Kultúrsokk? Mit nevezünk kultúrsokknak? Az olyan, mi szocializálódásunktól eltérő szokásokat amik másik országba költözéskor sokkolják az embert. Magyarul megfogalmazva azok a negatívumok amik lefelé húzzák a mérleg serpenyőjét. Egészen addig amíg a pozitívumok serpenyője van lejjebb nincs baj. Mikor az arány megfordul akkor szoktak az emberek elgondolkodni a hazatérésen. Persze ez nem ilyen egyszerű. Vannak olyan országok ahol a negatívumok ellentételezésére csak és kizárólag a pénz lehet az eszköz. A sok pénz. Azért ez európai országokra nem jellemző.
Mi már négy és fél éve vagyunk itt. Talán a kezdeti eufória elmúlt talán a stációkat végigjártuk és bizony a keresztrefeszítés is elmaradt. A mérleg serpenyőlében a pozitívúmok jócskán többen vannak mint a negatívumok de most mégis az utóbbiakról írnék. Nem választom most külön egyes népek viselkedési szokásait hiszen London olyan multikulturális város és olyan szinten keverednek benne a nációk hogy én most egy kalap alá véve mindent, írok a nagy egészről.
Mentalitás.
Rendkívül vigyáznak a másik ember intim szférájára. Beszéd közben nem másznak bele az arcodba, ha elmennek melletted de a ruhájuk hozzád ér már bocsánatot kérnek DE, és itt a DE után igen súlyos dolgokat mondok. Itt az emberek a világ legnagyobb rablói és tolvajai. Mind. Gátlástalanúl lopják és rabolják az idődet az élet minden pillanatában. Azon már fel sem akadok hogy a LIDL-ben ahol alig férni el a polcok között, megáll a birkája középen és percekig telefonál blokkolva ezzel a többi vásárló továbbhaladását. Ez itt természetes és senki még csak felháborodva sincs. Persze, ezt nagyon elegánsan úgy is fel lehet fogni és kommunikálni, hogy senki sem siet. Na de én igen bazdmeg. Én sietek mert jobb dolgom is van annál hogy a parasztivadék mögött várakozzak amíg telefonál, hiszen csak szélre kéne kiállnia és mindenki mehet a dolgára. Ez a más ember idejének szégyentelen tolvajlása az élet minden területén jelen van. Az is mindennapos dolog hogy kipakol a pénztárnál egy bevásárló kocsi árut a szalagra és visszamegy még valamiért. Addig percekig áll a sor, áll a kassza és állok a sorban azt kívánva hogy lépjen vadházasságba a jó édes anyjával. Olyat is láttunk már hogy a kasszánál nem pakolt vissza a kosárba hanem mindent akkurátusan rendszerezve rakta a szatyraiba. Ezért senki nem szól nem háborodik fel, ez itt természetes.
Közlekedés.
Na ott történnek csuda dolgok. Londonban a világ összes béna, teszetosza, libáért vett jogosítványú emberét összehozta a sors. Ha lehet itt még gátlástalanabbul rabolják az idődet. Golders Green főutcáján ahol két egymással szembeni forgalmi sáv van az út szélén parkolósávval, és ha az mind foglalt akkor a világ legtermészetesebb dolga hogy megáll az autóval az egyetlen haladó sávban és elmegy valahova. A mögötte lévők meg majd haladnak ha a szembejövő sávban valaki elengedi őket. Az sem zavar senkit hogy buszok is közlekednek ugyanitt. Majd kikerüli. Hiába van bekamerázva minden utca, hiába van a buszok orrán kamera, könnyedén lehetne szankcionálni az ilyen eseteket de nem történik semmi.
Ha valaki megy előtted és úgy gondolja hogy betolat parkolni két autó közé akkor te nyugodtan előveheted a Háború és Békét kiolvasni, de lehet hogy előbb végzel vele mint ő a tolatással.
A kedvencem mikor megfordulnak az úton. Itt nincs olyan hogy lekanyarodik egy mellékútra és a háztömböt megkerülve fordul meg. Itt természetes hogy akármilyen forgalom van, akárhány sávon kell keresztülmenni, megfordulnak. Ha meg tud fordulni tolatás nélkül akkor is beiktat minimum három hátramenetet mert fogalma sincs az autója paramétereiről. Na de amikor nincs elég hely. Az az igazi cirkuszi mutatvány. Azzal kezdi Fittipaldi hogy keresztbe fordul az autóval, elfoglalva mindkét haladó sávot. Ettől a pillanattól kezdve tizennyolc perc negyvenhárom másodperc míg megtalálja a rükvercet. Ha megtalálta akkor megmozdul hátrafelé teljes huszonöt millimétert. Hogy a kormányt jó irányba tekeri vagy nem az is kétesélyes de ennek taglalásától most tekintsünk el. Szóval megmozdult hátra. Ugyan van mögötte még másfél méter de ő azt nem látja. Neki elég a huszonöt milliméter. Akkor mostmár rutinosabban tizenhat perc hetvenhat másodperc alatt megtalálja valamelyik előremenő fokozatot. Nem feltétel hogy ez az első fokozat legyen. Akár a harmadik is lehet és akkor a motort üveghangra pörgetve fél kuplungot leégetve hatalmas füstfelhőben előremegy harminckét millimétert. Ezt a folyamatot megismétli még háromszor míg úgy gondolja hogy már ő jó irányban áll és haladhat egyenesen. Ennyi idő alatt az aszfaltból csinos erdő nőtt ki, az autókat moha lepi be a gumikból elszökött a levegő a buszüléseken az utasok csontvázai fehéren világítanak, a kapaszkodókon gibbonok csimpaszkodnak. Beköszöntött a világbéke.
Balesetek esetén is elő szokták venni a tisztességtelen módszereket. Jótanácsként mondom hogyha valaki itt baleset részese akkor a baleset pillanatának elmozdulás nélküli állapotát azonnal és részletesen fényképezze körbe. Ma már minden telefonban van fényképező, ez nem lehet probléma. Elmondom az én esetemet. Főútról kanyarodtam mellékútra. A mellékútról kikanyarodó még a főúton belémjött. Ok minden ment a maga útján nem én voltam a hibás az okozó elismerte felelősségét ámen. Aztán fél év múlva kaptam egy levelet a biztosítómtól hogy én vagyok a hibás. Válaszoltam hogy nem én vagyok a hibás. Írják hogy de én vagyok és már lezárták az ügyet. Én meg visszaírtam hogy fényképekkel tudom bizonyítani hogy a másik fél a hibás és álljanak elő az én felelősségemet alátámasztó bizonyítékokkal ellenkező esetben jogi útra terelem az ügyet. Jött egy levél hogy NEM én vagyok a hibás és megmarad a bónuszom. Miért kóstoltak be fél év múlva? Azért mert a térfigyelő kamerák meg busz kamerák felvételeit fél évig őrzik utána már esetleges bírósági eljárás során nem lehet kikérni. Szóval némi tisztességtelenségért itt sem mennek a szomszédba.
Parkolás
Nem az a kérdés hogy megbüntetnek-e tilosban parkolásért hanem az hogy mikor. Mert hogy megfognak az biztos. A parkolótársaságok ugyanolyan tisztességtelen lehúzós tetvedékek mint otthon. Mondok egy példát. A mi utcánk egy parkolási zónához tartozik. Legyen ez a zóna a D zóna. Az én engedélyem a D zónára szól. A zónák határain átfedéseket szoktak hagyni. Vagyis a D és W zóna határán DW jelzéssel hagynak néhány parkolóhelyet ahol mindkét zóna autósai parkolhatnak A mi utcánk vége szintén ilyen átfedéses zóna. Az ember azt gondolná hogy a zónák határait az utcák vonalai határozzák meg valamennyire. Én is ezt gondoltam de ez a gondolat 55 fontba fájt nekem. Ugyanis az egész utcánk D zóna, a végén néhány átmeneti DW zónás parkolóhellyel és most jön a lényeg, betettek a mi utcánkba három W zónás helyet. Vagyis az egész utcában parkolhatok kivéve az utca végén a jobb oldalon három helyet. A bal oldal már DW jelzésű. Szóval így megy ez itt. Is.
Tömegközlekedés.
Csak magamat tudom ismételni. Csapnivaló, szervezetlen, megbízhatatlan. Viszont legalább jó drága. A buszok rendszertelenül közlekednek és bármikor bárhol megszakíthatják az utat. A buszjáratok közlekedése nem végállomástól végállomásig tart hanem ötletszerűen bárhol azt mondhatja a sofőr hogy ITT van a végállomás. A vezetési kultúra szomáliai szint merthogy a sofőrök is onnan jöttek. Na jó, való igaz hogy a magyar sofőrt mindig meg lehet ismerni mert normálisan közlekedik. Ez tény. A buszokon késő délutánra bokáig járunk a szemétben. Az "úri" közönség kezéből minden ott esik ki ahol éppen van.
A metró az más műfaj. Minden végállomáson takarítják, összeszedik a szemetet. Az utazóközönség teljesen más mint a buszoké. Csendes kulturált, udvarias. A metró csak egy fokkal megbízhatóbb mint a busz. Igen gyakoriak az üzemzavarok. Hónapokig járhatsz ugyanazon az útvonalon ugyanazt a szolgáltatást kapva aztán egyszer behúzva előtted a rács és kiírva hogy a metró nem közlekedik.
Volt már néhány csörtém buszsofőrökkel itt az oldalon. Végső érvként mindig azt hozták fel hogy én hogyan csinálnám. Kérem szépen, nem ez a kérdés. Nem én kapok font tízezreket London közlekedésének megszervezéséért. Én UTAS vagyok aki FIZET egy szolgáltatásért. Olyan pénzzel fizetek amit kemény munkával kerestem és amelyik munkában nekem sem megengedett a hibázás. Ezért a pénzért én is hiba nélküli szolgáltatást várok. KIFOGÁSOK NÉLKÜLI hibátlan szolgáltatást. Ha egy busz homlokára rá van írva hogy a végállomás Golders Green akkor az a végállomás ne Kilburn legyen.Ez olyan nagy kérés?
Vásárlási kultúra.
A vásárlási kultúra az olyan tenyérbemászó. Mikor levesz egy ruhát a fogasról majd miután magához próbálta ott esik ki a kezéből és megy tovább akkor úgy tudnám fejbevágni hogy a takony menetet vágna a nyakán. Olyan nincs hogy valaki megfog egy terméket azt ugyanúgy tenné vissza a polcra. A hipermarketek ruhaosztályán estére térdig járunk a ruhában. Ugyanez igaz minden más részlegre legyen az mirelitosztály vagy zöldségpult. Az áruházi lopás olyan természetes hogy még leplezni sem próbálják. Bejön a csöves és simán mindenki szeme láttára betesz a kabátja belső zsebébe egy töményet.
Munkahely.
Amit erről tudok mondani az igazából nem negatívum. Viszont kultúrsokknak tökéletes példa. Én Magyarországon az építőiparban ledolgoztam 30évet. Ezidő alatt láthatósági mellény volt rajtam talán két napot. Biztonsági sisak talán egy hetet. Acélorrú bakancs az már többet mert volt ahol azt adtak a munkaruha mellé de általában odaadtam valakinek a családban és normális könnyű cipőben dolgoztam. egyébként a cégnél a gépkezelők kérhettek acélbetét nélküli munkavédelmi cipőt is. hogy abban mi volt a munkavédelem azt nem tudom. Angliában a legnagyobb sokk az elképesztően szigorú munkavédelmi előírások garmadája. Eleve a munkaterületre csak arra a területre szóló oktatás után ujjlenyomat azonosítóval ellátott beléptetőkapun keresztül biztonsági sisakban, láthatósági mellényben, acélorrú bakancsban, kesztyűben, és védőszemüvegben szabad belépni. Mivel szemüveges vagyok rám nem vonatkozik, de volt már hogy kerestek akkora védőszemüveget ami ráfért a dioptriás szemüvegemre. Olyan is volt már hogy az építésvezetővel akartam beszélni és csak akkor állt szóba velem mikor védőkesztyűt vettem fel. A gépben a sisakot levehetem de ha kiszállok akkor sisakban, védőkesztyűben tehetem. A végtelenségig lehetne sorolni az egyéb biztonsági előírásokat, amiket nem csak előírnak de be is tartatnak. Ha a brit munkavédelmi rendszert veszem 100%-nak ahhoz képest a magyar jó ha van 20%.
Ennyi volt amit hirtelen össze tudtam szedni kultúrsokk témájában.
