Ass blaster

Nem, nem embertársainkról lesz szó. Ezt a posztot Csuja Imrének ajánlom és minden olyan embernek aki szép kertet gondoz, gyümölcsfákat nevel és mellékesen szereti az állatokat. Jelen poszt arról szól hogy mennyire jól és ugyanakkor mennyire mostohán bánunk önkéntes segítőinkkel. Talán másfél éve beszélgettünk az Örkény színház társalgójában, és szóba kerültek a madarak amiket télen etetni kell. Én hozzátettem hogy itt nemcsak a madarak gondozása magas szintű hanem például a hasznos rovaroké is és szinte minden kertészeti boltban kapni úgynevezett rovarhoteleket. Pogány Judit mondta hogy ő még nem látott olyat. Na ahogy hazamentem mindjárt rendeltem két különbözőt az ebay-ról. Valami oknál fogva két egyformát hozott a postás. Mikor legközelebb mentem az egyiket odaadtam Juditnak aztán kérdeztem kinek vannak gyümölcsfái? Mácsai Pali mindjárt mondta hogy a Csuja Imrének. Oda is adtam neki, és kicsit továbbgondoltam a dolgot. Erről szól ez a poszt.

Az én kertemben volt madáretető ahol telente 30-50 kiló napraforgót megetettem a madarakkal és volt madáritató is. Meg ki volt rakva vagy 10 madárodú. Ezek az állatok hozzánk tartoznak. Nélkülük szegényebb lenne az életünk. Egyet viszont nem értek.

Miért van az hogy otthon csak a kicsi színes tüncibünci cinegék és egyéb énekesmadarak a madárvédelem elsődleges célpontjai? Én tudom, és leírtam többször hogy a mai gyümölcsfajtákat már nem lehet biokertészettel vegyszerek nélkül termelni. Na most az hogy permettel írtjuk a kártevőket szerencsére nem hozta magával a madarak mellőzésének gyakorlatát. Rengeteg ember eteti télen őket és rak ki odúkat a fészkeléshez. 

Nekem az a bajom ezzel hogy ez a madárvédelem rendkívül egyoldalú. Miről van szó? Arról hogy vannak a kerti madarak, meg esetleg még a gólyáknak kitesznek villanyoszlop tetejére fészektárcsát aztán kész. Vége. 

Miért? 

Emlékszem hogy itt Londonban, Valamelyik parkban sétálva mennyire rácsodálkoztam egy madárodúra ami ötször akkora volt mint egy cinegeodú, legalább tizenöt centiméteres átmérőjű lyukkal. Az például egy bagolyodú volt. Merthogy a baglyok is szívesen fészkelnek odúban és meghálálják a gondoskodást jónéhány patkány és egér elpusztításával. 

Aztán láttam olyan dobozokat kirakva ami egy levelesládára hasonlított de az alján volt a nyílás. Ezek bathouse-ok, vagyis denevérházak. A denevérek a leghasznosabb élőlények közé tartoznak. 

Annak idején mikor a kertemet rendeztem be, és madárodúkat  madáretetőket akartam csinálni vettem egy könyvet ami csak erről szólt. Mindenféle odú volt benne de sem bagoly sem denevérodút nem találtam. Mivel akkor még nem tudtam hogy létezik ilyen nem is hiányoltam. 

Itt Londonban az állatokról való gondoskodásnak egy igen fejlett fokán állnak. Ha elmegyek egy fesztiválra, egy kirakodóvásárra ahol asztalok standok vannak akkor biztos hogy néhány asztal lábánál látok edényeket vízzel tele. Mikor valaki sétál a kutyájával nézelődve az árusok között akkor a kutyának jól esik ha vizet talál valahol.

Dolgoztam Holbornban toronyház alapját építettük. Ez a belváros ahol egy tenyérnyi füvet egy csenevész fát sem láttam. Viszont az egyik irodakonténer tetejére kitettek egy saját gyártmányú rovarhotelt néhány raklapból valódi fű gyeptéglával.

Az ember hasznos segítői a madarak, a denevérek, a békák, és egyes rovarfajták. Itt vetődik fel a kérdés hogy miért részesítünk előnyben egyes fajokat és miért  mellőzünk más, legalább olyan hasznos fajokat?

Pusztán azért mert szépen énekel? Szép a tollazata? Ha csúnya akkor már mellőzzük? Miért? Egy varangy az nem hasznos? Én irtózok a békáktól de soha nem bántanék egyet sem.

Rengeteg módon lehet segíteni a hasznos állatoknak. Fekete István írja egyik könyvében hogy a gabonaföldek termésátlaga mérhetően megnőtt mikor a táblák szélére ülőfákat tettek ki az ölyveknek és vércséknek. Ezek a madarak nagyon szeretnek megpihenni száraz fákon ahonnan kifigyelhetik a következő áldozatot és ahol békésen emészthetnek. Az ilyen fák vonzzák ezeket a madarakat a kártevő pocokpopuláció legnagyobb bánatára. Kis költség nagy haszon.

Nem arról van szó hogy kertészetekben vegyünk rovarhoteleket nagy gyümölcsösökbe. Ezek az előregyártott dizájnos dolgok a kiskertek díszei.

Itt csodálatos öntöttvas madáritatókat lehet kapni, és mindent ami az állatvédelemmel összefügg. Lehet kapni olyan madáretetőt amit a mókusok nem tudnak kienni. Viszont külön kapni etetőket mókusoknak. Ennek az egész kertkultúrának óriási hagyománya van itt. Egy itteni kertészeti bolt valódi aranybánya az eziránt érdeklődőknek.

A nagy táblákon gazdálkodóknak a nagy gyümölcsösökben termelőknek olcsón és egyszerűen is megvalósítható a hasznos állatok segítése. Néhány köteg nádat húsz centi hosszúra felvágva maréknyi kötegekbe kötve fellógatni a gyümölcsfák ágára nem költség. Ugyanúgy műanyaghálós krumplizsákokba húsz-húsz fenyőtobozt kihelyezni ágakra szintén nem pénz kérdés. Ezek ugyanolyan teljesértékű rovarhotelek mint amiket készen meg lehet venni.

Azért írtam ezt a posztot hogy a magyar emberekkel megismertessem az állatvédelem egy magasabb fokozatát. Hogy ne a szépségük szerint részesítsük előnyben a hasznos állatokat. Megérdemlik.

Mielőtt még az igazi mondanivalómba belekezdenék egy szolgálati közleményt szeretnék megosztani mindenkivel. A színdarab köszöni szépen jól van. Ahogy kiteszik a műsortervet azon a napon minden jegy elkel az összes előadásra abban a hónapban. egyszer még az elején aggódtam Bagossy Lacinak a rendezőnek hogy félek nem fog népszerű lenni. Azt mondta erre mindig telt ház lesz. Márpedig Bagossy az az ember akire akkor is felnézünk ha nincs jelen. Ő hatvan kilósan is a nehézsúlyú ligában játszik.

Az a szerencse ért hogy a Diggerdrájver színdarab szövegét kiadják könyvben több más kortárs drámaíró művével együtt. A könyvbemutató április 14.-én lesz az esti Diggerdrájver színdarab előadása után. Én is ott leszek, aki dedikált példányt szeretne azt szeretettel várjuk. A címből levezetve nem, nem az én személyem lesz ott a közszeméremsértés, arra most térek rá az alábbiakban.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem tudom a blogom olvasói mennyire vannak tisztában netes tevékenységem egészével de ha esetleg nem tudnák akkor most közlöm hogy ez mellett az írott blog mellett van egy videóblogom is a Youtube-on közzétéve. Immáron 385 videót publikáltam ott és mindennap teszek fel frisset. Ez a videóblog szakmai blog, mindig az aktuális munkahelyemen történteket filmezem le és megvágva általában 5-15 perces filmekben teszem fel a videómegosztóra.  Ennek a posztnak a végén kitettem néhány linket ízelítőnek hátha kedvet kap valaki hozzájuk.

A közszeméremsértés az alábbi történettel kezdődött.

Tibor barátom aki a Ramsbury sörgyár igazgatója megkért hogy tegyem rendbe az udvarát ahol kivágott néhány tuját és ki kéne szegni a gyökereket egy munkagéppel. Sajnos csak egy nagyon apró gép fért be de megoldottam a feladatot. Erről a munkáról is készítettem egy videót és felraktam a Youtube-ra. Itt láthatjátok:

 A videó végén elhangzik hogy Tibor barátom megajándékozott némi sörrel. Aztán valaki aki látta a filmet írt egy hozzászólást hogy videós sörtesztet akarnak látni. Én meg úgy gondoltam hogy miért ne? Azt az anyagot amit már itt leírtam a Ramsbury capricció című posztban felmondtam némi kiegészítéssel egy videós szemléltető filmben és feltettem a Youtube-ra. Két nap után a Youtube levette korhatáros tartalom nem megengedett közlése miatt. Magyarul közszeméremsértést követtem el. Na most nem lennék én, ha ebbe belenyugodtam volna és nem kerestem volna egy másik videómegosztót ahova feltehetem és bemutathatom. Az alábbi linken megnézhetitek és mindenki számára ki fog derülni mekkora közszeméremsértést követtem el:

Ramsbury Capriccio from János Horvath on Vimeo.

Nincs okom és jogom bírálni a Youtube szabályzatát ezért elfogadom ami történt és másik megosztón publikálom a videót. Ennyi.

Aki mégis kíváncsi  lenne a videóblogomra annak ideteszek néhány kedvcsináló linket.

"Látjátuk feleim isá kampány közepén vogymuk˝

Mi volt? Mi van? Mi lesz?

Az volt barátaim hogy a nagy büdös átkos komenista rendszerben nyugalom volt és a lőtéri kutyát nem érdekelte a politika. Volt a Népszabadság pártnapilap aminek az első oldalait gyorsan átlapozta mindenki aztán a híreket meg a sportrovatot elolvasta, az újság pedig jó volt begyújtani az olajkályhát. Jellemző cikkei például arról szóltak hogy Losonczi Pál baráti látogatást tett a baráti Mongólia Nagy Népi Huráljában és kölcsönös barátsági szerződés keretében lefektették a baráti árucserefogalom alapvetéseit miszerint mi adunk tíz Ikarus buszt, cserébe kapunk három teve és két mormotabőrt.

Az ellenzék jelentősége annyi volt mint bolhafaszán a pattanás. Volt néhány valóban bátor ember akik próbálkoztak némi szamizdattal de a rendszer ingerküszöbét nem nagyon lépték át. Ahogy az egyik későbbi SZDSZ képviselő mondta, ellenzéki tevékenységük jórészt abból állt hogy összejöttek valakinek a lakásán és szidták a rendszert. 

Azért annak a kurzusnak is megvoltak az erősségei. A család család volt, aki pöccsel született az BIZTOS hogy fiú volt aki duplacsővel született az meg lány. Harmadik lehetőség nemigen fordult elő. A tanároktól megkaptuk a kellő számú pofont, a honvédségnél meg megmutatták mit jelent ha FELETTÜNK áll az 50-es szókincsű ügyeletes tiszt aki tegnap még a tehén seggéről vakarta a szart Mocsolyáspusztán. Mindez a hasznunkra vált. Aki pedig minden határon túlment azt felhúzták a bitóra és le volt a gond róla. "Régi szép idők".

Aztán megérkezett a nagy büdös komenizmus után a nem kevésbé büdös liberális szabadság. Kiírták a szabad választásokat. Uramisten, hány barátom hülyült meg. Hányan hittek, kampányoltak aláírást gyűjtöttek, pörögtek ezerrel. Még engem is behülyítettek és elmentem egy MDF-es kampánygyűlésre. Für Lajos elmagyarázta hogy az a különbség az MDF és az SZDSZ között hogy az MDF lassú fokozatos átmenetet akar nagyobb megrázkódtatás nélkül. Visszagondoltam erre a beszédre mikor az MDF kormány alatt megláttam a kilométeres sorokat a munkanélküli hivatalok előtt. Még jó hogy a LASSÚ átmenettel "csak" ennyi munkanélküli lett, mi történik ha gyors a változás? A szakma, a szakértelem elértéktelenedett. Piaci viszonyok keletkeztek és erős gazdaság híján nem érvényesült a kereskedelmi alapelv miszerint az áru hiánya növeli értékét. Szarért hugyért dolgozott minden szakmunkás ha egyáltalán talált munkát. Jobbára nem talált.

A lényeg a lényeg hogy a rendszerváltás óta tart egy hiszterizált túlfeszített, átpolitizált közélet ami a mai napig tart. Mindenki pontosan tudja miről beszélek. Inkább a háttérben zajló folyamatok az érdekesek. A magyar ember előtt kinyílt a szabad világ. Oda utazik ahova akar, azt mond amit akar, A feminizmus megkezdhette ámokfutását, a másságát mindenki nyíltan vállalhatta, a gyerekeket nem pofozzák már az iskolában, a sorkatonaságot eltörölték, a halálbüntetést szintén. később beléptünk az Unijóba bár később maradt az Unió jó nélkül. Szabad munkavállalás, kávéháznyitás Bécsben, utazás személyi igazolvánnyal. Habzsi dőzsi tejbe vaj.

A politikusok játszották közben kisded játékaikat. Osztogattak mikor nem volt miből, visszavették mikor nem volt kitől. A magyar ember pedig hitt. Még csak egy kicsit kell kibírni aztán jobb lesz.

Körülbelül tíz éve kezdett megérni a helyzet. A hit elveszett, aki tehette lelépett, aki maradt az túlélésre rendezkedett be.

Közben alig észrevehetően jelentős társadalmi változások álltak be. A szabad világ hogy úgy mondjam túltolta. A szabadság kezdett penetránsan bűzleni.

A hagyományos jól bevált értékeket kezdték szétverni. Az emberek arcába tolták a meleg büszkeséget. A feminizmus mint alattomos vírus megfertőzte a családokat. A gyerekeket nem verik a tanárok, de helyette a a tanárokat verik a szülők. Nemzedékek nőnek fel úgy hogy nem látják az apjukat elmenni reggelente dolgozni. Jött a genderkurzus és aminek eredményeképpen nem tudjuk kezitcsókolommal vagy jónapottal köszönjünk valakinek. Jött a me too kampány aminek az a következménye hogy egy nőnek mondott hellóbébi felér egy megerőszakolással. A magyar ember már nem csodálkozik ha arra ébred hogy a faluja migránstábort üzemeltet, mint az én fatornyos kisfalum például. Senki meg nem kérdezi hogy akarod-e. Viseld el bazmeg vagy költözz el.

 Nézzük a fentieket részletesebben.

Homofób vagyok. Nem vagyok rá büszke, ez is egy állapot. Megtehetném hogy letagadom de attól nem lennék kevésbé homofób. A fóbia az irtózás undor valamitől. Mint a pókiszony vagy az egértől való félelem. Jó én nem kezdek el székreállva sikoltozni ha meglátok egy homoszexuálist. Elmondom miről van szó. Semmi bajom a melegekkel. Maximálisan támogatom hogy házasodhassanak, hogy gyereket fogadhassanak örökbe, hogy egyenlő jogaik legyenek és semmiben ne különböztessék meg őket a heteroszexuális emberektől.

DE

A nemiségüket előtérbe toló, azt kihangsúlyozó buzzancsokat mélységesen elítélem. Azok a ratyik akik a büszkeségük napján teherautó platóján tangában, pávatollal a seggükben, kereszttel a nyakukban rázzák magukat a legalávalóbb undort keltő emberek a szememben. Valamikor az volt a duma hogy azért kell a meleg büszkeség napja hogy elfogadtassa a másságot. Kérem szépen, nincs még egy olyan toleráns, melegeket elfogadó ország mint Hollandia, azon belül is Amszterdam. Na most ott HAT napig tart a parádé. Ennyire utálják a hollandok a ratyikat hogy hat napig tart elfogadtatni magukat? Vagy mi van? Martin Luther King után szabadon van egy álmom. Egy meleg büszkeség napjáról. Mondjuk egy melegfelvonulásról az Andrássy úton. A meleg férfiak és nők szép ruhában férfiak öltönyben nők kosztümben vonulnak az utcán. Elől a meleg politikusok közéleti szereplők, színészek és egyéb prominensek. Mögöttük a meleg társadalom. Szivárványos zászlót lengetve demonstrálják hogy NEM mások. Hogy ők is ugyanolyan emberek mint mi. Hogy igenis lehet belőlük bárki. Nem a nemiségüket hangsúlyozzák ki hanem pont azt hogy UGYANOLYAN EMBEREK mint mi. Ez lenne az IGAZI büszkeség napja. Mert ami most van az undort kelt. EZ nem fogja maguk mellé állítani az embereket. Ez eltaszítja az embereket. Olvastam olyan írást amiben a valamelyik skandináv államban élő apuka elmondja hogy a hároméves kislánya azzal jött haza az oviból hogy apu tudod-e hogy a lányok is szerethetnek lányt és a fiúk is fiút? Apuka pedig büszke volt erre. A hozzászólók javarésze(bár a java szóval itt nem értek egyet) pedig tapsolt hozzá. Hova jutunk? Előbb tanítják meg a gyereket a másságra mint a hagyományos párkapcsolatra? Háromévesen? Azért ha gyereke születik valamelyik barátunknak megkérdezhetjük hogy milyen nemű vagy ez már illetlenség mert ha felnő majd eldönti? 

Beszéljünk a feminizmusról.

Megmondom őszintén, nálam odáig terjedhet egy nő feminizmusa hogy néha megengedem hogy ő legyen felül...

A feminizmus arról szól hogy a nők megtanultak férfi módra káromkodni és inni, a férfiak meg megtanultak gyereket pelenkázni és porszívózni. Kösz nem kérek belőle. A férfiak és nők közötti szereposztás évezredek alatt kialakult gyakorlat szerint zajlott. A férfi nem ment a konyhába a nő pedig nem ment a bányába. A férfiak milliószám estek el a harcmezőn a nők meg tartották a hátországot. Fordítva nemigen volt rá példa. Nyilván vannak feminista vívmányok amikkel egyetértek. A szavazójoggal vagy ugyanazért a munkáért ugyanakkora bért kapjanak. Ezek mind alapvető emberi jogok amik megilletik a nőket. Na de ha szabadna kérni MARADJANAK meg nőnek. GYENGE nőnek. Meghódítani való, védelmezni való, PUHA nőnek. Ugyanis csak ekkor érezheti magát egy férfi KEMÉNYNEK. Márpedig ha a kemény és a puha egymásra talál az csak jól sülhet el. Ugye értettük egymást?

Aztán jött a genderkurzus.

Ja. Oda jutottunk hogy néha le kell nyúlnom megbizonyosodni hogy melyik nembe tartozok mert körbenézve már tényleg nem tudom hogy merre van az előre. A nők férfiasodnak, a férfiak nőiesednek. Csaxólok hogy nincs az az Isten hogy én ülve pisiljek. Olyan emberpéldányokat látok hogy mind az ember mind a példány szó megkérdőjeleződik. Tudnak ezek még gyereket csinálni vagy legyek rendszeres donor a spermabankban?

Na most akkor itt álljunk meg egy szóra.Félreértés ne essék. A lőtéri kutyát nem érdekli a melegek szexuális élete. A feministák családon belüli domináns viselkedése, a saját nemükben is bizonytalan önmagukat kereső, identitászavaros aztsetudomélekvagyhalok emberek viselkedése. A probléma nem itt van. Hanem ott hogy mindezt kéretlenül a pofánkba tolják. Hogy megmondják mit gondoljak ezekről. Aztán ha nem azt mondom ami trendi, ami korszerű, ami haladó akkor egy őskövület vagyok és alig várják hogy kihaljak mint a dinoszauruszok. Elvárják hogy másként gondolkodjak. Senkit nem érdekel hogy én akarok-e másként gondolkodni. Mi van ha nem? Mi van ha én valóban egy Kádár korban szocializálódott öregedő őskövület vagyok? Nekem jó így. Én így érzem jól magam. Nem akarok ratyiparádét nem akarok feminizmust, nem akarok genderkurzust. Eddig, hangsúlyoznám EDDIG az volt a válasz hogy nem baj, előbb utóbb eltűntök a haladás útjából és a korszerű eszmék győznek. Megfordult a világ, tehén bassza a bikát.

Lófaszt barátaim. Változik a trend, csak még nem vettétek észre. A nagy büdös szabadságból kezdenek megcsömörleni az emberek. Kezdenek felébredni. Mert túltoltátok elvtársak. A négyszáz éves demokrácia hazája, az emberi egyenlőség és szabadság élharcosa, a tolerancia zászlóvívője Nagy Britannia nemet mondott a migránsokra. Arohadtéletbe. Hülye angolok mi? BIZTOS hogy ők a hülyék? Aztán mi van ha követik őket? Akkor is ők a hülyék? Ha Magyarország is követi őket mint ahogy megtörtént akkor a magyarok a hülyék? Biztos hogy a szabadságnak nincs felső határa? Nekem el kell fogadnom mindent amit rámöntenek az interneten a TV-ben az újságokban de ha ellentétes véleményt fogalmazok meg akkor abcug le veled? Hol van akkor az ÉN szólásszabadságom? Ja hogy szólnom szabad, feltéve ha a liberális fősodornak megfelel. Hogy is van ez? 

Menjünk tovább.Oktatás.

Lehet hogy nem leszek túl népszerű de támogatom az iskolai testi fenyítést. Egészen addig amíg a tanárnak eme brutális és elítélendő eszköz helyett egy másik HATÁSOS eszközt adnak a kezébe fegyelmezés céljából. Tudjuk mi történt. A tanárok eszköz nélkül maradtak és a szülőktől nemhogy támogatást de inkább a háttérben zajló megalázó aknamunkát kapnak. Ma már a gyerek és a szülő közösen szidja a tanárt ha hülye a gyerek, aztán a végén megegyeznek hogy mégiscsak a tanár a hülye. Néha még meg is verik a tanerőt. Ide jutottunk a nagy büdös szabad világban. Jól van ez így?

Migránsok.

Kényes kérdés. Nagyon kényes. Én is változáson mentem keresztül az idők folyamán ebben a kérdésben. A kormány és a nemzeti oldal a migránsok ellen foglal állást, az ellenzék pedig a migránsok mellett. Sok minden elhangzott már pro és kontra. Én csak két végtelenül tisztességtelen kérdést tennék fel. Az egyik elhangzott, valahogy így egy népszavazás előtt: "Akarják-e hogy huszonnyolcmillió román munkavállaló jöjjön Magyarországra? "

Én is felteszem a magam nem kevésbé tisztességtelen kérdését: "Akarja-e ön hogy a gyereke azzal jöjjön haza az iskolából hogy holnaptól nem vihet disznóhús szalámiból készített szendvicset mert sérti az osztálytársai vallási előírásait?" Merthogy ez Angliában már megtörtént.

Összegezzünk.

Van egy rendszerváltás óta mesterségesen fenntartott túlpolitizált közélet. Van egy túltolt liberális vagy ha úgy tetszik szabad világszemlélet. Mindkettőtből elege van az embereknek. 

A kormánypárt felismerte hogy a magyar ember csak egy dologban egységes. Ha van közös ellenségkép. Hogy ez a bankárok vagy a románok vagy a migránsok teljesen mindegy. Most ők is túltolták a Soros György elleni kampánnyal. Ez már annyira abszurd hogy kiröhögik őket. Orbán a fél karját adná ha a nemzet Viktorja lehetne. Ha egységbe tudná kovácsolni és maga mellé állíthatná az embereket. Nem tudja. Már csak valami erőltetett ellenségképre telik nekik. Innen üzenném a teljes magyar politikai kurzusnak hogy ideje lenne váltani. Ellenségkép helyett PÉLDAKÉPET mutatni a magyaroknak. Merthogy ilyenről még hírből se hallottak.

Pedig kreáltak rá állást. Úgy hívják hogy köztársaság elnöki poszt. A legfőbb közjogi méltóság. A poszt ami mögé a magyarság egységesen felsorakozhat. Egyetlen ember felelt meg eddig a kritériumnak. Göncz Árpád. Persze most felhördül a nemzeti oldal hogy de hát ő egy SZDSZ-es pártkatona volt. Na most a nemzeti oldalnak mélységes hallgatásba kéne burkolózni Schmitt Pál után ebben a témában. Kussolni kéne gyerekek... Tudjátok, pofa lapos. Pali után, Áder után a pártkatona szót felejtsétek el. A köztársasági elnöki posztra az az alkalmas személy akinek a SZEMÉLYISÉGE olyan hogy ELFOGADJÁK az emberek. Árpi bácsi ennek tökéletesen megfelelt.Ennyi.

Szóval példakép kellene emberek. Sajnos Magyarországnak a jelenlegi helyzetben szégyenkeznivalója van. Szerintetek nem szégyen az hogy nyolc év alatt egy nyomorult ellenzék nem tudott összeállni amelyiknek hangyafasznyi esélye lenne Orbánnal szemben? Nem szégyen ez? Orbán olyan jó? Lófaszt mama... Ti vagytok gyengék mint a harmatos libafos. 

Ideteszem egyik barátom nagyon tanulságos példabeszédét a jelenlegi választási esélyekről.

"A történet a következőről szól, és fog szólni.

Adott egy nő(a nép, a választók). A nő 2010-ben új

kapcsolatot létesített, új hapsija lett(Fidesz). Az új

hapsi nem egy leányálom. Bár anyagilag jól szituált,

több a pénze mint az előző hapsinak(2010 előtti

baloldali kormányok), de ebből a pénzből sokat el is

szór értelmetlenül. Kocsmázik, itatja a

haverokat(Mészáros és társai), fölösleges dolgokra

költ(stadionok), kötözködik(EU), nem fogad el más,

eltérő véleményt, mindig csak neki lehet

igaza(média), de mindemellett azért odafigyel a

nőre is, és megpróbál a kedvébe járni.

Nagyságrendileg több pénzt ad haza, mint az előző

hapsi(egykulcsos adó, családi adókedvezmény),

odafigyel a lakásra, a lakhatás körülményeire(csok,

háztartási gépek, nyílászárók cseréjéne

támogatása), ajándékot ad a nőnek(kedvezményes

nyugdíj, gyed extra, stb), Támogatja a

gyereket(bölcsődék,óvodák, nagycsaládos

támogatások), szóval mindent egybevetve jobb

élete van mellette a nőnek, mint az előző hapsija

mellett(baloldali kormányok).

Persze a régi hapsi(balliberális ellenzék) nem adja

föl. Vissza akarja szerezni a nőt. A nő(nép,

választók) 4 évente(választások) meghallgatja,

megkérdezi mit ajánl neki a régi hapsija(balliberális

ellenzék). De az semmi újat nem tud mondani, csak

mindig ugyan az a szöveg. Hogy az új hapsi tolvaj,

hogy diktátor aki elnyomja a nőt, hogy nem igazi

európai férfi, és így tovább. Mire a nő(nép,

választók) ismét rákérdez, hogy ezt érti, de mit

kínál neki ehelyett a régi hapsi(balliberális ellenzék).

Ugyan azt mint régen? Mert abból nem kér. Mire a

régi hapsi közli, hogy egyenlőre nem tud erre

válaszolni, mert még ő maga sem tudja, hogy mit

akar, nem tud jobbat ajánlani, mint a mostani

hapsi(Fidesz), sőt gyakorlatilag semmit nem tud

ajánlani, mert ahhoz előtte meg kellene egyezni

erről a haverokkal(ellenzéki pártok), de most még

abban sem jutottak közös nevezőre hogy merre van

észak.....szóval ettől függetlenül a nő(nép,

választók) akkor járna el helyesen ha ejtené az új

hapsit(Fidesz), és helyette ismét őt választaná. 

A nő(nép, választók) ezen elmosolyodik, és

megkérdezi a régi hapsiját(balliberális ellenzék): Te

most tényleg ennyire hülyének nézel engem?

Aztán 2018 április 8-án úgy dönt, hogy marad az új

hapsija(Fidesz), mellett.

Mire régi hapsi(balliberális ellenzék, és csatlósai),

ismét azzal tölt el 4 évet, mint amivel már korábban

eltöltötte: lekurvázza a nőt(fideszbérenc, zombi,

agymosott, orbánbirka). 

És ez a dolgok jelenlegi állása szerint így fog menni

az idők végezetéig."

 Ez egy tökéletes helyzetelemzés ami pontosan felvázolja az ellenzék impotenciáját. Nem a kormány annyira jó, nem a Fidesz annyira jó, nem Orbán annyira jó, hanem ti tisztelt ellenzék vagytok egy semmitérő széthúzó haszonleső mondjuk ki úgy ahogy van, szart sem érő társaság. Egy a lényeg hogy bejussatok a parlamentbe, hogy a semmittevésért felmarkoljátok a lóvét, a kapcsolati tőkétek megmaradjon aztán utánatok a vízözön. A pofátokról nem sül le a bőr? Csak kérdezem. Ennyire telt az "eeemúúút nyóóc év alatt"? Hogy felkínáltok az országnak néhány százezer migránst, buznyákfelvonulást, me too kampányt? Nem szégyellitek magatokat?

Karácsonyi hazalátogatásom második kulturális élménye egy verses est volt az Örkény színházban. Az "Anyám tyúkja" első része. Van már második rész is, azt is szívesen megnézném alkalomadtán. 

Ez az előadás egy dicsérethalmaz. A magyar nyelv dicsérete, a magyar költők dicsérete, a színészi tehetség dicsérete. 

Itt Londonban rengeteg idegen nyelven beszélő embert hallottam már. Kevés a jó hangzású nyelv. Persze hogy ki mit tart kellemes hangzásnak az egyéni ízlés kérdése. Nekem például a szláv nyelvek hallgatásakor a szőr feláll a hátamon. Ugyanez igaz a német nyelvekre. Az angol valamivel jobb de ott az a nem mindegy ki beszéli. Ha egy affektáló picsogó picsa adja elő azt én nyávogó angolnak hívom. 

Bármennyire fáj, hangzásilag a magyar is egy dallamtalan rosszul hangzó nyelv annak aki nem érti. Hogy megértsd hogy egy külföldinek hogyan hangzik próbálj egy magyar szöveget visszafelé olvasni. Abban a pillanatban hogy nem érted megváltozik a hangzása. Viszont ha érted. Csoda történik. Dallam költözik bele. Minden szónak olyan sajátos dallama lesz hogy egy távoli párbeszédből ha a távolság miatt nem is értesz semmit, a hanglejtésből tudod hogy magyarul beszélnek. Egyszer dél Londonban dolgoztam, és szokás szerint elsőnek értem a munkaterületre. Nyár volt, langyos reggel, így ott várakoztam a kapu előtt majdcsak jön valaki nyitni. Lentről két ember ballagott fölfele beszélgetve. Nagyon messze voltak, de ahogy közeledtek már ki lehetett venni a beszélgetésük hangsúlyait. Egyből tudtam hogy magyarok. Na ilyen csodálatos a magyar nyelv.

A költészet pedig a szférák zenéje. Olyan mint egy szinfonikus zenekar előadása. A vonósok a szavak, a rézfúvósok a mondanivaló, és az ütősök a ritmus. 

Pedig hogy utáltuk. A kötelező verseket. A nagy film előtti Vers Mindenkinek-et. Aztán mégis...

Mai napig itt cseng a fülemben: https://www.youtube.com/watch?v=eaYy4tdlirw

A magyar költészet egy csoda. Örömóda és dögvész. Sírva vigadás, hazafiság, nők dicsérete.Mindenki megtalálja a kedvére valót vagy a hangulatához illőt.

Szóval van ez az "Anyám tyúkja" az Örkényben. 

Engem már a díszlet megvett. Egy régi parasztház oszlopos tornáca. Gyönyörű. A társulat száz népszerű magyar verset mond el. Ezek a versek bennünk vannak. Én egyet sem tudnék elmondani, de szinte mindet ismerem. Megint csak a zenét hívom segítségül a szemléltetéshez. Számtalan zeneművet hallottál már. Ha elkezdenek egyet a rádióban lehet hogy nem tudod a szerzőt a szövegét de mégis ismered.Hallottad már és megmaradt legbelül. A vers is ilyen.

Minden vershez úgymond beállnak a színészek, mégis mozgalmasnak tűnik az egész. Mintegy élőképet alkotnak és valaki elkezd egy verset. Tavaly már írtam róla hogy az Örkénynek milyen elképesztően jó a fiatal színészgárdája. Most sem okoztak csalódást. 

Ülünk a nézőtéren és áradnak felénk a versek. Olyan "szent" versek is mint a Himnusz, a Szózat stb... Néhány vers teljesen más értelmezésben mint megszoktuk de mégis teljesen jól. Nem szerettem volna kiemelni egyet sem mert nem lenne igazságos a többivel szemben. De mégis. Elnézést kérek mindenkitől de nem tudom megállni hogy meg ne említsek egyet. Azt ami bekúszott a bőröm alá és máig itt cseng a fülemben. Vörösmartytól a Vén cigány Pogány Judit előadásában nekem nagyot ütött.

Az előadás előtt a társalgóban, feleségemmel és lányommal tippeltünk ki fogja mondani a Walesi bárdokat. Epres Attila csak mosolygott a bajusza alatt. Markáns hangú férfiakra szavaztunk, ehhez képest öt színésznő adta elő. Azt kell mondanom telitalálat volt.

Az egész előadás egy nagyon kellemes művészi élmény volt. Olyan beülsz és jól érzed magad. Nevetsz a humorral előadott Három Királyokon és elszomorodsz Radnótin. Kell néha egy ilyen este is. Amikor nem kell megértened, nem kell értelmezned, nem kell mögé látnod, nem kell elgondolkodnod, nem kell a darab üzenetét megfejtened mindössze ülsz és kanalazod a gesztenyepürét. A mindennapok marhapörköltjét lefojtod egy kis gesztenyepürével. 

Nekem az igazi meglepetés a befejezés volt. mikor túl vagy száz ismert és népszerű versen azt gondolod mindent hallottál. Aztán a darab befejezéseként az egyik színész elkezd egy verset és azonnal utána egy másik, harmadik, negyedik és így tovább. A végén az egész társulat verseket szaval egyszerre. Akkor döbbensz rá hogy mennyi verset nem hallottál még. Hogy mennyi vers van még benned amit nem hívtak elő. Meg kell néznem az Anyám tyúkja 2-t.

Most pedig jöjjön egy kis negatívum. Az Örkény színházat felújították tavaly nyáron. Új modern székeket raktak be amikben még én is elférek.Minden nagyon szép minden nagyon jó. DE. A fűtés szellőzés nem sikerült a legjobban. A darab első felében meleg és levegőtlen volt a nézőtér. Olyan álmosító meleg. Ha a darab nem olyan amilyen akkor még most is ott alszok. Aztán a második részre már más szelek kezdtek fújdogálni(nem én voltam). Lejjebb vették a hőmérsékletet, vagy valamit kinyitottak mert elviselhetőbb volt a klíma. Ezen még reszelni kell egy kicsit.

Köszönöm hogy elolvastátok.

Otthonlétem egyik kulturális élménye az volt hogy az Örkény színházban megnéztem az "Azt meséld el Pista" című monodrámát.

Akkor itt mindjárt ragadjunk le két gondolat erejéig. Az első a poszt címe. A darab egy emberről szól aki 1912-1979-ig élt. Ez az időköz a történelemnek egy olyan szakasza amiben ha bármelyik országból megvizsgáljuk egy ember életét akkor ugyanez a cím, az adott ország nevét behelyettesítve ugyanúgy igaz. A Kelet Európai országokra még fokozottabban igaz. A XX. század talán a történelem legnagyobb húsdarálója volt. Az a század keresztülgázolt és megtaposott mindenkit akinek volt szerencséje végigélni, mert szerencse kellett hozzá nem kevés. Szóval ezért ez a címe.

A másik, hogy a darab, műfaját tekintve monodráma. Már régóta mondom hogy egy előadás műfaji meghatározására ennél taszítóbb szót nehéz kitalálni. Aki a színházi világban jártas az nyilván tudja miről van szó. A mono az egyszemélyest jelent, a dráma pedig a darab üzenetét esetleg végkifejletét próbálja meghatározni. Mi prolik viszont mást értünk a szón. Dögunalmat. Valahogy nekem ez a szó dögunalmat sugároz. Nem tudnám megmondani miért. Ez valahogy úgy benne van. Pedig távol áll tőle. Erről beszélgettünk Epres Attilával és Pogány Judittal a színház társalgójában és ők is egyetértettek velem. A Diggerdrájver is egy monodráma. Aki ismer az tudja hogy nem vagyok egy drámai alkat. Kiterjedésben még csak-csak, de habitusban biztos nem. Persze a darab üzenete tényleg drámai annak ellenére is hogy sok benne a humor. Judit azt mondta hogy talán a blogvallomás jobb szó lenne. Attila szerint a blogjáték is igaz rá. Ok, ez egy blogdarabra igaz de egy megírt monodrámára nem alkalmazható. Na mindegy, ez csak egy eszmefuttatás volt.

Szóval a darab.

Örkény István, Mácsai Pál előadásában meséli el az életét. Több mint ötszáz előadást megért full teltházzal játszott darab. Azért ez már sokat elmond. Soha nem olvastam Örkényt, fogalmam sincs milyen ember volt.

A vezérfonal az önirónia és az ebből adódó humoros helyzetek. Örkény egy jó családba született úrifiú akit megcsócsált a történelem. Az élete egyszer fenn, egyszer lenn. A monodráma is viszi nézőt fel és le. Az első nászéjszaka habpartijától a második világháború munkaszázadáig. A rendezés jó, a dramaturgia jó, Pali brilliáns és a néző teszi a dolgát. Sír vagy nevet. Ezért jött. Művészi élményért és ezt maradéktalanul megkapja. 

Az egész egy sodró lendületű darab ami egy pillanatra sem ül le. A Dzsentrivilágtól az Aczéli kultúrpolitikáig végig érdekfeszítően meséli el az adott kor rákfenéit.

Milyen volt Örkény? Nem ismerem az életét, nem ismerem a műveit. Csak annyit tudok róla ami a darabban látszik. Egy joviális ürge akinek három felesége volt és szerintem ilyen dumával ami volt neki megugrott mindenkit aki megállt előtte. Korrajza tűpontos. Ahogy Sztalinváros építését elmondja az pontosan megegyezik azzal amit apám mesélt róla.

Az egész előadás tulajdonképpen jó hangulatú humoros sztorizás néhány szomorú elgondolkodtató betéttel. Mi kell ehhez? Egy szék. A szék fontos kellék. Ha nincs szék az már stand up, az már más műfaj. Egy ember aki jól tud sztorikat mesélni. Jó sztorik. Ilyen egyszerű. 

Lófaszt.

Tudjátok milyen ez? Mint mikor meglátsz egy absztrakt festményt és azt mondod te is meg tudnád csinálni. Néhány ecsetvonás és kész a mű. Pedig nem, nem tudnád.  A monodráma pont ilyen. Néhány ecsetvonásnak tűnik de minden szó, minden csend minden hangsúly a helyén van. Mert a helyén KELL lennie. A monodráma nagyobb kihívás mint egy sokszereplős monumentális előadás. Gondolj bele egyedül vagy a színpadon és csak te vagy meg a közönség. Ülsz a széken és el kell varázsolni az embereket. El kell érned hogy figyeljenek rád. VÉGIG. Óriási feladat.

Ennél csak egy embertpróbálóbb van. Tudjátok. DIGGERDRIVERNEK lenni.:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))