A történet igazán szóra sem érdemes. Amiért leírtam az a szereplők reagálása és egy rendszer működése.
Egyik nap felhívták a feleségem a fiam iskolájából.
Mondták hogy sajnos egy kis baleset történt, megsérült a fiam arca. Azonnal kérdezte a feleségem hogy menjen e a gyerekért. Mondták hogy nem kell csak azért hívták fel mert hogyha délután megy a fiúért ne essen pánikba.
Az történt hogy az egyik gyerek belekapott az arcába.
Tudni kell hogy itt olyan iskolarendszer van hogy minden osztályba igyekeznek betenni egy fogyatékos gyereket. Vagy testi vagy szellemi fogyatékost, olyat akinek nem nagyon súlyos az állapota és neki is jobb ha ép gyerekek között van az osztálytársak pedig idővel természetesnek veszik az ilyen-olyan fogyatékosságokat. Ez is egy módja a toleranciára nevelésnek.
