Színházban voltam a fiammal. Pontosabban egy középiskola termében ahol színielőadást néztünk meg. Ez volt a második darab amit amit ettől az amatőr társulattól láttam és az elsőről is írtam a blogomon a „Hol vagyunk otthon fejezetben”. Annak az előadásnak egy érdekes utótörténete van. Arról szólt a darab hogy meg nem jelenített okból lezárják a határokak mindenhol Európában. A Londonban élő magyaroknak el kell dönteni hogy mennek haza vagy maradnak. Az élet fura módon úgy hozta hogy az előadás UTÁN két évvel a pandémia miatt mindenhol lezárták a határokat. A mű alkotói látnoki módon megjósolták, megírták és eljátszották azt ami két év múlva a valóság lett. Mondtam is nekik hogy az armageddonról meg harmadik világháborúról és egyéb katasztrófákról ne írjanak színdarabot.

De térjünk vissza a tegnap látott előadáshoz és járjuk körül kissé. Miről szól a cselekmény? Ugye alapvetés az hogy a rokonaidat nem válogathatod meg mert azokat úgymond odabasszák melléd. Oda születsz közéjük ők pedig odaszülettek köréd. Úgy gondolnád hogy akkor a barátaidat majd te megválogatod és azokban nem fogsz csalódni. Pedig de. Ez a mű lényege. Egy baráti társaság belső viszonyai, fordulatai és a kapcsolatok szövevényes hálója. Már a „Bűvös kocka” cím is zseniális. Mi a bűvös kocka? Egy belső struktúra ami összefog de MOZGATHATÓAN összefog 26 különböző színű kockát. A színek a társaság jellemének sokszínűségét példázza. Mégis a lényeg a belső mag, az az összetartó kohéziós erő ami körül mozognak a kockák. A baráti társaságok lényege ez az erő, ami egy szoros vagy lazább egységben tartja az egészet. Mi ez az erő? Nagyon könnyen meghatározható. Az együtt töltött idő. Enélkül nincs baráti társaság. Iskolában, kollégiumban, katonaságnál, munkahelyen, gyereklegeltető játszótereken, kocsmákban, sportegyesületekben és a végtelenségig lehetne sorolni a helyeket ahol valami miatt emberek sok időt töltenek együtt és óhatalanul kialakulnak baráti társaságok. Ma az online világban olyan is van hogy nem is látták még egymást mégis barátságok szövődnek. Nekem például minden szombat este van egy élő chatom a youtube-on immár a 278.-nál tarunk és ritkán rövidebb 6-8 óránál de volt hogy reggelig beszélgettünk. Általában ott van 30-40 ember amiből rendszeres kommentelő beszélgetőpartner 10-15 látogató. Az elmúlt öt év alatt ez már mondható egy baráti társaságnak és ha hazalátogatok személyes találkozások közös vacsorák is vannak de sokan laknak távol, úgymint Erdély, Szlovákia, Szerbia, Németország, Japán és még sorolhatnám. Ők ugyanúgy a társaság részei bár soha nem láttam őket.  Ahogy mondtam az együtt töltött idő adja meg az egység alapját és e körül kavarognak a különböző jellemek. Pont mint a bűvös kockánál. Zseni volt aki kitalálta.

Szóval azt hiszed hogy te majd megválogatod a barátaidat és nem fogsz csalódni. Ez az első időkben működhet is. Csakhogy rengeteg életeket formáló hatás éri ezt a mikroközösséget. Múlik az idő. Egyesek elköltöznek messzire, mások családot alapítanak ki tudja mennyire toleráns férjjel feleséggel a közösség iránt. Sőt neadjisten valamelyik férj vagy feleség túlságosan is toleráns és odaadó valamelyik barát irányába. Ugye láttunk már ilyet. Idővel az ember változik. A változás nem ördögtől való dolog. Természetes folyamat. Muhammad Alit kérdezték az ikertornyok lerombolása után hogy most is áttérne-e a béke vallására. Azt mondta hogy aki harminc év alatt nem változik az elvesztegetett harminc évet. Így jelezte nagyon finoman hogy már nem váltana vallást. Vagy hogy a másik klasszikus mondást idézzem „ Aki húsz éves koráig nem kommunista annak nincs szíve. Aki utána is az annak nincs esze” .

Vannak olyanok akik nem változnak és örök gyerekek maradnak. Ezt a karaktert is bemutatta a színdarab. Szóval rengeteg veszély és befolyásoló tényező alakíthatja egy baráti társaság viszonyait. Ezt mutatja be a mű egy amatőr színitársulat által professzionális módon kitalálva és bemutatva.

Na és itt álljunk meg egy kicsit. Nem mások által megírt kész darabokat visznek színpadra. Ők találják ki, írják meg a forgatókönyvet, csinálják a dramaturgiát a díszleteket a világosítást a kosztümöket és minden egyebet. Utána már „csak” eljátszák. Ebből élő profiknak is erejüket meghaladó feladat lenne mindez nemhogy egy pusztán csak a szabadidejüket erre áldozó amatőr színészeknek. Bár mostmár ezt az „amatőr” szót egyre nehezebben írom le. Kéretik erősen zárójelben érteni. Többek ők már ennél, nem kicsit. Nagyon. Nem fognak újságok címlapján megjelenni. Nem lesznek láthatók tv adókon. Egy maroknyi magyar aki sikeresek külföldön, akik hobbi indíttatásból saját örömükre kultúrmissziót csinálnak Londonban az mélységesen elhallgatandó Magyarországon.(Nem bánnám ha ebben tévednék) Az ilyet ott nem propagálják. Hiszen mint köztudott a londoni magyarok mind mosogatnak a Mekiben és 15 pakisztánival laknak együtt.

Ahhoz hogy az egész társulatot be tudjam mutatni egy kis kitérőt kell tennem. Van Magyarország legnézettebb autós műsora a Speedzone. Egyik oszlopos tagja Göbölyös Zsolt alias Göbi. Egy régebi műsorban valami olyasmiről volt szó hogy vannak akik érzelmi alapon választanak autót. Nem érdekli őket milyen hírük van hol gyártják egyszerűen beleszeretnek és az kell nekik. Göbi akkor kitalált egy rendkívül találó szót az ilyen jelenségre. SZÍVMOTIVÁCIÓ.

Az emberi értelem, érzelem és racionalitás központja az agy. Mégis az egyetemes emberi kultúra az érzelmet, CSAKIS az érzelmet áthelyezte a szívre. A pozitív és negatív érzelmet is. Szívből szeretünk és szívből gyűlölünk. Jószívűek vagyunk vagy szívtelenek. Szívből beszélünk, szívesen adunk, szívünkbe zárunk, vagy szívünkből kiszakítunk valakit. Szívvel lélekkel csináljuk vagy éppen félszívvel. Valaki megdobogtatja a szívünket és utána érte dobog míg szeretjük.

Ennek a maroknyi magyarnak a tevékenységére nem találtam jobb szót a szívmotivációnál. Szándékosan írtam tevékenységet és nem munkát. Ők ezt nem munkaként élik meg mint ahogy nekem se munka az írás. Valami amit jó csinálni. Valahogy jó érzékkel nyúlnak a témához. Ugye mondtam az elején hogy a családot amibe születik az ember nem választhatja meg. Ennek a két véglete megjelenik a darabban. egyik oldalról van a neveltlányát szexuálisan bántalmazó mostohaapa, a másik oldalon a jóságos nagymama akinek mindenkihez volt egy jó szava és utánozhatatlan szilvásgombócokat főzött majdpedig holtában a temetésén is békített és egyetértő közösséget kovácsolt a fellazuló baráti társaságban.

Az egész mű egy egységes egész. Egy FELÉPÍTETT alkotás. Az alapoknál még nem látod mi lesz a végeredmény mint egy ház felépítésénél. Aztán mikor helyükre kerülnek az építőelemek akkor látod meg az építmény lényegét. Nagyon sokat dolgoztak a történeten és nem hiába. Meg lehet baszni a leghitelesebb színészi munkát is ha dögunalom a történet. Itt viszont mindkettő pariban volt egymással sőt külön kiemelném a világítást, a dramaturgiát, a nézők számára is olvasható telefonos smsváltás bravúros megoldását a szinpad díszleteinek villámgyors szinte észrevehetetlen átrendezését. A ruhák is nagyon igényesen lettek kiválogatva. Gondoljatok bele hogy a jegybevétel elmegy sőt nem is elég a terembérletre a ruhákra díszletekre még ők tesznek bele pénzt az előadásba és nem tetten érhető semmi ócsósítás kompromisszumra törekvés. Azért ez nagy dolog.

Használhatnék nagy szavakat. Hozzájárulnak az egyetemes magyar kultúra gyarapításához…stb. Nem. Inkább úgy fogalmaznék hogy ez egy kultúrgyöngyszem. Ricsi barátom azt mondta hogy ez egy csoda. Az. Az előadás után volt egy közönségtalálkozó egy közeli PUB-ban. Kedves, közvetlen jó humorú társaság. Óriási élmény lehet közéjük tartozni. Boldog emberek.

A kultúra minden nemzet legféltettebb kincse. Ha a kultúra megszűnik a nemzet szűnik meg. A világtörténelem számtalan hódítást élt már meg. A hódítók legelső dolga a meghódítottak kultúrájának megszűntetése. Az elcsatolt magyar területeken élők ezt mindennap átélik. A kultúra eltiprását jelenti az elrománosítás az elszlovákosítás az elszerbesítés és a többi.  Az ott élő magyarok elképesztő harcot vívnak ezellen de bár csatákat nyerhetnek a háborút elvesztik. Fogy a magyar sajnos. Pedig a magyar kultúrkincs az világviszonylatban is kiemelkedően gazdag. Semmihez sem hasonlítható nyelvünk kifejezőképessége jelen van minden versben nótában könyvben valamint páratlan káromkodási szokásainkban. A világon senkinek nincs ilyen gazdag népdalgyűjteménye. A kultúra tesz emberré minket. A második világháborúban az London bombázásakor az angolok kifogyóban voltak hadianyagban. Felszólalt egy parlamenti képviselő hogy a költségvetésből tegyék át a kultúrára szánt pénzt a honvédelemre. Churchill válaszként csak egy kérdést tett fel. „Tessék mondani akkor miért harcolunk?”. Hiszen ha a kultúrát elsorvasszák akkor a nemzetet sorvasszák el. Örülni kell minden kulturális tevékenységnek, ki kell emelni és támogatni minden kultúrgyöngyszemet. Minden ilyennel gazdagabb lesz a nemzet.