HTML

Ass blaster

Friss topikok

  • Quercus erdész: Na Gyula, a mai nap már jobban indul, mint a tegnapi. Tegnap ugye csak az amerikások köptek egy pá... (2019.02.17. 07:05) Gyerekiahóra...
  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: @diggerdriver: Jézuistenfasza! Te mit keresel ott kint,ha az itthoni szellem tetszik neked?! (2019.02.16. 17:33) A ló túloldala (2)
  • Settenke: Teljesen megértem az értetlenséged, hogy miért is kellett eljönnöd, viszont nálam a honvágy nem je... (2019.02.15. 21:30) Honvágy
  • diggerdriver: @Sütemény1975: Mert jellemzően a kamionok használják a belső sávot ugye? Így már elfogadom az érve... (2019.02.11. 19:37) A ló túloldala (1)
  • Sütemény1975: @MAXVAL bircaman közíró: Kalóz (2019.02.11. 18:23) A mi kis Mozink.

Címkék

Amikor nagyon jó magyarnak lenni

2018.01.03. 21:22 diggerdriver

Karácsonyi hazalátogatásom második kulturális élménye egy verses est volt az Örkény színházban. Az "Anyám tyúkja" első része. Van már második rész is, azt is szívesen megnézném alkalomadtán. 

Ez az előadás egy dicsérethalmaz. A magyar nyelv dicsérete, a magyar költők dicsérete, a színészi tehetség dicsérete. 

Itt Londonban rengeteg idegen nyelven beszélő embert hallottam már. Kevés a jó hangzású nyelv. Persze hogy ki mit tart kellemes hangzásnak az egyéni ízlés kérdése. Nekem például a szláv nyelvek hallgatásakor a szőr feláll a hátamon. Ugyanez igaz a német nyelvekre. Az angol valamivel jobb de ott az a nem mindegy ki beszéli. Ha egy affektáló picsogó picsa adja elő azt én nyávogó angolnak hívom. 

Bármennyire fáj, hangzásilag a magyar is egy dallamtalan rosszul hangzó nyelv annak aki nem érti. Hogy megértsd hogy egy külföldinek hogyan hangzik próbálj egy magyar szöveget visszafelé olvasni. Abban a pillanatban hogy nem érted megváltozik a hangzása. Viszont ha érted. Csoda történik. Dallam költözik bele. Minden szónak olyan sajátos dallama lesz hogy egy távoli párbeszédből ha a távolság miatt nem is értesz semmit, a hanglejtésből tudod hogy magyarul beszélnek. Egyszer dél Londonban dolgoztam, és szokás szerint elsőnek értem a munkaterületre. Nyár volt, langyos reggel, így ott várakoztam a kapu előtt majdcsak jön valaki nyitni. Lentről két ember ballagott fölfele beszélgetve. Nagyon messze voltak, de ahogy közeledtek már ki lehetett venni a beszélgetésük hangsúlyait. Egyből tudtam hogy magyarok. Na ilyen csodálatos a magyar nyelv.

A költészet pedig a szférák zenéje. Olyan mint egy szinfonikus zenekar előadása. A vonósok a szavak, a rézfúvósok a mondanivaló, és az ütősök a ritmus. 

Pedig hogy utáltuk. A kötelező verseket. A nagy film előtti Vers Mindenkinek-et. Aztán mégis...

Mai napig itt cseng a fülemben: https://www.youtube.com/watch?v=eaYy4tdlirw

A magyar költészet egy csoda. Örömóda és dögvész. Sírva vigadás, hazafiság, nők dicsérete.Mindenki megtalálja a kedvére valót vagy a hangulatához illőt.

Szóval van ez az "Anyám tyúkja" az Örkényben. 

Engem már a díszlet megvett. Egy régi parasztház oszlopos tornáca. Gyönyörű. A társulat száz népszerű magyar verset mond el. Ezek a versek bennünk vannak. Én egyet sem tudnék elmondani, de szinte mindet ismerem. Megint csak a zenét hívom segítségül a szemléltetéshez. Számtalan zeneművet hallottál már. Ha elkezdenek egyet a rádióban lehet hogy nem tudod a szerzőt a szövegét de mégis ismered.Hallottad már és megmaradt legbelül. A vers is ilyen.

Minden vershez úgymond beállnak a színészek, mégis mozgalmasnak tűnik az egész. Mintegy élőképet alkotnak és valaki elkezd egy verset. Tavaly már írtam róla hogy az Örkénynek milyen elképesztően jó a fiatal színészgárdája. Most sem okoztak csalódást. 

Ülünk a nézőtéren és áradnak felénk a versek. Olyan "szent" versek is mint a Himnusz, a Szózat stb... Néhány vers teljesen más értelmezésben mint megszoktuk de mégis teljesen jól. Nem szerettem volna kiemelni egyet sem mert nem lenne igazságos a többivel szemben. De mégis. Elnézést kérek mindenkitől de nem tudom megállni hogy meg ne említsek egyet. Azt ami bekúszott a bőröm alá és máig itt cseng a fülemben. Vörösmartytól a Vén cigány Pogány Judit előadásában nekem nagyot ütött.

Az előadás előtt a társalgóban, feleségemmel és lányommal tippeltünk ki fogja mondani a Walesi bárdokat. Epres Attila csak mosolygott a bajusza alatt. Markáns hangú férfiakra szavaztunk, ehhez képest öt színésznő adta elő. Azt kell mondanom telitalálat volt.

Az egész előadás egy nagyon kellemes művészi élmény volt. Olyan beülsz és jól érzed magad. Nevetsz a humorral előadott Három Királyokon és elszomorodsz Radnótin. Kell néha egy ilyen este is. Amikor nem kell megértened, nem kell értelmezned, nem kell mögé látnod, nem kell elgondolkodnod, nem kell a darab üzenetét megfejtened mindössze ülsz és kanalazod a gesztenyepürét. A mindennapok marhapörköltjét lefojtod egy kis gesztenyepürével. 

Nekem az igazi meglepetés a befejezés volt. mikor túl vagy száz ismert és népszerű versen azt gondolod mindent hallottál. Aztán a darab befejezéseként az egyik színész elkezd egy verset és azonnal utána egy másik, harmadik, negyedik és így tovább. A végén az egész társulat verseket szaval egyszerre. Akkor döbbensz rá hogy mennyi verset nem hallottál még. Hogy mennyi vers van még benned amit nem hívtak elő. Meg kell néznem az Anyám tyúkja 2-t.

Most pedig jöjjön egy kis negatívum. Az Örkény színházat felújították tavaly nyáron. Új modern székeket raktak be amikben még én is elférek.Minden nagyon szép minden nagyon jó. DE. A fűtés szellőzés nem sikerült a legjobban. A darab első felében meleg és levegőtlen volt a nézőtér. Olyan álmosító meleg. Ha a darab nem olyan amilyen akkor még most is ott alszok. Aztán a második részre már más szelek kezdtek fújdogálni(nem én voltam). Lejjebb vették a hőmérsékletet, vagy valamit kinyitottak mert elviselhetőbb volt a klíma. Ezen még reszelni kell egy kicsit.

Köszönöm hogy elolvastátok.

29 komment

Amikor nem olyan jó magyarnak lenni

2018.01.02. 21:19 diggerdriver

Otthonlétem egyik kulturális élménye az volt hogy az Örkény színházban megnéztem az "Azt meséld el Pista" című monodrámát.

Akkor itt mindjárt ragadjunk le két gondolat erejéig. Az első a poszt címe. A darab egy emberről szól aki 1912-1979-ig élt. Ez az időköz a történelemnek egy olyan szakasza amiben ha bármelyik országból megvizsgáljuk egy ember életét akkor ugyanez a cím, az adott ország nevét behelyettesítve ugyanúgy igaz. A Kelet Európai országokra még fokozottabban igaz. A XX. század talán a történelem legnagyobb húsdarálója volt. Az a század keresztülgázolt és megtaposott mindenkit akinek volt szerencséje végigélni, mert szerencse kellett hozzá nem kevés. Szóval ezért ez a címe.

A másik, hogy a darab, műfaját tekintve monodráma. Már régóta mondom hogy egy előadás műfaji meghatározására ennél taszítóbb szót nehéz kitalálni. Aki a színházi világban jártas az nyilván tudja miről van szó. A mono az egyszemélyest jelent, a dráma pedig a darab üzenetét esetleg végkifejletét próbálja meghatározni. Mi prolik viszont mást értünk a szón. Dögunalmat. Valahogy nekem ez a szó dögunalmat sugároz. Nem tudnám megmondani miért. Ez valahogy úgy benne van. Pedig távol áll tőle. Erről beszélgettünk Epres Attilával és Pogány Judittal a színház társalgójában és ők is egyetértettek velem. A Diggerdrájver is egy monodráma. Aki ismer az tudja hogy nem vagyok egy drámai alkat. Kiterjedésben még csak-csak, de habitusban biztos nem. Persze a darab üzenete tényleg drámai annak ellenére is hogy sok benne a humor. Judit azt mondta hogy talán a blogvallomás jobb szó lenne. Attila szerint a blogjáték is igaz rá. Ok, ez egy blogdarabra igaz de egy megírt monodrámára nem alkalmazható. Na mindegy, ez csak egy eszmefuttatás volt.

Szóval a darab.

Örkény István, Mácsai Pál előadásában meséli el az életét. Több mint ötszáz előadást megért full teltházzal játszott darab. Azért ez már sokat elmond. Soha nem olvastam Örkényt, fogalmam sincs milyen ember volt.

A vezérfonal az önirónia és az ebből adódó humoros helyzetek. Örkény egy jó családba született úrifiú akit megcsócsált a történelem. Az élete egyszer fenn, egyszer lenn. A monodráma is viszi nézőt fel és le. Az első nászéjszaka habpartijától a második világháború munkaszázadáig. A rendezés jó, a dramaturgia jó, Pali brilliáns és a néző teszi a dolgát. Sír vagy nevet. Ezért jött. Művészi élményért és ezt maradéktalanul megkapja. 

Az egész egy sodró lendületű darab ami egy pillanatra sem ül le. A Dzsentrivilágtól az Aczéli kultúrpolitikáig végig érdekfeszítően meséli el az adott kor rákfenéit.

Milyen volt Örkény? Nem ismerem az életét, nem ismerem a műveit. Csak annyit tudok róla ami a darabban látszik. Egy joviális ürge akinek három felesége volt és szerintem ilyen dumával ami volt neki megugrott mindenkit aki megállt előtte. Korrajza tűpontos. Ahogy Sztalinváros építését elmondja az pontosan megegyezik azzal amit apám mesélt róla.

Az egész előadás tulajdonképpen jó hangulatú humoros sztorizás néhány szomorú elgondolkodtató betéttel. Mi kell ehhez? Egy szék. A szék fontos kellék. Ha nincs szék az már stand up, az már más műfaj. Egy ember aki jól tud sztorikat mesélni. Jó sztorik. Ilyen egyszerű. 

Lófaszt.

Tudjátok milyen ez? Mint mikor meglátsz egy absztrakt festményt és azt mondod te is meg tudnád csinálni. Néhány ecsetvonás és kész a mű. Pedig nem, nem tudnád.  A monodráma pont ilyen. Néhány ecsetvonásnak tűnik de minden szó, minden csend minden hangsúly a helyén van. Mert a helyén KELL lennie. A monodráma nagyobb kihívás mint egy sokszereplős monumentális előadás. Gondolj bele egyedül vagy a színpadon és csak te vagy meg a közönség. Ülsz a széken és el kell varázsolni az embereket. El kell érned hogy figyeljenek rád. VÉGIG. Óriási feladat.

Ennél csak egy embertpróbálóbb van. Tudjátok. DIGGERDRIVERNEK lenni.:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

14 komment

Cifra nyomorúság

2018.01.01. 10:45 diggerdriver

Otthon voltam. 

Megírom. 

Egy hét nem nagy idő, de szinte végig mentem valahová. Családi és baráti találkozókra, színházi előadásokra. Itt kérek elnézést azoktól akikre az idén nem jutott idő és azoktól is akire jövőre nem jut idő mert akkor látogatom meg azokat akik idén kimaradtak. Szóval nem egyszerű ez de az internet és a színházi darab egyre több ember barátságával ajándékoz meg. Részemről a megtiszteltetés hogy mindezt átélhetem, megélhetem és életem részévé vált. 

Sokan kérdezték hogy mit tapasztalok látok-e javulást hova tart az ország van-e előrelépés? Most ezt le fogom írni de nem fog tetszeni higgyétek el. 

Nem akarok most belemenni politikai elemzésbe vagy a kormány dicséretébe bírálatába. Nem arról fogok írni hogy mennyivel nőtt az átlagkereset és milyen szuper az új családtámogatási rendszer. Ez engem mind nem érint írjon róla a kormánypárti vagy az ellenzéki sajtó.

Előrebocsátanám az életszínvonal, a szárnyaló gazdaság, a javuló statisztikák nem azonosak az ÉLHETŐ ország ismérveivel.

 Márpedig én minden évben egy élhető országot keresek Magyarországban, és bevallom idén csalódtam a legnagyobbat. 

Néhány nap után kialakult bennem egy kép az országról ami végülis egy kedvező kép lett volna. Arról akartam írni hogy épül szépül az ország, európai színvonalúak az elővárosi vonatok a a metró amin utaztam új kocsikkal tiszta környezettel tényleg nagy előrelépés. Mindössze apró jelentéktelen hibákat találtam amiknek a kijavítása már csak szándék kérdése. Szóval valami ilyesmit akartam írni.

Aztán telt az idő és arra kellett rájönnöm hogy Magyarország egy kirakatország. Cifra palota aminek minden eresztéke recseg ropog, a külső falakat szépen újravakolták, újrafestették de a tartóelemek korhadó dúcolat és rozsdás szegek.

Tény, hogy a néhány évvel ezelőtti hazalátogatásomhoz képest látványos a javulás. Az építőipar terén mindenképp. Mindenfelé építkezést látok, a régi épületek felújítása látványosan javítja a látképet, az utak terek járdák állapota egy teljesen elfogadható összképet ad. Aki benne él az talán nem látja a fejlődést de nekem aki évente egyszer hazamegyek mindig feltűnik az előrelépés. Kiemelném a feltűnő tisztaságot. Aki Londonban él annak nem kell ecsetelnem miért említem pozitívumként. Igen, láttam illegális szemétlerakókat a csepeli HÉV vonala mellett. Igen, láttam hajléktalanokat térdig piszokban a Deák téren.  Mégis azt mondom hogy Budapest kiemelkedően tiszta város. Sőt nem csak Budapest hanem fatornyos kisfalum Bicske is és minden település ahol jártam. Magyarország egy tiszta ország. 

A probléma nem ezzel van. A háttérrel van a baj. Miről beszélek? Nézzük sorban.

MÁV

Katasztrófa. Horror. Harmadik világ. Bár lehet hogy Uganda vasútja jobb.

Este kilenc után ülünk a váróteremben a Déli Pályaudvaron. Bemondja hogy a Komáromba tartó szerelvény beállt a tízes vágányra. Megyünk oda, a vágány végén a táblán az áll hogy Komárom, de a vonat oldalán a kijelzőn az van hogy Érd-Tárnok. Nyilván azt gondoljuk hogy nem állították át, de ki az aki fel merne szállni rá?  Mindenki ott állt és várta hogy mi lesz. Mi a bánatos faszért nem lehet odaszólni a vonatvezetőnek aki beállt a tízes vágányra hogy "Béla, állítsd át légyszíves a kijelzőt Komáromra mert most mondom be hogy ez a vonat oda megy" ? 

Lehet fokozni? Persze. Jön a kalauz. A lányom odamegy és megkérdi "elnézést ez a vonat megy Bicskére"? A válasz megdöbbentően bunkó. "Ez Komáromba megy". Jó nyilván bele lehet kötni abba hogy a lányom miért nem azt kérdezte hogy megáll-e Bicskén. Mindettől függetlenül a válasz többféle lehetett volna. "Igen megáll Bicskén". "Komáromba megy de megáll Bicskén". Utasbarát szolgáltatás? Lószart Mama...

Lehet fokozni? Persze. Elindult a vonat és Kelenföldön egy idős házaspár szállt fel. IQminusz kalauz jön jegyeket ellenőrizni. Az idős hölgy mondja hogy a Kelenföldi jegypénztár be volt zárva és öt percük volt a vonatindulásig de nem voltak biztosak benne hogy automatából jegyet véve elérik a vonatot, ezért kérik hogy adjon jegyet nekik most. A kalauz elkezdte mondani hogy pótdíj meg nem szabályos meg hogy így meg úgy. Végül NEM büntette meg őket hanem adott jegyet. Ez egy szép dolog. Semmi baj vele. Na de miért kellett előtte a műsor? A fölényeskedés. Hogy én vagyok Kalauz Béla és ha akarnám pótdíjat is kiszabhatnék. Miért kell ez? Erre áll fel vagy mi? Komolyan hányok az ilyen viselkedéstől. Innen üzenem a Magyar Sakk Szövetségnek hogy az elvesztett sötét parasztot a Déli Pályaudvaron keressék.  Utasbarát szolgáltatás? Lószart Mama...

Rá egy napra baráti találkozó eszközlése céljából délelőtt kilencre kimentünk a Bicske-alsó állomásra hogy a remélhetőleg menetrend szerint közlekedő elővárosi viszonylattal felutazzunk Budapestre. Orkánszerű szél, kétméteres hófúvások, farkasok üvöltése jegesmedvék fenyegetése közepette érkeztünk az állomásra. Ja nem...

Szemerkélő eső plusz öt fok. Ideális feltételek a menetrend szerinti szolgáltatások betartására. Hangosbemondó bemondja hogy a vonat ötven percet késik. Később ez egy órára növekszik. Mondanám szívesen hogy én voltam szerencsétlen. Hogy rosszkor voltam rossz helyen. Nem. Mivel az állomáson se meleg váróterem, se fedett hely nincs egy egész kis csapat verődött össze a sínek feletti közúti felüljáró alatt hogy ne ázzanak. Az egyik mondja hogy tegnap is, a másik hogy múlt héten háromszor, a harmadik hogy az a csoda ha időben jön...

Kérem szépen, attól hogy modernek az elővárosi vonatok, hogy tiszta a környezet hogy kulturált körülmények között utazhatok nem tudom elfogadni hogy a műszaki háttér minősíthetetlenül elavult technikai katasztrófa.

BKV

A kettes és négyes metróval utaztam. Az állomások, a szerelvények, a körülmények osztályon felüliek. Csak szuperlatívuszokban tudnám ecsetelni az utazási élményt. Ez igen. Néhány apróságba a nagy bumm előtt azért belekötnék. Angol nyelven is bemondják az állomásokat. Ez szép dolog. Na de miért nem mindet? A Batthány teret bemondja de a Széll Kálmán teret nem. Ami ennél nagyobb baj hogy a tér és a pályaudvar az magyar nyelvű. Vagyis bemondja hogy next station is Batthany TÉR. Next station is Déli PÁLYAUDVAR.Állítólag azért mert ez van kiírva. Fordítsuk meg a dolgot. ha valami csoda folytán Londonban magyarul is bemondanák az állomásokat akkor egy angolul nem tudó magyarnak melyik formátum adna több információt? Piccadilly CIRCUS vagy Piccadilly KÖRTÉR? Victoria STATION vagy Victoria állomás? Gyanítom hogy egy angolul tudó külföldi nem tudja hogy Déli pályaudvaron ő egy vasútállomáson van

A Deák téren a jegyeket KIFELÉ is ellenőriztetni kell egy kapunál. Mivel Budapesten nincsenek metrózónák ezért csak egyre tudok gondolni. Valakinek eszébe jutott hogy a Deák téren találkozó szerelvényekre KÜLÖN jegyet kelljen érvényesíteni.Valahol logikus hiszen ha a 6-os villamosról átszállok a 4-esre új jegyet kell lyukasztani.Eddig egy jeggyel lehetett utazni a három metróvonalon. Ha csak a Deák téren és csak a kimenő kapunál kell lehúzni a jegyet akkor valószínűsítem hogy a rendszer valahogy érvényteleníti a jegyet hogy a másik vonalra átszálláskor ne lehessen használni. Mindez feltételezés, ha valaki tud más magyarázatot akkor ossza meg velünk.

Most jön a nagy bumm. A ledorongolás, a földbe döngölés.

Ki volt az a NAGYONHÜLYE aki megvette ezeket a jegykiadó automatákat? Ezek kérem szépen IPARI HULLADÉKOK. Úgy rúgnám picsán a tervezőjét, a gyártóját, a forgalmazóját és a megvásárlóját hogy a lába nem érné a földet. Mi ez kérem szépen? Mi ez a fostalicska? Mi ez a trágyadomb? Mi ez a galaxis szégyene? 

Az egész működése szerencsejáték kategória. Odaállunk eléje és két eset lehetséges. Vagy működik az érintőképernyő vagy nem. Az egyik vevő az ujját törte ki majdnem úgy nyomta az üveget de a készülék sztoikus nyugalommal tűrte a próbálkozást és baszott jegyet adni. Ha mégis működik az érintőképernyő akkor felajánl három fizetési lehetőséget. Bankkártyával, papírpénzzel vagy pénzérmével lehet(ne) fizetni. Mi az egy hét alatt sokadik alkalommal sem találtunk olyan automatát ahol MINDHÁROM lehetőség működött volna. Ez valami agyrém. Éjjel az utolsó vonatra menve legyen nálad annyi érme, annyi papírpénz, és bankkártya hogy VALAMELYIKKEL tudjál fizetni de nem te választod meg hogy melyikkel. Őrület.

Kérem szépen, a fent felsorolt hiányosságok közül MIND előfordul más országokban is. Na de nem egy hét alatt töményen egy adagban arculcsapva azt aki belecsöppent ebbe a helyzetbe. Hasonló történeteket vakmerő világutazók mesélnek Bolíviáról meg Burkina Faso-ról. Szváziföldön ez azért elmegy de könyörgöm EURÓPA KÖZEPÉN??? 

Utaztam Hév-el Csepelre. A szerelvény  vagy ötven éves teljesen retro érzés utazni vele de TISZTA és MŰKÖDIK. Utaztam a 49-es villamossal. Szintén egy őskövület de az is tiszta és megbízhatóan teszi a dolgát. Miért kell ilyen jegyautomata faszságokkal elbaszni az egész utazás élményét?

Évek óta ezt pofázom. Jövök haza és látom hogy ez is szebb lett, azt is felújították, ez a csomópont is át lett építve az a metró is új kocsikkal fut stb stb...

Aztán a hivatali nyomtató NÁLAM nem működik, az okmányiroda fényképezőgépe NÁLAM sztrájkol, a bank internetje az ÉN ügyem intézésekor szűnik meg, a vonat NÁLAM késik, a jegykiadó automata TŐLEM kér háromezer forintot érmében. 

Hogyan mondhatom erre hogy élhető ország? Múltkor írtam egy posztot a HSBC bankról. Azok a negatívumok három év alatt jöttek össze. Máshol is vannak problémák senki sem tagadja. Problémamentes ország nincs. Na de egyszerre ennyi MINDEN hazalátogatáskor? 

Evezzünk békésebb vizekre.

Az egy hét alatt volt egy személyi asszisztensem. A lányom, aki elkísért mindenhova aki intézett mindent aki gondolkodott helyettem is aki nélkül elvesztem volna. Mindemellett kiváló ételek főzésére is volt gondja, úgymint rakott krumpli, székely káposzta és rántotthús hegyek. Nagy nagy köszönet mindenért és igazán büszke vagyok rá.

Persze nyilván a Karácsonyi ünnepkör egyik központi eleme az ételek. Mi innen hazamenve hazai ízeket keresünk és elsősorban hazai ételekre vágyunk. Úgymint rakott krumpli, halászlé, rántott hal, székely káposzta, töltött káposzta, hurka-kolbász, rántott hús, töltött paprika. Ezek nekem ikonikus ételek. és mondjuk ebben a sorrendben bármikor bármennyit...

A lányom rakott krumplival várt. Én sem tudnék jobbat csinálni, egészen kiváló volt. Aztán másnapra szentestei vacsorát anyósoméknál költöttük el. Volt nagyon finom pontyhalászlé és anyósom specialitása egy székelykáposzta szerű káposzta de olyan amilyet sehol nem ettem még. Ezt ő tudja, senki más és disznóvágáskor vagy nagyobb ünnepekkor, karácsonykor mindig ez van. Megnem tudnám mondani hogyan készül csak azt tudom hogy nem savanyú hanem fejes édeskáposztából készíti. A család ragaszkodik hozzá és nem ok nélkül. Nem ettem még finomabb káposztát. Ettem már sokfélét. Én is kiváló székely vagy töltött káposztát főzök. A nővéremé vagy a lányomé is kiváló. Anyósom viszont egy ezektől teljesen különböző egyedi recept szerint készíti és az utánozhatatlan.

Másnap a nővérem sült hurkával és kolbásszal várt, a vacsora pedig a lányom füstölt lapockából készített székely káposztája volt.

Következő nap Megyó barátommal volt találkozóm egy ír sörözőben. Na most mit csinál két barát egy sörözőben némi csapolt Guinness-ek társaságában? Természetesen megváltják a világot. Jelentem hogy a feladat teljesítve, világ megváltva. Onnantól kezdve egy szebb új világ köszöntött ránk, a nap is melegebben süt a szél is lágyabban simogat. Ne, ne köszönjétek, ez nekünk természetes.:))))

Innen egy másik ismerőshöz vezetett az utunk, Magdihoz aki egy végtelenül kedves hölgy és Budafokon lakik. Ő Mrs Egymillió Lépés Magyarországon és a környező országokban. A természet és a túrázás szerelmese valamint korához képest frissen és fiatalosan gondolkodó női hölgy. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk ott és igazán kiváló töltött paprikát ettünk, mert mint mindenki tudja töltött paprika nélkül nem élet az élet.

Az eltelt hét néhány epizódját soroltam csak fel mert én már szinte a történtek időrendjét sem tudom olyan sűrű volt a hét. Találkoztam egy bicskei újságíró barátommal aki igazi bicskei lokálpatrióta és fatornyos kisfalum történelme , múltja a szívügye. Komoly munkát fektet helytörténeti kutatásokba, valamint blogot üzemeltet amiben Bicske minden friss és aktuális történéseit tárja a közönség elé: http://bicske.blog.hu/

Részt vettem három színházi előadáson amiből kettőről külön kritikát fogok írni.

Az egy hétből ennyire tellett. Köszönöm hogy elolvastátok.

598 komment