A Határátkelő blogon volt egy pályázati felhívás hogy milyen az emigránsok viszonya a hazájukhoz. Az alábbi írás az én pályázati anyagom ami már megjelent a Határátkelő blogon. Itt is helye van.
Milyen egy magyar emigráns hazához való viszonya?
Nagyon nehéz rá válaszolni. A haza fogalmát nehéz meghatározni. A szülőföld?Engem anyám szült. Miért az ember egy olyan állapotát vesszük alapnak ami egy kéthetes csipásmacskához hasonlatos? Miért nem a tudtára ébredés helyeként határozzuk meg a hazát? Vagy a nagykorúvá válás időszakát is lehetne kiindulópontnak venni. Az én fiam hat évet élt Magyarországon. A tudatára ébredés korszaka mindenképpen Angliához kötődik. Ha ő itt fogja leélni az életét miért is kéne a szülőföldjét hazájának tekinteni?
Petúniákkal
A haza egy mítosz. Egy fogalom ami lelkiismeretfurdalást ébreszt. Amiért őseink a vérüket ontották amiről számtalan vers és monda szól. Most nagyon demagóg leszek de megemlíteném azt az érdekességet hogy akiket a legnagyobb hazafiaknak tartunk azok többsége ágyban párnák között halt meg. Akiket pedig a vágóhídra küldtek a haza nevében azokról kevés szó esik. A haza egy behatárolt földdarab. Na és ha megszűnnek a határok? A texasi farmernak Texas a hazája vagy az USA? Ha átírják a határokat? Vannak akiknek Jugoszlávia a hazája? Vagy Csehszlovákia? Megannyi kérdés. Jelenleg jobban ismerem Londont mint Kaposvárt. Mégis Kaposvárt a hazám részeként kell tekintenem mert Magyarországon van. Semmit nem tudok Kaposvárról mégis adott esetben az életemet kéne áldozni érte. Ha a misztikumot, a „nem térkép e táj” pátoszt lefejtjük a haza fogalmáról akkor mi marad? A közös nyelv? Ennek alapján az Íreknek a hazája Anglia is mert angolul beszélnek? Egy Ír a legnagyobb sértésnek venné a feltételezést is.
A fent leírtak volt a materiális Diggeres kötözködős-kételkedő változata a haza fogalmának.
Mi a haza?
A haza az amit a hazánknak hiszünk. A haza az emlékeink. Független attól hogy hol születtünk, hol eszméltünk, hol lettünk nagykorúak. A haza az hogy amikor nézünk ki az ereszkedő gép ablakán és valami jó érzés fog el. 
Budapest felett
Amikor ülünk az autóban és csak nézünk kifelé az ablakon szótlanul. Olvassuk a reklámtáblákat nézzük az ismerős utcákat, épületeket, sajnálkozunk hogy már megint lebontottak valamit ami hozzánk tartozott ami az életünk része volt. Érezzük hogy otthon vagyunk, az emlékeink ide kötnek. Nem a Túró Rudi meg az abált szalonna hiányzik. Régen rossz ha valaki a haza fogalmát ilyenekhez köti. A családdal, barátokkal találkozni, a „fél szavakból értjük egymást” hangulatot átélni, az emlékeket felidézni, abba a lakásba belépni amit sajátkezűleg építettem.
Minden gerendát minden deszkát én gyalultam
Minden gyümölcsfára amit magam ültettem rácsodálkozni hogy mekkorát nőtt. Leülni a konyhaasztalhoz és csak nézni kifelé a fejünkből. Érezni hogy HAZA jöttünk. Minden ismerős és mégis más. Az idő nem áll meg.
Amiből lekvárt lehet főzni abból pálinkát is...
Minden kertibútort én készítettem
Árnyékos lugas
Ideális esetben a haza egy születéstől holtig tartó életteret jelent. Magyarország képes megadni ezt az életteret. Minden adottsága megvan hozzá.
Az életminőséget nem képes megadni. Ugyanis az életminőséget nem a haza adja. Nem Magyarország adja. Az életminőséget a benne élő emberek teremtik meg maguknak. Vagy nem.
Na olyankor van az hogy sokan azt mondják, egy életem van azt nem akarom kínlódva leélni. Nem akarom hogy a munkám értékét politikai percemberek sáskamódra habzsolják fel.
A kockakövek az Osztyapenkó szobor előkertjéből származnak
Az emigránsok ha Magyarországról beszélnek, ha Magyarországot szidják akkor nem a földet, a hazát szidják hanem az ott kialakult helyzetet. Az egyén szempontjából teljesen mellékes hogy kik tették ezt Magyarországgal, hogy kik a felelősök. Az egyén a saját sorsáért felelős. Azért az egyszeri és megismételhetetlen sorsért ami megadatott neki. Nem tehet semmit hát továbbáll. Nem elfogyott a legelő hanem elvitték a szénát a lova elől. Elmegy oda ahol a lekaszált fű nagyobb részét meghagyják a lovának.
Amit fentebb megfogalmaztam a haza definíciójaként azok mind szép és jó dolgok de a ló azoktól még gebe marad.
Az emigráns magyar az dolgozni akar és látni a munkája eredményét. Márpedig a többség látja. A többség elégedett. Az elégedettség egy kellemes állapot.
Mi van azokkal akik nem tudnak gyökeret ereszteni külföldön? Hazamennek és a hazára hivatkoznak. Hogy „itt születtem, ez a hazám” meg „ez őseim földje” meg „leküzdhetetlen honvágyam volt”. Máris pozitívan jött ki a történetből és majdnem hős lett. A haza megvéd, oltalmaz, ápol és eltakar.
Nagyapámé volt ez a Dreher söröshordó. Most madáritató.
Érik a császárkörte
Negyvenhét évesen jöttem ki. Kenyerem javát ott ettem meg. Emlékeim legnagyobb része odaköt.
Egy országváltás egy átlagember életében hatalmas törés. Senki se gondolja hogy könnyű megtenni.
Volt egy pártfogoltam akivel kiköltözése utolsó napjaiban emailt váltottam. Azt mondta hogy mindent elintézett mindenre felkészült de napok óta sír. Azt válaszoltam neki hogy majd öt év múlva mikor az mondják neki hogy neked könnyű ott kint akkor gondoljon ezekre a napokra.
Mikor el kell indulni a bizonytalanba. Az ismeretlenbe. Hátrahagyni az emlékeket. A HAZÁT.
Ne gondolja senki hogy nem tudtam volna elképzelni az életemet a magam által épített otthonban. Mindent megteremtettem a kényelmes élethez. Munka után kiültem a kertbe a lugas alá és csak néztem a körülöttem zajló életet. Ahogy a cinegék hordták az eleséget fiókáiknak az odúkba, ahogy a madáritatóra feketerigók jártak inni ahogy az emberek mentek az utcán, a pirosló cseresznyéket a fán, a virágzó petúniákat.
Fából készült madárodú bambuszlevelekkel borítva.
Cserép dréncsőből készült madárodú
A kert egyik állandó lakója.
A petúnia mögött madárodú és madáretető egyben.
Hiányzik mindez? Mondhatnám hogy igen. Hasonló dolgokat látok itt a Golders Hill parkban. Ha maradok akkor mindazt a szépet nem láttam volna amit itt.
Akkor ez az új hazám? Határozottan nem. Ez egy jobb életminőséget adó élettér. Ez az élettér nyugalmat és elégedettséget ad. Biztonságot és kiszámíthatóságot. Hazát majd a fiamnak ad. Aztán majd ő is eldönti egyszer hogy jut e elegendő széna a lovának vagy továbbáll a HAZÁJÁBÓL az élhető élettér felé.
A Trófea étteremben
Köszönöm hogy elolvastátok.
