Ez az írásom a Határátkekelőn jelent meg e be kell tennem ide is hogy teljes legyen a kép.
Együnk.
Enni jó. Mindig. Mindenhol. Az étkezés az egyik központi kérdés az ember életében.
Bárhová vessen az élet ezt az egyet nem vihetjük magunkkal maradéktalanul. Valami mindig hiányozni fog, valami soha nem lesz olyan mint otthon. Van aki ezt személyes tragédiaként éli meg van aki átlép rajta és simán integrálódik új hazája ételei közé.
Normális ember elfogadja azt hogy az új életében az ételek is újak.
Magyarországon rengeteget sütöttem főztem itt eddig egyszer csináltam egy töltött paprikát meg talán kétszer szalonnás paprikás tojásrántottát.
Nagyon jól elvagyunk az itt kapható ételekkel sőt a hazai ízeket is megtaláltuk.
Mikor kijöttünk spórolni kellett sok pénzt nem költhettünk mert nem tudtuk mikor találok munkát.
Egy heti bevásárlás megvolt 40fontból.
Legelsőként egy dolog tűnt fel. Az angolok nem ismerik a sót.
Minden sótlan. Jóízű fűszeres de sótlan.
Mi úgy kezdtük hogy a legolcsóbb készételeket a legolcsóbb konzerveket és egyébként is mindenből a lehető legolcsóbbat vettük.
