Ez a poszt a Határátkelőn Karácsonykor megjelent írásom.
Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván… ezúttal Digger, aki megírta, milyen volt az ünnep gyerekkorában Magyarországon, és milyen most, családos emberként Angliában.
„Karácsony. Szent Karácsony Ünnepe. A családok, a szeretet ünnepe. Néhány alapvetést leszámítva a legkülönbözőbb módon megélt ünnep. Mit jelent nekem a karácsony és mi az, amit nem szeretek benne?
A magam részéről a leggyűlöltebb évszak a tél. Nem részletezem most, hogy a munkámat hogyan befolyásolja, de a munka nélküli hétköznapokban ugyanúgy utálom. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy én önként, csak a saját szórakozásomra kimenjek a hidegbe. Téli sportok közül én a meleg szobában fogyasztott hideg sört preferálom.
Ezt a negatív hangulatú évszakot töri meg a karácsonyi készülődés. Amióta az eszemet tudom minden évben ez volt az év csúcspontja az ünnepek ünnepe. Egyesek számára most csúnyát fogok mondani. Bizony az ajándékozás is beletartozik a készülődésbe. Manapság divat ezt bagatellizálni. Ez újabban nem menő. Nem trendi.
A szeretet és a meghittség kihangsúlyozása a divat. Minden fórumon, minden blogon ezt nyomják. Miközben erőn felül költ mindenki. A karácsony utáni kereskedelmi adatok nem hazudnak. Tételesen cáfolják az álszent kifelé menő kommunikációt.
Ugyan kérem. Az emberi természetet nem lehet felülírni. Egyszerűen arról van szó, hogy ajándékozni jó. Nagyon jó. Ha az ember ADNI tud, akkor boldog. Boldog, mert látja, hogy a megajándékozott is boldog.
Minden jóérzésű ember alapvető igénye ez. Részemről a megajándékozott korától független ez az érzés. A gyerek, a feleség, a nagymama öröme ugyanúgy örömet okoz. A karácsonyi meghittség a karácsonyi szeretet nekem ajándékozás nélkül üres.
Mire emlékszem gyerekkoromból?
Apám minden karácsonyra vett egy bébipulykát és volt rántott hal, meg karácsony előtt a disznót is levágták. Anyám fantasztikusan finom bejgliket sütött és a Szentestén elköltött vacsora volt a karácsony egyik fénypontja.
Nem volt a miénk vallásos család, de párthívő sem. Mindössze masszív ateista. Fogalmam sem volt ki az a Jézus, csak annyit tudtam, hogy ő hozza az ajándékokat.
Amikor én még hittem a Jézuskában, az a magyarországi olajkályha korszakra esik. Az olajkályháknak volt egy olyan tulajdonsága, hogy elaludt bennük a láng és telefolytak olajjal. Ezért aztán gyakran elhangzott, hogy „menjél fiam, nézd meg, ég-e a kályha a szobában".
Karácsony szenteste apám valami könyvet nézegetve lekötött engem a konyhában, míg anyám és nővérem feldíszítették a fát. Aztán mintha mi sem történt volna, megjelentek a konyhában és néhány perc múlva elhangzott a fenti mondat.
Én beléptem a szobába és ott volt a CSODA. A feldíszített fa az ajándékokkal. Mögöttem pedig a család. A gázolajszag vegyült a fenyőfa illatával, de mit számított az. MEGJÖTT A JÉZUSKA.
Mást jelent a karácsony
Nekem bizony az ajándékbontás szerves része a karácsonynak. Persze egy gyereknek az is számít, mit kap ajándékba. A karácsonyi ajándékokra az árnyékot a ruhaajándék vetítette.
Mai napig alapvetés nálam, hogy sem gyereknek, sem felnőttnek ruhát SOHA nem ajándékozunk. Az nem ajándék. Azzal nem lehet karácsony este játszani. Nem lehet belelapozni, nem lehet vele semmit kezdeni. Persze a hetvenes évek elejétől és Fekete István könyvétől a mai divatos elektronikus kütyü ajándékokig nagy volt az út.
Átformálódott a család fogalma. mást jelent a karácsony ma már. Megértem én, hogy ezt az elszemélytelenedést próbálják sokan átesve a ló túloldalára kompenzálni azzal, hogy ajándék nélkül a meghittséget és a szeretetet hangsúlyozzák ki.
Itt is valahol a középút a jó út.
A mi családi szokásaink
Minden család másképp ünnepel. A mi családunknak is megvannak a megrögzött szokásai.
Például műfenyőről szó sem lehet. Ez alapvetés. A túlhangsúlyozott díszítés sem szép. Elrettentő példa az amerikai karácsonyfa. A fa gyakorlatilag nem látszik. Egy kúp alakú dísz az egész. Ha véletlenül a karácsonyi pulyka kúp alakú lenne és feldíszítenék, senkinek nem tűnne fel, hogy nem a fa van feldíszítve.
Az utcák, a fák a kirakatok karácsonyi feldíszítése ellen nincs kifogásom. Növeli a készülődés hangulatát. London ilyen szempontból csodálatos. Mind a belváros mind a külső kerületek központjai fantasztikus fényárban úsznak. Most is szokás szerint beutaztunk a belvárosba lefényképezni a karácsonyi díszkivilágítást és a kirakatokat.
Milyen London belvárosa ilyenkor?
Minden képzeletet felülmúl. Csodaszép fények, fantáziadús kirakatok, elképesztő forgatag. Egymást érik a buszok, a taxik, és a riksák. Megálltunk a Regent’s Streeten és mondom a feleségemnek hogy „nézz körül, a legtöbb hozzánk hasonló embernek ez soha nem adatik meg, vagy csak életében egyszer, mi meg itt élünk”.
Lehet fanyalogni, hogy a bivajbürgözdi melós elkeveredik Londonba, és bemegy a belvárosba a nyálát csorgatni. Így is fel lehet fogni. Meg úgy is, hogy csináltunk magunknak egy csodálatos estét, vettem a feleségemnek egy gyönyörű gyapjúsálat, körbenéztünk a Hamley’s játékáruházban, ahol a fiam kiválasztotta, mit kér karácsonyra, majd jól elfáradva beültünk a Mekibe vacsorázni.
Nekünk ez az elégedettség. Az elégedettség egy kellemes állapot. Van, aki a pénzeszsákon ülve sem elégedett, van, aki a kapualjban aludva is az. Mi elértük azt, ami minden korábbi álmunkat messze túlszárnyalja.
Na, elég a pátoszból nézzétek, inkább a képeket!
Az utolsó két kép Golders Green főutcáján készült. Hanuka is most van.
Végezetül pedig ezzel a videóval kívánok mindenkinek Boldog Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet. Kötelező végignézni.
https://www.youtube.com/watch?v=KzV_UCQFY6w
Ahogy a magyarok legrégebbi fennmaradt nyelvemléke írja: „kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok!”.
Köszönöm, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok.”
A kommentelési szabályokr
