Karácsony előtt felhívtam Bagossy Laci barátomat hogy össze kéne futni egy beszélgetésre vele, Epres Attilával, és Mácsai Palival. Palival szerettem volna személyesen is megismerkedni mert a Diggerdrájver premierjén külföldön tartózkodott.
Laci mondta hogy csütörtökön a Három Nővérben játszik Attila is meg Pali is, szerez jegyet nézzük meg és utána beszélgethetünk. Jól van rendben, de közben gondoltam magamban hogy "kösz Csoki sokat segítettél, úgy vágyok Csehovra mint disznó a késre de egye fene nézzük meg".
A Diggerdrájvert nem számítva harminc éve voltam utoljára színházban, a Három Nővérből nekem a Márkus-Haumann-Körmendi féle paródia volt meg és abból nem az jött le hogy valami thriller lenne. A magam részéről lehet hogy elgondolkodok a bábból pillangóvá válás csodáján, de Csehov drámája nem egy hívószó. Mondom a feleségemnek mi van. Azt mondja kellett a Három Nővér mint hátunkra a púp de nincs mit tenni, nézzük meg. Jól van, ha elaludnék bökjél oldalba. Utánanéztem a Wikipédiában hogy mi vár ránk. Nem lettem boldogabb.
Az előadás előtt azért felmentünk a színház társalgójába ahol találkoztunk Attilával aki segített megkeresni Sütő Anna művészeti titkárt aki egy rendkívül kedves hölgy és akinek megköszöntem hogy mindig segített jegyet szerezni külföldről hazalátogató barátaimnak és nekem a Diggerdrájverre.
Sok idő nem volt az előadásig így a társalgóból a hátsó művészbejárón a színpadon át lekísértek minket a nézőtérre. Egy proli akit az Örkény színház színpadán keresztül kísérnek. Gondoltam is hogy "ha én ezt a klubban elmesélem...".
Már az elején gyanús volt valami. Teltház volt. Ha karácsony előtt, Csehov Három Nővére megtölti a nézőteret ott lenni kell valaminek.
Elkezdődött az előadás.
Előrebocsátanám hogy nem vagyok színikritikus. Mindössze azt írom le hogy mit láttam és mit gondolok róla. Először is alvásról szó sem volt. A darab végig lekötötte a figyelmet, végig fenntartotta az érdeklődést. Nem utolsósorban azért mert humor volt benne. Azért nem írom nagybetűvel a humor szót mert patikamérlegen adagolva pontosan kiszámított helyzetekben jelzésértékűen volt jelen. Annyira hogy jelezze mégse vegyük ezt azért olyan komolyan de a drámai végkifejletet mégse tegye komolytalanná. Az első felvonás jellemrajzai és története olyan volt nekem mint egy sokszínű fonalakból összegyúrt gombolyag. Aztán a második felvonásban mintha ebből a gombolyagból kihúznánk egy fonalat ami kiegyenesedve pontosan megmutatja viselőjének jellemrajzát.A végén minden fonal kiegyenesedik. A történet időtlen. Például Csehov tűpontosan megmutatja hogy egy nagytudású férfiből akire a felesége felnéz(ett) hogy lesz egy pipogya papucsférj amint feltűnik egy másik alfahím a fess katonatiszt. Ugye ismerős? Bemutatja az emberek szociális érzékenységbeli mérhetetlen különbségét. Nagyon jól szembeállítja az idősebb nővér tapasztalt két lábbal a földön álló realizmusát a két fiatalabb álomvilágával.
Mindettől függetlenül nekem a sztorit messze felülmúlta a színészi játék.
Az idősebb bölényeket nem akarom fényezni, fényezték már őket eleget, joggal. Talán annyit említenék meg hogy a profizmus egy fantasztikusan jó dolog. Profinak lenni felemelő érzés. Magabiztosságot ad és elégedettséget. Viszont óriási felelősség. Mindig a topon kell lenni és nem lehet lazítani. Egyikük sem okozott csalódást.
A fiataloktól pedig nem jutok szóhoz. Valami elementáris erő van bennük. Egytől egyig elképesztő tehetségek. Nekem az egész előadásban ez volt a legmellbevágóbb. Hogy nem láttam azt hogy egy idősebb színész lejátszana valakit a színről. Hogy a fiatalok MÉLTÓ PARTNEREI a színész ikonoknak úgy hogy nem érzem a megfelelési kényszert. Nem éreztem erőlködést. Mondhatnám hogy majd később kiváló színészek lesznek. Nem. Már MOST azok.
Néhány szót Bagossyról.
A két felvonás közötti szünetben találkoztunk. Kérdem tőle ki rendezte? Ő.
Jaaaaaaaaaa...
Később a társalgóban Mácsai Palinak mondom hogy milyen kiváló a fiatal színészgárdája. Mondja hogy ne neki dicsérjem hanem Bagossynak mert az ő osztályából jött szinte mind.
Jaaaaaaaaaaa....
Mindent értek. Pali, tartsd meg ezt a fiút. TUD valamit...
A mű kritikájának végén, hogy ne csak dicshimnusz legyen, azért azt megemlíteném hogy volt egy mellékszereplő akinek nem hittem el azt amit játszott. Belefért.
Utána felmentünk a társalgóba ahol kiderült hogy karácsonyi vacsoraestre jöttünk. A probléma az volt hogy mi délután már túl voltunk egy kényszerűségből előrehozott karácsonyi vacsorán halászlevesestől és töltött káposztástól így a kedves invitálás ellenére sem tudtunk enni egy falatot sem. Nem baj, következő alkalommal bepótoljuk. Pali a következő karácsonyi vacsorára MÉG egy gesztenyével töltött pulykát állítsatok hadrendbe. Köszi:))))))
Egyébként Mácsai nem csak egy kiváló színitársulatot hozott létre. Ez TÖBB mint egy társulat. Ez egy CSALÁD. Közvetlen kedves emberek családja. A nagy színész ikonok ugyanolyan emberek mint mi. Pogány Juditnak üzenem hogy nem felejtettem el a bogárhotelt, meglesz. Talán túlzás nélkül mondhatom hogy része vagyunk ennek a családnak és úgy is bánnak velünk. Csodálatos este volt, zongorajátékkal, sztorizással, világmegváltással. Életreszóló élmény.
Köszönjük mindenkinek.
