Nem, nem embertársainkról lesz szó. Ezt a posztot Csuja Imrének ajánlom és minden olyan embernek aki szép kertet gondoz, gyümölcsfákat nevel és mellékesen szereti az állatokat. Jelen poszt arról szól hogy mennyire jól és ugyanakkor mennyire mostohán bánunk önkéntes segítőinkkel. Talán másfél éve beszélgettünk az Örkény színház társalgójában, és szóba kerültek a madarak amiket télen etetni kell. Én hozzátettem hogy itt nemcsak a madarak gondozása magas szintű hanem például a hasznos rovaroké is és szinte minden kertészeti boltban kapni úgynevezett rovarhoteleket.
Pogány Judit mondta hogy ő még nem látott olyat. Na ahogy hazamentem mindjárt rendeltem két különbözőt az ebay-ról. Valami oknál fogva két egyformát hozott a postás. Mikor legközelebb mentem az egyiket odaadtam Juditnak aztán kérdeztem kinek vannak gyümölcsfái? Mácsai Pali mindjárt mondta hogy a Csuja Imrének. Oda is adtam neki, és kicsit továbbgondoltam a dolgot. Erről szól ez a poszt.
Az én kertemben volt madáretető ahol telente 30-50 kiló napraforgót megetettem a madarakkal és volt madáritató is. Meg ki volt rakva vagy 10 madárodú. Ezek az állatok hozzánk tartoznak. Nélkülük szegényebb lenne az életünk. Egyet viszont nem értek.
Miért van az hogy otthon csak a kicsi színes tüncibünci cinegék és egyéb énekesmadarak a madárvédelem elsődleges célpontjai? Én tudom, és leírtam többször hogy a mai gyümölcsfajtákat már nem lehet biokertészettel vegyszerek nélkül termelni. Na most az hogy permettel írtjuk a kártevőket szerencsére nem hozta magával a madarak mellőzésének gyakorlatát. Rengeteg ember eteti télen őket és rak ki odúkat a fészkeléshez.
Nekem az a bajom ezzel hogy ez a madárvédelem rendkívül egyoldalú. Miről van szó? Arról hogy vannak a kerti madarak, meg esetleg még a gólyáknak kitesznek villanyoszlop tetejére fészektárcsát aztán kész. Vége.
Miért?
Emlékszem hogy itt Londonban, Valamelyik parkban sétálva mennyire rácsodálkoztam egy madárodúra ami ötször akkora volt mint egy cinegeodú, legalább tizenöt centiméteres átmérőjű lyukkal. Az például egy bagolyodú volt. Merthogy a baglyok is szívesen fészkelnek odúban és meghálálják a gondoskodást jónéhány patkány és egér elpusztításával.
Aztán láttam olyan dobozokat kirakva ami egy levelesládára hasonlított de az alján volt a nyílás. Ezek bathouse-ok, vagyis denevérházak. A denevérek a leghasznosabb élőlények közé tartoznak.
Annak idején mikor a kertemet rendeztem be, és madárodúkat madáretetőket akartam csinálni vettem egy könyvet ami csak erről szólt. Mindenféle odú volt benne de sem bagoly sem denevérodút nem találtam. Mivel akkor még nem tudtam hogy létezik ilyen nem is hiányoltam.
Itt Londonban az állatokról való gondoskodásnak egy igen fejlett fokán állnak. Ha elmegyek egy fesztiválra, egy kirakodóvásárra ahol asztalok standok vannak akkor biztos hogy néhány asztal lábánál látok edényeket vízzel tele. Mikor valaki sétál a kutyájával nézelődve az árusok között akkor a kutyának jól esik ha vizet talál valahol.
Dolgoztam Holbornban toronyház alapját építettük. Ez a belváros ahol egy tenyérnyi füvet egy csenevész fát sem láttam. Viszont az egyik irodakonténer tetejére kitettek egy saját gyártmányú rovarhotelt néhány raklapból valódi fű gyeptéglával.
Az ember hasznos segítői a madarak, a denevérek, a békák, és egyes rovarfajták. Itt vetődik fel a kérdés hogy miért részesítünk előnyben egyes fajokat és miért mellőzünk más, legalább olyan hasznos fajokat?
Pusztán azért mert szépen énekel? Szép a tollazata? Ha csúnya akkor már mellőzzük? Miért? Egy varangy az nem hasznos? Én irtózok a békáktól de soha nem bántanék egyet sem.
Rengeteg módon lehet segíteni a hasznos állatoknak. Fekete István írja egyik könyvében hogy a gabonaföldek termésátlaga mérhetően megnőtt mikor a táblák szélére ülőfákat tettek ki az ölyveknek és vércséknek. Ezek a madarak nagyon szeretnek megpihenni száraz fákon ahonnan kifigyelhetik a következő áldozatot és ahol békésen emészthetnek. Az ilyen fák vonzzák ezeket a madarakat a kártevő pocokpopuláció legnagyobb bánatára. Kis költség nagy haszon.
Nem arról van szó hogy kertészetekben vegyünk rovarhoteleket nagy gyümölcsösökbe. Ezek az előregyártott dizájnos dolgok a kiskertek díszei.
Itt csodálatos öntöttvas madáritatókat lehet kapni, és mindent ami az állatvédelemmel összefügg. Lehet kapni olyan madáretetőt amit a mókusok nem tudnak kienni. Viszont külön kapni etetőket mókusoknak. Ennek az egész kertkultúrának óriási hagyománya van itt. Egy itteni kertészeti bolt valódi aranybánya az eziránt érdeklődőknek.
A nagy táblákon gazdálkodóknak a nagy gyümölcsösökben termelőknek olcsón és egyszerűen is megvalósítható a hasznos állatok segítése. Néhány köteg nádat húsz centi hosszúra felvágva maréknyi kötegekbe kötve fellógatni a gyümölcsfák ágára nem költség. Ugyanúgy műanyaghálós krumplizsákokba húsz-húsz fenyőtobozt kihelyezni ágakra szintén nem pénz kérdés. Ezek ugyanolyan teljesértékű rovarhotelek mint amiket készen meg lehet venni.
Azért írtam ezt a posztot hogy a magyar emberekkel megismertessem az állatvédelem egy magasabb fokozatát. Hogy ne a szépségük szerint részesítsük előnyben a hasznos állatokat. Megérdemlik.
