WHIPLASH
Esküszöm nem akartam megírni ezt a posztot. Egyrészt mert ez nem filmkritikus blog másrészt nem vagyok filmkritikus. Viszont egy barátom és a lányom is kapacitált hogy nézzem meg mert ez pont az ellentettje a Kaliforniai Szirupnak és hogy ez a rendező igazán kiváló filmje stb...
Megnéztem.
A hollywodi filmgyártásnak(fimművészetről csak európai filmnél beszélhetünk) van egy sajátos kategóriája. Én specifikált filmeknek nevezem, jóbb szót még nem találtam rá. Elmondom a specifikált film jellemzőit és mindenki tudni fogja miről beszélek. Kiragadnak egy szakmai, sport, művészeti vagy tevékenységi kört és a film minden kockája arról szól. A baseballról, a golfról, a versenytáncról, a zenéről, a katonai kiképzésről, a lóversenyről és még lehetne folytatni. Minden ilyen film közös jellemzője az elhangzó vagy el nem hangzó szlogen, "meg tudod csinálni, sikerülni fog". És tényleg. A főhős megcsinálja. Vagy ezer gáncson keresztül vagy mert az oktatója, edzője, kiképzője kifacsarja belőle. Lesántul a lova de ő megszerezve az indián sámán csodagyógyszerét meggyógyítja és az istállóból indulva a mezőny után eredve nyer. A futóversenyen fellökik megverik eltödik a gerincét de emberfeletti erővel elsőnek fut be. A versenytánc döntőjében szögekkel verik tele a cipőjét de ő élete legjobb formáját hozva vérző lábbal megnyeri a döntőt. Másik változat. Főhős kinézi magának a műfaj legjobb edzőjét aki már visszavonult és le se szarja. Ő eltökéltségét prezentálva lehoz egy csillagot az égről és az edző végre hajlandó elvállalni de a belét kitapossa míg végre "MEG TUDJA CSINÁLNI". Nagy eltökéltségében szétveri a boxzsákot, a boxkesztyűt majd miután a drogmaffia levágta mindkét kezét, a fejére húzzák  a kesztyűt és világbajnok lesz.
Mondanám hogy ilyen filmekkel Dunát lehet rekeszteni. Nem. Az Amazonast a torkolatánál ahol 300km széles.
A Whiplash egy ilyen film. A műfaj minden sablonját felvonultatja egy kicsit erőszakosabban, egy kicsit durvábban, nagyon trágárabban és sokkal több testnedvvel. Ez egy háborús film. Amíg néztem Churchill legendás szavai jutottak eszembe amit a háború kezdetén mondott, "nem ígérhetek mást csak vért verítéket és könnyeket". Na ez mind szerepel ebben a filmben, literszámra.
A sztori gagyi. Van egy fiatal fiú aki az ország legjobb zeneiskolájában dobolni tanul. Felfigyel rá az iskola legmenőbb zenetanárja aki egy vadbarom. Jazz zenekart vezet és versenyt versenyre nyer. A fiút beteszi a zenekarába és folyamatosan alázza. Persze a jó ügy érdekében. Csak hatezerszer láttuk már ezt. Aztán a fiú szembefordul a tanárjával és elárulja. Mindkettőjüknek menni kell az iskolából. A fiú dolgozni kezd de a tanár ott folytatja ahol az iskolában abbahagyta, Zenekara van és veresenyről versenyre jár. Vajon miért? Persze hogy azért hogy a végén betegye a fíut a zenekarba aki ott szembemenve tanárával élete dobszólóját dobolja el a nézőtéren ülő Nagy Nevek előtt. ÉS SIKERÜLT. Snitt...Hányok.
A filmben vannak epizódok amik életszerűtlenek és hiteltelenek. A tanár egy kretén. Az ilyen kretének nem érzékenyülnek el könnyekig egyik tanulójuk halála után a MEGALÁZOTTAK ELŐTT. Az ilyen kretén nem magyarázkodik a kocsmában a miértekről annak akiről TUDJA hogy elárulta. Másik. A fiú autóval siet a zeneórára de balesetet szenved. Az autó fejreáll de ő saját vérében gázolva ELFUT az órára és vértől csatakosan dobolni kezd. Mit mondjak? Előbb elhiszem hogy megerőszakoltak az UFO-k mint ezt a vérgagyi forgatókönyvet.
Minden ilyen filmben bőségesen szerepeltetik a néző számára érthetetlen szakmai szlenget és szakmai fogásokat. Ez a film sem kivétel. Amikor a tanár éjszakába fordulóan gyakoroltat három dobossal egy taktust ami hol gyors hol lassú, de semmiképp sem megfelelő azt hívják jó magyarosan parasztvakításnak.
Na most azt a rendezőt aki elfogad ilyen forgatókönyveket mint a Kaliforniai Vattacukor és ez, nagy rendezőnek nevezni háááát...
Mégis mi a jó ebben a filmben?
A színészi játék. Parádés, fergeteges, páratlan és lenyűgöző. Ezért az egyért érdemes megnézni.
A végén felteszem a kérdést. Nincs abban a kibaszott Hollywoodban egy normális fogatókönyvíró? Miért kell még mindig a csontot rágni? Nincs egy eredeti ötlet? Ennyire telik csak? Vagy erre vevő a nép? A kritikákat olvasva kezdem azt hinni hogy igen. Ezek a "filmek" jó kritikákat kapnak. Az emberek bemennek megnézni. A biznisz pörög.
Valószínűleg az én készülékemben van a hiba.