Mi az ünnep?
Valami ami megtöri a hétköznapok monotonságát, valami ami kizökkent az egyformaságból, valami ami jó és szívesen csináljuk. Hogy ez a valami szüleink 50. házassági évfordulója vagy a gyerekünk névnapja esetleg az új kenyér ünnepe vagy karácsony, az teljesen mindegy.
A társadalom alapköve a család. A család legszebb ünnepe pedig a karácsony. Ez is egy hálaadás ünnep. Eltelt egy év végignézünk a gyerekeken az unokákon esetleg szomorúan gondolunk azokra akik már fenntről néznek le ránk és számot vetünk a mögöttünk lévő évvel. Hogy mi ad okot az ünnepre, hogy mi az indoka ünneplésünknek az mellékes. Ateista és hívő keresztény egyformán örül a család egységének együvétartozásának, egészen egyszerűen annak hogy egy család vagyunk.
Óriási hiba összekeverni a pihenést az ünnepléssel. Az ünnepre való készülődés kemény munka. Örömteli munka. Eredménye van. A család öröme. Jó látni hogy örülnek a gyerekek a felnőttek hogy egymáshoz tartozunk. Hogy van értelme az életnek. Hogy szép az élet.
Mi akik nagy családban nőttünk fel egy mintát hoztunk onnan és adjuk tovább. Nem tudjuk elképzelni hogy ne ünnepeljük meg a karácsonyt. Ez hozzátartozik a kultúránkhoz. Ünnepek nélkül a családok együtt ünneplése nélkül, a hétköznapok monotóniájában az emberek sivár lélek nélküli elvadult egyedekké válnának. Még a legprimitívebb őserdei kőkorszaki szinten élő törzsek is rendszeresen tartanak ünnepeket. Nincs olyan népcsoport a földön akik ne tartanának valamilyen ünnepet.
Akik nem kapták meg azt a mintát ami ehhez kell vagy megkapták de nem törődnek vele azok sérült emberek. maguknak se vallják be, próbálják bagatellizálni az ünnepet. Ez a túlélés védekező reakciója. Nem indok rá hogy csak egy külföldre költözött párról van szó. Az is család. Ketten vannak de az pont eggyel több a magányos embernél. Kettőnek már lehet ünnepelni. A magányos ember van a legrosszabb helyzetben. Ezek nem az ő napjaik. Nekik ezt túl kell élni és nincs vigasztaló szó ami ne hangzana hamisan. Egy magányos embert karácsonykor nem lehet megvigasztalni.
A probléma mégis azokkal van akiknek van családjuk mégis tehernek érzik az ünnepet. Ilyeneket olvasok hogy:
"Mert mondogathatjuk magunknak, hogy „ez is csak egy olyan nap, mint a többi”, azért ez nem teljesen igaz." - De, és ehhez mondogatni sem kell semmit. Legalábbis majdnem olyan nap, leszámítva azt, hogy ez igazából rosszabb nap, mivel pl. bezárnak a boltok, szolgáltatók. Nincs jobb, mint egy rendes hétköznap, amikor mindenki teszi a dolgát és éli az életét."
"Én már most a Vízkeresztet várom! "
"a karacsony is csak egy kitalalt dolog ... de jol hangzik es sokan meg mindig el is hiszik hogy "ilyenkor a Megváltó születését ünnepeljük, "
Így is lehet élni. Nyilván mindent meg lehet magyarázni. Dunát lehet rekeszteni az indokokkal ki miért nem ünnepel. Se karácsonykor se máskor.
Teljes életet élnek? TUDNAK teljes életet élni? Ők valószínűleg igennel válaszolnának. Tiszta szívvel mondják hogy ők boldogok. Nekik így jó. Szabad világ, szabad akarat, szabad....
Mi is?
Szabad elidegenedés. Szabad lelki sivárság. Szabad bezárkózás a saját csigaházukba. Ők azok akik megtalálták önmagukat. Annyira hogy önmagukon kívül nincs is más. Nyűg a fadíszítés, nyűg a közös vacsora, nyűg az élet csak már Vízkereszt lenne. Csak már jönnének vissza a szürke hétköznapok. Csak már nyitnának ki a boltok. Csak lépjünk már túl a karácsonyi őrületen.
Nem kérek abból a világból. Hazamegyek két hétre. Szinte minden percem be van táblázva. Minden nap családtagokkal barátokkal találkozom. Szó sincs pihenésről. Pezsgő, tevékeny családi és társadalmi élet. Élvezem minden percét. Nagy család nagy baráti kör. Sokan vagyunk hála Istennek. Nekem ez ünnep.
Tanuljunk meg ünnepelni.
