztően tájékozott ember. Többek között életem egyik meghatározó útravalóját is tőle kaptam a természet szeretetét. Egész gyerekkoromban erdésznek készültem. Nem jött össze. Nem volt meg hozzá a képességem, az általános iskolában nem tudtam olyan tanulmányi eredményt elérni hogy esélyem legyen az erdész pályára. Magyarra lefordítva hülye voltam a tanuláshoz. Viszont egy proli családban alapelvárás hogy szakmát kell tanulni. Beadtuk hát a jelentkezési lapot a velencei Entz Ferenc Szakmunkásképzőbe növénytermesztő gépész szakra. Ez a szalonképesebb megnevezése a tsz traktorosnak.

Kollégista lettem, 1978-ban. Havi 150 forint volt az ösztöndíjam és minden hétvégén adott anyám egy ötvenest amiből 33 forint volt a retúrjegy. Apám mondta hogy ha nincs pénzem szóljak és ad. Soha nem kértem. Néha a nővérem adott egy százast de úgy alapjában véve elég volt a pénzem. Később jobb tanulmányi eredményért már volt amikor 350 forint ösztöndíjat kaptam. 

Abban az iskolában szárnyaltam. Eleve nagyobb tudásanyaggal mentem oda mint a többség. Na nem az általános iskola adta a tudást hanem az a három könyvtárnyi könyv amit kiolvastam. Minden vetélkedőben élen végeztem minden olvasótáborban, országostól a megyeiig ott voltam. A kollégiumnak is volt saját könyvtára, egyből tag lettem ott is.

A körülményekről néhány szót. Akkor még viszonylag új modern iskola volt. Érdekes hogy minden korszerű vívmányt beleépítettek de tornaterem nem volt. Kiváló konyhája viszont igen. Ha valaki háromszor kért akkor háromszor kapott. Voltak hátrányos helyzetű gyerekek akik hétvégén nem mentek haza. Nem sok 2-3 gyerek, maximum öt. Minden hétvégén külön be kellett menni néhány konyhásnak és főzni nekik. Mi akkor még szombaton tanultunk és délben indultunk az állomásra. Mindenki kapott az útra hidegélelmet. Nyolcan voltunk egy szobában, emeletes ágyakon. Mikor visszamentünk vasárnap este akkor bevártunk mindenkit és kipakoltuk a hozott finomságokat. Mindenki azt evett amit megkívánt.

Ha az ösztöndíjamat kiraktam az asztalra az addig ott volt míg én el nem tettem. A szekrényeket zárni lehetőség sem volt. Soha semmi nem tűnt el.

Most pedig a lényeg. Az oktatás és nevelés  színvonala olyan magas volt hogy csak a legmagasabb fokú elismerés illeti meg. Persze ezekre az ember már csak később döbben rá mint az atyai pofon szükségességére. A kollégiumban nevelés folyt az iskolában oktatás. Nem tudnám megmondani melyik volt magasabb színvonalú. Két kollégiumi nevelőtanárunknak nevét meg kell itt említenem. Czompó Károly és Huszti Mihály. Életem két meghatározó oktatója-nevelője. Fiatal emberek voltak mégis a humánumnak, a nevelés professzionalitásának olyan magasságait adták elő hogy az példa minden nevelő előtt. 

Czompó Karcsi két évig osztályfőnökünk is volt. Huszonéves fiatalként minden csibészségünkkel tisztában volt és kapásból blokkolta azokat. Személyisége talán a Tüskevár, Kengyel tanár urának személyiségéhez hasonlított. Távolságtartó, de mindenben benne lévő, szigorú de aranyszívű nevelőnk volt. Huszti Misi remekül kiegészítette és kiváló párost alkottak. Kettőjük közül valamelyikük mindig velünk volt. A tanulással különösebb probléma nem volt. Az volt a szokás hogy minden délután az egész osztály tankönyvekkel átvonult két órára az iskolába egy osztályterembe és az egyik nevelő kiült a tanári asztalhoz a rendet fenntartani mi meg már csak unalomból is tanultunk. Én mondjuk könyvtári könyveket olvastam gondosan bekötve kék csomagolópapírba mintha tankönyvek lettek volna. Ilyen borítóból többféle méret volt nekem előkészítve különböző nagyságú könyvekhez.

Három nap elméleti és három nap gyakorlati oktatás zajlott. Az oktatás színvonala rendkívül magas volt. Az a jó tanár aki úgy tudja leadni az anyagot hogy végig leköti a tanulók figyelmét és az ő színvonalukon magyaráz. Ez utóbbi az oktatás legsarkalatosabb pontja.

Az elméleti oktatás terén két tanárom nevét kell megemlítenem. Varga Géza az egész intézmény igazgatója volt és műszaki ismereteket tanított nekünk. Anyagismeret, műszaki rajz, anyagmegmunkálás elméleti ismerete. Kiválóan magyarázó nagy felkészültségű tanár volt. Az az ember aki érdekessé tudta tenni az óráit. Akinek a szavaira máig emlékszem. A másik nagyszerű ember Oros Endre volt. Erőgépet tanított. Mindent ami motor ami traktor ami húz, von és tol. A többi kiváló tanárral együtt ők voltak mai tudásom megalapozói. Akik elérték azt hogy a természet szeretete MELLETT műszaki érdeklődésű is legyek és ami a legfontosabb hogy folyamatosan a mai napig továbbképezzem magam. Az iskolában könyvekből aztán már keresőként szaklapokból és most az internetről. A traktoros és a nehézgépkezelő szakma rokonszakma. Folyamatos a technológiai fejlődés és lemarad az aki nem követi naprakészen.

A gyakorlati oktatás is az intézmény területén zajlott. Olyan felszereltségű műhelye, erőgép-munkagép parkja volt az iskolának hogy bármelyik korabeli TSZ elfogadta volna. Az oktatást traktorosokból tanfolyammal gyakorlati oktatóvá átképzett emberek vezették. Ott tanultam meg fűrészelni reszelni fúrni faragni. Emlékszem hogy a vizsgamunkánk egy tíz centi magas kovácsüllő volt. Ott tanultam meg a szerelési alapismereteket. Onnan ered az a tudásom hogyha ránézek egy traktorra vagy egy munkagépre akkor nem csak a gépet látom hanem pontosan tudom mi zajlik belül és mi miért történik. Elképesztően jó oktatóink voltak. Tőlük tanultam a műszaki problémamegoldás logisztikai folyamatát. Mit, milyen sorrendben milyen szerszámokkal. 

Minden tanárt nem tudok név szerint megemlíteni de egy biztos. Egyetlen egy középszerű sem volt köztük. Mindegyik emberi és szakmai kiválóság volt. Hivatásuk volt az oktatás és a legmagasabb szinten művelték. Ők azon tanárok akik a két legfontosabb tanári tulajdonság birtokában voltak. ÁTADTÁK a tudást és azt úgy tették hogy MEGMARADJON abban akinek átadták. Kevesek privilégiuma ez. Ha mégegyszer kezdhetném az életemet közéjük szeretnék tartozni. 

Mit adott nekem az az iskola?

Kicsit messzebbről kell kezdenem. Az általános iskolát szülőfalumban egy poros járási székhelyen végeztem. Tipikus vidéki iskola tipikus vidéki oktatás. A tanácselnök fia, a szülői munkaközösség tagjának lánya rossz jegyet nem kaphatott. Végigkínlódtam nyolc évet. Megtanultam írni olvasni számolni. Ennél több pozitívumot nem tudok elmondani. Azt a tudásanyagot amivel ott végeztem nem az iskola adta. 

Aztán elkerültem Velencére. Mint a madár akinek kinyitják a kalitka ajtaját. Szárnyaltam. A közösségi életem a nulláról a mindenben benne van-ra módosult. A tanulmányi eredményem hatalmasat ugrott felfelé. Ott váltam emberré. Ott CSINÁLTAK belőlem embert. Olyan útravalót kaptam hogy egész későbbi életemet a mai napig meghatározza. Soha nem szabad elfelejteni azt az alaptételt hogy a leckét az iskola adja fel de az élet kérdezi ki. Mérhetetlen humánummal találkoztam ott. Megsirattam azt a helyet mikor ballagáson elbúcsúztunk.

A bevezető borászati képsoraira visszatérve nem az én tisztem eldönteni hogy azután a három év után jó bor vált belőlem vagy értéktelen lőre. Egy biztos. Ott mindent megtettek azért hogy tiszta lappal kiforrott személyiséggel és elegendő tudásanyaggal induljak neki az életnek. 

Ötvenkét évesen ezt a blogot írva nagy köszönettel tartozom a velencei Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskolának.62.jpg

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diggerdriver.blog.hu/api/trackback/id/tr208526046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

©________ 2016.03.26. 22:50:25

Azt hittem, nem foglak felismerni a kepen:-)

Furos 2016.03.27. 01:01:37

A colos mellett ott kozepen az a borzas a Jani! :)

gabuschka 2016.03.27. 11:49:08

Nagyon jo iras, tetszett! Erdekes, hogy nehezen ment a tanulas, megis mennyi konyvet elolvastal. Lehet csak azert nem ment, mert nem azt tanultad ami erdekelt.

tableno 2016.03.27. 14:29:41

Én rögtön felismertelek, annyit nem is változtál! :)

2016.03.27. 21:01:00

Vegre egy uj poszt :), nagyon tetszik. A konyvtari konyv tankonyvnek alcazasa ismeros trukk, en is alkalmaztam.

DieNanny CH 2016.03.28. 07:34:17

De jó, én is rögtön felismertelek!

Ilyen élményem nekem az általános és a középiskola is. Középiskolában 40 fős osztályunk volt, csak az évfolyamunkon 9!!! osztállyal.
Mi sokszor azt sem tudtuk, ki az igazgató. Még jó, hogy év elején mindig be kellett írni az üzenőfüzet elejébe. Halványan rémlik, hogy egyik dirink év közben meghalt, meg a többi is elég sokat váltogatta egymást - de a tanáraimra emlékszem.

Köszi az írást! Eszembe juttatta a sulijaimat.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.03.29. 21:19:04

Eddig még csak a Fúrós ismert fel:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Taxomükke (UK) 2016.03.31. 07:59:22

@diggerdriver: En rogton felismertelek, meg igy szemuveg nelkul is.

©________ 2016.04.01. 08:35:53

@diggerdriver: te olvasod a kommenteket...?

DieNanny CH 2016.04.03. 10:39:32

@diggerdriver:

Még csak elkezdtem olvasni a 168-as cikket, amit HÁ-ra linkeltél.

Én nem értem, én vagyok ilyen béna, de egyik posztod alapján sem éreztem, hogy "egyre kapatosabb " lennél.

Ha én látom pozitívabban a dolgokat, akkor bocs, ha viszont az nem igaz, amit a színész eljátszik, akkor miért hagyod, hogy így játssza?
(Azzal semmi gond, ha ugye sörrel a kezében ül ott, mert mondjuk te minden este megiszol egy sört. De, ahogy én képzelem, kapatos nem nagyon lehetsz, mert különben másnap nem tudsz dolgozni menni.
Nyugodtan verd szét a rózsaszín álomvilágomat, rám fér, így is naponta szembesülök olyan dolgokkal, amiket más már gyerekkorában átélt és megedződött általa. Szóval, hajrá.)

Ja, ha lesz a cikkel kapcsolatod posztod itt, akkor a kommentemet majd átteszem oda.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.04.03. 11:42:38

@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]:
Nézd, ez egy színházi darab, egy monodráma. Talán észrevetted hogy nem vagyok egy drámai alkat. A darab diggerdrájvere NEM én vagyok, ezt többször hangsúlyoztam. Az ÉN blogomból írtak egy DRÁMÁT. Minden szó az enyém de én az ÍRÓ vagyok és nem a szereplő. TUDATOSAN nem ismertek nem láttak addig az alkotók míg a premieren személyesen találkoztunk. Nem engem akartak megalkotni. Azt vitték színpadra amit MINDEN határátkelő érez. Nem baj ha úgy állítanak be hogy kapatos vagyok.Ha CSAK pozitív hős lennék akkor hiteltelen lenne az előadás.A darab pont egy esendő emberről szól aki kényszerpályán mozog. Ez is a darab része. Az sokkal rosszabb mikor azt mondták egy kritikában hogy ilyen melós nincs. Aki a természet csodáiról filozofál. Szóval az alkotók felépítettek egy Diggerdrájvert de nem önéletrajzot alkottak.

DieNanny CH 2016.04.03. 12:44:34

@diggerdriver:

Köszi, most már értem.

Nekem biztos fura lenne, ha a bénázásaim napvilágra kerülnének, és mondjuk egy darabban a hajszínemet módosítanák szőkére, akkor kész is lenne a "szőkenő-külföldön" sztereotípia.
Ebből továbbgondolva: azért mondták, hogy ilyen digger nincs, mert virágokról filozofálsz, nem pedig azért, mert minden nap megiszol egy sört.
:-)))

Asszem arra akarok kilyukadni, hogy pont a te mentalitásod kellett ahhoz, hogy ez a darab megszülessen.
És köszönöm, mert ez tényleg majdnem mindegyik határátkelőről szól.
Szóval, további jó munkát, egészséget, neked és családodnak (bármilyen elcsépelten is hangzik ez manapság...).

Muscari 2016.04.06. 16:33:29

en is megismertelek, alig valtoztal :-)

blackhairlady 2016.04.13. 18:03:24

@diggerdriver: Hu de szoros vagy, gyantaztathattal volna a fenykepezes elott :))))))))))

sellőlány 2016.04.21. 09:58:19

Hello Digger! Már régebben elolvastam a blogodat, tudtam a bemutatóról is, de tavaly már nem lehetett az előadásra jegyet kapni. Aztán tegnap este végül sikerült ott lenni. Tudtam, mit várjak, ismertem a sztorikat, de mindezt felülírta Epres Attila játéka. Nem ismerlek Digger, és tudom, hogy nem is az a darab célja, hogy megszemelyesítsen. De az az Ember, akiről írsz, ott volt. Persze mindig elmondod, hogy egy munkásember vagy, nem értelmiségi. Kicsit mosolygok is ezen az alaptételezésen, hiszen nyilvánvaló (talán önmagad számára is), hogy sokkal több vagy annál. A szó klasszikus értelmében értem, persze. És ebben gondolom, sokan egyetértünk. Különben nem lett volna a darab alatt olyan csend a pici stúdiószínház nézőterén (tele városi értelmiségivel), hogy még a légyzümmogést is hallani lehetett volna. Szóval kívánok a darabnak további sikereket. Neked pedig még sok-sok blogbejegyzést. (Illetve, hogy eljöjjön az az idő, amikor itthon újra otthon lehess.)

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.04.21. 22:02:27

@sellőlány: Nagyon szépen köszönöm a kommentedet.
Lehet hogy álarcot hordok és teljesen más ember vagyok mint amit az internetes csörtékben mutatok?
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

sellőlány 2016.04.21. 23:49:03

@diggerdriver: Nekem nincs különösebb bajom a HÁ-s kommentjeiddel sem (kb. ott olvasom csak, más blogban még nem találkoztunk). A szakmai posztjaidat különösen kedvelem, na nem amikor a gépekről írsz, mert az nekem kínai. Hanem az építőipari jellegűeket. Amikor pedig a múltra emlékezel, az olyan sok képet, fogalmat, szokást... szóval sok mindent feltár, hogy igazán hiánypótló.

emiGrant 2016.05.18. 16:49:45

Szia Digger! Köszi a pompás magyarázatot a turbóról!! Most végre értem, hogy hogyan működik a kocsim. :)
Érdekes amiket a kritika produkált a darab kapcsolatán. Sok marha entellektüell életében nem találkozott egy értelmes melóssal, aztán ő okoskodik, hogy milyen melós van és milyen nincs. Izélj rá magasból!!
A csodás jó hír az az, hogy ma megyek megnézni az ominózus darabot, amiről már annyi duma ment itt is meg a HÁn is, hogy a fene evett miért nem tudok jegyet kapni. Végre sikerült, majd referálok, hogy hogy tetszett. Minden jót addig is!