Ez a poszt az előző kiegészítése.
Néhány gondolat még eszembe jutott a hozzászólásokból.
Sokszor hallottam már hogy "könnyű neked mert a hobbid a szakmád."
Valóban így van de elemezzük egy kicsit ezt az állítást.Az nem úgy van hogy megszületik egy gyerek és a Jóisten ránéz aztán azt mondja"ennek a gyereknek a hobbija lesz a szakmája".Egész gyerekkorom homlokegyenest más érdeklődési körben telt mint a műszaki tudományok. Világéletemben erdésznek készültem de hülye voltam tanulni ezért csak egy traktoros iskolára telt. Ott viszont olyan homlokegyenesen más érdeklődési körű közegbe kerültem hogy fiatal lévén viszonylag könnyen váltottam.
Ehhez viszont az kellett hogy a világ legjobb tanárai tanítsanak. Kétség sem fér hozzá hogy ők tanítottak. Nem egyetemet végzett értelmiségiek hanem TSZ traktorosból egy gyorstalpalóval műszaki gyakorlati oktatóvá vált tanáróriások.
Mind emberségből mind műszaki tudományokból mind szakmaszeretetből kiválóra vizsgázott emberek. Élmény volt velük együtt lenni és olyan inspirációt kaptam hogy önszorgalomból továbbképezzem magam a szakma legfelsőbb szintjére. Ezek a tanárok adták nekem a szakmaszeretet alapjait. Életem végéig hálával gondolok rájuk. Gyakorlatilag majdnem mindent nekik köszönhetek.
Nem hagyhatom ki hogy kiírjam ide az iskola nevét. A velencei Entz Ferenc Növénytermesztő Gépész szakmunkásképző iskoláról van szó.
Mikor kikerültem a Nagybetűs Életbe akkor a Közmű és Mélyépítő vállalatnál kezdtem munkásmozgalmi múltamat.
Ott pedig meg kellett tanulnom munkagépekkel dolgozni. A szerencse ott sem hagyott el. Első munkagép oktatóm a felcsúti Litter László és Nagy Albert volt. Mindketten meghaltak már, nyugodjanak békében.
Olyan tudást kaptam tőlük olyan szakmai alapokat, és olyan végtelen türelemmel tanítottak hogy nem lehetek eléggé hálás ezért. Amikor néhány év múlva át kellett szoknom egy teljesen más típusú gépre akkor pedig az alcsúti Cserna Károly alias Churchill tanított. Vele kapcsolatban egy érdekes adalékot elmesélnék ami tükrözi személyiségét.
Tavaly már itt Angliában ezen a blogon keresztül megkeresett egy magyarországi vállalkozó hogy venne egy JCB gépet és adjak tanácsot neki. Én megtettem amit meglehetett, elláttam tanáccsal de hát a kiszemelt gépet látni kellett volna egy szakértőnek is. Eszembe jutott Cserna Karcsi. Tíz éve nem hallottam felőle de reméltem a legjobbakat és mondtam a vállalkozónak hogy keresse meg Karcsit Alcsúton és vigye el gépnézőbe. Kiderült hogy Karcsi a nyugdíjasok jól megérdemelt éveit tölti és mikor rám hivatkozott a vállalkozó akkor készségesen elment vele valahova Debrecen környékére, megvizsgálta a gépet és áldását adta a vételre.
Innen messziről is, kösz Karcsi.
Szóval ők voltak azok akik a hobbimmá tették a szakmát. Nekik köszönhetem minden sikeremet és minden tudásomat.
Persze tudom, fogékonynak kell lenni erre. Mégis az alapok és az ilyen emberek a meghatározóak.
A kommentek között szó volt arról mihez képest kell a legjobbnak lenni.
Vannak mérhető teljesítmények. Egy szalagmunkás vagy egy darabbérre dolgozó ember teljesítményét számokban mérik és ez viszonylag egyszerű dolog. "Ennyivel csináltál többet mint a másik tehát te vagy a jobb".
Ha például emberekkel dolgozunk együtt akkor a környező emberek véleménye határozza meg hol vagyunk a rangsorban.
Nem az a jó gépkezelő aki X méterrel vagy Y köbméterrel többet teljesít. az a jó gépkezelő akivel a legszívesebben dolgoznak a kubikosok a művezetők. Aki a végsőkig kiszolgálja a körülötte dolgozókat.
Akivel dolgozni, dolgoztatni AKARNAK. Ez a mérce. Két alapvető tulajdonsággal lehet ezt elérni. Jóindulattal és profizmussal. Nincs kompromisszum. Egy kubikos hajszálpontosan tudja hogy amit neki ki kell lapátolni azt melyik gépes tudta volna kiszedni géppel vagy pontosan tudja azt is hogy ott már géppel nyúlkálni felesleges.
Soha, hangsúlyoznám SOHA nem kérdőjelezte meg még kubikos a szavamat. Idáig eljutni a legnehezebb és ez a szakma csúcsa.
Egy tanárnál mivel mérhető a teljesítmény? Nem a tanítványai által megnyert tanulmányi versenyek számával.
Az a jó tanár akiért rajonganak a tanítványai. Akinek szívesen vesznek részt az óráin. Csak az a gyerek képes magas színvonalú tudást átvenni amelyik jól érzi magát. Egy tanár legnagyobb sikere ha egy tanítványa az általa oktatott tárgyban önmagát önszorgalomból továbbképzi. Az a gyerek már jó úton van afelé hogy a tantárgy hobbijává váljon.
Az én tanáraim mind ilyen tanárok voltak.
Jó munkát végeztek.