Ass blaster

Otthon voltam 12 napot. Megmondom őszintén hogy egy folyamatos kalandtúra volt, de egy jó kalandtúra. Vezettem 1400 kilométert, részt vettem legalább hat ünnepi vacsorán, megnéztem két színházi és egy mozielőadást, Hivatali ügyeket intéztem okmányirodákban, anyakönyvvezetőnél, közjegyzőnél. Találkoztam rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel barátokkal.Lebonyolítottam egy Határátkelő találkozót. Beszéltem sok emberrel láttam sok mindent, jót és rosszat is. Százötvenezer forint úgy röppent el hogy azt se tudom mit vettem.
Ezeknek a napoknak a történetét mondom most el.
Tizennyolcadikán hajnali négykor autóval mentünk a reptérre. A kocsit ott hagytam a hossztútávú parkolóban majd a Ryanair járatával irány Budapest Ferihegy. Elénk jött lányom barátja akinek kocsiját egész idő alatt használtam, utólag is köszönöm neki. Onnan anyósomékhoz mentünk ahol meglepetés ünnepi ebéd várt a fiam születésnapját megünneplendő. Anyósom székelykáposztája a műfaj csúcsa, annál finomabbat ember még nem csinált.
Másnap megkezdődött hivatali tortúránk. Igazából az itt szerzett élmények hatására született a poszt címe. Első utam az okmányirodába vezetett az egy éve csináltatott útlevelem átvételének eszközlése céljából. Egy dolgot előrebocsátanék. A hivatali ügyfélkezelés óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Kedvesek, rugalmasak, abszolút segítőkészek. A RENDSZER kőkorszak.
Szóval odamegyek a sorszámhúzó géphez. Felülről a harmadik az "Útlevél" menüpont. Útlevélért jöttem, értelemszerűen ezt a sorszámot téptem. Leültem és vártam. Aztán vártam. Aztán még mindig vártam. Végül odamentem az ajtónálló emberhez és megkérdeztem hogy merre az annyi? Kérdi hogy miért jöttem? Mondom az útlevélért. Nem jó számot húztam. Mi van??? Kérem szépen a sorszámhúzó gépen van LEJJEBB egy írás hogy "Kész okmányok átvétele".
Én kérek elnézést hogy balga módon útlevélért jőve leragadtam az "útlevél" menüpontnál és nem olvastam végig "A polgármester lábmérete" pontig.
Még egy dolog feltűnt várakozás közben. Emberek jönnek hónuk alatt két koszos rendszámtáblábval. Nem tudom de nem is érdekel milyen célból hozták az okmányirodába. Állítólag valami ideiglenes forgalomból kivonás céljából. Mindegy is. Gipsz Jakab patikáriust arra kötelezni hogy leszerelje a rendszámot miközben autója motorháztetejét sem tudja felnyitni, egyszerűen nenszensz. Van ilyen még Nyizsníj Novgorodtól nyugatra?
Dolgom végeztével átballagtam a gyönyörűen felújított Városháza épületébe az anyakönyvvezetőhöz. Elektromosan zárt ajtó amit a recepciós nyit majd nevem regisztrálása után odavezet az iroda ajtajába és bejelent az anyakönyvvezetőhöz. Kifogástalan ügyfélkezelés. Csak időpontot kértem és csütörtökön már a lányommal mentem ugyanoda. Voltak nála, ezért a recepciós az előtérben hellyel kínált, éppen csak alánk nem tolta a széket. Az épület, a fogadtatás, a bánásmód a környezet minimum európai színvonalú.
DE
Csak ez a DE ne lenne. Ügyünk végeztével az anyakönyvvezető ki akarta nyomtatni a jegyzőkönyvet. Na itt ütött be a krach. Nem működött a nyomtató. Előttünk tíz perccel még működött. Gyors telefonos segítségkérés Kocka Vendelin rendszergazdától aki telefonos távirányítással próbált segíteni. Az egyébként végtelenül korrekt és udvarias hivatalvezető az utasításoknak megfelelően ide-oda dugdosta vezetékeket, kevés sikerrel. Én is beszálltam segíteni, és egy óra múlva nagynehezen életre kelt a nyomtató.
Na most akkor álljunk meg egy szóra.
Épül szépül Magyarország. Gyönyörűen felújított középületek, szép közterek, tisztaság szinte mindenhol. Közlekedési morál jelentősen javult az autósok megállnak a zebra előtt, az esztelen száguldozók is kikoptak a forgalomból. A hivatalnokok hozzáállása nagyságrendeket javult. Mintha mutatkozna valami élhető ország csírája.
Ugyanakkor mikor bementem a bankba pont akkor összeomlott a bank internet rendszere és semmit nem tudtam elintézni. Mikor útlevelet csináltattam egy óráig ültem a bodegában mert a fényképezőgép nem működött. Mikor az anyakönyvveztőnél voltam a nyomtató sztrájkolt. Egyik barátom szerint mindez azért történik hogy legyen miről írnom.
Magyarország erősödik. Magyarország jobban teljesít.
Ugye érthető miért adtam a kőkorszak címet az írásomnak?Lehetnek ott tündér aranyos ügyintézők ha a mögöttük lévő RENDSZER füstjelekkel kommunikál. Hogy Alfonzó szavait vegyem kölcsön, képzeljünk el egy dúsan terített asztalt, minden földi jóval. Az asztal sarkán egy kis tányérban viszont van egy darab szar. Jó étvágyat mindenkinek.
Evezzünk kellemesebb vizekre
Felhívtam Bagossy Lacit az Örkény Színház rendezőjét hogy össze kéne futni egy kis beszélgetésre vele, Epres Attilával és Mácsai Palival mert vele még nem találkoztam. Mikor a Diggerdrájver premiere volt ő külföldön tartózkodott. Laci mondta hogy csütörtökön Epres is, Mácsai is játszik a Három Nővérben szerez két jegyet és utána beszélgetünk egy jót. Fantasztikus este volt óriási művészi élményben volt részünk és utána részt vettünk a társulat elképesztően jó hangulatú karácsonyi vacsoráján. Ezt az estét egy színikritikával bővítve külön posztban írom meg.

A következő napok karcsonyi hangulatban és családi körben teltek. Próbáltam visszafogni magam a nagy zabálásoktól de köztudottan mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem így néha...
Vasárnap a lányom elrángatott moziba a Kaliforniai Gejl című egekig sztárolt emberkínzásra. A szék kényelmes volt. Több jót elmondani nem tudok. A filmkritika külön posztban fog megjelenni.
Aztán jött a Határátkelő találkozó. Harmadik alkalommal. Húsz fő körül jöttünk össze szerencsére jó dumás közvetlen, kellemes emberek a világ minden tájáról. Hagyományosan a Menzában kellett volna megrendezni de már nem volt időpontjuk. Sok választásom nem volt mert a közelben kellett másikat találni. Milyen jól tettem....
A választás a Menzával szemben lévő Becketts Ír étteremre esett. A találkozó előtt szóltam a Menza recepcíósának hogyha valaki a Határátkelő találkozót keresi azt irányítsák a túloldali Becketts-be. Így talált oda a világhíres csülkök tudora a meglepetésvendég Dr Csülök Vitya Graz-ból. Fergeteges társasági ember a figura, rendkívűl örültem hogy eljött. Mindettől függetlenül a hely nem volt telitalálat. A társaság jó része egyszerre rendelt vacsorát De például Tanató doktor már megette a magáét, sőt hazavonatozott Kecskemétre majd sürgősségi ellátás keretében elvégzett két mammográfiát és megvizsgált három prosztatát mikor Dikusz és a másik doktor, Kardio még nem kapta meg az ételét. Komolyan aggódtam az egészségükért mert például Kardio az a filigrán típusú ember aki a hasát szappanozza és a háta habzik. Mondom ezek itt halnak éhen velem szemben. Mindennek a teteje az volt hogy mikor reklamáltunk akkor megmagyarázták. Nem kellett volna.
A társaság kiváló volt,rengeteg új ember, néhányan tavalyról. Nem tudnék olyan felsorolást csinálni amiből ne maradna ki valaki ezért nem is teszem. Jó találkozó volt.
Most megint valami kevésbé szívderítőről beszélnék.

Sajnos nővérem veje súlyos betegséggel küzd. Ez nem tartozna senkire ha nem adna pontos látleletet a magyar egészségügyről. A szóban forgó ember 49 éves 120 kilós bivalyerős ember volt még nem régen. Ő volt az akire azt mondtam disznóvágáskor hogy vele kettesben bármekkora disznót bevállalnék közelharcban. Mostanra megatehetetlen 80kilós, az ágyon megfordulni képtelen ember lett belőle. Az orvosok szerint Alzheimer kóros. Megjárt néhány kórházat innen a tapasztalatok. Magyarországon a kórházak két csoportba sorolhatók. Hipermodern felújított esetleg új csilivili kórház, vagy végletekig lepusztult málló vakolatú romhalmaz. Köztes állapot nem nagyon van. Csak két jellemző bánásmódról számolnék be amik fent említett rokonommal estek meg. A magatehetetlen beteget mikor hazaadják akkor elvileg a kórháznak biztosítani kellene egy állítható kórházi ágyat otthonra amiben a hozzátartozók könnyebben ápolják. Amiben például fel tudják ültetni. Elvileg mert a gyakorlatban ilyet nem sikerült szerezni. Nincs. Valószínűleg meg kell várni amig kihal valaki egy ilyen ágyból. A család összefogásának köszönhető hogy egy vagyonért vettek ágyat, amit a magyar egészségügynek kellett volna adni. Magyarország erősödik.
Másik eset. A betegszállító megérkezik a beteggel a lakáshoz. kihúzzák a hordágyat aminek a kerekei kiesnek. Utána a fogantyúja esik ki. Végül a beteget kézben becincálják a konyhába és ott leültetik egy székre megtámasztva az asztalon, majd elmennek. A feleség az egyik leánygyerekkel szó szerint behúzták a szobába a beteg családfőt hogy le tudják fektetni. Azért ez a jelenet nagyot ütne az Üvegtigris 4-ben. Kár hogy ez a magyar valóság. Még mindig túlzás a cím?

Akkor talán annak a dúsan megrakott asztalnak a másik sarkára is odarakhatunk egy tányért. Jó étvágyat.
Beszéljünk másról. Egyik barátom kívánságára néhány szót szólnék az árakról. a feleségemmel bementünk a Tescóba. vettem egy nagy, négy közepes és két darab tenyérnyi karácsonyi papirszatyrot. Ehhez jött még két péksütemény és egy csomag Füstli virsli. Végösszeg 5200ft.
Kicsit vesézzük ezt ki közelebbről. A nagy papírszatyor 700ft, két közepes 1200ft,másik két közepes 1000ft, a két kicsi 400ft. Összesen 3300ft. Ez majdnem 10font 7db papírzacskóért. Ennyi pénzért egy brit minimálbéres munkás kevesebb mint másfél órát dolgozik. A magyar minimálbéres pedig hat és fél órát. A vicc az hogy úgy vettük meg a szatyrokat hogy nem néztük meg az árát. Egyszerűen nem számítottunk rá hogy ennyibe fog kerülni.

Következő program a Diggerdrájver című monodráma megtekintése volt. Valami kókler londoni árokásó blogjából csinálták. Ez a földtúró most a családjával és barátokkal nézte meg az előadást. A premier óta másodszor látta. Most fordult elő először hogy felismerték. Egy előtte ülő néző hátrafordult és megkérdezte hogyhogy a szerző nem az első sorban ül? Kiderült hogy hűséges olvasója a blogjának és az ott szereplő képek alapján felismerte. Kellemesen elbeszélgettek kezdésig.
Epres Attila egybeforrt a szereppel. Beleérett. Ő volt a Diggerdrájver akinek ELHISSZÜK hogy a Diggerdrájver. Az igazi blogger pedig aki a nézőtéren ült igencsak sűrűn törölgette a könnyeit pedig ha valaki akkor ő minden szót ismert. Most döbbent rá hogy mit is írt valójában. Most döbbent rá hogy egy kívülről keménynek mutatkozó joviális ember életében is milyen drámák bújnak meg mikor a barátjára vagy szüleire emlékezik. Hogy megfelelő előadásban milyen drámaiak lehetnek az emlékek. Aztán persze a következő pillanatban jót nevetünk egy vidám sztorin.
A családommal és barátokkal néztük meg az előadást. Különleges élmény volt mert mindenki személyesen ismer minden szereplőt a színdarabban. A drámai csúcspontokat ugyanúgy végigkönnyezték mint én. Mellettem ült egy újságíró barátom aki a következő kritikát írta utána:
http://bicske.blog.hu/2016/12/30/_very_good_my_egy_bicskei_eleterol_keszult_szindarab_az_orkeny_szinhaz_szinpadan

Az előadás után 11 órára hazaértünk aztán fél háromkor keltünk és irány Ferihegy. A végjáték elég kalandosra sikeredett. A feleségemet megtámadta valami vírus és alig állt a lábán. A ferihegyi reptéren az a gyakorlat hogy kapunyitás után beterelnek egy hangárba ahol majdnem egy órát kell állni minden kommunális lehetőség nélkül. Miért van erre szükség nem tudom de aki nem érzi jól magát annak igazi tortúra. Aki jól érzi magát annak is.
Na mindegy ezen is túl lettünk a következő meglepetés a hosszútávú parkolóban ért. Nem indult az autónk. Próbáltunk mindent, tartalék akkumulátort, másik autóról indítást, betolást, nem indult. A lényeg nem ez. Amiért mindezt elmondom az az hogy a végén nem tudtam mást csinálni mint felhívtam Tibor barátomat aki első szóra AZONNAL indult a megsegítésünkre. Kijött a repülőtérre ami 60kilométer a háztól és kötéllel behuzva az autót az azonnal elindult. Mindezt baráti gesztusként..
Ő az aki szerepel a színdarabban is ahol Diggerdrájver azt mondja róla hogy " Megtiszteltetés hogy ismerhetem".

TARTOM.

WHIPLASH
Esküszöm nem akartam megírni ezt a posztot. Egyrészt mert ez nem filmkritikus blog másrészt nem vagyok filmkritikus. Viszont egy barátom és a lányom is kapacitált hogy nézzem meg mert ez pont az ellentettje a Kaliforniai Szirupnak és hogy ez a rendező igazán kiváló filmje stb...
Megnéztem.
A hollywodi filmgyártásnak(fimművészetről csak európai filmnél beszélhetünk) van egy sajátos kategóriája. Én specifikált filmeknek nevezem, jóbb szót még nem találtam rá. Elmondom a specifikált film jellemzőit és mindenki tudni fogja miről beszélek. Kiragadnak egy szakmai, sport, művészeti vagy tevékenységi kört és a film minden kockája arról szól. A baseballról, a golfról, a versenytáncról, a zenéről, a katonai kiképzésről, a lóversenyről és még lehetne folytatni. Minden ilyen film közös jellemzője az elhangzó vagy el nem hangzó szlogen, "meg tudod csinálni, sikerülni fog". És tényleg. A főhős megcsinálja. Vagy ezer gáncson keresztül vagy mert az oktatója, edzője, kiképzője kifacsarja belőle. Lesántul a lova de ő megszerezve az indián sámán csodagyógyszerét meggyógyítja és az istállóból indulva a mezőny után eredve nyer. A futóversenyen fellökik megverik eltödik a gerincét de emberfeletti erővel elsőnek fut be. A versenytánc döntőjében szögekkel verik tele a cipőjét de ő élete legjobb formáját hozva vérző lábbal megnyeri a döntőt. Másik változat. Főhős kinézi magának a műfaj legjobb edzőjét aki már visszavonult és le se szarja. Ő eltökéltségét prezentálva lehoz egy csillagot az égről és az edző végre hajlandó elvállalni de a belét kitapossa míg végre "MEG TUDJA CSINÁLNI". Nagy eltökéltségében szétveri a boxzsákot, a boxkesztyűt majd miután a drogmaffia levágta mindkét kezét, a fejére húzzák  a kesztyűt és világbajnok lesz.
Mondanám hogy ilyen filmekkel Dunát lehet rekeszteni. Nem. Az Amazonast a torkolatánál ahol 300km széles.
A Whiplash egy ilyen film. A műfaj minden sablonját felvonultatja egy kicsit erőszakosabban, egy kicsit durvábban, nagyon trágárabban és sokkal több testnedvvel. Ez egy háborús film. Amíg néztem Churchill legendás szavai jutottak eszembe amit a háború kezdetén mondott, "nem ígérhetek mást csak vért verítéket és könnyeket". Na ez mind szerepel ebben a filmben, literszámra.
A sztori gagyi. Van egy fiatal fiú aki az ország legjobb zeneiskolájában dobolni tanul. Felfigyel rá az iskola legmenőbb zenetanárja aki egy vadbarom. Jazz zenekart vezet és versenyt versenyre nyer. A fiút beteszi a zenekarába és folyamatosan alázza. Persze a jó ügy érdekében. Csak hatezerszer láttuk már ezt. Aztán a fiú szembefordul a tanárjával és elárulja. Mindkettőjüknek menni kell az iskolából. A fiú dolgozni kezd de a tanár ott folytatja ahol az iskolában abbahagyta, Zenekara van és veresenyről versenyre jár. Vajon miért? Persze hogy azért hogy a végén betegye a fíut a zenekarba aki ott szembemenve tanárával élete dobszólóját dobolja el a nézőtéren ülő Nagy Nevek előtt. ÉS SIKERÜLT. Snitt...Hányok.
A filmben vannak epizódok amik életszerűtlenek és hiteltelenek. A tanár egy kretén. Az ilyen kretének nem érzékenyülnek el könnyekig egyik tanulójuk halála után a MEGALÁZOTTAK ELŐTT. Az ilyen kretén nem magyarázkodik a kocsmában a miértekről annak akiről TUDJA hogy elárulta. Másik. A fiú autóval siet a zeneórára de balesetet szenved. Az autó fejreáll de ő saját vérében gázolva ELFUT az órára és vértől csatakosan dobolni kezd. Mit mondjak? Előbb elhiszem hogy megerőszakoltak az UFO-k mint ezt a vérgagyi forgatókönyvet.
Minden ilyen filmben bőségesen szerepeltetik a néző számára érthetetlen szakmai szlenget és szakmai fogásokat. Ez a film sem kivétel. Amikor a tanár éjszakába fordulóan gyakoroltat három dobossal egy taktust ami hol gyors hol lassú, de semmiképp sem megfelelő azt hívják jó magyarosan parasztvakításnak.
Na most azt a rendezőt aki elfogad ilyen forgatókönyveket mint a Kaliforniai Vattacukor és ez, nagy rendezőnek nevezni háááát...
Mégis mi a jó ebben a filmben?
A színészi játék. Parádés, fergeteges, páratlan és lenyűgöző. Ezért az egyért érdemes megnézni.
A végén felteszem a kérdést. Nincs abban a kibaszott Hollywoodban egy normális fogatókönyvíró? Miért kell még mindig a csontot rágni? Nincs egy eredeti ötlet? Ennyire telik csak? Vagy erre vevő a nép? A kritikákat olvasva kezdem azt hinni hogy igen. Ezek a "filmek" jó kritikákat kapnak. Az emberek bemennek megnézni. A biznisz pörög.
Valószínűleg az én készülékemben van a hiba.

Karácsony előtt felhívtam Bagossy Laci barátomat hogy össze kéne futni egy beszélgetésre vele, Epres Attilával, és Mácsai Palival. Palival szerettem volna személyesen is megismerkedni mert a Diggerdrájver premierjén külföldön tartózkodott.
Laci mondta hogy csütörtökön a Három Nővérben játszik Attila is meg Pali is, szerez jegyet nézzük meg és utána beszélgethetünk. Jól van rendben, de közben gondoltam magamban hogy "kösz Csoki sokat segítettél, úgy vágyok Csehovra mint disznó a késre de egye fene nézzük meg".
A Diggerdrájvert nem számítva harminc éve voltam utoljára színházban, a Három Nővérből nekem a Márkus-Haumann-Körmendi féle paródia volt meg és abból nem az jött le hogy valami thriller lenne. A magam részéről lehet hogy elgondolkodok a bábból pillangóvá válás csodáján, de Csehov drámája nem egy hívószó. Mondom a feleségemnek mi van. Azt mondja kellett a Három Nővér mint hátunkra a púp de nincs mit tenni, nézzük meg. Jól van, ha elaludnék bökjél oldalba. Utánanéztem a Wikipédiában hogy mi vár ránk. Nem lettem boldogabb.

Az előadás előtt azért felmentünk a színház társalgójába ahol találkoztunk Attilával aki segített megkeresni Sütő Anna művészeti titkárt aki egy rendkívül kedves hölgy és akinek megköszöntem hogy mindig segített jegyet szerezni külföldről hazalátogató barátaimnak és nekem a Diggerdrájverre.
Sok idő nem volt az előadásig így a társalgóból a hátsó művészbejárón a színpadon át lekísértek minket a nézőtérre. Egy proli akit az Örkény színház színpadán keresztül kísérnek. Gondoltam is hogy "ha én ezt a klubban elmesélem...".
Már az elején gyanús volt valami. Teltház volt. Ha karácsony előtt, Csehov Három Nővére megtölti a nézőteret ott lenni kell valaminek.
Elkezdődött az előadás.
Előrebocsátanám hogy nem vagyok színikritikus. Mindössze azt írom le hogy mit láttam és mit gondolok róla. Először is alvásról szó sem volt. A darab végig lekötötte a figyelmet, végig fenntartotta az érdeklődést. Nem utolsósorban azért mert humor volt benne. Azért nem írom nagybetűvel a humor szót mert patikamérlegen adagolva pontosan kiszámított helyzetekben jelzésértékűen volt jelen. Annyira hogy jelezze mégse vegyük ezt azért olyan komolyan de a drámai végkifejletet mégse tegye komolytalanná. Az első felvonás jellemrajzai és története olyan volt nekem mint egy sokszínű fonalakból összegyúrt gombolyag. Aztán a második felvonásban mintha ebből a gombolyagból kihúznánk egy fonalat ami kiegyenesedve pontosan megmutatja viselőjének jellemrajzát.A végén minden fonal kiegyenesedik. A történet időtlen. Például Csehov tűpontosan megmutatja hogy egy nagytudású férfiből akire a felesége felnéz(ett) hogy lesz egy pipogya papucsférj amint feltűnik egy másik alfahím a fess katonatiszt. Ugye ismerős? Bemutatja az emberek szociális érzékenységbeli mérhetetlen különbségét. Nagyon jól szembeállítja az idősebb nővér tapasztalt két lábbal a földön álló realizmusát a két fiatalabb álomvilágával.
Mindettől függetlenül nekem a sztorit messze felülmúlta a színészi játék.
Az idősebb bölényeket nem akarom fényezni, fényezték már őket eleget, joggal. Talán annyit említenék meg hogy a profizmus egy fantasztikusan jó dolog. Profinak lenni felemelő érzés. Magabiztosságot ad és elégedettséget. Viszont óriási felelősség. Mindig a topon kell lenni és nem lehet lazítani. Egyikük sem okozott csalódást.
A fiataloktól pedig nem jutok szóhoz. Valami elementáris erő van bennük. Egytől egyig elképesztő tehetségek. Nekem az egész előadásban ez volt a legmellbevágóbb. Hogy nem láttam azt hogy egy idősebb színész lejátszana valakit a színről. Hogy a fiatalok MÉLTÓ PARTNEREI a színész ikonoknak úgy hogy nem érzem a megfelelési kényszert. Nem éreztem erőlködést. Mondhatnám hogy majd később kiváló színészek lesznek. Nem. Már MOST azok.
Néhány szót Bagossyról.
A két felvonás közötti szünetben találkoztunk. Kérdem tőle ki rendezte? Ő.
Jaaaaaaaaaa...
Később a társalgóban Mácsai Palinak mondom hogy milyen kiváló a fiatal színészgárdája. Mondja hogy ne neki dicsérjem hanem Bagossynak mert az ő osztályából jött szinte mind.
Jaaaaaaaaaaa....
Mindent értek. Pali, tartsd meg ezt a fiút. TUD valamit...
A mű kritikájának végén, hogy ne csak dicshimnusz legyen, azért azt megemlíteném hogy volt egy mellékszereplő akinek nem hittem el azt amit játszott. Belefért.
Utána felmentünk a társalgóba ahol kiderült hogy karácsonyi vacsoraestre jöttünk. A probléma az volt hogy mi délután már túl voltunk egy kényszerűségből előrehozott karácsonyi vacsorán halászlevesestől és töltött káposztástól így a kedves invitálás ellenére sem tudtunk enni egy falatot sem. Nem baj, következő alkalommal bepótoljuk. Pali a következő karácsonyi vacsorára MÉG egy gesztenyével töltött pulykát állítsatok hadrendbe. Köszi:))))))
Egyébként Mácsai nem csak egy kiváló színitársulatot hozott létre. Ez TÖBB mint egy társulat. Ez egy CSALÁD. Közvetlen kedves emberek családja. A nagy színész ikonok ugyanolyan emberek mint mi. Pogány Juditnak üzenem hogy nem felejtettem el a bogárhotelt, meglesz. Talán túlzás nélkül mondhatom hogy része vagyunk ennek a családnak és úgy is bánnak velünk. Csodálatos este volt, zongorajátékkal, sztorizással, világmegváltással. Életreszóló élmény.
Köszönjük mindenkinek.

Moziban voltam. A szék kényelmes volt. Több jót elmondani nem tudok.

A lányom rángatott el megnézni ezt az emberiség elleni merényletet. Szerencsére elég magasan ültünk hogy a filmvászonról kiömlő nyáltengerbe ne fulladjunk bele. Amennyiben ez a mozi a hollywoodi romantikus film paródiája akart lenni akkor az alábbiakat tekintse mindenki semmisnek. Mi a baj a filmmel?
Elsősorban a sztori. Annyira klisékből felépített lerágott csont hogy India legsoványabb kóbor kutyája sem találna rajta egy molekulányi koncot. Minden filmkockát már hatezerszer láttunk egy másik filmben. Minden epizód minden geg visszaköszön valahonnan. Musicalként hírdetik de ahhoz kevés benne a tánc és az ének, mozifilmhez pedig túl sok. A képi világ, a kosztümök a díszlet egy ötven évvel korábbi Hollywoodot idéz de a hősnő egy mai Toyota Prius-al jár. Ezt lehet rendezői fogásnak, vagy magasabbrendű művészi üzenetnek venni de valójában annyira hiteles mint Staller Ilona orgazmusa valamelyik filmjében.
Mi a sztori?
Adva van két hollywoodi fiatal. Az egyik kávézóban dolgozik de híres színésznő akar lenni, a másik kiváló bárzongorista és jazzbárt akar nyitni megmenteni az autentikus jazzenét. A film első része az ő egymásra találásukról szól, ami úgy kezdődik hogy a férfi főhős az autópályán bemutatja a középső ujját a női főhősnek aki bénázik előtte. Vajon hány filmben láttuk azt a végletekig elcsépelt elemet hogy a nagy szerelem konfliktussal kezdődik? Végig azon drukkoltam hogy "találjatok már egymásra mert mennék haza".
Aztán végre kitört a nagy szerelem és a pár az egekbe emelkedett. Ezt a valóságban is bemutatják a filmvásznon. Na akkor megkezdődött az álmok megvalósítása. A női főhősnek sikerült először, és filmszerepet kapott Európában. Az önmegvalósítás rögös útjain egyvalamit hiányoltam csak. Nem hangzott el minden amerikai film kötelező sablonja a "sikerülni fog" és "meg tudod csinálni" katarzisnövelő mondat.
A film egy ötéves időbeli ugrással folytatódik. látjuk a befutott gazdag színésznőt gyermekével és férjével aki NEM a bárzongorista. Micsoda "váratlan" fordulat. Ezt sem láttuk még. Ötezernél kevesebbszer... Aztán egy spontán séta során betévednek egy jazzbárba. Na ki a tulaj? Na ki? Sose találnátok el. A régi szerelem, a bárzongorista. Meg kell a szívnek hasadni...
Miközben a férfi főhős zongorázik a színpadon a nő újraálmodja az életét de mostani férje helyett a zongoristával. Hínnye micsoda eredeti ötlet. Legalább annyira mint a Lakatos Ronaldó által árult gyémántgyűrű a Keleti aluljárójában.
Aztán hazamennek.
Snitt.
Az egész sztorira azért nem mondom hogy Z kategóriás hollywodi gejl mert nincs az abc-ben annyi betű amivel kellőképpen hátra tudnám sorolni.
Két epizódot azért kiemelnék. Elrettentő példaként. A film elején egy ünnepelt színésznő bemegy a kávézóba és kér egy kávét ahol női főhősünk áll a pult mögött. Persze a Nagy Névnek ajándékba akarják adni a kávét amit az nem fogad el és kifizeti. Öt év múlva az egykori alkalmazott immár befutott sztárként bemegy a kávézóba, kér egy kávét és bár ajándékba akarják neki adni, ő kifizeti. Tökönbököm magam a gyönyörtől.
A másik. A nagy egymásra találás után, a nő tervez egy logót a férfi majdani bárjához. Öt év múlva mikor véletlenül belépnek a bár ajtaján akkor a bejáratnál ez a logó fogadja a régi szerelmet. Eret vágok magamon. A kardomba dőlök. Égbe kiáltok. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Égbe kiáltottam.
Milyen a színészi játék?
A férfi főszereplő feledhető. A nő jobb de nem ájultam el tőle. Egy romantikus musicalhoz képest kicsit túlhangsúlyozza a castingokba belefásult mosolytalan fapina szerepét.
Hogy jót is mondjak.
A zongorajáték egészen kiváló. A főhős dublőr nélküli játékára nyugodtan mondhatom hogy jobb zongorista mint színész. Az éneket is eredetiben adja elő a két főszereplő. Ez teljesen rendben van. Kár hogy nincs mögötte film.
Mindezek ellenére a kritikák egekbe emelik a filmet és szuperlatívuszokban beszélnek róla. Nézzünk belőlük néhány mondatot.
" A Whiplash rendezőjének új alkotásában az a legbátrabb, hogy ebbe a cinizmussal bélelt világba úgy hozza vissza a romantikát, hogy nem émelyeg tőle a gyomrunk. "
Valóban nem émelyeg a gyomrunk. Annál TÖBB történik.
." Anélkül, hogy bármilyen poént lelőnek, csak annyit mondok el, hogy a film végi nagyjelenet az egyik legőszintébb, legelgondolkodtatóbb, legmeglepőbb és legmeghatóbb pillanat, amit idén a moziban ülve átélhetünk."
Ez igaz. Mindössze az a baj hogy kb 3246 hollywoodi nyáltenger filmben láttuk már.
"Minden film alapja maga a történet, s Chazelle forgatókönyv terén is nagyot alkotott: meghökkentő, izgalmas, tartalmas, rendkívül humoros sztori jellemzi épkézláb dialógusokkal, amiről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni"
A fenti kritikus valószínűleg nem ezt a filmet látta. Mindent elmondott ami NEM jellemzi a filmet.
Az egész filmben egyetlen dolog volt amit örömmel üdvözöltem. A VÉGÉN A STÁBLISTÁT.

A film címe: Kaliforniai Álom.