Számunkra a nyár nagy felfedezése a Newbury  retrófesztivál volt. Véletlenül találtam rá a neten és gondoltam akkor megnézzük. Nem csalódtunk, Angliai programjaink legjobbját éltük meg.  De ne szaladjunk annyira előre ott tartunk hogy elindultunk. Az autópályán baleset volt és több mint fél órát álltunk egyhelyben.  mi a középső sávban voltunk és a belsőben kicsit előrébb egy vadonatúj Mini várt a sorban. Egyszercsak kiszállt belőle egy harmincas fekete nő és módszeresen kezdte kitakarítani a kocsit. Az autó mellé és alá szórta a szemetet mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mikor elindult a sor  beült az autóba és a szemetét hátrahagyva ment tovább. Senki egy szót nem szólt. A belső sávban üdítős poharak, szalvéták, alufólia gombócok garmadáján hajtottak keresztül az utánunk jövők. Most mondhatnám hogy a szavannán szocializálódott, ha nem tudnám hogy az angolok egy fokkal nem különbek. Ez egy ilyen ország, ez itt teljesen természetes és elfogadott.

Szóval kis késéssel odaértünk. Hatalmas füves mező volt a parkoló, profi segítők irányították az autókat, minden gördülékenyen ment. Mögöttünk éppen az angol galambászok tartották aktuális röptetésüket mert volt négy teherautó sok tízezer galambbal  akik alig várták hogy hazafelé indulhassanak.

Tizenhat font volt a belépő személyenként ami nem kevés de a rendezvény teljes bevétele a rákos gyerekek számlájára megy. Ahogy áthaladtunk a kapun mindjárt egy nagy kétszintűre osztott rakterű kamion állt ott ami elektromos kerekes székekkel volt tele, és aki rászorult azzal ment tovább.

A fesztivál egész területe akkora  hogy egy nap bejárni szinte lehetetlen.  A rendezvény a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek divatjáról, és hangulatáról szólt. Elképesztően sok látogató volt korhű ruhában, tíz évestől nyolcvan évesig. Alkattól, kortól, kinézettől függetlenül.  Egyszerűen nem tudom azt írni hogy nők és férfiak, hanem hölgyek és urak a helyes meghatározás arra az eleganciára amit előadtak. Az emberek itt merik vállalni önmagukat senki nem neveti ki őket. Volt három táncsátor ami hatalmas táncparkettel volt beborítva és a kor zenéire lehetett táncolni. Aki bevállalta azt a szám végén hatalmas ováció ünnepelte. Volt egy vurstli szerű rész ahol ringlispílek, hajóhinták szórakoztatták a nagyérdeműt de a kivitelezésük és a zene az teljesen a retrókorszakot idézte. A szervezés példamutató volt. Bent a területen már egyetlen szervezőt sem lehetett látni, rendőröket sem és mégis mindenki tudta hogyan kell viselkedni. Alkoholt mindenhol lehetett kapni de nem voltak részeg emberek, hangoskodások, mindenki élvezte a hangulatot. Mert a hangulat volt ami elsősorban megragadta az embert. Az viszont végig fogva tartotta. Nem lehet elmondani milyen érzés visszamenni az időben  hatvan évet. A motorok, az autók, a lakókocsik az árusok a látogatók kavalkádja hol a vurstli gépzenéjével vegyült hol a rock and rollal. Száznál több amerikai cirkáló, korabeli motorok gőzgépek hot rodok gyorsulási autók, és elképesztő mennyiségű ruha, és mindenféle kiegészítő. Az óriási terület és a széles utcák miatt tömeg seholsem volt, bár többezer ember szórakozott ott.  Az étel-ital árusítóhelyek nem voltak túlárazottak. Egy fish and chips 6 font volt de a többi étel is 5-6 fontba került.

Mostpedig jöjjön a képes beszámoló.

Mivel délben értünk oda és a bejárat után mindjárt büfékocsik sora állt, így én ettem egy fish and cships-et a feleségem meg valami csirke nuggets-et. Jóllakottan indultunk tovább. Az egyik  sátorban fodrászok készítettek korabeli retró hajat annak aki kérte és ők is természetesen korhű ruhában és frizurában dolgoztak. Egy sátor következett ahol ízelítőt kaptunk a retró ruha és kiegészítők vásárából.Lányomnak vettünk néhány dolgot meg én a feleségemnek egy vászontáskát 18 fontért aminek nagyon örült amíg meg nem látta két sátorral odébb 12-ért. Egy órával később visszajöttünk ebbe a sátorba mert a feleségem otthon felejtette a szalmakalapját és már a napszúrás kerülgette hogy vegyünk egy szalmakalapot. Sajnos nem volt de vettem neki egy retró fejkendőt ami pontosan addig volt a fején míg fél órával később a szalmakalapok utcáját meg nem találtuk ahol köbméterszámra sorakoztak a szebbnél szebb retrónál retróbb kalapok. Persze azt is venni kellett. Ha már kalap van akkor venni kell hozzá egy retró szemüveget is természetesen mert így teljes a boldogság

 Továbbhaladva Az én nagy kedvenceim a vintage motorkerékpárok, autók és gőzgépek sorakoztak valami hihetetlen mennyiségben és változatosságban. A motorkerékpárok között minden kor képviselője és szélsősége is felsorakozott, úgymint az extrém 5,7  literes Chevrolet V8 motorral szerelt trike, vagy a nagy angol legenda a Norton Commandó. Nem maradhatott el a múltszázad eleji öreg vas a BSA sem, vagy jelenkorunk aktualitása a tálibvadász klub jelvényével ellátott Harley Davidson, aminek tankján egy Afganisztánban menetelő angol katona airbrush festménye látható.

Következtek a vintage autók. A retrókorszak amerikai autói, a klasszikus angol vagy elvétve német ikonok és átalakított hot rod-ok.A többség gyári új állapotra felújítva, néhány úgynevezett fellelési állapotban vagy szándékosan antikolva.

Az egyik gyöngyszem  a piros belsejű Ford Musztáng. Egy igazi szépség, méltón vált korának legendájává.

Csodaszép hot-rod-okat láttunk mint például egy fekete Ford. A hot rod az egy batárszerű karosszériájú sárvédő nélküli bivalyerős motorú, épített autó.Van amelyiket újszerűre építik és van amelyiket szedett vedett rozsdás  vaskupaccá ami megtévesztő hiszen a lemez alatt korszerű alkatrészek vannak beépítve. Láttunk olyat a műfajból aminek a teteje le volt vágva és rozsdásan kritikán aluli hegesztési varratokkal retró képekkel kitapétázva állt ott. Olyan volt mint egy ódon, szellemjárta  kastély.

Csodálatos az a változatosság és részletgazdagság ami ezeket az autókat jellemzi. Egyedi hangulat lengi körül mindegyiket. Látszik rajtuk hogy a tervezőket nem kötötték holmi légellenállási, környezetvédelmi, fogyasztási, biztonsági korlátok. Hogy ez jó vagy nem azon lehet vitatkozni de mégis színesítik az autóipar történelmét. Egy-egy gyönyörű részletet kiragadva látszik hogy szabadon szárnyalt a fantázia.

Na de hagyjuk a járműveket, nézzük a hölgyeket, meg a ruhájukat. Ők aztán tobzódhattak a legváltozatosabb elegánsnál elegánsabb ruhákban. Éltek is az alkalommal. Elegancia felsőfokon valamint a csábításnak olyan szintje jellemezte azt a kort ami tökélyre fejlesztette a sejtetés rafinériáját. A retrókorszakban a nők mertek nők lenni és kihangsúlyozni női bájaikat. Marilyn Monroe a legjobb érzékkel kapta el azt a vonulatot és világhírre vitte. A kerek fenék, karcsú derék, nagy mell divatot teremtett. A butuska szőke nő köztudatba beépülése is neki köszönhető. Minden ruha, minden kellék a nőiességet hangsúlyozta. 

A sok kiegészítő cipő, kalap, szemüveg, kendő, bross, harisnya, alsószoknya, kötelező tartozék a ruhákhoz, és itt meg lehetett venni mindent. Amit ebben a műfajban valaha használtak vagy stílusában korhű volt azt itt mind meg lehetett venni. Mi pedig fényképeztünk gátlástalanul úgyhogy a végére már a fényképezőgép lemerült, a telefonom lemerült, a feleségem telefonja már a tartalék akkumulátorral üzemelt aztán végül annak az utolsó morzsányi energiájával tudtuk a navigációt futtatni hogy hazataláljunk.

Ez a néhány videó talán visszaadja valamelyest a hely hangulatát.

https://www.youtube.com/watch?v=8dZxeaYUCdI&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=QkqTitEJx20&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=v8SWVzylTo4&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=v8-esx0wZg4&feature=youtu.be