Ass blaster

Ezzel az ikonná lett filmtörténeti mondattal kezdeném ezt a posztot. Az előző írásom nagy port vert fel. Elevenre tapintottam. Alighogy megjelent a Határátkelő blogon azonnal felálltak a szekértáborok. Egyik oldalt az "igen, ilyen világ volt", másik oldalt meg a "fúj gazember feszítsük meg" erkölcsi szentfazekak feszültek egymásnak. Hihetetlenül érdekesek a reakciók, a hozzászólások, az indulatok.

Akkor közkívánatra húzzunk le a témáról még egy bőrt. Folytatás következik.

A Kádár rendszer ügyeskedéseire szándékosan használtam a lopás, tolvajlás kifejezéseket mindössze azért hogy provokáljak vele. Bejött. Rácsaptak mint gyöngytyúk a takonyra.. 

Én magamra vállalom mindkét jelzőt, nem mintha egy kicsit is feszélyezne mit mondanak rólam mások. Az a korszak tálcán kínálta a simli lehetőségeit. Eszünk ágában sem volt kitérni előle.

Hogy kezdődött?

1981 augusztusában kezdtem munkásmozgalmi múltamat Budapesten a Gubacsi út-Határ út sarkán a Közmű és Mélyépítő vállalat telephelyén. Ma pont azon a helyen egy LIDL áruház van. Kaptam egy MTZ 50-es traktort és az volt a feladatom hogy légkalapács kompresszorokat és hegesztő aggregátokat kellett kihúzni a munkahelyekre és este behúzni a telephelyre. Kaptam gépnaplót amit vezetni kellett. Én mint nyeretlen kétéves szépen beírtam a napi 3-4 órát amit dolgoztam. Néhány hét múlva kérdezte az egyik melós akinek dízel autója volt hogy van-e gázolajam eladó. Mondom miért lenne? Hát azért mert az elődömtől ő szokta megvenni. Most ide beszúrnék egy idézetet az előző posztból:

"Volt a szomszéd faluban egy erdész. Kihelyeztek hozzá egy gyakornokot, aki panaszkodott hogy kevés a pénz nem tud venni rendes cipőt, télikabátot. Azt mondja neki az erdész hogy gyere velem. Kisétáltak az erdőbe és mutatja a gyakornoknak hogy látod ott azt a faágat? Látom. Na látod annak az ágán lóg a csizmád. Látod ott azt a másik ágat? Látom. Annak az ágán lóg a télikabátod. Így oktatta ki hogy add el a fát bazmeg és lesz pénzed."

Na ez az ember elmagyarázta nekem melyik ágon lóg a csizmám. A gépeknek kell lenni egy kihasználtsági fokának különben a kihasználatlanság miatt lebasszák a főnököt. Én szépen leadtam a gépnaplót napi három óra munkával és a főgépész azzal a lendülettel baszta ki a kukába. Persze amikor én nem láttam. Ő megírt egy másik gépnaplót 6-7 órai kihasználtsággal és felvette rá a gázolajat. Addig amíg már én is tudtam merről hány óra és beírtam az elvárt órákat. Tizenhét évesen mekkora király voltam a gázolajpénzzel. 

Később gépkezelő lettem a Gazdagréten a lakótelep építésénél. Volt ott vagy tizenvalahány gép. Nem követtem el azt a hibát hogy 3órákat írtam. Lánctalpas géppel dolgoztam ott így maszekra esély nem volt de a gázolaj jó pénzt hozott ráadásul volt a terület közepén egy többezer köbméteres feketeföld domb összetolva. A ZIL-esek Kamazosok nem győzték hordani a hegyre a humuszt de mi raktuk fel,  így zsebbe is bőven jutott. Később sor került a lakótelep útjainak építésére. A beton alá murva kellett. Felvittek géppel együtt a budaörsi murvabányába. Na az volt a kánaán. Én voltam egyedül gépes és jöttek az idegen autók murváért. Egy ZIL vagy IFA 50ft Kamaz, Skoda 100ft rakodási díjat taksált. 1984-ben.  Én voltam a Csekonics báró. Kár hogy csak néhány hónapig tartott.

Aztán honvédség után gumikerekes gépre kerültem. Megkezdődött a maszekolós korszak. Ami belefért. Következő évben megvettem első autómat. A maszekpénzből. igaz hogy egy 12éves Wartburg volt de legalább volt. Aztán később elkezdtem építkezni. A kőműves vakolta a házamat napi 3ezerért én meg ugyanaznap maszekban voltam 18ezerért. 

Volt egy idősebb kollégám. Valamiért nem járt maszekolni holott mindig felajánlotta a főnököm neki is. Nem vállalta. Ma nyugdíjas éveit tölti az anyjától örökölt öreg parasztházban. Nem olyan ember akinek erkölcsi aggályai voltak de nem szeretett hétvégén dolgozni.

Hogy én ez mellett mit LÁTTAM és hány főnöknek, műszaki ellenőrnek ástam ki a házalapját azt fedje a feledés jótékony homálya.

GMK korszak. Munkaidőben volt hogy két hónapot dolgoztam a főnökök GMK-jában két helyről kapva a fizetést.

Szóval ilyen kort éltünk és én kicsit sem szégyellem. Tipikus magyar szegénységi bizonyítvány hogy írásom után egymásnak estek azok akiknek nem, vagy kevés lehetőségük volt belenyúlni a közösbe és azok akiknek több alkalmuk volt. Az a rendszer így volt kitalálva. Tiéd a gyár magadnak építed. Na. Szó szerint vettük. 

Én azt ami történt természetesnek veszem. Büszke nem vagyok rá de erkölcsi aggályaim sincsenek.

Azért közbeszúrnék valamit. Mostmár van némi rálátásom a keleti és a nyugati építőipari rendszerekre. Gondolkozzatok el rajta amit most fogok mondani.

Magyarországon a munkagépek kihasználtsága, a hasznos munkát tekintve olyan 40-50%-os és most felfelé kerekítettem. Ugyanez nyugaton sem több 60%-nál. Egyszerűen képtelenség olyan logisztikát felépíteni hogy egy munkagép ennél jobb HASZNOS munkaidő kihasználtsággal dolgozzon. Én már voltam kb 60 különböző építkezésen Londonban és környékén. Ezekből néhány hely volt olyan hogyha nem volt értelmes munkánk akkor megálltunk. A munkaterületek nagy többségénél az üres időt értelmetlen munkával kellett kitölteni. Olyan "munkával" ami egy penny hasznot nem termelt csak azt látták messziről hogy mozog a gép. Ugyan, itt nem kell gépnaplót vezetni, nem kell elszámolni az üzemanyaggal de a munkaidő szinte teljes egészében berregni kell a gépnek. Magyar viszonylatban, dolgoztunk 3-5órát, beírtunk 7-et a gázolajat eladtuk. Hétvégenként meg belehajtottunk a gépbe még 10-15 üzemórát. Mi történik itt? A gázolajat elfüstöljük, a gépbe ugyanúgy belemegy a plusz 10-15 üzemóra az értelmetlen kapirgálással. Nézzük meg az alábbi képet:

Mit látunk? Nyolc darab 20tonnás Hitachi munkagép dolgozik egy lakópark építkezésen. Ezeknek a gépeknek a teljesítménye nagyon kényelmes munkával teherautóra rakva 500köbméter/nap. Nyolc gép 4000köbméter. A képen a földkupacok ÖSSZESEN nincsenek 500köbméter. Ez még mindig nem lenne baj mert egyéb munkákat is kell csinálni de nézzük meg a következő képet:

Egy földkupacot látunk. Szinte már földszobrászi tehetséggel művészien kivitelezve ahogy a nagykönyvben meg van írva, lesimítva, tökéletes műgonddal megalkotva. Egy gép dolgozott rajta legalább egy órát úgy hogy egy penny hasznot nem termelt. Mindegyik földkupac ilyen gondosan kivitelezett kamu gépkihasználású parasztvakítás. Ezen a videón meg lehet nézni a ugyanezt a munkaterületet "lázas munka" közben. 

Egy külső szemlélő azt látja hogy egy nagyon pörgő munkát lát én viszont azt látom hogy nyolc gépből öt felesleges. A kilencedikben meg én ültem és videóztam le az egészet.

Na így csináljuk ezt mi a "bezzeg nyugaton". Nehogy azt higgye valaki hogy más országokban, például a tüchtig Németországban másképp mennek a dolgok. Ez nem ennek a szakmának a sajátossága, tegye fel a kezét aki szerint bármelyik irodai munka hatékonyabb mondjuk 60% napi hasznos tevékenységnél.

Mi a különbség? Gépkihasználás, üzemanyagfelhasználás szempontjából semmi. Üzemórában ugyanannyit dolgozok mint otthon maszekkal együtt csak a hétvégém szabad, a gázolajat elhasználjuk, viszont meg vagyok fizetve. Jaa és a lényeg.BECSÜLETESEN élek. Előző posztom után azzal vádoltak például hogy nem hagytak lopni elmentem Angliába. Tök jó bulvárcím lehetne hogy " Diggerdrivert nem hagyták lopni, Londonig futott". Még csak cáfolni sem tudom. Igen, idejöttem ahol nem KELL ügyeskedni. Ahol vállalkozóként az ÖSSZES levonásom kevesebb mint 20%. Ahol ha akarnék venni egy kamuszámlát, a boltos nem tudná mit akarok. 

Egyébként meg el lehet dönteni hogy az a havi 40ezer forint amiért AKKOR maradtam volna megérte-e az országnak? Biztos megérte hiszen nem adták meg. Nekem is megérte hiszen megéltem egy-két dolgot.

Lépjünk tovább.

Egyik Magyarországon élő netes barátom a következő szavakat írta:

"Szerintem én jobban gyűlölöm azt a rendszert mint anyám és apám, pedig az elszenvedői ők voltak, nem én. Nekem már az a természetes, hogy ilyen az életben nem történhet meg még egyszer, vagy ha igen, én ott nem maradok egy percig sem, a gyerekeim is az elmesélésekből és a könyvekből ismerjék, soha ne tapasztalják ezt meg."

Na ezt elolvasva kihullott a hajam.

Mi vaaaaaan?

Az életben nem történhet meg ilyen??? Minden nap bazmeg megtörténik sokkal nagyobb mértékben mint akkor. Nem maradsz ott egy percig sem??? BENNE ÉLSZ. Csaxólok...  Baszod, gondold már végig a rendszerváltás utáni időszakot. Emlékszel a kárpótlási jegyekre? Az elértéktelenítésükre, szarér-hugyér felvásárlásukra és a velük történt rablóprivatizációra? Emlékszel az olajbizniszre? Az olajszőkítésre? Az ország összes gépkezelője sofőrje nem lopott annyit mint amiből az Új Arisztokrácia meggazdagodott. Emlékszel a négymilliárdos stadion beléptetőkapukra? Deutsch Tomi bizniszére. Hol porosodnak? Emlékszel a balatonöszödi kormányüdülőre? Annyiért lízingelte Fletó amennyiért bérbe adta vissza kormánynak. Egyszercsak  lett egy üdülője ingyen. Mészáros birodalom. Megvan? Puskás Akadémia? Kérdezték miből épült. A válasz, "magukat megnevezni kívánó vállalkozók pénzéből". Pofáról nem sül le a bőr. Nokiás doboz? Kulcsár milliárdok? Autópálya alagút az alföldön? Ezek csak a publicitást kapott nagyobb volumenű ügyek. A jéghegy csúcsa.

Szóval miről beszélsz? Nem történhet meg mégegyszer? A gyerekeid majd könyvből fogják ismerni? Te melyik bolygón élsz? Néha a Föld nevű bolygóra is ellátogatsz? Hidd el barátom minden maradt a régiben csak a súlypontok helyeződtek át. Tudod mi változott? Nem a kisember lop, hanem a kisembert lopják meg.

Esetleg politikai aggályaid vannak? Most nem kell félned ha kimondod melyik oldalon állsz? Ajajj dehogynem. Az önkormányzati hivatal takarítónője sem meri kimondani hogy kire fog szavazni mert ha nem a kormánypártra akkor holnaptól a közmunkások népes táborát erősíti.

Drága barátom, ez az uram-bátyám, sógor-koma-jóbarát világ attól hogy LEVÁLTOTTA az előző rendszert, egy fokkal sem jobb. Sőt...

Egy másik netes barátom, szembesítve engem bűnös és fuj fuj fuj de elítélendő múltammal ezt a hasonlatot hozta fel:

"Vagy a tükör a hibás, ha egy ronda pofa néz rád vissza? " Most vonatkoztassunk el attól hogy tényleg egy ronda pofa néz vissza, a barátom  arra utalt hogy nem az a hibás aki feltárja nekem a múltban elkövetett simlik helytelen mivoltát.

Na akkor ragadjunk le ennél a tükör hasonlatnál. Figyelem tanmese következik.

Képzeljünk el egy gorilla közösséget. Emberi szemmel minden gorilla ronda. Viszont egymást szépnek látják. Ha bármelyikük belenéz a tükörbe örömmel konstatálja hogy ugyanolyan szép mint a többi majom. Tarzan is szépnek látja a gorillalányokat hiszen nem látott még emberi lényt, a gorillák között nőtt fel tükör híján joggal gondolja hogy ő is úgy néz ki. A gorillák az erdő urai eszerint élnek, aztán egyszercsak jönnek az emberek és rendszerváltást hajtanak végre a dzsungelban. Tarzan elé tükröt tartanak hogy nézd meg te egy ember vagy ,eddig helytelen volt hogy stírölted  a gorilla lányokat mostantól itt van Jane őt dugjad. Vajon Tarzan hogy fog visszagondolni a múltjára? Hogy az egy csúnya visszataszító világ volt és a tükörben szembeköpi magát? 

Döntse el mindenki hogy vajon helyes az ha valaki hatalmas nagy erkölcsi magasságból azt mondja Tarzannak "hogy de hát hogy élhettél úgy? Hiszen a gorillák csúnya erkölcstelen majmok."

Tarzan erre azt mondja hogy " én AKKOR gorilla voltam, gorillák neveltek, gorilla törvények és gorilla szabályok szerint éltem. Amióta emberek között emberként élek azt látom hogy az emberek világa sem jobb mint a majmoké, úgyhogy, menjél te a picsába.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

                       Az internet sötét oldala.

Mivel megjelent rólam néhány cikk internetes és papíralapú magyar portálokon ezért az az internet rám vonatkozó sötét oldalát is fel kell tárnom. A blogomból következik hogy az életem nyilvánosság előtt zajlik. Van aki nem teszi ki ennyire a kirakatba, engem viszont nem zavar. Sem a múltam sem a jelenem nem ad okot megbánásra, szégyenre vagy bárminek az eltitkolására. Egy melós vagyok aki minden korban alkalmazkodott az őt körülvevő világhoz.

Pontosan ezért írtam meg előző posztomat is meg a fentieket is hogy bizony ez is én vagyok, vagy elfogadnak az emberek ilyennek vagy nem. Semmi sem fekete-fehér. A szürkének is van még vagy ötven árnyalata.

Nyilvánvaló hogy ez én blogom, a színházban játszott életem, a megjelent riportok, valamint internetes tevékenységem nem tetszik mindenkinek. Volt már próbálkozás hogy internetes kommentjeimből az engem kompromittáló, szövegkörnyezetéből kiragadott mondataim összegyűjtik és elküldik a színháznak.

Vannak emberek akik vélt vagy valós sérelmeiket próbálják megtorolni. Nem mondom hogy ok nélkül. Nem szoktam magamban tartani a véleményem és elég keresetlen szavakkal ezt bizony le is írom. Ez miatt már szakadt meg barátságom, nem tagadom. Az idő engem igazolt, ma sincs okom más véleményre. 

Persze a Birodalom Darth Vaderei próbálnak visszavágni. Blogokat indítanak rólam, fórumokat szentelnek nekem, és egyéb módokon adják tanújelét megtisztelő figyelmüknek. 

Az első akiről említést kell tennem egy iparművész barátom aki se nem iparos se nem művész, a kettő együtt meg végképp nem. Na ő indított rólam először blogot. Tőle kaptam a megtisztelő Árokásó nevet amit azóta is büszkén viselek.

Éjt nappallá téve keresett kutatott minden hozzászólásomban, és a blogom mondatai között, hátha talál valami támadhatót. Minben nap új poszt jelent meg a blogjában Diggerdriver viselt dolgairól. aztán egyszer ocsú között is megtalálta a tiszta búzát. Leleplezett.  Következő címmel jelent meg aznapi posztja. "Diggerdriver hazudik".

Igaza volt. Hazudtam. Egyik posztomban azt írtam hogy "A Meder utcában dolgoztam Újpesten".

A posztban kiemeli hogy Újpesten nincs Meder utca. Igaza van. A Meder utca a Duna Plázától indul az Ujpesti öbölhöz.Ordenáré hazugságon kapott. Azóta a Meder utca szállóige a barátaim között. 

Egy jó humorú kiváló társasági ember internetes lezüllésének, megutáltatásának minden fázisa nyomon követhető volt a blogján, amit aztán végül valaki töröltetett. Illető barátom azóta is szorgalmasan kutat és időnként felbukkan a múltból, mintegy jelezve hogy itt vagyok ám, figyelek. Múltkor például kitette nyilvános helyre a lakcímemet. Az ért az internet egyik íratlan szabálya hogy bármennyire is bajunk van egymással az azért virtuális baj így ilyen mélységekig nem megyünk le.

Mégis bennhagytam a hozzászólások között. Én még azt is megengedhetem magamnak hogy a címem nyilvános legyen.

Másik barátom egy közutálatnak örvendő internetes harcos aki az egyik magyar hírportálon egy fórumot nyitott nekem és néhány barátomnak. A közutálatot nyúlósan ragacsos érthetetlenül megfogalmazott írásmódjával vívta ki. Olyan ember aki rád tapad mint az ökörnyál. Ő is művészember, huszadik bazsevás valami kocsmai zenekarban. Sok szót nem érdemes rá vesztegetni, elég gyenge próbálkozás.

Harmadik barátom egy általam sokáig tisztelt magyar erdész. Soha egy rossz szót nem mondtam róla. Elnéztem neki mindent amit a blogom vagy ellenem tett. A barátaim komplett hülyének néztek hogy a végsőkig kitartottam mellette. Aztán ő is indított egy blogot. Illető úriembernek van egy nagy hibája. Információmorzsákból próbál összerakni történéseket. Nem megy neki. Nagyon nem. Hol boldog heteró párkapcsolatban élő barátomról jelenti ki hogy buzi, hol egy idős özvegyasszony feleségét akarja megdugni. Amit ír általában köszönő viszonyban sincs a valósággal de ez legyen az ő baja. A blogját valaki töröltette.

A negyedik személy akit meg kell említenem az egy közeli családtagom. Az unokahúgom, a bátyám lánya. Őt rosszindulatú és áskálódó természete miatt már az egész család kiközösítette. Az egyetlen voltam aki mikor hazamentem mindig meglátogattam aki soha egyetlen rossz szót nem mondtam rá. Erre, fatornyos kisfalumban az egyik barátom által írt blogban a rólam szóló cikk alatt olyan lejárató és abszolút alaptalan vádakkal illetett hogy csak néztem ki a fejemből hogy ez most miért? 

Mindezt nem panaszként írtam le. Aki így kiteszi a nyilvánosság elé az életét az óhatatlanul belefut ilyenekbe. Én meg még rá is játszok, mit tagadjam.

Viszont egy dolgot nem tudtam és megtanulása kőkemény lecke volt. Aki ki akar kezdeni, aki ellenem akar fordulni, aki utálni akar az az én viselkedésemtől FÜGGETLENÜL megteszi. Okot mindig lehet rá találni, ha nincs akkor csinálnak. Bevallom erre nem voltam felkészülve. Mindegy, túlélem.

Mindent összevetve a mérleg erősen pozitív. Internetes ámokfutásom sokkal több és mélyebb barátságot hozott mint ellenséget.

Köszönöm hogy elolvastátok.

Sokáig gondolkodtam hogyan vezessem be ezt az írást. Talán egy történettel kezdeném. Egyik kedves ismerősömmel ebédeltünk egy olasz étteremben. Valami olyasmit mondott hogy a barátai készülnek kitelepedni de még nem döntötték el hogy vidékre vagy Londonba költözzenek. Én meg mondtam hogy nem mindegy? Erre rámnéz és azt mondja hogy "nem lehetsz ennyire pozitív". 

Aztán úgy elgondolkodtam rajta hogy mit jelent pozitívnak lenni? Szerintem azt hogy mindenből a legjobbat kihozni. Bárhova vet a sors mindent optimistán megélni. Ha vidékre vet a sors akkor ott ha városba akkor ott.

Mi a Kádár korban felnőtt és szocializálódott nemzedék a munka és a megélhetés nemzedéke vagyunk. Munka legyen és akkor már nagy baj nem lehet. Megélhetés legyen és az már optimizmusra is okot ad. Pontosan ezért mikor a megélhetésemet veszélyeztetve láttam azonnal léptem, és kerestem olyan helyet ahol a családom boldogulását biztosítottnak látom.

Itt szúrom közbe hogy a megélhetés és a munka igen távoli viszonyban voltak akkoriban egymástól. Mindjárt elmagyarázom miért.

Egy anekdotával kezdeném. Volt a szomszéd faluban egy erdész. Kihelyeztek hozzá egy gyakornokot, aki panaszkodott hogy kevés a pénz nem tud venni rendes cipőt, télikabátot. Azt mondja neki az erdész hogy gyere velem. Kisétáltak az erdőbe és mutatja a gyakornoknak hogy látod ott azt a faágat? Látom. Na látod annak az ágán lóg a csizmád. Látod ott azt a másik ágat? Látom. Annak az ágán lóg a télikabátod. Így oktatta ki hogy add el a fát bazmeg és lesz pénzed.

 A mi generációnk az ügyeskedés a "szerzés"(tolvajlás), a hálapénz, a "mindenki jól jár" generációja. Ki hol dolgozott onnan.

Aztán ez a rendszerváltás után folytatódott, és átalakult. A mai napig minden maradt a régiben, csak a "mindenki jól járjon" elvet felváltotta a "mindenki jól jár a húsosfazék közelében" elv. A többi meg úgy járt, vagy kínlódik tovább vagy lelép. Egyébként az akkori viszonyokat nehéz elképzelni a fiatalabb nemzedéknek. A benzinkutas például egy elit kaszt volt. Persze csak az olajárrobbanás után. Én még láttam amikor a Fösped sofőrje a ZIL-ből száz liter benzint engedett ki a földre mert nem talált rá vevőt, tankolni meg kellett. Miért kellett tankolni? Mert a menetlevélen minden nap szerepelni kellett egy kilométerszámnak ha teljesítették ha nem. A teherautók kihasználtságát bizonyítani kellett papíron. Erre a kilométerre fel kellett venni az üzemanyagot. Ha el tudta adni akkor jó ha nem akkor a földre engedte. Aztán az idő előrehaladtával egyre drágább lett az üzemanyag és már keresett árucikk lett. Volt olyan sofőr aki egy este elkártyázta a házat a kocsit a nyaralót. A  benzin visszahozta. Aztán kitalálták hogy a benzinzabáló ZIL-ek motorját dízelre kell cserélni. Emlékszem két Fösped-es ZIL volt beosztva hozzám hogy hordják a földet. Hetekig agyaltak róla hogyan lehet elintézni hogy az ő ZIL-jük legyen az utolsó amiben motort cserélnek. Vállalkozások akkoriban még nem nagyon voltak, a KGST(senki sem emlékszik már rá) országok NEM gyártottak dízel személyautót, így a gázolajat örültünk ha el tudtuk adni. Persze hogy nagy érvágás volt a ZIL-ek dízelesítése. Volt sok kollégám aki vett egy Volgát és Mercedes vagy Peugeot dízel motort szerelt bele hogy el tudja használni a gázolaját.

 Elkezdték a benzinkutakat gebinbe kiadni. Tudok olyanról benzinkútról hogy a tulajdonos nem adott az alkalmazottjának fizetést de az alkalmazott fizetett egy bizonyos összeget minden nap a tulajdonosnak. Odamentem géppel a benzinkútra odaadtam a kártyát a kutasnak, mondtam száz litert húzzon le róla. Egy percen belül kezemben volt száz liter gázolaj feketepiaci ára és a számla hogy feltankoltam száz liter gázolajat. Ez tiszta munka volt mert nem kellett kannázni.

Egy ilyen kort éltünk. Az esztergályos fél munkaidejében ékszíjtárcsákat és tengelyeket gyártott a házi készítésű betonkeverőkhöz, a villanyszerelő hegesztőgépeket tekercselt, és hosszan lehetne sorolni. A 70-es évek elején például a Vas Műszaki bolt eladójának zsebbe kellett fizetni azért hogy egy villanybojlerhez jusson az éppen építkező polgár. 

Mindenki kihozta a rendszerből azt amit tudott. Boldogult ahogy tudott. Ezt csak egy pozitív hozzáállással lehet csinálni. Alkalmazkodni kellett minden élethelyzethez. Aki sokat lelkizett az éhen maradt.

Harminc évet dolgoztam Magyarországon. A harminc évem azzal telt hogy dolgoztam és loptam. Ugyanis ez kellett a megélhetéshez. A gázolaj lopásának egyik feltétele az óratekerés. Mert ugye valahogy igazolni kell hogy mennyit dolgoztam és amit beletekertem azt lehetett lenyúlni és eladni. Az óratekerésnek olyan csimborasszói magasságokba hágó művésze vagyok hogy órákig tudnék mesélni különböző kifinomult technikákról, amikor csak egy gombot kellett megnyomnom és sétáltak bele az üzemórák a gépbe. Hétvégenként annyit jártam maszekolni hogy többet dolgoztam szombat-vasárnap mint a többi öt napon. Aztán még így is eladtam tengernyi gázolajat. az autóm csomagtartója impregnálva volt gázolajjal és az egész kocsit penetráns gázolajszag lengte körül. Ilyen korban éltünk. Van valami szégyenérzet bennem ezért? Hangyafasznyi sem. Miért lenne? A nőgyógyásznak van mikor egy szülésért zsebébe tesznek egy havi fizetést? Magyarország mindig is az az ország volt ahol beleszámolták a fizetésbe amit a dolgozó hozzálophat. A benzinkutasnak, az orvosnak, a taxisnak, a pincérnek, és mindenkinek aki így vagy úgy mellékeshez jutott. Így éltünk akkor. Így nevelkedtünk, így láttuk, ez volt a minta.

Mikor mi kértünk fizetésemelést az volt a válasz hogy nektek ott van a gázolaj. Innentől kezdve miért is lett volna akármekkora lelkiismeretfurdalásunk? A rendszer erre állt be. Loptunk és maszekoltunk. Ebből építettem a házamat ebből éltünk normális életet. Aztán mikor elzárták a csapokat akkor nem mondták azt hogy ok, most kiesik a jövedelmetek 30%-a ezt valahogy kompenzáljuk. Azt mondták hogy így jártatok bazmeg. Eddig volt mostantól nincs. Ez az időszak úgy nagyjából a 2000 és 2010közötti időszakra esett. Itt kezdett csökkenni a bevásárlókosár tartalma. Ez a korszak a cégeknél a fiatalítás időszaka. A pökhendi, "el lehet menni ha nem tetszik" időszak. A munka becsülete sárba tiprásának időszaka. 

A költözés elhatározásának időszaka. A kádár kori kisember besokallt és azt mondta, "anyátokkal szórakozzatok".

Aztán megléptük azt amit meg kellett lépni. Innen már ismert a történet, a blogomban megírtam a kezdetektől napjainkig. 

Amiért az egészet megírom az az hogy MINDIG pozitívan gondolkodtam. Otthon is elvoltam abban a rendszerben, itt is elvagyok ebben a rendszerben. Nem vagyok hajlandó egyetlen otthonmaradott ellendrukkernak sem örömet szerezni azzal hogy szarul érzem magam. Mert  ha annyi pénzem lenne ahányszor ránk migránsokba kivetítették hogy VALÓJÁBAN milyen szarul élünk akkor nagyon gazdag lennék.

Tulajdonképpen az nemzeti sport lett Magyarországon hogy elmondják milyen rossz nekünk. Milyen érdekes hogy amíg OTTHON éltünk a kutya sem foglalkozott tyúkszaros életünkkel. ADDIG senki meg nem kérdezte hogy hogy élsz bazmeg. Ahogy kivándoroltunk egyből hazátlan londoni mosogatók lettünk akik 33 pakival laknak együtt. Rabszolgák lettünk.

Na de mitől is kellene rosszul érezni magamat? Attól hogy nem kell lopnom? Hogy hétvégenként nem kell a hegyet túrnom hogy megéljen a családom? Hogy nem kell órát tekernem gázolajtól bűzlő autóba szállnom, nem kell ügyeskednem? Hogy a munkám által megkeresett leadózott pénzemből JOBBAN élek mint otthon a tolvajlással kiegészített jövedelmemből? Ettől érezzem rosszul magam? 

Lófaszt.

Azt próbálom elmagyarázni hogy nekünk, akik otthon rá voltunk kényszerítve a jövedelemkiegészítésre, mennyivel könnyebb itt. Az otthoni élet jelentős részét az agyalás tette ki. A matek. Az előre gondolkodás. Hogy most van melóm maszekban hétvégére de akkor nem pörgetek az órába sokat mert a hétvégi meló beleteszi, de fel kell vennem a gázolajat kannába és elvinni a hegyre és ott feltankolni mert hétvégén kútnál nem tankolhatok mert arra nincs hivatalos gépnaplóm. Hogyha megyek valahova autóval akkor az útvonalat úgy tervezzem meg hogy minék kevesebb kilométerrel minél kevesebb benzinből megússzam. Hogy a maszek és az eladott gázolaj mellett még tartalékoljak télre mert január-februárban nem vagy alig dolgozunk de a számlák akkor a legnagyobbak és kell jónéhány száz liter tartalék hogy túléljük a téli hónapokat. Mindig ment az agyalás a számolás az ügyeskedés.

Ez itt mind nincs. NYUGALOM VAN. Írom ezeket a sorokat. Közben betolok egy sört. Néha bealszok itt a fotelban Ha akarom a tengerpartra megyek, vagy a bolhapiacra, ha akarom az olasz éterembe de akár az egész hétvégét itthon tölthetem úgy hogy nem csinálok semmit. Nem kell füvet nyírni, nem kell megmetszeni a tujákat, kertibútort gyártani a műhelyben, kuplungot cserélni az autón, megigazítani egy kimozdult cserepet a háztetőn, és még sorolhatnám...

Na ez az ami méginkább fokozza a pozitív életérzést a pozitív szemléletmódot. A világ nem támaszt elvárásokat hogy menj menj, tiporj húzzad toljad feszülj meg mert jön a sárga csekk és be kell fizetni. Félreértés ne essen, itt is meg kell dolgozni a pénzért. Kúrva keményen meg kell dolgozni.

Don't worry, be happy. Ne aggódj, légy boldog.

Való igaz megszaporodtak irigyeim, rosszakaróim. Blogokat nyitnak rólam, fórumokon szidnak, túrják a netet hogy fogást találjanak rajtam. Voltam már hazug hazaáruló, meg hontalan hazátlan asszonyverő gyerekverő alkoholista, és még sok egyéb. Hajrá "barátaim". Sok sikert kívánok. Adjatok a Digger pofájának, hát ki ez a semmiből felkapaszkodott árokásó proli...? Előre a MAGYAR úton. Ahogy egyik kedves ismerősöm mondta a szánalom ingyen van az irígységért meg kell dolgozni. Én megdolgoztam érte.

Viszont a barátaim száma is nő. Megtalálják a blogomat és megírják hogy tetszik nekik. Aztán ebből igen aktív emailezés nőtte ki magát mára.

 Szakmunkás vagyok. Blogot írok.Sikeres blogot.Színdarabot csináltak belőle. Aktív internetes életet élek. Ha holnap összeomlana az életem és az árokparton hajléktalanként múlnék ki akkor is elégedetten hunynám le a szememet. A mának élek. Mérgezem magam minden létező élelmiszerrel és kiröhögöm azokat akik szóvá teszik. Túlsúlyos vagyok. Életemben lefogytam már legalább annyit mint amennyi most vagyok. Túltettem magam rajta elfogadom hogy ilyen vagyok. Persze majd ezért is benyújtják a számlát. Én csak azt tudom tanácsolni mindenkinek hogy élje minden napját úgy mintha az utolsó lenne. Aztán egyszer igaza lesz.

Tény és való hogy mai napig van bennem egy nagyon erős kettős érzés. Egyik oldalról örülök hogy a világ egyik legcsodálatosabb városában élhetek amelyik minden nap új arcát mutatja. Megunhatatlan. Hihetetlen élményekkel gazdagodtam és nem adnám egy vak lóért hogy itt lehetek. Ugyanakkor van egy igen erős indulat bennem hogy miért kellett ennek megtörténni. Úgy érzem hogy én mindent megtettem amit tudtam azért az országért. Két felnőtt gyerekem hagytam ott. Mindkettő rendkívül szorgalmas becsületes munkásemberként éli az életét. Ha valamire büszke lehetek akkor ERRE vagyok büszke. Igaz hogy esélyük sincs lakáshozjutásra, családalapításra, gyereknevelésre. Le fogják dolgozni úgy az életüket hogy semmi nem marad utánuk. Na ERRE ki lesz büszke? Hogy is írta Digger egy korábbi posztjában? Ki vállalja a felelősséget az elherdált nemzedékért? 

Ez az indulat megmaradt bennem úgy hogy hirtelen felindulásból bontok egy sört...

Úgy kezdeném hogy van egy netes ismerősöm, akivel már egy ideje emaileket váltok. Azzal kezdte hogy olvassa a blogomat és tiszteletét fejezte ki írói tevékenységem iránt. Illető úriember egy régóta külföldön élő biológus, ha jól emlékszem akkor mikrobiológus akinek van néhány köbméter professzori és kandidátusi tudományos fokozata meg valami PhD is, amit nem tudom micsoda lehet hogy savas a vizelete, de azt miért írta meg nekem? Na mindegy lényeg hogy nagy koponya a figura, én pedig óriási megtiszteltetésnek érzem hogy egyáltalán figyelemre méltatott.

Elkezdtünk beszélgetni és egyre többet kérdezgetett a munkagépekről. Én nagyon szívesen válaszoltam és az utóbbi idők szakmai posztjai is az ő sugallatára íródtak. A "Kérdések,válaszok" poszt minden kérdése tőle érkezett.

Ezt írta nekem:

"Elgondolkoztam, vagy inkabb elabrandoztam, mi lenne, milyen szep lenne, ha mindenki ilyen hozzaertessel es szeretettel dolgozna a sajat szakmajaban...
Mert minden szakmaban meg lehet talalni az erdekessget, a szepseget.
Amiket itt olvasok, az egy teljesen uj vilag szamomra.
Koszonom."

Itt pedig én gondolkodtam el. Egyrészt hogy milyen csodálatos dolog hogy a világ minden táján olvashatják amit írok. Óriási dolog hogy mi külföldre szakadt magyarok megtaláljuk egymást, és érdeklődhetünk a másik munkája iránt. Másrészt hogy egy olyan ember aki életét petri csészék és lombikok között tölti, valamint halált megvető bátorsággal szörfözik a szabadgyökök és antioxidánsok között, nyitott a hidromotorok, vezérlőtömbök, lánctalpak világa felé. Igazából ennek kéne a természetesnek lenni. Mert kazánkovács és nőgyógyász nem lehet egyszerre az ember, de attól még a nőgyógyászt érdekelheti a kazánkovács szakma vagy a kazánkovácsot a nőgyógyászat. 

Egy biológusnak valóban új világ az én világom. Én pedig igyekszem magyarázni. Szemléltetve, videókkal, képekkel saját rajzokkal és úgy elmondani mindezt hogy egy teljesen kívülálló is megértse.

Mi a szakmaszeretet? 

A folyamatos tanulás. A szünet nélküli önképzés. A nyitottság az újra.A tudás átadása. Valamint a legfontosabb. Mindezt örömmel tenni.

A tudás átadása.

Meggyőződésem hogy az ember kiemelkedése az állati sorból annak köszönhető hogy a nemzedékek át tudták adni tapasztalatukat a következő generációnak. Beszéddel, írásban, kőbe vésve, kinyomtatva, Google-val teljesen mindegy de minden generáció tudást hagyott a következőre.

Ennek az óriási információhalmaznak köszönhető mai világunk képe. Hogy már nem kubikusbokrok járják az országot talicskával, hanem korszerű munkagépek végzik a legnehezebb munkákat. Hogy egy mérnöki remekműben ülök. Több tízezer alkatrész egybehangolt munkája a végeredmény. Csak magamat tudom ismételni. Amikor dolgozok én vagyok a gép. A pórusaimban érzem a szerkezet minden rezdülését. Hallom a motor terhelésváltási reakcióit, hallom a szelepek sziszegését látom a hidraulika csövek rándulásait minden, minden, minden én vagyok. Csodálatos lehet egy repülőt vezetni, egy mozdonyt vagy tűzoltóautót. Elképesztő erő van egy Formula 1-es autóban. Mind mind mai világunk csodái. Mégis azt mondom hogy a munkagép az ahol az erő és a finomság a legszélesebb spektrumban mozog. Amivel a legsokoldalúbb munkát lehet végezni a brutális erőt igénylőtől a finom simogatásig. Bevallom simogatni jobban szeretek. Az én lételemem azok a munkák ahol kihívás minden kanál földet kivenni. Ahol senki sem hiszi el hogy meg tudom csinálni pedig de.

Bevallom profinak lenni jó. Nagyon jó. A magabiztosság csodálatos érzés. Mert a profi nem hibázhat. Nem a lófaszt. Én is hibázok. Ki nem? 

A szakemberek modern világunk építőkockái. Ők az alap amire felépül a világunk. Az egy dolog hogy mi lenne velünk nélkülük de csodálatos nézni munkájukat. Bármilyen egyszerű munkát is lehet professzionális szinten művelni. Talán mindenki látta már egy gumiszerelő szakember munkáját. Aki megcsinálja a defektet az autónkon. Minden mozdulata a helyén van. Egyenletes tempóban végzi a munkáját, élvezet nézni. 

Az felfogásom szerint szakember nem csak az lehet aki materiális javakat állít elő. Szakember a könyvelő, a filozófus, a kurvanéni és mindenki aki ÉRT valamihez. Valamihez ami AD és nem ELVESZ. A zsebmetszőt azért nem sorolnám a szakemberek közé bár kétségtelen hogy az is igényel magasfokú szaktudást. 

Én mindig rácsodálkozok különféle szakmák művelőire. A varrónőre ahogy vezeti az anyagot a félelmetes gyorsasággal mozgó tű alatt, a kovácsot ahogy formálja az izzó vasat, a mikrobiológust ahogy...

...na most vagyok bajban. Mit is csinálsz te tulajdonképpen?

Emlékszem mikor építkeztem. A villanyszerelést én csináltam. Megterveztem mindent. Három áramkör, az egyik vastagabb a nagyfogyasztóknak, minden kötés forrasztva kapcsolóknál fázis megszakítva ahogy kell. Aztán minden kapcsolót még áram nélkül bekapcsolt állásba tettem és kimentem felkapcsolni a főkapcsolót. Azt az érzést mikor az új lakás fényárban úszik...

A világról alkotott képem olyan amilyen. Kapok érte éppen eleget, jót is rosszat is. Nem baj. Ahogy egy nagyon okos ember mondta, "Ha a fősodorral tartasz BIZTOS hogy hibás úton haladsz".

A szakmában viszont...

A pályámat lánctalpas forgóvázas géppel kezdtem. Öt évet dolgoztam vele majd  huszonöt év múlva Birmingham-ban a vizsgán ültem megint lánctalpas gépen. Huszonöt év után beültem és ahogy rátettem a kezem a karokra tudtam hogy megérkeztem. Mintha egy perc kihagyás sem lett volna simán levizsgáztam. Azóta is olyan gépekkel dolgozom. Körülbelül húsz típus ötven különböző súlyú modelljével az egy tonnástól a 35 tonnásig. 

Igen, büszke vagyok rá hogy itt is megálltam a helyem, ahol nagyságrendekkel nagyobb kihívásoknak kell megfelelni mint otthon. Büszke vagyok rá hogy ezt a szakmát ezen a blogon valamint a színházi előadáson és elektronikus valamint papíralapú újságcikkeken keresztül széles közönség megismerte. Hogy az emberek látják hogy harminc év után is töretlen lelkesedéssel lehet egy szakmát művelni. Hogy a munka nem nyűg. Hogy igenis lehetséges hogy az ember boldog legyen ébren töltött idejének mindkét részében, otthon és a munkahelyen is. 

BENNE vagyok egy gépben, BENNE vagyok egy szakmában, BENNE vagyok egy csodálatos világban amit mindez  ad nekem.

Ötvenhárom éves vagyok. Harmincöt évet munkával töltöttem. Na jó csak harmincnégyet mert katona is voltam. Az az egyetlen év(1985) volt Magyarország történelmében mikor BIZTONSÁGBAN volt az ország:))))))))))))) Csaxólok.

Ahogy a költő mondaná, harmincnégy évem elszelelt...

Ennyi idő alatt sokat tanultam. Viszont sohasem mondanám hogy mindent tudok. Ebben a szakmában nincs plafon. Hiszem azt hogy nekem ezt az utat kellett bejárni. Ha nem volt meg a tehetségem és a szorgalmam hogy magasabb iskolákat végezzek akkor ebből hozom ki a legtöbbet. Azt mondják ha Isten becsuk egy kaput kinyit egy másikat. Erdész akartam lenni egész gyerekkoromban arra készültem. Azt a kaput becsukták. 

Kinyílott egy másik.  Örülök hogy beléphettem azon a kapun. 

Aztán a sors úgy gondolta megajándékoz még egy lehetőséggel. Adott egy kis íráskészséget. Nagy öröm számomra hogy úgy le tudom írni a gondolataimat hogy az emberek érdeklődéssel olvassák. 

Az én életem nem egy különleges élet. Számtalan ember fut be hasonló életpályát. Mi lehet érdekes egy melós életében? Semmi. Na ezt a semmit, talán le tudom úgy írni hogy közelebb hozzam az emberekhez ezt az életformát.

Köszönöm hogy elolvastátok.

Ez a poszt egy terven felül beesett videóról szól. Van nekem egy albán munkatársam. Reggelente én hordom munkába és este haza. Jó barátságban vagyunk. Már fél éve ő az én banksman-em ami tulajdonképpen a gép kisegítőjét jelenti. Ez egy külön vizsgához kötött poszt errefelé. Ő ügyel mindenre a gép körül. Ha megyek valahova ő szedi el a korlátokat az útból és teszi vissza. Lapátol a gép után ő kötözi fel és le a terheket figyel hogy a gép közelében illetéktelenek ne tartózkodjanak és mindenben együttműködik a gépkezelővel. Gyakorlatilag egymásra vagyunk utalva. Tény hogy volt már jobb banksman-em. Sőt, csak jobb volt. Tény hogy barátom nem állt kétszer sorban mikor az észt osztották. Semmi bajom vele azon kívül hogy néha olyan dolgai vannak hogy megáll az eszem és ácsorog. A darukötözés is külön képzéshez kötött tevékenység. Darukötöző vizsga kell hozzá. Munkagépeknél azért ez nem kötelező.

Eddigi munkásmozgalmi múltam során a 34 év alatt számtalan terhet emeltem. A mi szakmánknak ez szerves része, itt meg főleg. Annyira hogy jogosítványunkra csak két év gyakorlat után kerül rá hogy emelőgép kezelők is vagyunk.

Szóval sokezer teher felkötözését láttam már. Ez viszont ami a videón van mindent űberel.  Ilyen nincs. Nem szóltam bele hagytam hadd küzdjön mint malac a jégen, kíváncsi voltam meddig bírja. Végül én untam meg hamarabb. 

Beszéltem már az egybites gondolkodásmódról.  Illető barátom szereti magát nagyon komolyan venni én meg hagyom. Ha targoncavillával dolgozunk akkor is leteszem a terhet ha látom hogy utána nem tudom a villát kihúzni. Nem vitatkozok. Mint a videóból kiderül mindent amit mond korrektül megcsinálom. Így aztán jól megvagyunk egymással, őneki sikerélménye van én meg hagyom, legyen neki.

Nézzétek és csodálkozzatok.

Amióta írom ezt a blogot folyamatos félelem van bennem hogy egyszercsak nem tudok miről írni. Hogy elfogy a téma. Aztán persze mindig van valami, de ha azt kiírtam magamból akkor mindig visszatér a félelmem. Na mindegy ezt csak úgy közbevetőleg mondom a mai poszt előtt.

Mióta kijöttünk ide szinte állandóan hallom hogy minket itt kizsákmányolnak meg kihasználnak, és ennek a betetézője Lázár Annyitisér Jánosnak a legutóbbi aranyköpése hogy a magyarok rabszolgák külföldön. 

Ok. Induljunk ki ebből. Tegyük fel hogy igaz. Akkor miért is vagyunk itt? Miért jött ki félmillió magyar? Hogy kizsákmányoljanak? Rabszolgának? 

Félve kérdem, OTTHON mik voltunk? Nem voltunk rabszolgák? Ugyanezt a munkát végeztem ötödannyi pénzért. Az ugye nem kizsákmányolás? A MAGYAR ember a MAGYAR embert ugye nem használja ki? Otthon a szar is édes mert az MAGYAR szar? Hogy is van ez? Magyar seggbe magyar lófaszt. Külföldön rabszolga vagyok 2500 fontért de otthon NEM vagyok rabszolga 150ezer forintért? Az éttermi mosogató  kizsákmányolt itt havi 1100fontért de otthon nem az 85ezer forintért. Esetleg a rabszolgatartásnak vannak egyéb ismérvei? Ha magyarul használnak ki az mindjárt nem kihasználás ugye? Ha munka közben magyar templom keresztjét látom, magyar harangszót hallok mindjárt nem érzem rabszolgának magam ugye? A hazai levegő az hozzáadott érték a fizetéshez? Az béren kívüli juttatás vagy mi a lómáj? Az adómentes vagy az adózó oldalon van? Három szippantás adómentes magyar levegő felér egy rabszolga felszabadító polgárháborúval?

Félreértés ne essék nem a kifejezéssel van bajom. Mindenkinek szíve joga magát kizsákmányoltnak vagy rabszolgának érezni. De ne kössük ezt államhatárhoz kérem szépen. Azon is lehet vitatkozni hogy hol van jobban vagy kevésbé kihasználva a melós. Csak ne mondjuk hogy OTT igen de ITT nem. Vagy ITT igen de OTT nem. 

Egyébként mi a dráma? Az hogy itt dolgozni kell? Igen, bazmeg itt dolgozni kell. Újat mondok. OTTHON is dolgozni kell. Oda is betelepedett a kizsákmányoló kapitalizmus már vagy 27 éve. 

A munkának pontosan meghatározott piaci ára van. Semmi különbség nincs a karfiol ára és a munka ára között.

Valamelyik nap olvastam egy magyar kivándorolt történetét itt:

 http://hataratkelo.blog.hu/2017/04/28/hullamvasut_es_hitegetes

Az angol építőiparban akar dolgozni és pontosan azokkal a nehézségekkel találkozott mint én mikor idejöttem. Ő Site Manager akar lenni ami a magyarban az építésvezető státusza. Csakhogy az angol építőipari rendszer miatt a két állás még csak nem is hasonlít egymásra. A rendszerek alapjaiban különböznek. Még a beton és a malter sem egyforma Magyarországon és Angliában egyebeket nem is említve.

Nyilvánvaló hogy ha egy gépkezelő vagy egy építésvezető Angliába költözik nem lesz egyenrangú munkaerő egy ott születettel. Hiszen hiába vagyok profi gépkezelő nem ismerem az angol építőipart. Éppen ezért például a gépkezelői jogosítvány kétlépcsős. A második lépcsőt két év után szerezheti meg valaki. Az első lépcsőben a jogosítványra az van írva hogy KÉPZETT gépkezelő. A második, két év után megszerezhető jogosítványra már az van írva hogy HOZZÁÉRTŐ gépkezelő. Mindenki tudja mi a különbség a képzett és a hozzáértő között. 

Az angol rendszerbe beleszületett emberek egyértelműen előnyben vannak velünk szemben. Már az anyanyelv okán is meg a szocializáció okán is. Ez fordított esetben is így lenne. Egy Angliában felnőtt ember tudja hogy hogyan épül fel egy angol ház akkor is ha nem tanulta vagy nem érdekli. Egy Magyarországra került site manager az itteni építésvezető pozícióban nyilvánvaló hátrányban lenne a magyarokkal szemben. Nem tudná kit kell lefizetni például. Meg nem tudná hogy az miért az építésvezető feladata. Melyik magyar építőipari cég alkalmazná? 

Ezeket a hátrányokat nekünk idővel le kell dolgozni. Vagyis itteni gyakorlatot kell szereznünk, esetleg olyan szaktudást vagy szorgalmat kell felmutatnunk amivel kompenzálni tudunk. A mi munkánkat az építőiparban ügynökök adják el. Ahogy a zöldséges a karfiolt. Ha bemegy valaki a zöldségeshez karfiolt venni akkor a kifogástalan hibátlan árut fogja választani vagy a sérültet? Mikor veszi meg a sérültet? Ha OLCSÓBB. Ezzel minden háziasszony tisztában van. 

A cégek ugyanígy válogatnak a gépkezelők vagy a site managerek között. Az én szakmámban szabott órabérek vannak ott nem lehet engem olcsóbbért eladni de azt meg lehet csinálni hogy olyan munkára küldenek amit helyi nem vállal vagy azért mert olyan szar munka vagy azért mert olyan rövid. Annak idején ez iszonyúan rosszul esett nekem. A padlóra tett teljesen.

Aztán amikor megszereztük a gyakorlatot, amikor már BIZONYÍTOTTUNK, akkor leszünk EGYENRANGÚ munkaerők. Sőt akkor már én leszek előnyben mert hajlandó vagyok szombaton is dolgozni amit a helyi munkaerő nem vállal. Akkor már egyik munka után kapom a másikat és az ügynökség vigyáz arra hogy megtartson mert megbízhatóan hozom nekik a pénzt.

Aztán ott van a kereskedelmi aranyszabály. "Az áru hiánya növeli értékét". Dolgoztam 10,50-es órabérért is meg 20,50-ért is. Attól függően mekkora a kereslet gépkezelőkre. Egy háziasszony a zöldségesnél bizonyára nehezményezné hogy szezonban is olyan drága az eper mint télen ugyanakkor kihasználásnak tartaná ha 10,50 lenne a szakemberek órabére. 

A magyar rabszolgának nevezi a KIVÁNDOROLT magyart, ugyanakkor a BEVÁNDOROLT erdélyi magyart minimálbérért vagy annál kevesebbért dolgoztatja a birtokán. Érdekes a világ.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Előző posztom nagy vihart kavart. Rengetegen támadtak a közönyöm és a pesszimizmusom miatt. Egyetlen embertől fogadom el a bírálatot. Ő az EGYETLEN aki kiment a tüntetésekre. Eredményeképpen a kormány visszavonta a CEU törvényt és Soros Györgyöt a Magyar Köztársaság Nagykeresztjével tüntette ki. Vagy nem így történt? Jól van na lehet kezdek kicsit szenilis lenni...

Az engem bírálók és közöttem egyetlen különbség van. Én VÁLLALOM a punnyadást, én nem tagadom politikai és közügyi, közéleti inpotenciámat. Aki pedig több évtizedes külföldön élés után CEU-s profilképpel tépi a száját az ugyanolyan impotens mint én csak kúrva nagy magyarnak állítja be magát.Na az én szememben nem lesz nagyobb. Sőt...

Popper Péter ezt nagyon zseniálisan megfogalmazta:

" Ha egy társaságban egy pasas elkezd mesélni a szexuális sikereiről, hogy hány nő volt meg neki, és állandóan erről beszél, egy idő után az én lélektani felfogásom szerint nyugodtan meg lehet tőle kérdezni: mondja, mióta impotens? Az ember mindig azt bizonygatja, ami nincs. Hogy hívták az újságokat a Rákosi-korszakban? Szabadság, Szabad Nép, Szabad Száj. Hiszen szabadság nem volt. És így tovább. Továbbgondolva ezt: ha egy tömeg állandóan a magyarságát lobogtatja, ha már a kokárda sem elég magyar neki, hanem Árpád-sáv kell, akkor az csak azt jelentheti, hogy súlyos bajok vannak a magyar identitással".

Én vállalom a közéleti kiábrándultságomat. Lehetnék én is "hazafi". Lehetnék "igazmagyar".Tisztelt honfiúk és honleányok. Engedjék meg nekem hogy egy legyek a szimpla, egyszerű, átlagmagyarok közül. Ígérem nem ártok senkinek, békében tespedek nyugodtan hagyom hogy kizsákmányoljanak, én ezzel meg vagyok elégedve, a söröm itt van mellettem mikor ezt írom, úgyhogy világ proletárjai előre a kispolgári úton csak a kolbász el ne fogyjon a kerítésből.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Befejezésül még egy dologról tennék említést. Néhány birkapásztor már nem tudta hol rúgjon belém és szóvá tették hogy KFC szemetet eszek. Alapállás hogy a gasztrobuziktól hányok, de minimum arcidegrángást kapok. Táplálkozzál tudatosan bazmeg, egyed az organikus lósóskát a biovakond sonkájával csak hagyd hogy én ott mérgezzem magam ahol és ahogy akarom. Közlöm veled hogy LIDL-is Freeway cukormentes narancslevet iszok a munkahelyemen már évtizedek óta, amiben annyi a narancs mint a te organikus ételedben az orgazmus. Külön figyelek rá hogy olyan ételeket vegyek amikben kúrva sok az E betűs vegyszer, amiből már valószínűleg annyi van bennem hogy műanyagban impregnált testem a fáraó papjai sem tudnák jobban tartósítani. Külön figyelek rá hogy mi az amit éppen halálos méregnek kiáltanak ki a gasztroterroristák és azt tömöm magamba kétpofára. Én úgy vagyok vele hogy gyümölcsöt megmosni tilos, a banánt, narancsot héjastól eszem mert így jutok a legtöbb permetszerhez. Állatféléből csak a szteroidokkal felfújt tápon két hét alatt felhízlalt csirkét, disznót, marhát eszem, és jövőre befizettem egy csernobili horgásztúrára mert meg akarom kóstolni az ottani háromfejű, négylábú halakat.

Jó étvágyat.