Ez a poszt egy érdekes témáról fog szólni. az a bajom hogy nem tudom minek nevezzem amiről írni fogok. Először a nemzettudat szóra gondoltam de ezt sok ember félreértelmezi, és elviszi politikai vonalra. A néplélek sem igazán jó szó de közelít legalább. Arról akarok írni hogy az általam megismert nemzetek fiainak milyen a gondolkodásmódja a hazájukhoz való viszonya, és hogy ez mennyiben különbözik tőlünk magyaroktól.
Először az általam csak Ír szindrómának nevezett jelenségről írnék. Állítólag hatvanmillió Ír él a világban, de ebből csak 4,6 millió az anyaországban. A többi büszkén vallja írnek magát és büszkén őrzi ír dentitását. Jaaa hogy hazaköltözni... Na azt nem. TÁVOLRÓL imádják szeretik Írországot de haza nem mennének ha ütnék öket se. Sokáig dolgoztam együtt Garry-vel aki jó írnek megfelelően mélységesen utálta az angolokat de ő 30 éve Londonban él. Megszületett az unokája és a gratuláció után megkérdeztem mi a neve. Elborult az arca és szomorúan mondott valami nevet majd hozzátette, nem ír név. Itt él 30 éve, a lánya itt született a veje angol és sérelmezi hogy a gyereknek nem ír neve van. Angliában van a világ egyik legnagyobb munkagép gyártó vállalata a JCB. Mégis meglepően kevés JCB markoló van az építkezéseken. Én az öt év alatt talán hárommal dolgoztam. Nem értettem hogy miért, aztán megtudtam hogy a nagy építőipari cégek 90%-a ír cég. Aha. Cserébe a fővállalkozó cégek angolok és ott tesznek keresztbe az alvállakozó íreknek ahol tudnak.
Egyébként én a munkaterületen nem tudtam különbséget tenni ír és angol között. Az angol hozzáállás is érdekes. Ha felmerül egy probléma amit a tervtől eltérően könnyebben meg lehet oldani akkor is az van hogy szuronyt szegezz és előre ahogy le van írva, tűzön vízen keresztül.
A közhiedelemmel ellentétben az építőiparban, keményen dolgozó angolokkal és írekkel találkoztam. Azt is az előnyükre kell írnom hogy minden hibán hamar túllépnek és sohasem hivatkoznak elmúlt dolgokra. Óriási különbség ez a magyar mentalitással szemben. A magyar beskatulyáz az angol bizalmat ad. Mondok egy példát. Ha magyarországon például gyilkossággal vádolnak valakit az a közösség aki ismeri, akkor is gyilkosnak bélyegzi haláláig ha felmentik és kiderül köze sem volt bűncslekményhez. Az angol az ugyanúgy tekint rá mint bármelyik másik ártatlan emberre. Felmentették akkor ártatlan. Ennyi.
Az albánok érdekesebb náció. Gondolkodásmódban talán ők állnak legközelebb a magyarokhoz. Kreatívak és előre gondolkodnak. Az albánok jó melósok de ennek ára van. Az érdekérvényesítő erejük a legmagasabb. Többet tesznek le az asztalra mint más de ezért többet is ki tudnak harcolni. Ezért van talán hogy a legtöbbet az évek során albánokkal dolgoztam. Mindig kiharcolták hogy én dolgozzak velük. Büszkék a hazájukra de a többi migránsnál kevesebben tervezik a hazaköltözést.
Kezdetektől fogva mindig megkérdeztem a munkatársaimat hogy itt maradnak végleg vagy hazamennek valamikor. A legnagyobb számú hazaköltözni szándékozók azok a lengyelek és románok. Érdekes hogy minden volt szocialista ország melósa ugyanazt válaszolta arra a kérdésre hogy mi a legrosszabb a hazájában. A korrupció. Ebben mind ugyanazt mondta.
A románok nagyon jóindulatú nép. Mindig kiemelt segítőkészséggel álltak hozzám mikor kiderült hogy magyar vagyok és alig beszélek angolul. Sokat köszönhetek nekik. Teljesen más emberek mint aminek a politika beállítja őket. Szinte mind haza akar költözni.
A románok és lengyelek között megindult egy nagyarányú visszavándorlás. Ennek több oka van. egyrészt elég régen vannak itt hogy összegyűjtsenek egy kis pénzt, másrészt a hazájuk gazdasága tényleg megindult felfelé, harmadrészt megadta a lökést nekik a Brexit vagyis úgy érzik nem szívesen látott vendégek itt.
Az írekben nagy a hazafi öntudat de csak a szájuk nagy valójában eszük ágában nincs hazamenni. A lengyelek románok egészen más indíttatásból mennek haza. Van bennük egy erős csordaszellem vagyis csak az övéik között érzik magukat jól. Aki ismeri itt a fenti nemzetek polgárait az pontosan tudja miről beszélek. Amíg két magyar egy munkahelyen megöli egymást addig a lengyelek addig mesterkednek míg mindenki lengyel lesz ott. Nem összetartók , hanem kell nekik egy saját közeg ahol jól érzik magukat.
Az én ismeretségi körömben nincs magyar aki a hazaköltözést fontolgatja. Tudom minden propagandaszöveg azt sulykolja hogy özönlenek haza a magyarok. Nem így van. A magyar nehezen mozdul de ha kicsit is gyökeret ver valahol akkor onnan is nehezen mozdul. A magyar indulatból hagyja el a hazáját és az országot hibáztatja amiért mennie kellett. Más ország más mentalitás. A magyarban nincs csordaszellem inkább kerüli a másik magyar társaságát. Viszont a munkahelyén kiválóan megállja a helyét. Az előre gondolkodás képessége legjobban a magyarokra jellemző.
A fentiekben leírtakkal sokan fognak vitatkozni de én a saját tapasztalataimat írtam le, másnak természetesen lehetnek más tapasztalatai.
Még egy jellemző dologról szeretnék írni. Az itteni társadalom egy kis szeletéről ami független nemtől, kortól, országtól, nációtól.
Az egybites emberekről írnék. Magyarul a hülyékről. Az olyan hülyékről akiknek fülhalgatón súgja egy gép hogy beszív kifúj, beszív kifúj....Akik segítség nélkül elfelejtenének levegőt venni. Akik agy nélkül élnek bele a világba és az ostobaság olyan fokát produkálják ami egy magyar ember számára elképzelhetetlen. Amikor ilyennel találkozok mindig ledermedek és nézek ki a fejemből hogy ez az ember hogy tudta a saját születését túlélni.
Mondok egy példát. A gépekkel gyakran emelünk súlyt. Ezt egy méteres kampós lánc segítségével tesszük amit egy úgynevezett schakle-vel(sekli) kapcsolunk hozzá a géphez. Így néz ki a lánc schakle-vel.
Így néz ki a schakle...
...és így néz ki összerakva.
Na most ez egy olyan egyszerű feladat amit egy háromhónapos pávián gondolkodás nélkül el tud végezni. Akárki ránéz AZONNAL tudja hogy kell összerakni. Na most mit mondjak arra az angol épületgépész művezetőre aki így akarta összerakni? 
Kintlétem alatt három emberel találkoztam aki a menetes felébe csavarta először a zárórudat. Ilyenkor azért megkérdezném hogy mit gondolt? Mi fog történni? Hirtelen végigmenetes lesz a rúd? Vagy mi van?
Másik eset. Albán kolléga mondja hogy vigyem magammal a méter széles meg a fél méter széles kanalakat. Mondom mit fogunk csinálni? MÁSFÉL méter széles árkot kell ásni. Kész. Itt dobta le az agyam az ékszíjat. Ez az ember tizenöt éve a brit építőiparban dolgozik és azt hiszi hogy a másfél méteres árkot két kanállal ássuk.
Harmadik eset. Az autósok körében egy érdekes szokás dívik itt. Ha valakinek lerobban az autója az meg sem kísérli eltávolítani az útról. Amíg ő segítséget nem kap addig az autója ott ahol rerobbant feltartja a forgalmat. Ez városban sem egy vidám dolog na de autópályán? Jövök haza munkából Welwynből és az A1-es autópályán 6 kilométeres torlódás. Gondoltam biztos baleset történt. Egy óra múlva araszolva elértem a probléma helyére. A BELSŐ sávban egy Ford Focus ott állt lerobbanva két ember meg benne ült. Kétsávos az autópálya plusz leállósáv. Ez a két ember meg sem kísérelte eltávolítani az autót az útból. Tőlük négy méterre ott volt a leállósáv. Mégis mit gondoltak?
Az itt élők számtalan ilyen esetet tudnának felsorolni. A butaság olyan mértékben van jelen hogy az egy magyarnak sokkoló.
Beszéljünk másról.
A világ változik és kialakulóban az új embertípus, a világpolgár. Mi régivágású földhözragadtak ezt gyökértelenségnek nevezzük holott közel sem erről van szó. Vegyünk egy egységnyi tudásanyagot amit egy ember fel tud venni. Ebből mondjuk 20% a lakóhellyel az országgal a történelemmel a kultúrával kapcsolatos tudásanyag. A világpolgárnak ugyanúgy megvan ez csak több országból szélesebb látókörben de nem olyan mélyen mint aki egy helyen leéli az életét.
Mi ezzel a baj?
Az hogy mi nem értjük az egy dolog, de miért kell alacsonyabbrendűnek tartani? Merthogy akinek gyökerei vannak az már egyből feljebb pozicionálja magát, hiszen HAZÁJA van. Tudja ki volt Koppány. A legtöbb ilyen aztán annyi gyökeret ereszt hogy törzse és lombja már nem is lesz.
Rendkívül találó és jó kifejezés a kulturális intelligencia. Mit takar ez? Az alkalmazkodás képességét, hogy befogadjanak és ennek reciprokát a befogadás tehetségét. Igen jól értettétek a befogadás tehetségét. Ehhez kell a kulturális intelligencia.
A világpolgároknak az alkalmazkodás és befogadás tehetsége gyerekkortól tanult és kialakult viselkedésforma.
Egy világpolgár az mindenhol jól érzi magát a bőrében és nem keresi önmagát meg nem akarja feldolgozni a múltat meg nem nyomasztja Trianon traumája hanem ÉL.
Na ez az ami a legtöbb emberből irígységet vált ki.
Ez az irígység legtöbbször úgy tör a felszínre hogy azt mondják a világpolgárokra, otthontalanok. Én meg azt mondom mindenhol otthon vannak.
Az élet értelme hogy elégedetten és boldogan éljünk a világban. Hogy ezt egy országban tesszük vagy húszban nem mindegy? Boldogabb az az ember aki elmondhatja hogy olyan országban él aminek földjét ősei vére öntözte? A magyar ember legnagyobb problémája hogy összekeveri a patriotizmust a nacionalizmussal. A patrióta azt mondja hogy ahol él ahol született az mindenben a legjobb. A nacionalista azt mondja hogy ahol él és ahol született, azon kívül minden szar. A parióta elfogadja hogy valakinek több otthona lehet, míg a nacionalista otthontalannak nevezi.
Lehet bármit mondani de az új embertípus kialakulóban van és egyre több lesz belőle. A világ kinyílt. Ősi dogmák dőlnek meg. A föld, a haza dogmái. Hogy ez jó vagy nem az idő majd eldönti de az tény hogy létezik a jelenség. A röghözkötöttség egyre lazul. Az új generációt már nem lehet lózungokkal jelszavakkal otthon tartani.
Az új generáció romlott erkölcstelen és lusta. Pontosan annyira mint mi voltunk apáink generációja szerint, és volt apáink generációja a nagyapáink szerint. Aztán a világ továbbgördül és ad. Mondom AD. Ad környezetbarát elektromos autókat, ad utazási lehetőségeket, ad internetet, ad nemzetközi konyhát, ad okostelefonokat. Mindezeket a romlott erkölcstelen lusta generációk teremtik meg.
A fenti írás csak egy árokásó eszmefuttatása volt a semmiről. Ne vegyétek komolyan.
