A Határátkelő blog pályázatot írt ki hogyan lehet jobbá tenni Magyarországot. Ez az írás arra a pályázatra született.
A témaválasztás kiváló. Sokszázezer magyar él külföldön és vérremenő adok-kapok megy a médiában a blogokon a Facebookon az emigráltak és az otthonmaradottak között. Tegyük ezt most mind félre és próbáljunk meg közösen javaslatot tenni egy élhető országra. Biztos vagyok benne hogy a pályaművekben sok magasröptű gondolat elhangzik, köztük sok használható is.
Könnyű lenne írnom egy posztot panelekből és elcsépelt közhelyekből. A korrupció megszüntetéséről, a politikusok sóbányába küldéséről, az emberek gondolkodásának megváltoztatásáról, a magyarországi közállapotokról stb…
Kérem szépen a gondolkodásmódot két úton lehet megváltoztatni. Erőszakkal, vagyis szankciókkal, büntetésekkel, kőkemény számonkéréssel vagy jóléttel. Szankciók nem fognak bekövetkezni mert az állampolgár egyben választópolgár is. Mivel hogy a fentiekből következően nem fogják kikényszeríteni a változást ezért a jólét sem fog eljönni. Hogy két példát említsek. Szingapúr és mondjuk az egyik skandináv állam Svédország.

Szingapúrban kőkemény büntetésekkel kikényszerítettek egy rendet és ez teremtett egy élhető országot, amit ugyan a nem odavalósiak elutasítanak de az ottélők gondolkodásmódját mégis megváltoztatta, és azonosultak a rendszerrel.

A másik példa Svédország ahol a jólét teremtette meg a gondolkodásváltozást és pont ez a jólét tette őket sebezhetővé és most nem tudnak mit kezdeni a megszokott társadalmi normáktól eltérő viselkedéssel. Teremtettek egy élhető országot hozzáidomult a gondolkodásmód ami viszont magávalhozta azt hogy védtelenek lettek az új kihívásokkal szemben.

Magyarországot a társadalmi és történelmi tapasztalat egy hihetetlenül kreatív simlis országgá tette. Minden történés minden kapcsolat minden párbeszéd mögött a hátsó szándékot keressük mindig a sorok között próbálunk olvasni és a rebellis kuruc vér a jószándékkal szemben is ellenállást szít bennünk. A törvények kijátszása így válhatott nemzeti sporttá. A magyar embernek az élet egy sakkjátszma amiben az a sikeresebb aki minél több lépésben gondolkodik előre. Ugyanakkor ez a képesség tesz minket külföldön sikeressé. Az előre gondolkodás képessége megfelelő közegben nagy előnyt biztosít a magyarnak. Nagy baj lenne ha most hirtelen megváltozna a gondolkodásmód. Az állampolgár védtelen lenne az állammal szemben. Jelenleg az államapparátus és az állampolgár potenciális ellenfelek. A túlélés záloga az „okosban megoldjuk” szemlélet. Ha ebben a küzdelemben a polgár feltenné a kezét akkor ne legyen kétségünk felőle hogy megkapná a halálos lövést, magyarul inge-gatyája se maradna. Ez az állapot konzerválódik még hosszú évtizedekig mert senkinek sem érdeke megváltoztatni.
Ezért aztán a fenti három példa miatt ezt a „fejekben kell megváltozni” lózungot el is vetettem.

Írhatnék egy építőipari posztot. . Elképesztően sok újítást át lehetne ültetni a magyar építőiparba. Öt év és kb hatvan építési területen tapasztalt technológiákról napokig tudnék beszélni.
Nem teszem.
Máshonnan szeretném megközelíteni a dolgot. Meggyőződésem hogy igazán élhetetlenné az országot az apró mindennapi bosszúságok teszik és az apró mindennapi ötletek tudják javítani a közérzetet. Kezdjük egy témába vágó viccel.
„A férj munkából hazatérve a következőket mondja feleségének:
-Képzeld drágám, az új titkárnő zöld szoknyában és fehér felsőben volt. Tudja hogy szeretem a Fradit, nem nagy dolog, de jól esett.
Másnap megy haza a férj és mondja:
-Képzeld drágám az új titkárnőm ma zöld bugyit és fehér melltartót viselt. Tudja, hogy élek halok a Fradiért, nem nagy dolog, de jól esett.
Harmadnap ismét megy haza a férj, de mielőtt szóhoz jutna mondja a neje:
-Képzeld drágám ma átjött a szomszéd, csak két centivel volt nagyobb a farka mint a tiéd....Nem nagy dolog, de jól esett.”
Ilyenekről fogok most írni. Nem nagy dolgokról de olyanokról amik jól esnek a mindennapi életben. Nem témákra bontva hanem csapongva, az élet minden területét lefedve. Nem mondom azt hogy ezek az ötletek ingyenesek. Nem olcsók, de talán megérné rááldozni néhány stadion árát.

Köztudott hogy a közlekedés rengeteg áldozatot szed. Jelentős részük gyalogos. Állítólag már javult a helyzet de nem olyan régen, Magyarországon átmenni az út túloldalára felért egy kalandtúrával. Londonban háromféle lehetőség van átkelni az úton. Lámpával biztosított gyalogátkelőn, zebrán, vagy olyan helyen ami ugyan gyalogátkelő de az autós nem köteles elsőbbséget adni a gyalogosnak. Ezeken a helyeken és a zebrával biztosítottakon is, az úttest közepén van egy kis járdasziget. A gyalogosnak mindig csak egy irányba kell néznie átkelés előtt, mert a járdaszigeten védett helyen megvárhatja míg a másik irányból is szabad utat kap. Az autósokat sárga gömb alakú lámpák figyelmeztetik mind a gyalogátkelő mind a járdasziget meglétére.

Maradjunk a közlekedésnél. Angliában a kereszteződések jelentős része körforgalom. Lehet vitatni ennek hasznosságát de most nem erről akarok beszélni. Északabbra fekvő angol kisvárosokban láttam forgalomlassító kereszteződéseket. Alá és fölérendelt kereszteződésről van szó ahol az egyik útnak elsőbbsége van a másikkal szemben. Középre betesznek egy kiemelt kör alakú szigetet ami általában tele van virággal. Ez a sziget belelóg mindkét út sávjába. A főúton haladónak is lassítania kell ha át akar menni a kereszteződésen. Számtalan olyan kereszteződés van ahol nagyon sokan meghaltak már vagy azért mert nem belátható a főútvonal vagy egyszerűen nem adják meg az elsőbbséget. Ilyen helyre nem érdemes körforgalmat tenni mert az megtöri a főúton haladók lendületét hiszen meg kell állniuk. Egy kis sávelhúzás az úton lassításra kényszeríti őket mégis folyamatos haladást tesz lehetővé.

Ha már autó…
Magyarországon az autóátírás az egyik legidegőrlőbb tortúra. Ugye ezt nem kell részletezni. Itt merőben más a helyzet. Nincs eredetiségvizsga, nincs forgalmi engedély, nincs törzskönyv. Miért is kéne eredetiségvizsga? Ezért? http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2016/06/03/a_rendorseg_elviszi_az_autodat_nem_tehetsz_semmit/
Nem mellékesen nincs átírási illeték. Van egy regisztrációs dokumentum amin rajta vannak az autó és tulajdonosának adatai. A kétoldalas lap hátoldalának alsó része letéphető. Ha veszek egy autót akkor a tulajdonos letépi ezt a részt és kitöltve átadja nekem. Ezzel igazolom ideiglenesen hogy megvettem az autót. A dokumentumon kitöltjük a megfelelő rubrikába az új tulajdonos adatait és ez az egész dokumentumot a régi tulajdonos elküldi a DVLA-nak. Két hét múlva én mint új tulajdonos kapok egy teljesen új regisztrációs dokumentumot ahol a tulajdonos már én vagyok. Ha eladom akkor letépem róla az alsó részt amit kitöltve odaadok az új tulajdonosnak és az új tulajdonos mezőt már az ő adataival kitöltve az egész dokumentumot én küldöm el a DVLA.nak. Magyarországi gyakorlatban ez annyival módosulna hogy az új tulajdonos a nevére szóló regisztrációs dokumentummal együtt kapna egy csekket amin az átírási illetéket befizeti. Ugye milyen egyszerű?

Freelancer vagyis szabadúszó vállalkozó.
Nem tudom van-e ilyen státus Magyarországon és annak milyen adminisztrációs és anyagi vonzatai vannak. Elmondom hogy megy ez itt.
Interneten kiváltom az UTR number-t ami a vállalkozói szám. Innen kezdve vállalkozó vagyok. Telefonon csinálok egy CIS regisztrációt hogy ne 30, hanem 20%-ot vonjanak adóelőleg címén. Mostmár szabadon vállalkozhatok. Számlaképes vállalkozó vagyok bár soha nem adok számlát. Ügynökökön keresztül vagy akár direktben is dolgozhatok építőipari cégeknek mindenféle számlaadási kötelezettség nélkül. Ha ügynökségen keresztül dolgozok akkor ők adnak egy jelenléti ívet(timesheet) amit minden pénteken aláiratok a művezetővel és ami tartalmazza a ledolgozott órákat. Ez alapján egy külsős bérelszámoló cég kiszámolja a béremet, levonja a 20% adóelőleget és a saját jutalékát a többit pedig minden pénteken átutalja a számlámra. Ha direktben dolgozok a cégnek akkor a jelenléti ív kimarad. Az email címemre megküldik a bérelszámoló lapot(payslip) ami mindent tartalmaz. Milyen adminisztráció terhel engem? Aláíratni a jelenléti ívet, mentlevelet vezetni az autóval történő munkábajárásról. Ennyi. Ezt is sokallom, el is vagyok maradva a menetlevélírással legalább egy hónapot. A jelenléti ívet is csak azért íratom alá mert az alapján kapok fizetést Meg kell őriznem minden bérelszámoló lapot és havi bankelszámolást, valamint minden költségszámlát. Minden év áprilisában megyek a könyvelőmhöz. Ő összeveti a bérelszámoló lapokon szereplő jövedelmeket a banki kimutatásokkal. Utána összeszámolja a kiadásokat. Az autó mérföldköltségét, a munkaruhaszámlákat, a laptop és egyéb vállalkozáshoz szükséges elektronikai eszközök számláit és még néhány dolgot amit le lehet vonni költségként. Mindezt levonja a teljes jövedelemből és a maradékból kiszámolja mennyi személyi jövedelemadót és TB-t kell fizetnem. A jövedelem 20%-át már befizettem adóelőlegként. Ebből levonja a befizetendőket a többit visszakapom. Elküldi nekem emailben a teljes adóbevallást. Átnézem és kinyomtatom azokat az oldalakat amiket alá kell írnom. Ezeket beszkennelem a gépbe és visszaküldöm. Ő másnap benyújtja az adóbevallást. Egy héten belül számlámon van a visszajáró pénz.
Mi a különbség köztem és egy alkalmazott között? A levonásokat tekintve semmi. Ugyanannyi adót és TB-t fizet az alkalmazott is. Egyetlen lényeges különbség van. A vállalkozónak nem jár fizetett szabadság az alkalmazott viszont nem tudja levonni a költségeit. A legtöbben azon csodálkoznak mindig hogy miért nem adok számlát. Miért is kéne? Mi a számla? Egy papír, ami igazolja hogy a cég vagy az ügynökség kifizetett engem én pedig a másolatával igazolom hogy átvettem az összeget. A bérelszámoló lap tökéletesen megfelel erre a célra. Rajta van minden kifizetés ami kell. A másolata igazolja hogy a cég vagy ügynökség kifizetett engem. A banki havi elszámolásokon pedig rajta van hogy megkaptam a pénzt. Minek a számla?
Meggyőződésem hogy a bürokrácia az élet megrontója.

Fogyatékosok.
Ne ejtsünk most szót a fogyatékos közlekedés magyarországi megsegítésének gyakorlatáról. Tudjuk amit tudunk. Inkább nézzünk néhány itteni ötletet.
A fogyatékos társadalom viszonylag kis részét teszik ki a vakok mégis kiemelt figyelmet szentelnek a közlekedésük segítésének. Egyébként minden közlekedő ember figyel rájuk és segíti őket. Gyalogátkelő helyeken a járdalapok felülete speciális dudoros kialakítású hogy cipőn keresztül is érezni lehessen. A nagy ötlet viszont az hogy ez a dudoros felület egy méter szélességben a házfalakig folytatódik. Ha tehát egy vak ember megy a járdán akkor előbb-utóbb rálép erre a felületre ami jelzi neki hogy most éppen gyalogátkelőhelynél jár. Mivel a járművek zajából tudja melyik oldalon van így ezen a burkolaton egy derékszögű fordulatot téve néhány lépéssel az út szélén van. Ott pedig már mindig van valaki aki átsegíti vagy a lámpa hangjelzését figyeli.
A kerekesszékesek közlekedésére mondhatnám hogy mindenhol akadálymentesítve van de nem igaz. Valóban minden út és járda használható nekik a legjelentéktelenebb legrejtettebb helyeken is. Nagyon sok főút feletti gyalogoshíd van de mind vagy egyenes vagy spirális rámpával van építve. Egyedül a metróállomások nincsenek még mindenhol lifttel felszerelve de folyamatosan dolgoznak rajta. A kb négyszáz metróállomásból talán száz már használható mozgássérülteknek is. A kerekesszékeseket segítő rámpák és liftek egyébként a babakocsit toló anyák számára is nagy segítség.
A buszokon a tolókocsik és babakocsik részére külön hely van kialakítva. Minden üléstől karnyújtásnyira elérhető egy leszállásjelző gomb. Ezen a gombon Braille írással is jelezve van hogy az egy leszállást jelző gomb. Miért van másmilyen gomb is? Igen, van egyetlen egy amivel a kerekesszékes jelzi leszállási szándékát és egyben a sofőrnek azt hogy a megállóban a rámpát ki kell engednie a busz oldalából.

Üzletpolitika.
Magyarországon a fogyasztásra ösztönzés leragadt a reklámok és akciók szintjén. Itt a legjelentősebb fogyasztásra csábító üzletpolitika a minél többet vásárolsz annál olcsóbban kapod. Talán a tej példája mutatja legjobban. Itt pintben mérik a tejet, ami kicsit több mint fél liter. Egy pint tej 50penny de hat pint ami 3,6 liter az két font. Hatszoros mennyiségi növekedéshez tartozik négyszeres árnövekedés. Szinte minden terméknél ki van írva hogy mennyivel olcsóbb ha kettőt-hármat-négyet veszel. Fogyassz fogyassz és fogyassz mert az pörgeti a gazdaságot és teremt munkahelyeket. Bementünk egy szőnyegboltba. Akartunk venni egy kis szőnyeget. Tíz font volt. Aztán úgy döntöttünk hogy kellene még egy. Mikor fizettem nyújtom a húszfontost, merthogy a két szőnyeg egy magyarnak húsz font. Az eladó visszaadott két fontot. Mivel kettőt vettünk. Nem alkudtam, nem kértem. Így kell a vevőt megfogni és sikeres üzletet vinni.

Oktatás.
Ódákat lehetne zengeni a magyar-brit oktatási rendszer közötti különbségekről hol az egyik előnyeit kiemelve hol a másikét.
Régi elcsépelt közhely az hogy az életnek tanulunk nem az iskolának. Na de akkor modellezzük le az életet. Ne a magyart ahol a többség munka után még meggebed hanem az angolt. Minimális házi feladat vagy semmi. Hogy csinálnám Magyarországon? Maradjon meg a jelenlegi oktatási rendszer de szüntessük meg a házi feladatot. Vegyük az iskolát munkahelynek. Tanítás órákra bontva utána feladatok megoldása tanári felügyelettel, az ISKOLÁBAN. Ha valaki mögött az iskola kapuja becsukódott akkor onnan élje a gyerekek életét. Legyen gyerek, hagyják gyereknek lenni. Ez ugye mindjárt járulékos haszonként magával hozná azt hogy nem kell iskolatáska hiszen minek vigye haza? A házi feladat a legostobább oktatási találmány amit valaha is bevezettek. Magyarországon ezt pedig a végletekig kiterjesztették egészen odáig hogy szó szerint elrabolja a gyerekkort.
Ugye az köztudott hogy a gyerekek kegyetlenek. Nincs kialakulva bennük a tolerancia képessége. Mindent ami eltér a megszokottól kifiguráznak, kicsúfolnak. Éppen ezért itt minden osztályba betesznek egy enyhe értelmi, vagy testi fogyatékos gyereket. Pontosan azért hogy megtanulják a másság elfogadását. Úgy nőnek fel hogy fel sem tűnik nekik hogy egyikük nem focizik velük az udvaron mert tolókocsis. Ezekre a fogyatékos gyerekekre külön tanár felügyel amíg az iskola területén tartózkodnak. Ez biztos nem olcsó de ha van valami ami sokszorosan megtérül akkor az ez.

Ugyan megígértem hogy munkáról nem írok de van egy dolog amiről szót kell ejteni. Magyarországon a munkaidő kettős tagolású. Van egy félórás szünet délben és azt sem fizetik. Itt kétszer fél óra van, abból az egyiket kötelező fizetni de mostmár szinte minden cég fizeti mindkettőt. A lényeg mégsem ez hanem a három órás szakaszokra tagolt munkaidő. Az egyik szünet tíz órakor van a másik délután egykor. Két-három órát könnyebb folyamatos munkával tölteni mint négy-öt órát. Sokkal hatékonyabb így a munka.

Nagy általánosságban ezeket emelném ki mint az élhető országhoz vezető út lépcsőfokait.

Mindezekhez jönnek még olyan figyelmességek hogy minden készpénzfelvétel ingyenes, de még akkor is ha a Barclays bankfiók oldalán lévő Barclays automatából HSBC bankkártyával veszek ki pénzt. Minden automatából minden bankkártyával ingyenes a pénzfelvét.
Hipermarketek pénztárai is készpénz felvevő helyek. Mikor kártyával fizetek a pénztáros megkérdi hogy kérek-e készpénzt. Ha igen akkor odaadja a kért összeget, és a vásárolt áru értéke a kapott készpénzzel együtt kerül levonásra a kártyáról.

Szóval ilyen apróságoktól lesz élhető egy ország. C kosaras helyett D kosaras. Nem nagy dolog de jólesik.

Nem gondolom hogy a pályázati írásokból bármi is megvalósul. Magyarország egy magas lázban vergődő vírusos beteghez hasonlít ahol a szervezet nem ellenanyagot termel a vírus legyőzéséhez hanem ellenvírusokat hoz létre és végül az egész szervezet vírusok harcterévé válik. Jobb és baloldali vírusok harcolnak egymással, próbálva a szervezet minél több sejtjét a maguk oldalára állítani és közben nem veszik észre hogy a beteg meghal.

 Egy ilyen http://lattilad.org/vicky/doku.php/blog/in_memoriam_eselyegyenlosegi_torekvesek országban ahol törvény van az akadálymentesítésről és senki sem kéri számon a törvény betartását nem fognak járdaszigeteket építeni a gyalogátkelőkhöz. Nem fog egyszerűsödni az autóátírás vagy a vállalkozói adminisztráció hiszen Magyarországon mindenki potenciális adócsaló az adóhivatal szemében. Ne legyenek illúzióink nehogymá’ egy emigráns praktikusat javasoljon otthon. Ez csak egy könnyed eszmefuttatás volt arról hogy mitől élhető egy ország.