Ma kezdtem az új munkahelyen. Egy nagy telekről van szó amin valamikor egy hatalmas épület állt amit elbontottak és elszállítottak. Nekünk az a feladat hogy a földben maradt betonalapokat kiássuk és összetörjük olyan méretűre hogy egy erre a célra kitalált zúzógép apróra darálhassa. Egy 22 tonnás JCB-vel kell dolgozni én töröm a kolléga által kiásott alapot.
Előző gépkezelő múlt pénteken kiszállt a gépből, azt mondta basszátok meg a munkátokat és hazament.
Nem mindenki bírja a bontókalapács hangját pláne napi kilenc órában folyamatosan. Reggel 8-kor kezdődik a munka este 6-ig. Két félórás szünet van egy 11-kor egy meg 2-kor. Ezekből az egyik fizetett így 9.5 órát fizetnek 12fontos órabérrel. Nagyon keményen kell dolgozni gyakorlatilag csak a szünetben állunk meg.
Szerencsére sokat nem kell utazni egy busszal szinte a háztól a munkahelyig.
A kollégák írek és angolok nagyon kedves barátságos társaság.
Minden munkába állás előtt van egy beléptetési procedúra amiben az építésvezető oktatást tart az új dolgozónak hogy mi hol van mik a veszélyforrások kik az elsősegélynyújtók szóval egy a helyi viszonyokra jellemző balesetvédelmi felkészítő ez. Voltam már olyan helyen ahol ez 5órás volt meg voltam már olyan helyen is ahol csak egy papírt kellet aláírni a oszt' jó napot. A mai az utóbbiak közé tartozott.
Egyetlen egy dolog van amit itt nem tudok megszokni. Én aki 30évet ledolgoztam otthon két cégnél egyszerűen nem tudom megszokni hogy elmegyek valahová dolgozni ott beilleszkedek egy kollektívába aztán ha vége a melónak akkor ki-ki megy amerre lát. Ez az egyetlen ami nekem idegen. Na mindegy ez is egy életforma ez van.
