HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • diggerdriver: @Öreg tölgy: Te figyu, te tudod értelmezni mi az a fél diktatúra? Az milyen? Az ország fele szabad... (2018.11.13. 19:15) Hogyan lettem illiberális?
  • tanato: @lenn a bánya mélyén: Köszi a linket! (2018.11.13. 13:12) Gyerekiahóra...
  • mayree: @diggerdriver: Én az olcsó éttermek papírvékonyra klopfolt és kőkemény rántotthúsaival vagyok így,... (2018.10.21. 12:01) Gőzgépfesztivál 2018
  • szociál: @Quercus erdész: Libsizel közben a góréd nyitott egy muszlimsimogatót, olyan nyelveseket váltana... (2018.10.16. 20:25) Mi van ha mégis?

Címkék

Itthon vagy otthon?

2017.02.17. 21:10 diggerdriver

 

 

Ez a poszt nem a hazáról szól. Nem a családról és nem a barátokról. Egy megfoghatatlan érzésről szól, az otthon fogalmáról.  Hol vagyunk otthon? Persze tudom a standard válaszokat hogy ahol élünk, ahol jól érezzük magunkat, ahol a barátaink vannak...

Ássunk egy kicsit mélyebbre, Ha hazát váltunk, az nyilvánvalóan azt jelenti hogy másik országba költözünk. Otthont viszont bármelyik országban válthatunk úgy hogy át sem lépjük a határt. Sőt ha a szomszéd lakásba költözünk már az is otthonváltás. Annak a külföldre költözöttnek akinek Magyarországon is van háza vagy lakása egy érdekes kettős helyzet áll fenn. Ha Londonból megérkezek magyarországi házamba akkor azt mondom itthon vagyok. Ha visszamegyek Londonba ahogy átlépem a küszöböt, azt mondom itthon vagyok. Mi határozza meg az otthonosság érzetét? A környezet, az utca, a lakás, netán az ország? Nyilvánvaló hogyha Magyarországon vagyok akkor az egész országra mondhatom hogy otthon vagyok. Ugyanakkor Angliára nem mondhatom ezt legfeljebb a kerületre   ahol lakok. Ebből az következik hogy a környezet ISMERETE az ami otthonná tesz egy helyet. 

 Ugyanakkor az egyik leglényegesebb kérdés az hogy mikortól érzünk otthonnak egy helyet. Mikor jön el az otthonosság felismerése? Folyamatos történés vagy egy hirtelen megvilágosodás? Egy utcakép mikor befordulunk a sarkon vagy egy íz, egy illat, egy hangulat?  Igen vannak olyan hangulati elemek amik előhozzák az otthon varázsát. Képzeljük el a következő élethelyzetet. 

 Egy szép napfényes tavaszi napon a '80-as években végigsétálunk fatornyos kis falunk egyik utcáján. Legyen ez mondjuk a Csokonai utca Bicskén. Vasárnap délelőtt van, a fákról madárdal hallatszik, pontosabban hallatszana mert elnyomja a kertekből kiszűrődő "Csipkés kombiné" népszerű sláger hangja ami decibelversenyben van a szomszéd teraszáról üvöltő "Van nekem egy csíkos gatyám" című örökbecsűvel. Az utcában olyan vastagon van jelen a sülő rántotthús szaga hogy rá lehet könyökölni. A férfiak zöme a kertet ássa az ágyás végén a kazettás magnó segedelmével de egyéb zajok is vegyülnek a kulturális élvezetbe. Valaki éppen teraszkorlátot hegeszt és flexel csiszolja a varratot hogy ki is nézzen valahogy, míg más a kutyaól szétrágott tetejére szögel másik deszkát, de igen gyakori tevékenység a Trabant, Zsiguli, Skoda mosása, takarítása, szerelése baszkurálása. Lényeg hogy a férfiemberek a szabadban, az asszonynép a konyhában. Vasárnapi ebéd kötelezően húsleves, rántott csirke petrezselymes krumplival uborkasalátával. Abban a korban Magyarországon bárhová vetett a sors valakit nagyjából ugyanezt a hangulatot találta. Aztán ha jósorsa a világ valamelyik szegletébe vetette és ezekből a hangulati elemekből felfedezett valamit az máris az otthonosság érzetét hozta el. Volt olyan hogy itt Golders Greenben beültünk egy olasz étterembe és pontosan olyan ízű tésztát raktak elém mint amilyet anyám kézzel gyúrt és szeletelt majd főzött ki otthon a hetvenes években. 

 (Milyen kicsi a világ. Most hogy ezeket a sorokat írom a lányom telefonon küldött egy képet egy tányér aranysárga marhahúslevesről. Egy perccel előbb írtam róla.)

 Az otthon hangulatával, az otthonosság érzetével minden ember máshogy találkozik. Míg a haza az emlékeink, úgy az otthon a tulajdonunk. Minden amit magunkénak érzünk. A személyes tárgyaink, a fakacsa gyűjtemény a polcon, de az otthont jelenti a káromkodás is mikor mezítláb rálépek a gyerek legójára. Az otthon a miénk. A tulajdonunk. A tárgyaink. Mikor kijöttünk ide két bőröndöt hoztunk. Három hónap múlva már hat bőröndnyi cuccal költöztünk első bérelt lakásunkba. Másfél év múlva a Nissan Primera kombival, lehajtott ülésekkel tetőig pakolva ötször fordultunk mikor nagyobb lakásba költöztünk. Mostmár egy teherautó is megtelne a motyóval. 

 Minél több időt töltünk egy helyen annál jobban otthon érezzük magunkat. A környezetünk megismerésével egyenesen arányosan érezzük magunkat otthonosabban. Ez is egyfajta tulajdonszerzés. Vizuális tulajdonszerzés. Csakhogy ehhez az kell hogy napi szinten lássuk. Hogy minden nap benne éljünk. Minden kirándulás, minden nyaralás ugyanúgy egy vizuális tulajdonszerzés mégsem érezzük otthon magunkat például Firenzében.

Otthon lenni valahol nagyon jó érzés. Embere válogatja ki mennyi idő alatt képes életterének tekinteni a helyet ahol él. Az embernek legbelül, magában kell felépíteni az otthonát. Rengeteg befolyásoló körülmény akadályozhatja ezt. Anyagi gondok, családi problémák, munkahelyi stressz mind mind romboló tényezők. Egy új országot választva otthonnak, a közös küzdés a problémák legyűrése és egy biztos vágyott légkör kialakulása nagymértékben segít felépíteni egy nyugodt életet. 

Egy dolgot tudni kell. Az otthon az ÉLETÜNK. Az ember nem élhet biztonság nélkül és ezt a biztonságot az otthon adja meg. Belekeverhetném a családot is de nem teszem mert ez a poszt az otthonról szól és minden sora érvényes olyanokra is akik egyedül élnek.  Valamikor az ántivilágban az emberek felépítették a maguk Kádárkockáját és ha nem váltak el akkor leélték benne az életüket. Rántott csirke rizibizi koviubi...

Ma már az otthonteremtés szinte mindennapi rutinná vált. Kinyílt a világ költözik boldog boldogtalan.  Ez jó. Nevezhetjük multikultúrának vagy globalizmusnak de tőlem akár mézes mackónak is, a lényeg hogy aki teheti éljen a lehetőséggel. Persze tudom, vannak ennek hátrányai is. A minap a feleségem csinált egy egyébként kiváló rakott tésztát. Mondom neki hogy finom volt de egy kicsit angolos. Azonnal visszakérdezett hogy sótlan volt? Az. Az angolok sótlanul főznek. 

Az ember egyéniségétől függ mennyire képes beépülni egy kultúrába és milyen hamar talál ott otthonra. Aki az új helyen is az előző otthonát keresi minden fűszálban annak nehezebb. Vannak alapvetések persze amiből nem engedünk. "A krumplileves legyen krumplileves". Alapvető tévedés az hogy a beilleszkedés az új országba az az otthonteremtés feltétele. Mondok egy példát. Nekem a karácsony az december 24.-én este kezdődik. Az nekem a szenteste az nekem a fadíszítés ideje. Ha beilleszkedett bevándorló létemre már december elején ott virítana a feldíszitett fa a lakásomban attól kifejezetten idegennek és otthontalannak érezném a környezetem. Lehet átvenni szokásokat. Látjuk hogyan terjed a Valentin nap vagy a Halloween angol hagyománya világszerte. Viszont a karácsony meghittségét a szenteste varázsát nem hagyom elvenni. Az az enyém, attól IS vagyok magyar és annak magyar hagyományok szerinti megünneplése az OTTHONOM RÉSZE. 

Azt szokták mondani hogy az otthont meg kell teremteni. Igaz. A személyes tárgyak az asztalomon, a bátyám képe a falon, mind mind az otthonteremtés része. Mégis azt mondom hogy az otthonosság érzete, az valahogy bekúszik az ember bőre alá. Valahogy kialakul. Ha tizedszerre látom a nagycsöcsű eladó csajt a török boltban az is az otthonosságot erősíti, meg ha este nem találok parkolóhelyet az is. 

Hiányzik a magyarországi otthon? Persze. Ha ott élnék hiányozna Golders Green? Persze. Hiányzik a gyerekkorunk, a fiatalságunk? Igen. A hiányérzet az ember életéhez ugyanúgy hozzátartozik mint az elégedettség érzése. Hiányzik a magyar otthonom de elégedett vagyok az itteni életemmel. Ez így van jól. Ezzel semmi baj nincs. 

Na jó, azt hiszem eleget rágtam a gittet, azt kívánom minden olvasómnak hogy bárhol van a világban érezze otthon magát mindenhol.

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diggerdriver.blog.hu/api/trackback/id/tr5812182404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.02.18. 06:57:30

Szép írás.

Minden hiányzik a kisember számára, ami része autentikusan megélt múltjának.

Ennek ellentéte csak a gyökértelen, liberális, háttérhatalmista oligarchiánál, a globálkulákoknál, s azok leghűségesebb bércsaholóinál tapasztalható. Ők mindenhol otthon vannak, ezt gágogják, pedig a valóságban sehol sincsenek otthon, mert utálják a világot, az embereket, s legbelül saját magukat is.

Jacko__ 2017.04.05. 11:30:54

Szia.

Ide irom, mert most ezt a posztot olvastam... (Biztos ugyis kapsz rola ertesitot. Hmmm... most el kellett gondolkodjak 2-3 masodpercig, hogy a "notification"-t hogy mondjak magyarul... :)

Kicsit elszaladt mellettem a szindarab megszuletese, meg a premierje is (nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan materializalodik...)

Londonban mar nem lesz masik eloadas? ("OTTHON" az Orkenybe - legalabbis most - nem lehet elore jegyet venni ra... :( )

Ezen az otthon-teman pont en is mostanaban gondolkodtam el, es - most mar durvan masfel evtizednyi ciganykodas utan - elegge kiabrandito eredmenyre jutottam: az egyetlen dolog, amit en otthonkent elek meg, az az, hogy felulok a motoromra... Nekem semmi mas nem allando. :(

joco

Jacko__ 2017.04.06. 00:45:45

@diggerdriver:

Itt Londonban egy ezres Cagiva Raptor; Magyarban egy 600-as Yamaha Fazer (meg még egy rakás működés-képtelen roncshalmaz...) De lehetnének bármilyenek - a lényeg az, hogy amikor már éppen eret akarok vágni magamon, akkor csak kimegyek, felülök, és érzem, hogy megérkeztem.

Mert tudom, hogy a gáz, a kuplung, meg a fék MINDIG ott vannak. Ezen kívül semmire, és senkire nem számíthatok - csak arra, hogy a gomb megnyomása után egy-két óráig minden rendben lesz...

Egyébként jelzem, hogy még annak idején olvastam a motor-múzeumos posztodat. (Köszi; onnan tudtam meg, hogy van ilyen itt, úgyhogy el is mentem megnézni.) Én nem vagyok akkora veterán-fan, mint te (nekem a 80-as évekig nyúlik vissza a nosztalgiám), de azért élveztem. (Előtte például fingom nem volt, hogy valaha építettek square-four henger-elrendezést - ezen leesett az állam.)

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.04.06. 06:43:20

@Jacko__:
Ez a Raptor nekem teljesen olyan kinézetre mint egy Ducati csak egy jobb blokk van benne.
Egy időben nagy kedvencem volt a Cagiva Navigator. Azt esetleg vennék de nagyon ritka.
A mostani landlordomnak kb 40 Ariel square-four motorja van.
Pontosan azért szeretem a veterán motorokat mert rendkívűl változatos műszaki megoldásaik vannak.

Jacko__ 2017.04.06. 09:49:57

@diggerdriver:
A latszat nem csal: ugyanaz a csoka rajzolta, mint a Ducati Monstert. (Egy Miguel Angel Galuzzi nevu argentin) En a Monster formajara voltam nagyon rakattanva, de mivel en is ertek a motorokhoz, es nem akartam buntetni magam egy Ducatival, ezert ez lett belole. A Suzuki blokk (ugyanaz, mint a Navigatorban) mar erosen pozitivba billenti at a merleget az olasz vaz es futomu mellett. A kidolgozas, meg a kabelezes eleg trehany, de azt el lehet viselni - plane ugy, hogy igy igen barati aron egy megbizhato naked-et kap az ember, ami olyan kezes, mint egy sportmotor. (A multkor egy haver hasonlo koru 600-as Gixerjet probaltam ki, es az siralmas volt a Raptorhoz kepest...)

Ja, es a hangja pedig odabasz... :)

Ha jol emlekszem, te mar letetted a bukosisakot, ugye? Miert is?

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.04.06. 20:17:42

@Jacko__:
Klasszikus történet. Család, autó, építkezés, ház, válás, új család, kivándorlás. Kisebb gondom is nagyobb volt a motorozásnál.

Jacko__ 2017.04.19. 16:55:59

Most megint elkezdhetnéd... :)

(Szoval nem tudod, hogy Londonban jatsszak -e a Diggerdrajvert?)

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.04.20. 11:09:17

@Jacko__:
Ja. El tudnék képzelni magamnak egy Kawasaki W650-est.

Nem, már nem játszák Londonban.

Jacko__ 2017.04.20. 17:27:55

Ezt olvastad már?

totalbike.hu/tesztek/2017/01/29/triumph_bonneville_t120_-_2016/

Rögtön eszembe jutott, ahogy a Csiki lefikázta benne a Kawát... :) Egyébként én nem mentem még egyikkel sem (és nekem kulönben is inkább a 80-as évek formáira áll fel...), de a Triumph dizájnja tényleg sokkal jobban bejön.

Szerintem az a formavilág, amit a Triumph az elmult 10 évben retró-vonalon egyre jobban diktál, az valami zseniális! Ha nem tartanám marhaságnak uj motort venni, akkor már biztosan egy Street Twin-nel csapatnék...

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.04.20. 19:28:20

@Jacko__:
Ez kész...
Minden szavával egyetértek bár tisztességtelen összehasonlítani egy feleakkorával.
Mindenesetre megcsinálták a TÖKÉLETES motort.

Jacko__ 2017.04.21. 10:30:54

Ma reggel olvastam egy ingatlanirodán:

"Home is where the heart is."

Ezzel pontot is tehetunk a nagy monológ végére...
:)

Jacko__ 2017.04.22. 01:47:32

Nem tudom, hogy erről tudsz -e, de talán érdekel:

www.facebook.com/events/407747929562129/