Ass blaster

Immár második alkalommal látogattunk ki a Hemel Hemstead-i gőzgép bemutatóra. Mivel a fiam anyósommal és a sógornőmmel másik programot választott, így a feleségemmel ketten és a szomszédéktól még ketten valamint kint a helyszínen Zolikával és feleségével kiegészülve hatan látogattuk meg a bemutatót. Előző nap szakadt az eső feláztatva a mezőt de szerencsére a parkoló füves volt és az egész kiállítási terület is kivéve a főutat amit a gőzgépek és traktorok felvágtak. Nem volt vészes mert azért a víz lefolyt a sár szikkadt, járható volt a terület. Az odavezető utat megint egy traktor pótkocsiján tettük meg

Az egész rendezvény bevétele egy kórház számlájára megy. Tavaly 25ezer fontot sikerült összegyűjteniük de az az idei év időjárása nem kedvezett a kiállításnak úgyhogy ez most messze elmarad a tavalyi összegtől. Utólag mondta Zolika hogy a vasárnapi napot az eső miatt törölték. Benn a területen az öreg autók és motorok részén a tavalyi százzal szemben két autó árválkodott. A pénteki eső sokakat elriasztott valamint nem kockáztatták meg hogy féltett kincsük elakadjon a sárban. Traktorokból viszont óriási volt a felhozatal. A benzines Fordsontól a rozsdatemető, de működő kombájnig minden volt.

Továbbhaladva az angol óriás, shire ló bemutatóját láthattuk. A világ legnagyobb lovai közülük kerülnek ki. Állítólag két méteres marmagasságúak is lehetnek. Ezek itt nem voltak olyan nagyok de pónilónak semmiképp sem nevezném őket. A testfelépítésük arányosabb mint a muraközi lóé amelyiknek rövidebbek lábai de szélesebb háta-fara van. Nagyon jellegzetes a patát fedő hosszú szőrzet valamint a gazdáik által a sörényükbe és farkukba font színes szalagok. Ezután öszvérek vették át a porondot és megmutatták hogy hogyan segítették a katonákat teherhordóként a második világháborúban. Aztán továbbmenve patkolókovács mutatta meg szakmája szépségeit.

 Továbbmenve solymászbemutatót láttunk. Nagy kedvencem a solymászat bár én nem gyakoroltam de elég sokat tudok róla. Egy gyönyörű Feldegg sólyommal tartottak bemutatót. Ez a madár a magasröptű vagy magasan pedző solymászat kedvelt madara. 

Utána megebédeltünk. Zolika azt mondta csak a paelláért jött ki, na akkor mi is megkóstoltuk. Zolikának most az egyszer igaza volt. Valami fantasztikusan finom volt. Pont akkor készült el, így a legfrissebb adagot kaptuk bár az is perceken belül elfogyott. Megállapítom hogy a paella bizony kedvencünkké lépett elő. Ráadásul egy ilyen kiállítás itt nem a vendégek lerablásáról szól, a nagy tál paella 5 font volt. Utána egy bűnrossz cidert ittam. Állítólag ez az igazi klasszikus cider. Igaz lehet mert amit a farmer marketban vettem az is ugyanilyen rossz volt. Maradok a Bulmersnél

Mikor jóllaktunk továbbindultunk a kirakodóvásár felé. Ez olyan volt mint a carboots piacok. Mindenféle régiséget árulnak meg új dolgokat is mint például fából készült virágtartókat, külön kihangsúlyozva hogy nem kínai termék. Nagyon érdekesek a régi olajbeöntő kannák amik egyben tölcsérek is. Aztán voltak mindenféle gyilkolászós, saraboló kaszaboló eszközök is. Zoli barátom mindjárt elkezdett hadonászni egy baltával. Bezzeg az ásó kapa gereblye nem vonzza ennyire. Csodálatos karbidlámpákat láttam az egyik asztalon majd a szomszédasszonyról készítettem egy remek felvételt mikor felpróbált egy női katonakalapot.

Elérkeztünk a stabilmotorok kiállításához. Uramisten.... az a hang... az a szuszogás ahogy meg lehet számolni a puffanásokat. Ezek arra lettek kitalálva hogy az örökkévalóságig pöfögjenek. A szivattyútól a fúrógépen át a darálóig mindent hajtanak. A többség egy öntöttvas tömb. Általában párologtató hűtéssel. Van amelyik a legegyszerűbb hörgőszelepes. Négyszáz az üzemi fordulatszáma. Összehasonlításként egy korszerű autó alapjárata 800-1000-ig tart. Egyszerűek mint a faék de a feladatukat maradéktalanul teljesítik.

https://www.youtube.com/watch?v=XtXbsxzoVmQ&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=wgkSfd4G1Vw

Ugyanilyen érdekes a gőzgépek részlege. Csodálatosan felújított kis és nagy gőzmasinák, úthengerek, traktorok autók.

https://www.youtube.com/watch?v=t-UeIourQ4M&feature=youtu.be

A következő stand egy rendkívül érdekes hely volt soha nem láttam még ilyet. Egy csapdagyűjtő kiállítása volt. A fő profil az a leggyakoribb tányércsapdákból volt de valami elképesztő ötletes csapdák is bőven voltak. Még olyan középkori kováspuska is volt amivel az állat saját magát lőtte le. 

Innen aztán hazafelé vettük az irányt, pontosabban Zolikáékhoz ahol olyan kertipartit rendezett ő és kedves felesége hogy komolyan felmerült a hozzájuk költözés gondolata.Volt ott habzsi-dőzsi tejbe-vaj meg minden egyéb. Na jó, a tej és vaj helyett újzélandi bor és hazai törkölypálinka folyt. Itt kell megemlítenem hogy újabb Határátkelő poszt van kilátásban mert a család egyik tagja emigrálni készül. Tudni kell hogy eddig a kedvenc az egy macska volt. Körbe volt rajongva és úgy élt mint a Kínai Császár.Néhány hete viszont hoztak egy kutyát.Fajtája szerint Szváziföldi Oroszlánölő. Még csak három pitbullt eszik reggelire de csak mert fiatal. Ez nem a Sátán Kutyája hanem maga a sátán. Egyből torokra támad(ha felemeled). Zolikáék Calaisban vették három marék üveggyöngyért egy bushman menekülttől. Őt is örökbe akarták fogadni de hozta volna az egész faluját így csak a kutya jött.

A macska azóta titokban pszihoterapeutához jár és otthon a küszöb alatt közlekedik. Néha láttam elosonni szorosan a fal mellett vádló szemeket meresztve gazdáira. Már eldöntötte hogy kivándorol.

Szóval ott tartottam hogy miután degeszre ettük magunkat, a romokat hátrahagyva jó későn hazaindultunk.

Ez is egy jó nap volt

Köszönöm hogy elolvastátok.

Amióta aktív blogéletet élek elég sokan megmondták már hogy ki vagyok. Voltam liberálbolsevik SZDSZ fan, voltam szélsőjobboldali fidesznyik,  náci antiszemita és zsidóbérenc egyszerre. Egyéb jelzőket nem is említve.

Való igaz nem szoktam mellébeszélni és nem érdekel kinek a tyúkszemére lépek rá.  Van nekem egy nagyszerű védőpajzsom amit pofátlanul használni is szoktam. Ez pedig az hogy én végül is egy aluliskolázott proli vagyok akinek jogában áll hülyének lenni. Amilyen tudásanyagot életemben összeszedtem és amilyen következtetéseket levonok abból egy jó esetben is félművelt proligyerek képe rajzolódik ki, és ezen nincs mit cáfolni. Úgy vagyok vele mint a csörgősipkás udvari bolondok hogy mindig kimondhatom amit igazságnak gondolok de ha betalál akkor mondhatom azt hogy bocsánat én csak egy hülye(melós) vagyok.

Magyarország a cimkegyártás és a beskatulyázás országa. Aszerint ítélnek meg embereket hogy mit eszik, mit néz a tv-ben, hol vásárol, milyen autóval jár, milyen ruhát hord, és még lehetne sorolni. Ezekből komplett jellemrajzokat állítanak fel. Néhány mondat után már megállapítják hogy Fideszes vagy Szoci, hogy náci vagy liberális. A magyar ember színvak. Csak fekete-fehérben lát. A „Szürke ötven árnyalata” neki ismeretlen fogalom.

Mi van ha én azt mondom hogy támogatom a halálbüntetés visszaállítását, a sorkatonaság újbóli bevezetését, a Makarenkói nevelési elveket és különbséget teszek buzi és meleg között.

Ugyanakkor egyetértek a melegházassággal sőt még jobban azzal hogy a melegek gyerekeket nevelhessenek, egyetértek a könnyűdrogok legalizálásával, az abortusszal és az eutanáziával.

Na most akkor tisztelt közönség , határozzák meg hogy ki vagyok. Melyik táborhoz tartozok?

Mindig arra törekedtem hogy az érem másik oldalát is megmutassam. Hogy próbáljak más oldalról is láttatni dolgokat. Számtalan konfliktus és internetes csörte következett ebből. Nem bánom.

MINDEN HARCOT MEG KELL VÍVNI.

Az egyén nyomot hagy maga után a világban.  Mikor egy régi  százéves csatornát bontunk akkor elgondolkodok rajta hogy vajon kik építették, hogyan éltek, milyen körülmények között dolgoztak?

Mi a sorsuk a kimondott gondolatoknak a leírt szónak? Ha majd egyszer a távoli jövőben mikor egy diggerdriver  bont egy öreg épületet a Madách téren és a romok között kezébe akad egy plakát valami Diggerdrájver előadásról, vajon elgondolkodik rajta hogy kik alkották, kik játszották, ki írta, mi lett velük milyen életet éltek? Esetleg rákeres erre a blogra, és elolvassa ezeket a sorokat, mit fog gondolni? A korszerű adathordozók, a könyv  az újság, a TV, az internet meddig őriz meg bennünket?

Mindez nem lényeges. Az igazán fontos az hogy MOST mit tudunk adni. Bagossy Lacinak email váltásaink közben többször visszatérő mondata hogy ez a színdarab még sokáig örömet fog szerezni az embereknek. Aztán ezen egy kicsit elgondolkodtam. A munkák többségének produktuma általában nem közvetlenül okoz örömet. Ha jól működik egy csatorna aminek építésében résztvettem azért nem fognak engem emlegetni. A szórakoztatóipar más. Az azonnali örömszerzésre épül. A rendező, a stáb, az előadó azonnali reakciókra számíthat. Szellemi terméket adnak elő ami közvetlen kapcsolatban van a közönséggel. A színpad és a nézőtér nem egymástól független egység. Az előadás alatt egy komplett egészet képező közös  organizmus az egész színházterem. A közönség legalább úgy hat az előadókra mint színészek a közönségre. Ugyan semmi köze a fizikának a szórakoztatóiparhoz de nem tudom más szavakkal mondani minthogy a hatás ellenhatás törvénye ott is jelen van.

Ebbe a körbe kerültem én be ezzel a bloggal. Örömet szereztem sok embernek. Jó ezt leírni.

Voltak nehéz pillanataim. Szerencsére  van mellettem valaki aki  hisz bennem és átsegített a nehézségeken. Sokat köszönhetek neki.

A blogírás mostmár az életem részévé vált. Mindenről írok ami érdekel, márpedig sokminden érdekel. Nem mindig a népszerű álláspontot képviselem. Nem akarok elvárásoknak megfelelni. Nem akarok polkorrekt módon írni. Ha megkérdik rasszista vagyok vagy nem akkor azt mondom hogy igen. Holnaptól mondhatnám azt hogy nem. Akkor hazug ember lennék. Viszolygok a homoszexualitástól vagy nem? Igen, viszolygok. Ha mást mondanék hazudnék. Soha nem ártanék egy melegnek sem. Teljes jogú tagjai a társadalomnak és mindenben egyenjogúnak kell lenniük. Soha semmilyen megkülönböztetést nem tennék az irányukba. A viszolygás ettől még megvan.

Ha ez a blog nem generálna vitákat azt kudarcnak élném meg. A vita az egy stratégiai játék mint a sakk. Ugyanolyan lényeges a megnyitás és sok lépéssel előre kell gondolkodni. Lehet konfliktuskerülően is írni. Ismerek ilyen embert, embereket. Jó blogokat írnak de én nem TUDOK olyan lenni. Persze ez baj hiszen rengeteg ellenséget szereztem már magamnak.

Ha viszont nem tudok olyan lenni akkor legalább ezt a konfrontációs stílust próbáljam tökéletesíteni. Nekem elég ha a megmaradt barátaim jó embernek tartanak. Az élet folyamatos kihívás. Az élet művészet. A kompromisszumkötések művészete és a túlélés művészete. Ezekből aztán kinek több, kinek kevesebb jut.

Harcolunk a családunkért, a munkánkért, a baráti kapcsolatainkért, az egészségünkért, az életünkért.

MINDEN HARCOT MEG KELL VÍVNI

Maradjunk ennyiben.

 Köszönöm hogy elolvastátok.

Igen, már megint építőipari poszt következik. Aki nem ismeri az angol építőipari hagyományokat annak érdekes lesz. Előtte azonban néhány szót ejtenék arról hogy hol tart az építőipar és mi a jövője.

Egy kis kitérőt kell tennem. Henry Ford nevét mindenki ismeri. Ő vezette be először a szalagrendszert az autóiparban. Részegységekre bontotta az összeszerelést és az emberek egy, jól begyakorolt munkafolyamatot végeztek a szalag mellett. Hatékonyabb lett a gyártás, megbízhatóbbak az autók, olcsóbban lehetett adni őket, aminek folyományaként ahogy akkor mondták, kerekekre állította Amerikát. Ez a forradalmi újítás később átment robotizált gyártásba és látjuk hova fejlődött az autóipar száz év alatt.

A házépités hasonló utat jár be. Évezredeken keresztül szinte minden alkotórész helyben készült. Egy öreg parasztházon taláncsak az a néhány kis ablak volt ami asztalosműhelyt látott. Az én apám az udvaron ásott gödörből saját maga vetette vályogból építette a házunkat. 

Mi az a tisztes megélhetés?

Ez egy nagyon tág fogalom, és sok minden belefér. Mi alapján határozzuk meg hogy kinek mi a tisztes megélhetés?

https://www.youtube.com/watch?v=K4q5166MCdE

A Határátkelő blogon  egyik kedves ismerősöm, aki Skóciában él elég indulatosan kifakadt egy másik kommentelő álláspontjára, miszerint Magyarországon az emberek többsége tisztességesen megél. Tanulságos dolgokat mond, érdemes elgondolkodni rajta.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Az IT/mérnök /orvos háromszögön kívül is emberek vannak: nincs ajánlat, munkakeresés van, meghozza "van helyetted ezer másik!" alapon  (es tényleg van...).

Nincs karrier karriervágy, csak tucatember van, aki szeretne megélni. Havi 70 ezerből?

Mit jelent az, hogy megél? Hogy nem hal éhen, mert a rezsi kifizetése után valamennyi maradt ételre is?  Éhen nem hal, az igaz, de ha venni kell 1-1 ruhadarabot, cipőt, befut egy váratlan kiadás, barmi, akkor borul a kaja-büdzsé is.  Szóval megél, de ezt nem nevezném tisztességes megélhetésnek. Es nem az alany becstelen, vagy tisztességtelen, hanem a körülményei, lehetőségei. A tisztességes megélhetéshez nem ennyi pénz kell, de többre, számottevően (!!!) többre a többségnek nincs lehetősége.

  Hány olyan ember el Mo-on, akik örülnek, ha van egy havi 70-100 ezer ft körüli fizut adó munkájuk? A körülményeik nagyon különbözőek, így a fizujuk is nagyon eltérő dolgokat tesz lehetővé. De hogy kb ennyi pénzből csak vegetálni lehet, azt tudom.

Mi lesz ezekkel az emberekkel?

Hagyjuk mar ezt az álromantikus, nosztalgikus dumát, hogy "tisztességesen megél", hiszen megél=nem hal éhen, es tisztességes emberről van szó. Hat nem. Tisztességes ember tisztességtelen körülmények között vegetál. Es egyáltalán nem büszke a csóróságra, arra, hogy hetente egyszer eszik húst (a legolcsóbból egy keveset), nem büszke arra, hogy egy 2-3 ezer forintos váratlan kiadás szinte megoldhatatlan problémát jelent.

Az emberek nagy többsége (es egyre többen) így élnek: elszegényedve, ellehetetlenülve, röstellve, hogy idáig jutott, hiszen nem így élt, tudja, milyen a tisztességes megélhetés, csak mar nem telik rá.

Amúgy ebből lett elegem…

 Hogy miközben egyre magasabbra ért a szartenger, meg lötyögtették is, a jónép nem azt kifogásolta, hogy szartenger van, hanem azt, hogy miért ilyen nagyok a foshullámok., meg örült annak, hogy 2 hullám között egy korty levegő is jutott neki... Ilyen mentalitással nem lesz forradalom, nem lesz változás. Változást mindenki szeretne, de változtatni (=tenni érte, lemondani valamiről, bevállalni valamit), na, azt nem, azt csinálja valaki más...

Mo-on a lakosság nagy részének szar, es egyre több embernek lesz szar a helyzete. Továbbá egyre többen alapvető dolgokban hiányt szenvednek: étel, fűtés, meleg víz, ruházat, gyerek esetén az iskoláztatási költségek.

Erre lehet azt mondani, hogy nem igaz?

Szarban van az ország, es egyre mélyebbre süllyed benne.

Nekem meg 1 életem van.”

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A tisztes megélhetés fogalma rendkívül széles határok között mozog. 

https://www.youtube.com/watch?v=uTFRxl-cW1s

Mást jelent a kubikosnak, a szakmunkásnak, az orvosnak. A tisztes megélhetés normális esetben nem kiváltság, Nem a középosztály privilégiuma. Egy ország csak erős középosztállyal tud erős országgá válni. A középosztály egyenlő a dolgozó tömegekkel. Az adófizető becsületesen dolgozó emberek adják az ország gerincét. A megfizetett kispolgár elégedett. Ha elégedett akkor jól végzi a munkáját. Hogyan várjuk el egy tanártól, akinek produktuma a jövő nemzedék tudása, hogy tisztességes munkát végezzen mikor a legnagyobb gondja hogy miből fizeti be a fűtésszámlát?

Mikor volt Magyarországon egy vastag középosztály? Bármilyen furcsa de a konszolidáció utáni Kádár rendszerben.Na nem a nyugati középosztályhoz mérve hanem az ország gazdag és szegény embereinek arányához viszonyítva. Persze, tudom hogy az egy mesterségesen létrehozott középosztály volt hogy az a gazdasági és politikai rendszer nem életképes és ismerjük a háttérben zajló folyamatokat. A középosztály számára mégis adott egy létbiztonságot, egy kiszámítható jövőt, egy tisztes megélhetést.

https://www.youtube.com/watch?v=hvjoBTvBYxM

Egy átlag fiatal tudta hogyha megházasodik akkor öt éven belül kalákában összedobnak egy kádárkocka házat, kap alacsony kamatú hitelt, lesz néhány gyerek akikkel az asszony hosszú évekig otthon maradhat a férj dolgozik, maszekban kitermeli egy Skoda árát, amivel elmehetnek a Balatonra vagy a SZOT üdülőbe.  Lehet itt beszélni a korszerűtlen KGST termékekről, a bújtatott munkanélküliségről, arról hogy mindez külföldi bankok pénzén történt de ettől még a tény tény marad.

A rendszerváltás után megindult ennek a középrétegnek a teljes leépülése. A cigánysággal kezdődött akik a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Aztán jöttek a privatizált gyárak elbocsátott dolgozóinak tömegei. Az embereknek meg kellett tanulni a kapitalista játékszabályokat. Meg kellett tanulniuk hogy mi az a CV, mi az az interjú, egyáltalán mi az hogy küzdeni kell a munkáért. Ezzel párhuzamosan megjelent egy újgazdag vállalkozói réteg akik jókor voltak jó helyen. Az országnak ki kellett termelni egy ipar és agrár nagyvállalkozói réteget akik munkát tudnának adni a tömegeknek.  Ez még fejlett országokban sem mindig megy legálisan, buktatók nélkül. Az USA-ban az új arisztokrácia jó részét a prohibíciós törvény teremtette alkoholcsempészet termelte ki. Az első milliót, amire nem illik rákérdezni sok mai tisztességes nagytőkés família onnan származtatja. Magyarországnak is megvolt a maga prohibíciós törvénye az olajszőkítés. Tisztességes nyomozók tönkretétele, maffiagyilkosságok garmadája, titkosított akták köbméterei fűződnek ahhoz a korhoz.

Végül kialakult egy új tulajdonosi réteg akik már tudtak embereknek munkát adni. Mégsem egyértelmű a siker. Miért? Azért mert mind a vállalkozó mind a munkás külön csapatban játszik. Nincs érdekegyezés. Az állam fejőstehénnek nézi a vállalkozót, a vállalkozó rabszolgának a melóst a melós burzsuj kizsákmányolónak a tulajdonost. Partneri viszony nyomokban sincs. A magántulajdon becsülete ismeretlen szókapcsolat. Ezért van hogy a tőkések fizetgetnek, a melósok meg dolgozgatnak. A megbecsült munkaerő az ismeretlen fogalom.

A középosztály meg szép lassan kihal. A fizetéstől fizetésig való elevickélés nem a középosztály ismérve. A tisztes megélhetés egyre kevesebbek számára elérhető.

Harminc év szakmai gyakorlattal a hátam mögött a legnagyobb hazai közműszolgáltatónál dolgoztam.

Jól kerestem? Mire tellett? Minden hónapban tellett egy nagybevásárlásra valamelyik multinál olyan 30-40ezer forint értékben, amikoris tele volt a bevásárlókosár. Svájci frankos hitelből tellett egy 10 éves nyugati autóra. Évente egyszer mentünk Kapolcsra a Művészetek Völgyébe és a várba a Mesterségek ünnepére. Nyaralásra nem tellett. Évente két-három alkalommal étteremben ettünk. A karácsonyi ünnepeket úgy tudtuk jobbá tenni hogy egész évi étkezési utalványomat karácsony előtt költöttük el.

Hol tartok most? Most is egy tíz éves nyugati autóval járok. Akkor?

 Igen, otthon vettem egy tíz éves 70 lóerős fapados minden extra nélküli autót, héthónapi fizetésemnek megfelelő hitelre. Itt vettem egy 140 lóerős fullextrás szintén tíz éves autót másfél heti, mondom másfél heti fizetésért készpénzben. Ha megunom akkor beállok vele a bontó udvarára és otthagyom majd veszek másikat.

Egy héten legalább kétszer eszünk vendéglőben.

https://www.youtube.com/watch?v=wFid2g2Ivt4

Egy vendéglői étkezés a család számára egytől kétórai fizetésem összege körül van.

Mindez nem számít. Ezek jelentéktelen dolgok. Ami számít az hogy hogyan érzem magam.

Kúrvajól. A kezdeti időkben nem kerestem ennyit. A család összjövedelme mégis majdnem annyi volt mint most. Hogyan? Úgy hogy az önkormányzat kipótolta. Albérlet hozzájárulás formájában. Most annyi változott hogy semmilyen segélyt nem kapok évek óta de többet keresek mint előtte a segéllyel együtt. jól van ez így. Nem azért jöttem ide hogy segélyen éljek.  Adott egy biztonságot a kezdetekhez és ad egy biztonságot ha megint visszaesne a fizetésem.

Ami viszont a lényeg. A szakmámban olyan szintre tornáztam fel magam hogy ennél több megbecsülést, ennél több fizetést nagyon kevés ember kap ebben a szakmában. Az ügynöki ajánlatok jelenleg 15-17 fontig terjednek. Én nyolc és fél órát dolgozom egy nap amiből kétszer félóra a szünet. Kapok 170fontot egy napra. Ki lehet számolni az órabért. Általában a két félórából vagy egyet vagy néha mindkettőt fizetik más cégeknél. Máshol is kerestem már ennyit kevesebb órabérrel de ott minden szombaton dolgozni kellett és napi tíz órás műszakok voltak.

Nem vagyok gazdag.

https://www.youtube.com/watch?v=wkJRAoPlP24

Nem spórolok. ÉLEK.

https://www.youtube.com/watch?v=DGRgcYQk-9I

Jól élek. Kispolgári tisztes megélhetést mondhatok a magaménak. Nekem ezt jelenti a tisztességes megélhetés. Becsületesen dolgozok, és becsületesen megfizetnek.  Azt viszont bátran kijelenthetem hogy az életszínvonalam és a szakmai megbecsülésem nem elválasztható egymástól. A kettő együtt jár. Egyik nélkül nincs a másik. Csak így mondhatom el hogy a munkahelyemen és otthon is jól érzem magam.

Tudom a határaimat, tudom hogy mire telik és óriási biztonságot ad hogy nem kell midig matekoznom fejben hogy mit hova csoportosítsak át hogy miről kell megint lemondanom.

Fogamhoz verhetném a garast és tehetném perselybe a fontokat. Mit érnék vele? Ugyanúgy élnék mint Magyarországon csak a bankszámlám hízna. És? Ötvenegy éves vagyok elég volt már nekem a matekból.

TISZTESSÉGESEN MEGÉLEK

Legyen elég ennyi.

Beszéljük meg a menekült kérdést. Nem az irreális szélsőséges megnyilvánulásokról akarok beszélni.

Inkább arról hogy miként lehetne megoldani. Európa felé egy szakadatlan menekült áradat jön ami pontosan a gazdag nyugatot pajzsként védő szegény országokat terheli. Megint Magyarország vállalta a dicstelen szerepet hogy Európa védőbástyája legyen. A történelem ismétli önmagát. Mik a közvetlen okai a fokozott bevándorlásnak? Véleményem szerint az egyre több országban elérhető információáramlás. A TV a rádió, az internet. Egyre több ember fér hozzá és egyre több ember akar olyan életet amit a médiahordozókon lát. Elsősorban az ottani gazdagabb réteg az aki ezekhez hozzáfér és az útját finanszírozni is tudja.

Vajon kell az ellen tenni hogy a menekültek bejöjjenek az országba? Ez a legfontosabb kérdés. A legaktuálisabb. Szabad fizikai korlátokat állítani az áradat elé? Az egyik oldal humanitárius okokra hivatkozik a másik oldal fenyegető veszélyt emleget.

Igen szabad fizikai korlátokat állítani.

Egy ország nem átjáróház. A határátlépésnek törvényben szabályozott  előírásai vannak akár tetszik akár nem. Ha kell, és szükséges akkor körbe kell keríteni az országot. A saját határait minden országnak kötelessége megvédeni. Mindenkivel szemben kivétel nélkül. Az ország vezetőinek, kötelességük mindent megtenni a határok, és az állampolgárai védelmének érdekében. Bármilyen kegyetlenül hangzik ez a legalapabb dolog amit egy országnak meg kell tenni. Igen, tudom. Vannak háborús országból menekülők is. Őket valóban humanitárius szempontok alapján be kell fogadni. Természetesen miután igazolni tudták hogy honnan jöttek és milyen okból. Ezután mint MENEDÉKEST kell befogadni. A menedékes státusz az védelmet nyújt addig míg az országukban rendeződik a helyzet és utána mehetnek vissza.  Aki nem akar ott lehetne egyéni elbírálás alapján dönteni hogy mi legyen vele. Egy háborús országból menekültet nem szabad kényszeríteni hogy oda visszatérjen akarata ellenére. Ez abszolút tolerálható álláspont.

Mi van azokkal akik nem felelnek meg a fenti kitételnek? Miért is kéne beengedni őket? Egyáltalán miért kéne elfogadni azt hogy valaki bejön az országba ILLEGÁLISAN? Valaki bejön a telkemre és azt mondja hogy ezentúl itt akar élni, tartsam el, vagy adjak neki munkát vagy gondoskodjak róla amíg harmadik ország befogadja. Miért? Szabad akaratából döntött úgy hogy új hazát keres. Ennek a döntésének folyományaként  az új haza keresése, illegális határátlépéssel kezdődik.  Nekem a legelső reakcióm az lenne hogy égigérő kerítést húzok körbe a telkemen. Merthogy az meg az én szabad döntésem, ráadásul LEGÁLIS. Az ország vezetőinek kötelessége megvédeni állampolgárait minden külső támadással szemben. Ki beszél a menekültáradat esetében támadásról? Természetesen senki.

Ha egy egér bejön a spájzomba, azt sem veszem támadásnak mégis ha szerencséje van akkor megfogom egy élve fogó csapdával és kiteszem a telken kívülre. Mert meg kell védenem a javaimat ha tetszik ez az egérnek ha nem. Az én házamba csak az jöhet be akit beengedek.

Mindez kegyetlenül hangzik meg antihumánusan na de az élet nem habostorta és a nemzetközi helyzet fokozódik.

Tehát a megelőzés az fizikai korlátok felállítása.

Viszont mi legyen azokkal akik már itt vannak. Az Európai Unió leblokkolt. Tehetetlen. A saját liberális béklyójában vergődik. Ahelyett hogy kihasználná a helyzetet és előnyére fordítaná, saját adminisztrációjának tehetetlen foglya.

Nézzük mik a tények. Európa öregszik. Egyre több a nyugdíjas egyre kevesebb a szülő nő, egyre több embert kell eltartani egy aktív dolgozónak. Belegondolt már abba valaki hogy egy megszületett gyerek, a születésétől az első adóbefizetéséig mennyibe kerül? Pénzben és időben? Horribilis pénz és minimum 18 év. Ez a dolog egyik oldala.

A másik oldala hogy beáramlott sok tízezer aktívkorú felnőtt akik jelentősen javíthatnának az arányokon.  Mennyiben vannak hátrányosabb helyzetben mint egy újszülött? Nyelvet nem tudnak, dolgozni nem tudnak mert nem értenek semmihez. Ugyanaz a szint.

Meddig tart egy újszülöttnek megtanulni a nyelvet? Három év. Mennyi idő míg szakmát tanul? Minimum tizennyolc év.

A bevándorlónak nyelvet és szakmát adni mennyi idő? Szerintem hat év alatt megoldható.

Mi az akadály? A liberális gondolkodásmód. Merthogy felnőtt emberek akiknek jogaik vannak. Szerintem egy gyereknek is vannak jogai. Senki sem kérdi meg tőle hogy akar iskolába járni vagy nem.

Senki nem nevezi az iskolát nevelőtábornak az emigránsok esetében az új ország iskoláját átnevelőtábornak. Egyszerűen az élet része az hogy tanulni kell. Én is emigráltam. El kellett fogadnom hogy újra kell tanulnom az építőipart. Elfogadtam.

Nagyon eretnek dolgot mondok de a már ittlévő menekülteket táborokban kell elhelyezni(most is ott vannak) és nyelvre valamint szakmára tanítani. Most jön a lényeg. Ha akarják ha nem. Aki visszautasítja már tolnám is ki a határon.

Itt van egy felnőtt munkaképes tömeg, senki nem hívta őket és élnek egy ország nyakán.

Rendben van ez? Ja hogy tovább akarnak menni. Van aki befogadja őket? Nincs. Akkor fentebb említett forgatókönyvet tessék betartani.

Az EU megtehetné hogy ehhez a projekthez minden feltételt biztosít. Nem teszi mert egy béna kacsa. Mert hát az emberi jogok… A humanitárius szempontok… Átnevelőtáborokat nem… stb…stb…

Arra azért kíváncsi lennék hogy tisztelt emberjogi aktivista barátaink miben látják a megoldást. Hogyan tovább. Ez egy kész helyzet. Mi fog történni?