Az éttermi tapasztalatainkról szeretnék most írni. Nyilván a vendéglátás az egy olyan nagy és szerteágazó terület hogy az én rálátásom mértékét észlelni sem lehet, ezért most szeretném kihangsúlyozni hogy a saját tapasztalatainkról írok. Amikor otthon éltünk jó esetben évente egy-két alkalommal jutottunk el étterembe. Általában a bicskei Báder Fogadóba. Itt álljunk meg egy percre. Maga a hely és előélete emblematikus helytörténeti érdekesség.
Gyerekkoromban is vendéglő volt ott, a nádtetős Kolomp Csárda. Minden évben mellette rendezték meg a Búcsút. A családdal leballagtunk, felültem néhány ringlispílre meg a kőrhintára aztán betértünk ebédelni a Kolompba. sok emlékem nincs róla de arra e,lékszem hogy középen volt egy nagy akvárium tele pontyokkal és onnan lehetett kiválasztani az ebédnek valót.
Aztán hosszú évek után Báder Antal épített a helyén egy éttermet néhány kiadó szobával. Szóval oda szoktunk lemenni a feleségemmel de volt ott néhány évzáró vállalati buli is. Kiváló hely csodálatos környezet, külön lehet kérni kisebb termeket társaságoknak, mint például a Székelyterem vagy Vadászterem. Az étel nagyon finom, hatalmas adagok elfogadható áron. Kiemelném az erdélyi fatányérost amivel még én is jóllakok pedig azt kevés étterem tudja biztosítani. A Báder egy tök jó hely.
Mostmár hogyha hazalátogatunk megengedhetjük magunknak hogy többször látogassunk étterembe. A vendéglátás színvonala sokat javult az utóbbi években. Mégis vannak ellentmondások. A vendégért vagyunk, és a vendég kívánságát teljesítjük jelmondat nem mindig igaz a valóságban. A halásztelki Hermina vendéglőben történt az alábbi eset.
Általában az éttermek tányérján van valami étteremre jellemző logószerűség valami salátakupac. Biztos van ennek szakszerű neve de mindegy is. Az alábbi párbeszéd zajlott le apósom és a pincér között.
-Elnézést, én nem kérem a salátát -de az jár -én akkor sem kérem -de az akkor is jár -de én meg akkor sem kérem -de nem hozhatom ki anélkül -miért nem? -mert hozzá jár -vegye le róla -nem vehetem.
Ez a párbeszéd folytatódott tíz percig mire megegyeztek hogy mégse hozza a salátát.
Másik eset, Trófea étterem
Rokonaink meghívására tizennyolcan mentünk oda vacsorázni. Ez olyan hely ahol egy bizonyos összeg befizetése után korlátlan fogyasztás jár. Lefoglalták az asztal tizennyolc fő részére. A szabályzatban benne van hogy aki nem tud elmenni annak a részét is ki kell fizetni. Sajnos egészségügyi okokból nem tudott két fő eljönni. Kifizettették az el nem fogyasztott étel árát. Jogosan, hiszen ezt előre közölték, a szabályzat ezt tartalmazza. Mi mégsem megyünk többet a Trófeába. Mert a mi szabályzatunkban meg az van hogy amelyik vendéglő nem tud gesztust tenni oda mi nem megyünk.
Mindettől függetlenül a magyar vendéglátással meg vagyunk elégedve. A korábbi szinthez képest.
Londonban
Teljesen más világ. Minden nemzet ezerféle konyhája vendéglátása.
Évekig jártunk Edmontonba, a heti bevásárlást ott ejtettük meg. Minden alkalommal beültünk egy ciprusi török család által üzemeltetett vendéglőbe. Ott már szinte családtagok lettünk. Ha tele volt a terem képesek voltak két másik vendéget összeültetni egy asztalhoz hogy bennünket le tudjanak ültetni. Az étlap az szinte csak irányadó volt mert bárki bármit kérhetett amihez alapanyag volt. Itt minden vendéglőben a lehető legrugalmasabban alkalmazkodnak a vendég kívánságához. A feleségem mondta hogy ő az angol reggelit kolbász nélkül dupla bacon-nal, a tojást a lehető legjobban átsütve kéri. Én mondtam hogy az angol reggelihez gombát kérek és a tojást gyengén átsütve. Természetesen így kaptuk.
Egyik kedvenc helyünk a közelben lévő Amarettó olasz vendéglő. Az olasz vendéglőkről tudni kell hogy kétszer bemész és már családtag vagy. A kiszolgálás figyelmessége a baráti hangulat az olaszoknál a legjobb. Egyik kedvencünk a milánói makaróni amit hatalmas rántotthús szelettel. Utolsó alkalomnál a feleségem csak a rántotthúst kérte sült krumplival. Úgy kapta. A rizottójuk tenger gyümölcseivel is istenkirályság.
A másik kedvencünk a török éttermek. Itt közel van hozzánk egy meg egy másik Algate-ben ahova járni szoktunk. A törökök mikor leültél azzal kezdik hogy hoznak egy tál salátát egy tál fokhagymás és egy tál paprikás mártást valamint lepényszerű kenyeret.
Ezzel elvagy amíg hozzák a rendelést. 
Nyugodtan mondhatom hogy az olasz és a török konyha valamint vendéglátás a legjobb, a tapasztalataink szerint.
A kínai vendéglők nagyon népszerűek a világban de mi nem nagyon preferáljuk. Camden-ban van egy jó, hol szintén egy összeg befizetése után korlátlanul fogyaszthatsz és az jó ételeket kínál. Még kettőben voltam ami után három nappal is az a kínai étel böfögött fel úgyhogy inkább mellőzzük őket.
Az angol éttermek közül a Harvester az amibe járni szoktunk. Udvarias kiszolgálás korlátlan és ingyenes előétel, finom főételek, középkategóriás árak. A karácsonyi partikat is ott tartjuk.
Ezen kívül még vannak a PUB-ok. Ha nem is nagy választékban de nagyon finom ételeket kínálnak kellemes környezetben. Az az extra hideg Guinness csapoltan az mindennek a teteje.
Meg kell még említenem az angol reggelit mint jellegzetességet. Sokféle változatban adják de a tojásrántotta vagy tükörtojás, a sült bacon, a kolbász és a paradicsomos bab alaptartozék. Igazi jó kiadós reggeli.
Indiai vendéglőben egyszer voltunk. Igaz, az a legexkluzívabb helyvolt ahol valaha voltunk. Fúrós Tibi barátom vitt el minket oda és hát nagyon tuti hely volt.
Néha kipróbálunk más nemzeti konyhákat is. Van a Nando's ami egy Portugál Dél Afrikai mix de olyan csípős csirkemájat ettem ott hogy igazán érdemes volt érte betérni.
Most ejtenék néhány keresetlen szót egy bizonyos ételről ami inkább divatba jött mintsem a benne lévő íz vagy tartalom miatt lenne népszerű.
Előrebocsátom semmi kifogásom a zöldségek ellen. Nagy zöldségfogyasztó vagyok, feltéve ha van alatta fél kiló hús.
Ciklikusan lesz valami felkapott divatos zöldség. Most éppen a rukkola. Bár a lila karfiol most letaszítja a trónról. Manapság a madártejbe is rukkolát raknak már. Éttermi ételeknél kötelező tartozék.
Milyen íze van? Semmilyen. Olyan szép zőőőd. Mint a gyep. Az íze pontosan olyan.
Ugyan nem vendéglátás de külön posztot nem ér meg viszont ide beteszem az angol farmerpiacokról készült képeimet. Tudni kell hogy általában mindenhol minőségi zöldséget gyümölcsöt kapni amit már azt hittem fokozni nem lehet. Pedig de. A farmerpiacok árukínálata minden képzeletet felülmúl. Az áruk is.
Befejezésül lássuk a desszerteket. A török édességek felejtősek. Egy tízdekás süteményükben fél kiló cukor van. 
Az olaszok viszont tudják hogyan kell a műfajt előadni. A tiramisu méltán az egyik legnépszerűbb édesség. Ez pedig a Harvester desszertje a hangzatos nevű Rocky Horror Show.
Ebben a szerszámüzletben pedig minden ehető, ugyanis csokiból van.
A poszt zárásaként egy londoni magyar vonatkozású helyről tennék említést. A minap a Frei kávézóban voltunk. Nagyon kellemes hely, remek kávékkal és nagyon stílusos berendezéssel. Én egy nagyon finom jegeskávét ittam.
Tudom hogy vendéglőkről írni kényes téma. Mindenkinek más a tapasztalata más dolgokat lát lényegesnek, más dolgokat vesz észre. Én a fentieket saját élmények alapján írtam minden ami más tapasztalatától eltér az a képzelet műve.
