Mi az a tisztes megélhetés?

Ez egy nagyon tág fogalom, és sok minden belefér. Mi alapján határozzuk meg hogy kinek mi a tisztes megélhetés?

https://www.youtube.com/watch?v=K4q5166MCdE

A Határátkelő blogon  egyik kedves ismerősöm, aki Skóciában él elég indulatosan kifakadt egy másik kommentelő álláspontjára, miszerint Magyarországon az emberek többsége tisztességesen megél. Tanulságos dolgokat mond, érdemes elgondolkodni rajta.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Az IT/mérnök /orvos háromszögön kívül is emberek vannak: nincs ajánlat, munkakeresés van, meghozza "van helyetted ezer másik!" alapon  (es tényleg van...).

Nincs karrier karriervágy, csak tucatember van, aki szeretne megélni. Havi 70 ezerből?

Mit jelent az, hogy megél? Hogy nem hal éhen, mert a rezsi kifizetése után valamennyi maradt ételre is?  Éhen nem hal, az igaz, de ha venni kell 1-1 ruhadarabot, cipőt, befut egy váratlan kiadás, barmi, akkor borul a kaja-büdzsé is.  Szóval megél, de ezt nem nevezném tisztességes megélhetésnek. Es nem az alany becstelen, vagy tisztességtelen, hanem a körülményei, lehetőségei. A tisztességes megélhetéshez nem ennyi pénz kell, de többre, számottevően (!!!) többre a többségnek nincs lehetősége.

  Hány olyan ember el Mo-on, akik örülnek, ha van egy havi 70-100 ezer ft körüli fizut adó munkájuk? A körülményeik nagyon különbözőek, így a fizujuk is nagyon eltérő dolgokat tesz lehetővé. De hogy kb ennyi pénzből csak vegetálni lehet, azt tudom.

Mi lesz ezekkel az emberekkel?

Hagyjuk mar ezt az álromantikus, nosztalgikus dumát, hogy "tisztességesen megél", hiszen megél=nem hal éhen, es tisztességes emberről van szó. Hat nem. Tisztességes ember tisztességtelen körülmények között vegetál. Es egyáltalán nem büszke a csóróságra, arra, hogy hetente egyszer eszik húst (a legolcsóbból egy keveset), nem büszke arra, hogy egy 2-3 ezer forintos váratlan kiadás szinte megoldhatatlan problémát jelent.

Az emberek nagy többsége (es egyre többen) így élnek: elszegényedve, ellehetetlenülve, röstellve, hogy idáig jutott, hiszen nem így élt, tudja, milyen a tisztességes megélhetés, csak mar nem telik rá.

Amúgy ebből lett elegem…

 Hogy miközben egyre magasabbra ért a szartenger, meg lötyögtették is, a jónép nem azt kifogásolta, hogy szartenger van, hanem azt, hogy miért ilyen nagyok a foshullámok., meg örült annak, hogy 2 hullám között egy korty levegő is jutott neki... Ilyen mentalitással nem lesz forradalom, nem lesz változás. Változást mindenki szeretne, de változtatni (=tenni érte, lemondani valamiről, bevállalni valamit), na, azt nem, azt csinálja valaki más...

Mo-on a lakosság nagy részének szar, es egyre több embernek lesz szar a helyzete. Továbbá egyre többen alapvető dolgokban hiányt szenvednek: étel, fűtés, meleg víz, ruházat, gyerek esetén az iskoláztatási költségek.

Erre lehet azt mondani, hogy nem igaz?

Szarban van az ország, es egyre mélyebbre süllyed benne.

Nekem meg 1 életem van.”

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A tisztes megélhetés fogalma rendkívül széles határok között mozog. 

https://www.youtube.com/watch?v=uTFRxl-cW1s

Mást jelent a kubikosnak, a szakmunkásnak, az orvosnak. A tisztes megélhetés normális esetben nem kiváltság, Nem a középosztály privilégiuma. Egy ország csak erős középosztállyal tud erős országgá válni. A középosztály egyenlő a dolgozó tömegekkel. Az adófizető becsületesen dolgozó emberek adják az ország gerincét. A megfizetett kispolgár elégedett. Ha elégedett akkor jól végzi a munkáját. Hogyan várjuk el egy tanártól, akinek produktuma a jövő nemzedék tudása, hogy tisztességes munkát végezzen mikor a legnagyobb gondja hogy miből fizeti be a fűtésszámlát?

Mikor volt Magyarországon egy vastag középosztály? Bármilyen furcsa de a konszolidáció utáni Kádár rendszerben.Na nem a nyugati középosztályhoz mérve hanem az ország gazdag és szegény embereinek arányához viszonyítva. Persze, tudom hogy az egy mesterségesen létrehozott középosztály volt hogy az a gazdasági és politikai rendszer nem életképes és ismerjük a háttérben zajló folyamatokat. A középosztály számára mégis adott egy létbiztonságot, egy kiszámítható jövőt, egy tisztes megélhetést.

https://www.youtube.com/watch?v=hvjoBTvBYxM

Egy átlag fiatal tudta hogyha megházasodik akkor öt éven belül kalákában összedobnak egy kádárkocka házat, kap alacsony kamatú hitelt, lesz néhány gyerek akikkel az asszony hosszú évekig otthon maradhat a férj dolgozik, maszekban kitermeli egy Skoda árát, amivel elmehetnek a Balatonra vagy a SZOT üdülőbe.  Lehet itt beszélni a korszerűtlen KGST termékekről, a bújtatott munkanélküliségről, arról hogy mindez külföldi bankok pénzén történt de ettől még a tény tény marad.

A rendszerváltás után megindult ennek a középrétegnek a teljes leépülése. A cigánysággal kezdődött akik a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Aztán jöttek a privatizált gyárak elbocsátott dolgozóinak tömegei. Az embereknek meg kellett tanulni a kapitalista játékszabályokat. Meg kellett tanulniuk hogy mi az a CV, mi az az interjú, egyáltalán mi az hogy küzdeni kell a munkáért. Ezzel párhuzamosan megjelent egy újgazdag vállalkozói réteg akik jókor voltak jó helyen. Az országnak ki kellett termelni egy ipar és agrár nagyvállalkozói réteget akik munkát tudnának adni a tömegeknek.  Ez még fejlett országokban sem mindig megy legálisan, buktatók nélkül. Az USA-ban az új arisztokrácia jó részét a prohibíciós törvény teremtette alkoholcsempészet termelte ki. Az első milliót, amire nem illik rákérdezni sok mai tisztességes nagytőkés família onnan származtatja. Magyarországnak is megvolt a maga prohibíciós törvénye az olajszőkítés. Tisztességes nyomozók tönkretétele, maffiagyilkosságok garmadája, titkosított akták köbméterei fűződnek ahhoz a korhoz.

Végül kialakult egy új tulajdonosi réteg akik már tudtak embereknek munkát adni. Mégsem egyértelmű a siker. Miért? Azért mert mind a vállalkozó mind a munkás külön csapatban játszik. Nincs érdekegyezés. Az állam fejőstehénnek nézi a vállalkozót, a vállalkozó rabszolgának a melóst a melós burzsuj kizsákmányolónak a tulajdonost. Partneri viszony nyomokban sincs. A magántulajdon becsülete ismeretlen szókapcsolat. Ezért van hogy a tőkések fizetgetnek, a melósok meg dolgozgatnak. A megbecsült munkaerő az ismeretlen fogalom.

A középosztály meg szép lassan kihal. A fizetéstől fizetésig való elevickélés nem a középosztály ismérve. A tisztes megélhetés egyre kevesebbek számára elérhető.

Harminc év szakmai gyakorlattal a hátam mögött a legnagyobb hazai közműszolgáltatónál dolgoztam.

Jól kerestem? Mire tellett? Minden hónapban tellett egy nagybevásárlásra valamelyik multinál olyan 30-40ezer forint értékben, amikoris tele volt a bevásárlókosár. Svájci frankos hitelből tellett egy 10 éves nyugati autóra. Évente egyszer mentünk Kapolcsra a Művészetek Völgyébe és a várba a Mesterségek ünnepére. Nyaralásra nem tellett. Évente két-három alkalommal étteremben ettünk. A karácsonyi ünnepeket úgy tudtuk jobbá tenni hogy egész évi étkezési utalványomat karácsony előtt költöttük el.

Hol tartok most? Most is egy tíz éves nyugati autóval járok. Akkor?

 Igen, otthon vettem egy tíz éves 70 lóerős fapados minden extra nélküli autót, héthónapi fizetésemnek megfelelő hitelre. Itt vettem egy 140 lóerős fullextrás szintén tíz éves autót másfél heti, mondom másfél heti fizetésért készpénzben. Ha megunom akkor beállok vele a bontó udvarára és otthagyom majd veszek másikat.

Egy héten legalább kétszer eszünk vendéglőben.

https://www.youtube.com/watch?v=wFid2g2Ivt4

Egy vendéglői étkezés a család számára egytől kétórai fizetésem összege körül van.

Mindez nem számít. Ezek jelentéktelen dolgok. Ami számít az hogy hogyan érzem magam.

Kúrvajól. A kezdeti időkben nem kerestem ennyit. A család összjövedelme mégis majdnem annyi volt mint most. Hogyan? Úgy hogy az önkormányzat kipótolta. Albérlet hozzájárulás formájában. Most annyi változott hogy semmilyen segélyt nem kapok évek óta de többet keresek mint előtte a segéllyel együtt. jól van ez így. Nem azért jöttem ide hogy segélyen éljek.  Adott egy biztonságot a kezdetekhez és ad egy biztonságot ha megint visszaesne a fizetésem.

Ami viszont a lényeg. A szakmámban olyan szintre tornáztam fel magam hogy ennél több megbecsülést, ennél több fizetést nagyon kevés ember kap ebben a szakmában. Az ügynöki ajánlatok jelenleg 15-17 fontig terjednek. Én nyolc és fél órát dolgozom egy nap amiből kétszer félóra a szünet. Kapok 170fontot egy napra. Ki lehet számolni az órabért. Általában a két félórából vagy egyet vagy néha mindkettőt fizetik más cégeknél. Máshol is kerestem már ennyit kevesebb órabérrel de ott minden szombaton dolgozni kellett és napi tíz órás műszakok voltak.

Nem vagyok gazdag.

https://www.youtube.com/watch?v=wkJRAoPlP24

Nem spórolok. ÉLEK.

https://www.youtube.com/watch?v=DGRgcYQk-9I

Jól élek. Kispolgári tisztes megélhetést mondhatok a magaménak. Nekem ezt jelenti a tisztességes megélhetés. Becsületesen dolgozok, és becsületesen megfizetnek.  Azt viszont bátran kijelenthetem hogy az életszínvonalam és a szakmai megbecsülésem nem elválasztható egymástól. A kettő együtt jár. Egyik nélkül nincs a másik. Csak így mondhatom el hogy a munkahelyemen és otthon is jól érzem magam.

Tudom a határaimat, tudom hogy mire telik és óriási biztonságot ad hogy nem kell midig matekoznom fejben hogy mit hova csoportosítsak át hogy miről kell megint lemondanom.

Fogamhoz verhetném a garast és tehetném perselybe a fontokat. Mit érnék vele? Ugyanúgy élnék mint Magyarországon csak a bankszámlám hízna. És? Ötvenegy éves vagyok elég volt már nekem a matekból.

TISZTESSÉGESEN MEGÉLEK

Legyen elég ennyi.