Karácsonyi hazalátogatásom második kulturális élménye egy verses est volt az Örkény színházban. Az "Anyám tyúkja" első része. Van már második rész is, azt is szívesen megnézném alkalomadtán.
Ez az előadás egy dicsérethalmaz. A magyar nyelv dicsérete, a magyar költők dicsérete, a színészi tehetség dicsérete.
Itt Londonban rengeteg idegen nyelven beszélő embert hallottam már. Kevés a jó hangzású nyelv. Persze hogy ki mit tart kellemes hangzásnak az egyéni ízlés kérdése. Nekem például a szláv nyelvek hallgatásakor a szőr feláll a hátamon. Ugyanez igaz a német nyelvekre. Az angol valamivel jobb de ott az a nem mindegy ki beszéli. Ha egy affektáló picsogó picsa adja elő azt én nyávogó angolnak hívom.
Bármennyire fáj, hangzásilag a magyar is egy dallamtalan rosszul hangzó nyelv annak aki nem érti. Hogy megértsd hogy egy külföldinek hogyan hangzik próbálj egy magyar szöveget visszafelé olvasni. Abban a pillanatban hogy nem érted megváltozik a hangzása. Viszont ha érted. Csoda történik. Dallam költözik bele. Minden szónak olyan sajátos dallama lesz hogy egy távoli párbeszédből ha a távolság miatt nem is értesz semmit, a hanglejtésből tudod hogy magyarul beszélnek. Egyszer dél Londonban dolgoztam, és szokás szerint elsőnek értem a munkaterületre. Nyár volt, langyos reggel, így ott várakoztam a kapu előtt majdcsak jön valaki nyitni. Lentről két ember ballagott fölfele beszélgetve. Nagyon messze voltak, de ahogy közeledtek már ki lehetett venni a beszélgetésük hangsúlyait. Egyből tudtam hogy magyarok. Na ilyen csodálatos a magyar nyelv.
A költészet pedig a szférák zenéje. Olyan mint egy szinfonikus zenekar előadása. A vonósok a szavak, a rézfúvósok a mondanivaló, és az ütősök a ritmus.
Pedig hogy utáltuk. A kötelező verseket. A nagy film előtti Vers Mindenkinek-et. Aztán mégis...
Mai napig itt cseng a fülemben: https://www.youtube.com/watch?v=eaYy4tdlirw
A magyar költészet egy csoda. Örömóda és dögvész. Sírva vigadás, hazafiság, nők dicsérete.Mindenki megtalálja a kedvére valót vagy a hangulatához illőt.
Szóval van ez az "Anyám tyúkja" az Örkényben.
Engem már a díszlet megvett. Egy régi parasztház oszlopos tornáca. Gyönyörű. A társulat száz népszerű magyar verset mond el. Ezek a versek bennünk vannak. Én egyet sem tudnék elmondani, de szinte mindet ismerem. Megint csak a zenét hívom segítségül a szemléltetéshez. Számtalan zeneművet hallottál már. Ha elkezdenek egyet a rádióban lehet hogy nem tudod a szerzőt a szövegét de mégis ismered.Hallottad már és megmaradt legbelül. A vers is ilyen.
Minden vershez úgymond beállnak a színészek, mégis mozgalmasnak tűnik az egész. Mintegy élőképet alkotnak és valaki elkezd egy verset. Tavaly már írtam róla hogy az Örkénynek milyen elképesztően jó a fiatal színészgárdája. Most sem okoztak csalódást.
Ülünk a nézőtéren és áradnak felénk a versek. Olyan "szent" versek is mint a Himnusz, a Szózat stb... Néhány vers teljesen más értelmezésben mint megszoktuk de mégis teljesen jól. Nem szerettem volna kiemelni egyet sem mert nem lenne igazságos a többivel szemben. De mégis. Elnézést kérek mindenkitől de nem tudom megállni hogy meg ne említsek egyet. Azt ami bekúszott a bőröm alá és máig itt cseng a fülemben. Vörösmartytól a Vén cigány Pogány Judit előadásában nekem nagyot ütött.
Az előadás előtt a társalgóban, feleségemmel és lányommal tippeltünk ki fogja mondani a Walesi bárdokat. Epres Attila csak mosolygott a bajusza alatt. Markáns hangú férfiakra szavaztunk, ehhez képest öt színésznő adta elő. Azt kell mondanom telitalálat volt.
Az egész előadás egy nagyon kellemes művészi élmény volt. Olyan beülsz és jól érzed magad. Nevetsz a humorral előadott Három Királyokon és elszomorodsz Radnótin. Kell néha egy ilyen este is. Amikor nem kell megértened, nem kell értelmezned, nem kell mögé látnod, nem kell elgondolkodnod, nem kell a darab üzenetét megfejtened mindössze ülsz és kanalazod a gesztenyepürét. A mindennapok marhapörköltjét lefojtod egy kis gesztenyepürével.
Nekem az igazi meglepetés a befejezés volt. mikor túl vagy száz ismert és népszerű versen azt gondolod mindent hallottál. Aztán a darab befejezéseként az egyik színész elkezd egy verset és azonnal utána egy másik, harmadik, negyedik és így tovább. A végén az egész társulat verseket szaval egyszerre. Akkor döbbensz rá hogy mennyi verset nem hallottál még. Hogy mennyi vers van még benned amit nem hívtak elő. Meg kell néznem az Anyám tyúkja 2-t.
Most pedig jöjjön egy kis negatívum. Az Örkény színházat felújították tavaly nyáron. Új modern székeket raktak be amikben még én is elférek.Minden nagyon szép minden nagyon jó. DE. A fűtés szellőzés nem sikerült a legjobban. A darab első felében meleg és levegőtlen volt a nézőtér. Olyan álmosító meleg. Ha a darab nem olyan amilyen akkor még most is ott alszok. Aztán a második részre már más szelek kezdtek fújdogálni(nem én voltam). Lejjebb vették a hőmérsékletet, vagy valamit kinyitottak mert elviselhetőbb volt a klíma. Ezen még reszelni kell egy kicsit.
Köszönöm hogy elolvastátok.
