Régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. Júliusban volt tíz éve hogy ideköltöztünk, ideje egy számvetésnek. Egy személyes vallomással kezdeném, de szerintem a feleségem és a fiam is elmondhatja ugyanezt.

Iszonyatosan gazdag lettem. Krőzusi magasságokba szökött a gazdagodásom. Soha remélni sem mertem hogy ilyen gazdag legyek valaha. Igaz, ezt a gazdagságot nem fontban mérik. Ez a gazdagság életem végéig tart. Nem értéktelenedik, nem tudja senki elvenni és semmivé tenni. Az itteni gyakorlatom,  tapasztalatom, tudásom az amit LÁTTAM olyan élményekkel gazdagított hogy ennek a végkövetkeztetése csakis az elégedettség lehet. Az elégedettség pedig egy kellemes állapot.

Nyilván taglalhatnám hogy többszáz munkaterületen többszáz géppel dolgoztam meghogy merre jártam, jártunk mit néztünk meg milyen élményeket gyűjtöttünk. A negatív élményeket is sorolhatnám, azokból is kijutott. A személyes kudarcomról is beszélhetnék hogy tíz év nem volt elég az angol nyelv megtanulásához.

A fentiekről mindről blogfejezetek készültek el lehet olvasni.

Ez egy élhető ország, jó itt élni még akkor is ha jelen pillanatban a benzinkutak többsége zárva van a nyitva lévőknél meg kilométeres sorok állnak és ha hétfőn dolgozni megyek de nem tudok tankolni akkor ott kell aludjak a munkahelyemen. 

A probléma nem ez. A jövő az ami sötét árnyakat vet erre az egész nyugati rendszerre. Szerencsés vagyok mert ha megérem akkor nyolc év múlva nyugdíjba megyek és otthonról nézhetem ahogy leereszkedik a második vasfüggöny ami elválasztja a bolsevik nyugatot a kapitalista kelettől. Kérdés az hogy ez a vasfüggöny Magyarország keleti vagy nyugati határánál lesz. 

Hagyjuk a politikát.

Mi történt mi történik velem?

Kijöttem ide három év traktoros szakmunkás képesítéssel és harminc év nehézgépkezelő gyakorlattal. Proli múlt proli élet. Írni kezdtem. A blog váratlanul sikeres lett. Színpadra vitték az életem, több mint száz teltházas előadáson vagyunk túl és Londonban, Helsinkiben is bemutatták valamint számos magyarországi vidéki városban.  Dokumentumfilmet forgattunk az életemről, több mint száz órányi felvett nyersanyag van a vágónál aki ebből fog összevágni egy másfél órás filmet ami megy nemzetközi dokumentumfilm fesztiválokra. Túl vagyok egy szakmai önéletrajzi könyv megírásán ami a nehézgépkezelő szakma szükséges tudásanyagát tartalmazza negyven év személyes tapasztalataival kiegészítve. A könyv megírva szerkesztésre és kiadóra vár. Van videóblogom a Youtube-on ahova naponta töltöm fel az aznapi munkám legérdekesebb részeit. Több ezer videót raktam már fel. Szombatonként este élőben beszélgetek legalább öt-hat órát a világ dolgairól egy harminc-negyven fős baráti társasággal akik közé bárki csatlakozhat. Az évek alatt sok ember barátságát elnyertem és néhány ember barátságát elveszítettem. Mindez tíz év hozadéka. Mindettől függetlenül továbbra is proli maradtam és prolinak vallom magam. A szaktudásomból élek, a munkaerőmet adom el. 

Mit kívánhatnék ennél többet képzetlen proli létemre?