Immár harmadik éve kötelező program ellátogatni a Newbury Retró Fesztiválra. Ez nekünk az év eseménye A felülmúlhatatlan időutazás a múltba. Egyrészt egy nosztalgiahullámot meglovagoló időszakot élünk, másrészt abban a korban vagyunk már, amiben szállóige a "régen minden jobb volt" mondat. Nem beszélve arról hogy az ötvenes-hatvanas évek a világháború utáni újjáépítés sikerének életigenlést sugárzó korszaka. Elsőnek Amerikában tört ki ez a hedonista életszemlélet. Miért? Biztos sok tanulmány született róla és lehet hogy az én magyarázatom nem helytálló de attól még elmondom.
Adva van egy nemzedék amelyik megjárta a háború poklát. Amelyik puskaport szagolt, és megcsömörlött a látott borzalmaktól.
Hazatérve Amerikába élni akartak. Minden pillanatát ki akarták élvezni a saját túlélésüknek. Őket már nem kötötték a szülői konvenciók. Élvezni akarták az életet pedig még nem is tudták hogy nincs vége. Jön a koreai majd a vietnami háború. 1945-től egészen a 70-es évek közepéig az a fiatal aki visszatért élve valamelyik frontról az élni akart. NAGYON élni.
Nem értek a zenéhez de ez a korszak a Rock and Roll a Sving, a Dixiland fénykora. Egyik sem a melankolikusságáról híres. Természetesen a férfiak felszabadultsága húzta maga után a nőket is. Mély dekoltázs szűk szoknya, később a mini, harsány színek...
Ekkor még a nők mertek nők lenni a férfiak mertek férfinak látszani. A mai világban nem csak nekem kihívás megállapítani valakiről nemi hovatartozását de sokan magukat sem tudják besorolni. "Régen minden jobb volt".
Bizony abban a korban búzacsírát nem a tányérjukon láttak az emberek hanem a búzavetésben. Tény hogy a nőkön volt mit fogni, amit ki kellett rakni a kirakatba azt kirakták, a bögyös-faros jelző pedig elismerés volt.
Minden minden a férfiak figyelmének felkeltését szolgálta. Nem véletlenül a szexuális forradalom időszaka ez. A korabeli Chevroletek, Oldsmobile-ok, Buick-ok hátsó ülése komplett Kovi filmeket tudna elmesélni.
Mindettől függetlenül mégis ez egy konszolidált életforma volt. Hétfőn reggel elmentek az emberek dolgozni aztán péntek estétől buli és Rock and Roll. Szép ruha belőtt séró a nőknek, zselézett haj a férfiaknak, az egésznek megvolt a koreográfiája. Na ettől csömörlött meg sok fiatal és indult útjára a hippikorszak, na de az egy másik történet.
A Newbury fesztivál ennek a jólfésült korszaknak állít emléket. Az benne a jó hogy mind a férfiak mind a nők érdeklődési köre le van fedve. Ezt próbálom bemutatni ma.
Ebben a posztban iszonyú sok munkám fekszik. Ugyanis az egész látogatást végigvideóztam és hetekig vágtam a videóanyagot. Próbáltam tömöríteni és érdekesebbé tenni de úgy hogy a hangulat azért átjöjjön. Persze ezek nem professzionális felvételek, egy kis akciókamerával készültek, sok helyen zavaró a szélzúgás meg az én narrációm is hagy kívánnivalókat maga után.A videókat véletlenszerűen beszúrva a szöveg sorai közé mutatom be hátha így jobban átjön az egész hangulata.
A fényképeket a feleségem készítette, innen is nagy köszönet neki igazán sok és kiváló felvételt csinált. Napokig válogattam a sokszáz fotó közül de 110-nél alább nem tudtam megállni.
A lányom második alkalommal volt velünk. neki a hobbija ez a kor gyakran hívják modellkedni amerikai autó kiállításokra vagy egyéb hasonló rendezvényekre. Mostanában beleszerelmesedett a Kaliforniai Álom című filmbe amire engem is elvitt mikor otthon voltam. A filmkritikát itt olvashatjátok:
http://diggerdriver.blog.hu/2017/01/02/proli_filmkritika
A lányomat, a filmet feldicsérő írásom sem tántorította el és egy vagyonért megvarratta magának a filmbeli főszereplő ruháját. Megmondom őszintén nagy sikert nem aratott vele mert a kutya sem ismerte fel hogy az az a ruha másrészt voltak sokkal szebbek és a lányomnak is vannak sokkal szebbek.
Na de nézzük ezt a csodálatos napot.
A hely.
Maga a helyszín a már megszokott Newbury karavánpark ami egyébként békeidőben lakókocsiknak, lakóautóknak, lakóbuszoknak, kempingezőknek ad helyet. Egy hatalmas mező a parkoló és maga a fesztivál helyszíne is hatalmas területen fekszik úgyhogy a három napos időszakra elég rendesen szétoszlik a nép igazán tömeg és zsúfoltság sehol nincs. Rengeteg étkezőhely van ahol jól lehet lakni és még sokba sem kerül. Az angol közösségi összejövetelek sajátossága hogy pusztán azért mert rendezvény van ezért nem emelik 5-10szeresére az áraikat.
Az emberek
Valami elképesztő az a ruha és színkavalkád amit az emberek viseltek a rendezvényen. Ha röviden akarnám leírni az egész üzenetét akkor azt írnám hogy VÁLLALD MAGAD. Mert itt mindenki vállalta magát. Kortól, alkattól, kinézettől függetlenül. Százhúsz kiló vagy? Nem számít nyomd a Rock and Rollt. Nyolcvan és a halál között vagy? Nem számít vedd fel a legszebb ruhád amiben Kevinnek megtetszettél 53-ban. Mindegy hogy nézel ki ott vagy együtt vagy a kor rajongóival, senki nem néz le nem néz ki stb...
Egy dixi zenekar előtt elmenve az idős nagymama is bemutat néhány tánclépést és bizony nagyon profi módon. Az angolok nagyon érzik a kor stílusát, nagyon tudnak ünnepelni nagyon tudják jól érezni magukat ilyen helyeken. Mindezt úgy hogy egyetlen részeg embert nem láttunk.
A ruhák.
Bár a fenti képsorozaton meg lehetett csodálni a kor legszebb ruhakölteményeit, de a kínálat is szebbnél szebb ruhákkal volt tele.
Az a tapasztalatunk hogy évről évre többen öltöznek be, és nyilván az idén megvásárolt ruhában jönnek jövőre. Az egyébként érdekes hogy férfiruhából alig lehetett látni eladó darabot. Valószínűnek tartom hogy a férfiruha ha valóban elegáns és a kornak megfelelő akkor az szabóságban készül személyre szabva. Mint például ez:
A fenti párról nekem azonnal Bonnie és Clyde jutott eszembe.
Szóval a ruhakínálat minden elképzelést felülmúlt.
A kiegészítők.
Minden amit el lehet képzelni. Hajbavaló virág biszbaszoktól a táskákon át a cipőkig minden.
Nekem is huszonöt fontomba fájt egy tüncibünci lila táska. Na nem magamnak. Csak én fizettem.
A bizgerentyűk.
Csecsebecsék minden mennyiségben.
Szerszámok, konyhafelszerelés és lakásdekoráció korhű stílusban vagy egyenesen abból a korból.
Az autók.
Hátigen. A férfias játékok.
A V8 hörgése a végeláthatatlanul hosszú karosszériák, az első egybeülések, a mázsányi krómdíszek, a rakétahajtóművet idéző szárnyak orrkúpok. Mindez az amerikai autók jellemzői. Jó autók voltak? Nem. Határozottan nem. Lusta, lomha kanyarban letérdelő benzinzabáló kolosszusok.
Na de legalább tartósak. Jól van, de kinek kellett néhány évnél tovább tartó autó a gazdasági fellendülés korában? Kinek? Kubának. Mai napig használják az amcsik otthagyott autóit, némelyiket már Volga motorral Lada váltóval, elképesztő műszaki leleménnyel és a gányolás kandidátusi fokozatával lábon, pontosabban keréken tartva őket.
Viszont stílusuk van.
Egy életstílust képviselnek. Kit érdekelt hogy műszaki fejlettségük egy korabeli európai autóhoz képest a kőkorszak szintjén volt?
Az olasz autóipar abban a korban ásta meg saját sírját és napjainkban húzza magára a földet. Az angol autóipar sírhalmán pedig már a keresztet is háromszor cserélték mert az is elrohadt. A japán gőzhenger kivégezte az teljes angol autó és motorkerékpár ipart. Az olaszokat franciákat megtizedelte, a németek okos egyesülésekkel viszonylag jól jöttek ki belőle. Az angoloknak nem maradt semmi csak egy kis manufaktúra amelyik csodaszép retró autókat gyárt a legmodernebb technikával a lemez alatt. A Morgan a utolsó megmaradt angol autógyár.
Az amerikai autók mellett a legnagyobb felhozatal mégis a klasszikus angol autókból volt. Csodaszép MG-k, Vauxhallok, Woseley-k, Roverek, Jaguarok, Daimlerek képviselték a kor angol autóiparát.
Milyen autók voltak? Legjobban a fostalicska szó illik rájuk. Mai napig öntik bele a pénzt a fenntartásukba, naponta látom őket az utcán vagy fesztiválokon, az angol veteránautó mozgalom a legnagyobb talán a világon. Nagyon helyesen óriási tisztelet övez mindent ami régi. Na de ettől még nem lesz jó is. Dicsérjük őket hogy csodálatos a vonalvezetésük, hogy fantasztikus az elegáns stílusuk, csak a megbízhatóságukra ne kérdezzünk rá. Jó, természetesen van a Rolls Royce meg a Bentley, ők viszont más ligában játszanak.
A motorkerékpárjaik még rosszabbul jártak. A briteknek volt a legtöbb márkát felsorakoztató motorkerékpár ipara. Ki emlékszik már olyan típusokra hogy Sunbeam, Norton, Douglas, Matchless, Ariel, AJS, BSA, Vincent, HRD, Brough Superior. A Triumph hosszú szünet után feltámadt és a nosztalgiahullámból profitálva ma is gyárt motorokat.
A Brought Superior volt a kor motorkerékpár Rolls Royce-a. Arábiai Lawrence kedvenc motorja amivel végül meghalt.
Az egész fesztivál érdekes színfoltja volt a gőzgépek rajongóinak bemutatója
Időnként végigpöfögött egy gőzgép az utcákon, mindenki megcsodálta, és úgy általánosságban mondható hogy jól beleillettek a fesztivál hangulatába.
Volt néhány csőrös kamion is. Sajnos a hosszkorlátozás a csőrös kamionokat az európai utakról száműzte. Európában a motort behozták a fülke alá és az így nyert néhány métert a rakodótér bővítésére fordították.Amerikában mások a szabályok ott egy csőrös kamionfülke mögött egy komplett családi háznyi lakótér elfér még. Fantasztikus festményekkel díszítve mázsányi krómdíszekkel csodálatos látvány mindegyik.
Említést kell még tennem a tánc sátrakról. Kettő volt belőle, mindegyikben élőzenére ropták a táncosok, profik és amatőrök egyaránt. Jó zene, bulihangulat tánc és ováció, mi kell még a tökéletes naphoz
A tavaly már bemutatott 124 éves gőzzel hajtott ringlispíl is itt volt természetesen. Hajlott kora ellenére tette a dolgát becsülettel. A videó alatt hallható zenét a ringlispíl beépített zenegépe szolgáltatta.
Aztán elérkeztünk a nap végéhez. Idén sem csalódtunk, azt kaptuk amit vártunk. Az idő csodálatos volt, talán a szél fújt egy kicsit, ezért elnézést kérek a videókban hallható szélzajért. Tudom jól hogy ez a poszt tele van zsúfolva képekkel és videókkal. Talán túl sok is a jóból, mégis egyszerűen nem tudtam szűkebbre fogni. Annyi látnivaló volt, annyi mindent meg akartam mutatni...
Köszönöm hogy elolvastátok, megnéztétek.
