Ez a poszt a sztorizós sorozat harmadik befejező része.
Mikor munkásmozgalmi múltamat kezdtem 18 évesen már önálló gépkezelő voltam egyedül egy 10 tonnás NDK gyártmányú lánctalpas munkagépen.
Rá kétévre megkaptam a "Szakma Ifjú Mestere" jelvényt ami a "Kiváló Dolgozó" kitüntetés fiataloknak szóló változata volt. Így ment ez abban a nagy bűdös cucilizmusban.Ez a gép sem különbözött a szocialista gépipari termékektől magyarul szar volt.Egy háromhengeres léghűtéses IFA motor volt benne ami a három henger kiegyensúlyozatlan járásának következtében gyakorlatilag szétrázta a gépet.Mint a vetőgépből a mag úgy hullottak a csavarok belőle. Tört tajta minden ami törhet. Szakadt a lánc ha éppen nem lépett ki belőle, mindig volt rajta hegeszteni való.Egyszer eltört a kanálmozgató munkahenger, szár végi szeme.Becsattogtam vele a telephelyre a műhelybe hegesztéses orvoslás eszközlése céljából.Egy fiatal kolléga volt a gépészeti osztály műhelyének a hegesztője.Mondom neki hogy mi a nyűgöm hegessze meg a munkahengert.A munkahengerszár az a munkahengerben mozgó fényes sima ezredmilliméterre esztergált rendkívül sérülékeny része.Külön vigyázunk rá hogy nehogy odaverjük valahova mert ha megsérül ereszti az olajat és csak a csere segít ami már abban az időben ('83) is százezres tétel volt.Kolléga helyére teszi a szár végére a szemet és akarja hegeszteni. Mondom neki takard már le a szárat mert a cunder beleég. Mondja hogy jó jó csak egy kicsit meghefteli hogy a helyén maradjon.A hegesztőpálcával próbált ívet fogni de sehogy sem sikerült. Pöcögtette egy darabig majd mikor sehogy sem kapott ívet akkor olyat csinált hogy nem hittem a szememnek.Mielőtt szólhattam volna végighúzta a pálcát a munkahenger száron. Na ott azon a fényes felületen kapott ívet.Kész.Munkahengerszár eldobandó. Árpi az építésvezető üvöltött mint a sakál pedig nagyon nyugodt ember, de ilyen amatőr hibát ember még nem látott. Kollégának még volt néhány hasonló húzása és kirúgták pedig abban az időben ez nem volt megszokott dolog.
