Ass blaster

Immár harmadik évben, harmadik alkalommal voltunk Tibor barátomnál Ramsbury-ben. Immáron teljes kapacitással üzemel a sörfőzde és mellette a lepárló. az ő karrierjéről és családjáról már írtam itt:

http://diggerdriver.blog.hu/2013/08/11/megvilagosodas_106

Most főképpen a sörgyárról szeretnék írni. A Ramsburry falu körüli földek, erdők, mezők folyók mind egy ember tulajdonában vannak. Egy nagy konzorcium az egész aminek a filozófiája az hogy önellátónak lenni és a földeken megtermett gabona egy részét végtermékként, úgymint sör és vodka értékesíteni. Megpróbálom elmondani nagy vonalakban a sörgyár működését, képekkel illusztrálva. Nem a sörkészítés folyamatáról lesz szó hanem a gyár működéséről.                                                                       A sörgyár logója

Vadonatúj gyár, tavaly fejezték be a beüzemelését, Modern német technika  részleges automatizáltsággal., megtartva az angol sörfőzés hagyományait. Az üzem teljesen önellátó kivéve az elektromos áramot( napelemek érkeznek nemsokára) és a komlót. A vizet saját 195 méter mély kútjukból nyerik a szennyvizet organikus tisztítás után engedik vissza a természetbe. Az organikus tisztító az egy nagy  medence amiben növények gyökerein élő baktériumok szűrik és tisztítják a szennyvizet.                                                         Az organikus szennyvíztisztító

A főzés után megmaradó mellékterméket, a kifőzött malátát valamint a lepárlásból visszamaradt, magas tápanyag tartalmú búza pürét a cég saját highlander szarvasmarhái eszik meg. Ide fog kerülni a hamarosan induló repce olaj sajtoló mellékterméke is.

Főzés után nagy rozsdamentes acéltartályokban erjed a sör majd innen kerül lefejtésre a hordókba.                                                                         Az acéltartályok

Mikor ott voltunk Tibiéknál vasárnap akkor hirtelen befutott egy rendelés hat hordó sörre. Tibivel átmentünk a gyárba és figyeltem hogyan fejti a sört. A bakon lévő hordókban még élesztőn van a sör és normál esetben ezzel együtt szállítják a PUB-okba de most Tibi bevállalta az élesztőről való lefejtést. Mivel többféle sört gyártanak a hordók dugójának a színe alapján határozzák meg milyen sör van a hordóban. Tibi beléjük ütött egy csapot és alátéve egy másik hordót fejtette át a nedűt.                                                                               Átfejtés

Persze minőségellenőrzés sem maradhatott el.                                                                                      MEO

Én is megkóstoltam a végterméket és mivel ez egy tizenkét fokra klimatizált helység a létező legfrissebben csapolt hideg sört ittam. Mintha az Isten nyúlt volna le értem. Ez a nirvána. Ez a hely kenterbe veri a Szent Péter Bazilikát. Néhány szó a sörről. Többféle sört gyártanak mind kiváló minőségű igazi angol termék. Én a keserű söröket szeretem , szerencsére gyártanak belőle többfélét is.  Testes erős sör mindegyik és az erőset nem az alkoholtartalomra értem. A szomszéd  íz alapján magasabb alkoholtartalmúnak érzi. Az a fajta ital amiből ha iszik valaki akkor azt nem szomjoltásból teszi. Ezt a sört azért isszuk mert SÖR. Így nagybetűvel.                                                  Az iroda tetején nagy dobozokban a szárított komló

                                                                                Időzónák

                                                                                  Felcímkézés

Most pedig lássuk a vodkalepárlót. Mind a sörfözés mind a lepárlás gőzből nyeri a megfelelő hőmennyiséget ami a tulajdonképpeni főzést jelenti. A konzorcium saját erdeiből származik a fa amit leforgácsolnak és egy hipermodern kazánban felhasználnak gőzfejlesztéshez.                                                                            Faforgács adagoló

A faforgácsot légbefúvással égeti el a kazán így a leghatékonyabb.                                                                A kazán és vezérlőszekrénye

Mielőtt még a lepárlóba mennénk nézzük meg az üzem egyik legfontosabb előkészítőjét a malmot. Gyakorlatilag három malom áll egymás mellett mert háromféle gabonát őrölnek. Az első malom búzát őröl a vodkának. A második malom árpát őrölne de nem teszi mert a sörgyártáshoz csak megroppantani kell az árpaszemeket és ezt végzi a malom. A harmadik repcét fog őrölni repceolaj sajtoláshoz
                                                                                    A három malom

                                                                            A malom vezérlése

Nagy zsákokban tárolják a földre hullott magot amiért jön az erdész és kiszórja az apróvad állománynak. A földről összesepert gabonát nem teszik vissza sem a sörhöz sem a vodkához.                                                                                Madáreledel

A malom mellett van a lepárló csarnok. Nagy rozsdamentes tartályokban erjed a gabona és mellett a futurisztikus kinézetű lepárlóban készül a vodka. Minden rozsdamentes acél vagy réz, minden hipermodern automatikus vezérlésű és minden nagyon tiszta.                                                                          Az erjesztőtartályok

A lepárlóberendezés fantasztikus látvány. Engem valami gigantikus fúvóshangszerre emlékeztetett.                                                                                      A lepárló

A szokásos felsőfokú angol munkavédelem is jelen van. Hatalmas elszívóberendezés biztosítja a balesetmentes alkohollefejtést. Az alkoholgőz rendkívül robbanásveszélyes munkavégzés közben is és végfelhasznált állapotban tudatmódosító szerepében is.                                                                       Az alkoholgőz elszívó 

Az üzemnek van egy bárhelysége amit cégek szoktak kibérelni tréningekre. Magából a helyből kiindulva valamint a sörcsapokat látva a pult mögött sok kétség nem fér hozzá hogy a céges tréningek ott is össznépi ivászatok első hányásig.                                                                                A klubhelység

 A lefejtés után visszamentünk a birtokra ahol Tibi lakik. Körbenéztünk a folyóparton a csodálatos parkban ahol minden fűszál egy irányba van belőve ahol pisztrángok úsznak a vízben és kacsák, hattyúk a vízen. Pofátlanul zöld minden, szemtelenül dús a vegetáció és megbotránkoztatóan irígylésreméltó az egész környezet. Ilyen helyen lakni az élet nagy ajándéka és rengeteg munka a háttérben.                                                                                   Mesevilág

Utána elmentünk egy indiai vendéglőbe megebédelni. Indiai étteremben még nem láttam olyat amelyik kívül ilyen jelentéktelen, belül viszont minden képzeletet felülmúlóan színvonalas.                                                                           A Pálma étterem

Ebéd után visszamentünk Tibiékhez ahol színházi élménybeszámoló után mellékesen megváltottuk a világot majd a következő Ötéves Terv elméleti alapjainak lefektetése után megegyeztünk abban hogy a "krumplileves legyen krumplileves" és berekesztve a kongresszust hazaindultunk. 

Amíg az autópályára értünk megállapítottuk hogy az angol vidék páratlanul szép. Csodálatos táj, skanzenba illő házak. Immáron a harmadik alkalommal voltunk Tibiéknél. Gyönyörűszép kislánya mikor először voltunk, még csak néhány hónapos volt mostmeg már két és fél éves. Hiába na, öregszenek a gyerekek csak mi fiatalodunk.                                                                                 Az angol vidék

Köszönöm hogy elolvastátok.

A Határátkelő blogon volt egy pályázati felhívás hogy milyen az emigránsok viszonya a hazájukhoz. Az alábbi írás az én pályázati anyagom ami már megjelent a Határátkelő blogon. Itt is helye van.

Milyen egy magyar emigráns hazához való viszonya?

Nagyon nehéz rá válaszolni. A haza fogalmát nehéz meghatározni. A szülőföld?Engem anyám szült. Miért az ember egy olyan állapotát vesszük alapnak ami egy kéthetes csipásmacskához hasonlatos? Miért nem a tudtára ébredés helyeként határozzuk meg a hazát? Vagy a nagykorúvá válás időszakát is lehetne kiindulópontnak venni. Az én fiam hat évet élt Magyarországon. A tudatára ébredés korszaka mindenképpen Angliához kötődik. Ha ő itt fogja leélni az életét miért is kéne a szülőföldjét hazájának tekinteni?                                         Petúniákkal

A haza egy mítosz. Egy fogalom ami lelkiismeretfurdalást ébreszt. Amiért őseink a vérüket ontották amiről számtalan vers és monda szól. Most nagyon demagóg leszek de megemlíteném azt az érdekességet hogy akiket a legnagyobb hazafiaknak tartunk azok többsége ágyban párnák között halt meg. Akiket pedig a vágóhídra küldtek a haza nevében azokról kevés szó esik. A haza egy behatárolt földdarab. Na és ha megszűnnek a határok? A texasi farmernak Texas a hazája vagy az USA? Ha átírják a határokat? Vannak akiknek Jugoszlávia a hazája? Vagy Csehszlovákia? Megannyi kérdés. Jelenleg jobban ismerem Londont mint Kaposvárt. Mégis Kaposvárt a hazám részeként kell tekintenem mert Magyarországon van. Semmit nem tudok Kaposvárról mégis adott esetben az életemet kéne áldozni érte. Ha a misztikumot, a „nem térkép e táj” pátoszt lefejtjük a haza fogalmáról akkor mi marad? A közös nyelv? Ennek alapján az Íreknek a hazája  Anglia is mert angolul beszélnek? Egy Ír a legnagyobb sértésnek venné a feltételezést is.

A fent leírtak volt a materiális Diggeres kötözködős-kételkedő változata a haza fogalmának.

Mi a haza?

A haza az amit a hazánknak hiszünk. A haza az emlékeink. Független attól hogy hol születtünk, hol eszméltünk, hol lettünk nagykorúak. A haza az hogy amikor nézünk ki az ereszkedő gép ablakán és valami jó érzés fog el.                                         Budapest felett

Amikor ülünk az autóban és csak nézünk kifelé az ablakon szótlanul. Olvassuk a reklámtáblákat nézzük az ismerős utcákat, épületeket, sajnálkozunk hogy már megint lebontottak valamit ami hozzánk tartozott ami az életünk  része volt. Érezzük hogy otthon vagyunk, az emlékeink ide kötnek. Nem a Túró Rudi meg az abált szalonna hiányzik. Régen rossz ha valaki a haza fogalmát ilyenekhez köti. A családdal, barátokkal találkozni, a „fél szavakból értjük egymást” hangulatot átélni, az emlékeket felidézni, abba a lakásba belépni amit sajátkezűleg építettem.                   Minden gerendát minden deszkát én gyalultam

  Minden gyümölcsfára amit magam ültettem rácsodálkozni hogy mekkorát nőtt. Leülni a konyhaasztalhoz és csak nézni kifelé a fejünkből. Érezni hogy HAZA jöttünk. Minden ismerős és mégis más. Az idő nem áll meg.                     Amiből lekvárt lehet főzni abból pálinkát is...

                             Minden kertibútort én készítettem

                                               Árnyékos lugas

Ideális esetben a haza egy születéstől holtig tartó életteret jelent. Magyarország képes megadni ezt az életteret. Minden adottsága megvan hozzá.

Az életminőséget nem képes megadni. Ugyanis az életminőséget nem a haza adja. Nem Magyarország adja. Az életminőséget a benne élő emberek teremtik meg maguknak. Vagy nem.

Na olyankor van az hogy sokan azt mondják, egy életem van azt nem akarom kínlódva leélni. Nem akarom hogy a munkám értékét politikai percemberek sáskamódra habzsolják fel.             A kockakövek az Osztyapenkó szobor előkertjéből származnak

Az emigránsok ha Magyarországról beszélnek, ha Magyarországot szidják akkor nem a földet, a hazát szidják hanem az ott kialakult helyzetet. Az egyén szempontjából teljesen mellékes hogy kik tették ezt Magyarországgal, hogy kik a felelősök. Az egyén a saját sorsáért felelős. Azért az egyszeri és megismételhetetlen sorsért ami megadatott neki. Nem tehet semmit hát továbbáll. Nem elfogyott a legelő hanem  elvitték a szénát a lova elől. Elmegy oda ahol a lekaszált fű nagyobb részét meghagyják a lovának.

Amit fentebb megfogalmaztam a haza definíciójaként azok mind szép és jó dolgok de a ló azoktól még gebe marad.

Az emigráns magyar az dolgozni akar és látni a munkája eredményét. Márpedig a többség látja. A többség elégedett. Az elégedettség egy kellemes állapot.

Mi van azokkal akik nem tudnak gyökeret ereszteni külföldön? Hazamennek és a hazára hivatkoznak. Hogy „itt születtem, ez a hazám” meg  „ez őseim földje” meg „leküzdhetetlen honvágyam volt”. Máris pozitívan jött ki a történetből és majdnem hős lett.  A haza megvéd, oltalmaz, ápol és eltakar.             Nagyapámé volt ez a Dreher söröshordó. Most madáritató.                                              Érik a császárkörte

Negyvenhét évesen jöttem ki. Kenyerem javát ott ettem meg. Emlékeim legnagyobb része odaköt.

Egy országváltás egy átlagember életében hatalmas törés. Senki se gondolja hogy könnyű megtenni.

Volt egy pártfogoltam akivel kiköltözése utolsó napjaiban emailt váltottam. Azt mondta hogy mindent elintézett mindenre felkészült de napok óta sír. Azt válaszoltam neki hogy majd öt év múlva mikor az mondják neki hogy neked könnyű ott kint akkor gondoljon ezekre a napokra.

Mikor el kell indulni a bizonytalanba. Az ismeretlenbe. Hátrahagyni az emlékeket. A HAZÁT.

Ne gondolja senki hogy nem tudtam volna elképzelni az életemet a magam által épített otthonban. Mindent megteremtettem a kényelmes élethez. Munka után kiültem a kertbe a lugas alá és csak néztem a körülöttem zajló életet. Ahogy a cinegék hordták az eleséget fiókáiknak az odúkba, ahogy a madáritatóra feketerigók jártak inni ahogy az emberek mentek az utcán, a pirosló cseresznyéket a fán, a virágzó petúniákat.                        Fából készült madárodú bambuszlevelekkel borítva.

                            Cserép dréncsőből készült madárodú

                                           A kert egyik állandó lakója.

               A petúnia mögött madárodú és madáretető egyben.

Hiányzik mindez? Mondhatnám hogy igen. Hasonló dolgokat látok itt a Golders Hill parkban. Ha maradok akkor mindazt a szépet nem láttam volna amit itt.

Akkor ez az új hazám? Határozottan nem. Ez egy jobb életminőséget adó élettér. Ez az élettér nyugalmat és elégedettséget ad. Biztonságot és kiszámíthatóságot. Hazát majd a fiamnak ad. Aztán majd ő is eldönti egyszer hogy jut e elegendő széna a lovának vagy továbbáll a HAZÁJÁBÓL az élhető élettér felé.                           A Trófea étteremben

Köszönöm hogy elolvastátok.

Most pedig egy nagyon sok képpel illusztrált poszt következik a charity és carboots mániánkról. Mi is ez? a charity boltok jótékonysági üzletek. Általában valamelyik kórházat, iskolát, fogyatékos intézményt  támogatják a bevétellel. Bárki odaviheti bármilyen megunt vagy feleslegessé vált holmiját. A bolt ingyen átveszi és valóban baráti áron eladja majd a költségek levonása után a maradékot a támogatott intézménynek adja. Ezekben a boltokban a boltvezető az aki fizetést kap a többi segítő önkéntes, vagyis ingyen dolgozik. Azért őnekik is akad valami mert ők válogatják át a holmit és sok minden ki se kerül a polcokra. Néha igazi nagy fogás is beesik mert nem mindenki tudja mit ad be. A charityk fő profilja a ruha és valamelyik sarokban van egy polc a porcelánoknak valamint minden egyéb használati tárgynak. Van ahol bútorokat is árulnak.Egy jó állapotban lévő bőrfotelt 30-50 fontért meg lehet venni.

Nehéz témáról próbálok most írni.  A vallás, a hit és az ateizmus egymáshoz való viszonyáról.

Azért gondoltam hogy erről írni kell mert az utóbbi időben sokszor találkoztam vallásos emberek tudományosan alátámasztott kigúnyolásával.  Amit ezzel kapcsolatban leírok az az én véleményem minden tudományos  hivatkozás nélkül. A vallás és a hit olyan, rovar-bogár  kapcsolatban van egymással. Minden vallásos ember hívő de nem minden hívő vallásos. A hit ered a legrégebbről. Nem mondom hogy Istenhit hiszen számtalan formája lehet egy képzeletbeli lénynek. Mikor az ősember kinézett a barlangjából és látta a villámlást, égzengést, vagy a napfogyatkozást akkor természetes hogy tudományos magyarázat híján valami képzeletbeli felsőbbrendű lényhez kötötte ezeket. Ő már akkor hitt. Már hívő volt. Gyakorlatilag az emberré válás kezdetétől a mai tanult emberig folyamatos a hit. Mindenkinek van hite. A Kalahári sivatag busmanjától kezdve az Amazonas esőerdejében élő jivaro indiánokon át a ma élő orvosig atomfizikusig mindenkinek van hite. A kommunizmus csak az istenhitet próbálta kiölni az emberekből de ott a helyét átvette az eszmében való hit.

Úgy tervezem hogy a következő posztom egy komoly téma komoly tárgyalása lesz. Mivel az utóbbi posztok is elég komolyak voltak ezért most egy könnyedebb írás következik. Nem humoros történetek, inkább csak sztorik amik megestek velem. Történetek munkáról gyerekkorról hobbiról emberekről.

Újpesten a Meder utcában dolgoztunk. Én egy hatalmas földből összetúrt domb tövében álltam a géppel és vártam hogy jöjjön egy teherautó ami hordta el a földet. Mellettem nem pár méterre egy kis fa állt amin verébhad rajcsúrozott. Egyszercsak a mögöttem levő domb takarásából mint a villám közéjük vágott egy karvaly. kiragadott egy verebet és a gép mellett landoltak a földön tőlem néhány méterre. A ragadózó a vadászat megerőltetésétől kifulladva tátott csőrrel pihegett, a veréb a karmai között még mozdult néhány utolsót. A karvaly nem tudta mit csináljon. Látta hogy valami nincs rendben de nem mozdultam. Ő sem, így egymást néztük vagy öt percen keresztül. Olyan közel volt hogy minden tollát meg lehetett számolni. Csodálatos teremtése a természetnek. Egy eleven gyilkológép az alacsonyröptű solymászat kedvelt madara. Idős példány mert teljes tollazata erre utalt. Ahogy nyitott csőrrel kapkodta a levegőt a szárnyát félig leeresztve mintegy védve zsákmányát, nézett a szemembe az valami hihetetlen élmény volt. Aztán egyszercsak meggondolta magát és a verébbel együtt elrepült.

                                                       (a kép illusztráció)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------