Megint megfordultam széphazámban karácsony idején és szokás szerint megírom tapasztalataimat.
Milyen Magyarország most?
Egy elképesztően átpolitizált mesterségesen magas lázzal kezelt ország aminek ettől a láztól hidegrázása van és alig várja hogy meggyógyuljon vagyis hagyják már végre békén. Félreértés ne essék nincs semmiféle forradalmi hangulat nincs igény rendszerváltásra vagy kormányváltásra, hiszen éppen a kormány tartja fenn ezt a túlpolitizált állapotot. Az embereknek tele van a tökük a politikával és nyugalomra vágynak. Kérem szépen tíz éve a Fidesz kormányoz. A rendszerváltás óta eltelt idő majdnem felében Fidesz kormány volt-van hatalmon. Nem volt még elég az állandó harcból? Az állandó bűnbakkeresésből a folyamatos ellenségkép kreálásából? Ez már ellenkező hatást vált ki. Sokan elfordulnak a Fidesztől de nincs kire szavazni. A legutóbbi önkormányzati választáson a magyar ember a hóembert, a madárijesztőt és a kerti törpét is megválasztotta volna ha szerepelnek a szavazólapon. Sajnos csak olyan dróton rángatott vizesnyolcasokra lehetett szavazni mint Budapest jelenlegi vezetője. Szégyen.
A magyar választó felmutatott a Fidesznek egy sárga lapot hogy vigyázz bazmeg a szavazófülke magánya nagy úr. A kormány nem tanult belőle nem vette a jelzést. Magasabb sebességre kapcsolt még több botrány került napvilágra még több megosztó törvényt terjesztett be amivel az élet minden területét ellenőrizni akarja. A magyarok nehéz helyzetben vannak. Egyrészt ott vannak a kormány jóléti intézkedései. Az adópolitika a családpolitika. Persze, lehet kritizálni csak ne felejtsük el hogy világviszonylatban sincs hasonló a munkaalapú társadalmakban. Hasonlítsuk össze az angol rendszerrel. Vegyünk egy fiatal párt ahol az asszony minimálbért keres ami olyan 1200 font havonta. A férj szakmunkás keres 2400 fontot. Jó helyen bérelnek egy kétszobás lakást mert gyereket szeretnének, ennek bérleti díja olyan 1300 font Londonban. Megszületik a gyerek és attól a pillanattól kezdve az asszony nem tud dolgozni a gyerek 12 éves koráig. Nincs GYED nincs GYES. Van valami hasonló talán 500font hét hónapig.Havi 80 font a családi pótlék ami egy heti nagybevásárlásra sem elég. A család jövedelme függvényében kapnak kb 400 font lakbértámogatást. Tehát a család szaporodott egy fővel és a jövedelem csökkent 720 fonttal. Mondhatjuk hogy így is marad 2880 font. Ez még pont az a jövedelem amire semmi támogatás nem jár ami amúgy alacsony jövedelemnél de munka mellett járna. Egy három fős családnál ez az összjövedelem megélni elég de semmi másra. Ha viszont továbblépnek és vesznek egy lakást aminek az önrészét mondjuk a szülők összedobják de a törlesztőrészlete megegyezik az albérlet árával abban a pillanatban elveszik lakbértámogatást. Mert TULAJDONUK lett. Ami egyébként nem igaz mert amíg ki nincs fizetve valójában a banké a lakás. Lehet hogy néhány dologban tévedek de valami a fentihez hasonló az angol helyzet. Lehet összehasonlítani a magyar családpolitikával. Most sokan nekem fognak ugrani hogy mi az hogy a gyerek 12 éves koráig nem tud dolgozni az anya. Ebben benne voltunk személyes tapasztalataink vannak. Bölcsőde óvoda nincs vagy ha van megfizethetetlen. Az iskolába az alsó osztály hat évében vinni és hozni kell a gyereket. Találjon valaki munkát délelőtt 9 és délután 3 között. Sok sikert hozzá.
Szóval a magyar választó egyrészt szembesül a neki kedvező jóléti intézkedésekkel, ugyanakkor a Fidesszel fekszik a kormánnyal ébred és a vízcsapból is a politika folyik. Látja hogy nő a fizetése ugyanakkor az árak is hozzánőnek. A kormánypropaganda csak a fizetések növekedését szajkózza. Ennek ellenére is összességében nő az életszínvonal. Épül az ország. Tisztaság van. Mikor ezt elmondom a barátaimnak akkor mindig az a válasz hogy borsodban voltál már? Kérem szépen Anglia legszebb része Cornwall. Ugyanakkor a legszegényebb is. Most akkor Cornwall alapján mondjak ítéletet Angliáról? Tiszabura alapján ítéljem meg Magyarországot? Én mikor otthon voltam főképp fatornyos kisfalumban Bicskén és Budapesten fordultam meg. Ez alapján írom a tapasztalataimat. Borsodról meg írjon aki ott lakik. Ugyanakkor még mindig fenntartom hogy nincs szólásszabadság. Félnek beszélni az emberek. A közvéleménykutatási adatok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A Kárpát medence még mindig a tolvaj Fidesztől visszhangzik. Még mindig nem látom az élhető ország ismérveit. Mondok egy példát. Nemrég áthajtottam a Temze alatti alagúton Dartfordnál. Nem tudtam hogy fizetős és online kell fizetni két héten belül 2,50 fontot. Két hét elteltével jött egy levél ahol le vagyok fényképezve és irgum-burgum rókafing fizetnem kell 70 font büntetést de ha egy héten belül befizetem csak 35-öt. Ok, gyorsan beléptem a dartfordi honlapra akarom kifizetni a 35 fontot és nem engedi hanem kiírja hogy fizetendő 2.50. Most mi van? Megbüntetnek aztán mégse? Kiderült figyelmesebben elolvasva a levelet hogy mivel ELŐSZÖR hajtottam át így csak az eredeti díjat kell kifizetnem mert előfordulhat hogy valaki esetleg nem tudja hogy fizetni kell de EZUTÁN már az eredeti büntető összeget kell fizetnem. Na ilyen dolgoktól élhető egy ország. Utólag tudtam meg hogy Magyarországon ha valakinek nincs autópálya matricája de mégis ráhajt akkor van teljes egész EGY órája hogy megvegye utólag. Nem két hét nem egy hét, EGY óra. Igazán gavallér és nagyvonalú gesztus pártunktól és kormányunktól. Kívánom hogy majd valamikor ötven év múlva ha megbukik a Fidesz kormány akkor adjanak nekik ÖSSZESEN egy órát kicuccolni a parlamentből.
Magyarország nyugalomra vágyik. Harminc év telt el a rendszerváltástól. Az úgynevezett politikai elitnek szégyen ez a harminc év. Az emberek megcsömörlöttek az állandó baszogatástól végre nyugodtan akarnak élni. Na ennyit az országról.
Két hétig voltam otthon.
Ez alatt szinte minden rokonnal ismerőssel baráttal sikerült találkozni és még ki is pihentem magam. Tíz tizenöt órákat aludtam és lányom fantasztikus vendéglátásán élősködve kiválóan éreztem magam. Persze a rokoni és baráti kör is kitett magáért, mikor visszajöttem két hét kellett mire az epe, máj és gyomorfunkciók helyreálltak. Elszoktam már a jótól.
Most egy kis rögtönzött sörtesztet tennék közzé otthoni tapasztalat alapján. A lányom nem ismervén a söröket betárazott Pécsi szűretlen nyíltkádas erjesztésű búzasörből. Kérem szépen a nyíltkádas erjesztés volt a hiba. Valószínűleg egy griffmadár repült el a kád felett és olyat pottyantott bele hogy valami iszonyatos szar íze lett a sörnek. Ha olaszul akarnám jellemezni akkor azt mondanám hogy La Lötty. Undormány egy sör álmaimban ne jöjjön elő.
Ami viszont kellemes meglepetés volt az a Dreher félbarna hidegkomlós. Sűrű testes kellemes ízű kiváló sör.
A fiamtól kaptam egy kis manufaktúra termékeit két üveg FIRST sört. Az első egy prémium IPA volt de nagy csalódás is egyben. Egy sima kommersz láger ugymond ivósör. Nyáron kánikulában tíz üveggel megiszol és érzed hogy ittál valami folyékonyat. Semmi karakter semmi egyediség semmi IPA jelleg, csak egy átlagos sör. Prémiumról szó sem lehet. A másik viszont egy első osztályú Craft Beer volt nagyon finom jellegzetesen egyedi ízzel.
Nagy Pista barátomtól kaptam egy francia sört. Hét decis üvegben parafadugó acéldróttal fixálva. Igazi sörkülönlegesség volt nagyon finom sör ízű sör. Ez manapság nagy dicséret.
Színház.
Kérem szépen nem panaszkodom. A Diggerdrájver előadás köszöni szépen jól van. Ötödik évad fut most teltházzal úgy hogy a műsorterv nyilvánosságra hozatalától néhány napon belül elfogy az összes jegy. Nem rég mutatták be Helsinkiben óriási sikerrel, és más európai nagyvárosokból is van érdeklődés. Idén február 18.-án lesz a századik előadás és már megvan a repülőjegy megyek haza megnézni.
Otthontartózkodásom alatt egyetlen színművet néztünk meg, a Secondhand című előadást. Egy nagyon ellentmondásos mű. Arról szól hogy a szovjet emberek hogyan élték meg a sztálinizmust a kommunista kort a csernobili katasztrófát. Nagyon nehezen tudom leírni hogy milyen élményt ad a darab. Elmondom hogyan éltem én meg. Bagossy Laci rendezte, és a Diggerdrájverhez hasonlóan érzelmi hullámhegyekről hullámvölgyekbe vezetett mű, kiváló színészi játékkal parádés szereposztással. Végig lekötötte a figyelmemet, mégis az előadás összbenyomása olyan kiegyensúlyozott. Jókat röhögtem meg szomorkodtam de OTT AKKOR nem jött át a mű IGAZI üzenete. Nem tudom hogy Bagossy így akarta vagy nem de kinézem belőle hogy csinál egy kétlépcsős darabot. Az első lépcsőben a közönség elégedetten távozik hogy látott egy kiváló előadást egy kiváló rendezést. Aztán a közönség egy része később második lépcsőben rájön hogy mi is zajlott a színpadon. Valahogy így voltam vele én is. Hazamentem és otthon értettem meg hogy mit láttam. Aztán lehet hogy ez a kétlépcsős dolog hülyeség és én vagyok fáziskésésben, lassan jutott el hozzám a mondanivaló. Na mindegy nem ez a lényeg hanem hogy később jöttem rá hogy mekkora irtózatosan nagy DRÁMÁT láttam.
Most értettem meg hogy az világ népei között bármilyen szegény sorsúak legyenek is vagy elmaradottak egészen a kőkorszaki szintig, nincs még egy nép amelyik az utóbbi ezer évben olyan folyamatosan, megszakítás nélkül sokat szenvedett volna mint az orosz nép. Az orosz munkás és paraszt. Az orosz ember élete hosszú évszázadok óta a legolcsóbb minden más ember életénél ezen a világon. Nyilván máshol is van ahol nem ér semmit az emberélet de ilyen hosszú időn keresztül mint Oroszországban nem nagyon van rá példa a történelemben. Mikor a kivégzőtiszt mondja hogy a nép ellenségeit egymás után lőtte fejbe és estére a pisztoly elsütő billentyűjének a húzkodásától úgy begörcsölt az alkarja hogy külön ember volt rá aki megmasszírozza a KIVÉGZÉSBEN elfáradt alkarját. Hány embert kellett neki ehhez megölni? Amikor a Csernobilból elmenekült apa magával vitte a konyhaajtót mert meghalt lányának a növekedési fázisai az ajtóra voltak felkarcolva.
Nekem utólag visszagondolva tűnik elképesztő nagy drámának az egész színmű.
Apám mondta hogy mikor az oroszok bejöttek 45-ben Magyarországra akkor minden emberre aki tégla vagy kőházban lakott azt mondták hogy burzsuj. Meg hogy mikor vége volt a háborúnak akkor a katonákat hazavitték de hónapokig táboroztatták őket laktanyákban és nagyon lassan kis létszámban engedték haza őket mert Sztálinék féltek hogy forradalom tör ki. Miért? Mert LÁTTÁK Európát. Nagyon sokan nem értik meg az orosz néplelket. Pedig nagyon egyszerű. Ha jót teszel vele a csillagokat is lehozza de ha bántod akkor Isten irgalmazzon neked.
Többször kiemeltem már hogy az Örkény színháznak milyen kiváló fiatal színészgárdája van. Mind nagyon jó és tudom nem illik kiemelni senkit de előre is elnézést kérve minden fiataltól, kiváló teljesítményüket művészi tehetségüket elismerve mégis meg kell említenem egy nevet. Jéger Zsombor. Jegyezzétek meg ezt a nevet, hallani fogtok róla.
Befejezésül két személyes történetet szeretnék közzétenni.
Bagossy Lacit felhívtam hogy jó lenne valahol leülni egy kis beszélgetésre némi árpatea mellett. Van neki egy vidéki háza valahol Dunaborzasztón ahol az ünnepeket tölti. Megbeszéltük hogy a Secondhand előadás után találkozunk és beülünk valahova. Namost Bagossy Laci az Isten háta mögül két házszámmal vonattal felutazott Budapestre. Vele, Epres Attilával és a feleségemmel beültünk egy műintézménybe ahol elfogyasztottunk némi sört, egy jót beszélgettünk és mentünk haza. Ő vonattal Dunapitypangra. Megtiszteltetés hogy ismerhetem.
Tavaly nyáron egy művészi fotósorozat készült az Örkény színház művészeiről. A témája az volt hogy ki mi akart lenni mielőtt színész lett. Epres Attila pilóta szeretett volna lenni és a fotón egy szovjet MIG vadászgép bőrsisakjában és szemüvegében van lefényképezve. Na én nem hagyhattam ki a poént és rendeltem Ukrajnából ebay-en egy MIG bőrsisakot. Mikor most otthon voltam odaadtam neki még eredeti bontatlan ukrán csomagolásban. Nagy volt a meglepetés mikor kibontotta, de nem is ezért mondtam el a történetet. Néhány nap múlva néztük a Secondhand előadást. Van benne egy jelenet mikor Attila egy orosz pilótát játszik. Na akkor meg én lepődtem meg nagyon, mikor elővette az ajándék sisakot és abban játszotta el a jelenetet. 
