Ass blaster

"Látjátuk feleim isá kampány közepén vogymuk˝

Mi volt? Mi van? Mi lesz?

Az volt barátaim hogy a nagy büdös átkos komenista rendszerben nyugalom volt és a lőtéri kutyát nem érdekelte a politika. Volt a Népszabadság pártnapilap aminek az első oldalait gyorsan átlapozta mindenki aztán a híreket meg a sportrovatot elolvasta, az újság pedig jó volt begyújtani az olajkályhát. Jellemző cikkei például arról szóltak hogy Losonczi Pál baráti látogatást tett a baráti Mongólia Nagy Népi Huráljában és kölcsönös barátsági szerződés keretében lefektették a baráti árucserefogalom alapvetéseit miszerint mi adunk tíz Ikarus buszt, cserébe kapunk három teve és két mormotabőrt.

Az ellenzék jelentősége annyi volt mint bolhafaszán a pattanás. Volt néhány valóban bátor ember akik próbálkoztak némi szamizdattal de a rendszer ingerküszöbét nem nagyon lépték át. Ahogy az egyik későbbi SZDSZ képviselő mondta, ellenzéki tevékenységük jórészt abból állt hogy összejöttek valakinek a lakásán és szidták a rendszert. 

Azért annak a kurzusnak is megvoltak az erősségei. A család család volt, aki pöccsel született az BIZTOS hogy fiú volt aki duplacsővel született az meg lány. Harmadik lehetőség nemigen fordult elő. A tanároktól megkaptuk a kellő számú pofont, a honvédségnél meg megmutatták mit jelent ha FELETTÜNK áll az 50-es szókincsű ügyeletes tiszt aki tegnap még a tehén seggéről vakarta a szart Mocsolyáspusztán. Mindez a hasznunkra vált. Aki pedig minden határon túlment azt felhúzták a bitóra és le volt a gond róla. "Régi szép idők".

Aztán megérkezett a nagy büdös komenizmus után a nem kevésbé büdös liberális szabadság. Kiírták a szabad választásokat. Uramisten, hány barátom hülyült meg. Hányan hittek, kampányoltak aláírást gyűjtöttek, pörögtek ezerrel. Még engem is behülyítettek és elmentem egy MDF-es kampánygyűlésre. Für Lajos elmagyarázta hogy az a különbség az MDF és az SZDSZ között hogy az MDF lassú fokozatos átmenetet akar nagyobb megrázkódtatás nélkül. Visszagondoltam erre a beszédre mikor az MDF kormány alatt megláttam a kilométeres sorokat a munkanélküli hivatalok előtt. Még jó hogy a LASSÚ átmenettel "csak" ennyi munkanélküli lett, mi történik ha gyors a változás? A szakma, a szakértelem elértéktelenedett. Piaci viszonyok keletkeztek és erős gazdaság híján nem érvényesült a kereskedelmi alapelv miszerint az áru hiánya növeli értékét. Szarért hugyért dolgozott minden szakmunkás ha egyáltalán talált munkát. Jobbára nem talált.

A lényeg a lényeg hogy a rendszerváltás óta tart egy hiszterizált túlfeszített, átpolitizált közélet ami a mai napig tart. Mindenki pontosan tudja miről beszélek. Inkább a háttérben zajló folyamatok az érdekesek. A magyar ember előtt kinyílt a szabad világ. Oda utazik ahova akar, azt mond amit akar, A feminizmus megkezdhette ámokfutását, a másságát mindenki nyíltan vállalhatta, a gyerekeket nem pofozzák már az iskolában, a sorkatonaságot eltörölték, a halálbüntetést szintén. később beléptünk az Unijóba bár később maradt az Unió jó nélkül. Szabad munkavállalás, kávéháznyitás Bécsben, utazás személyi igazolvánnyal. Habzsi dőzsi tejbe vaj.

A politikusok játszották közben kisded játékaikat. Osztogattak mikor nem volt miből, visszavették mikor nem volt kitől. A magyar ember pedig hitt. Még csak egy kicsit kell kibírni aztán jobb lesz.

Körülbelül tíz éve kezdett megérni a helyzet. A hit elveszett, aki tehette lelépett, aki maradt az túlélésre rendezkedett be.

Közben alig észrevehetően jelentős társadalmi változások álltak be. A szabad világ hogy úgy mondjam túltolta. A szabadság kezdett penetránsan bűzleni.

A hagyományos jól bevált értékeket kezdték szétverni. Az emberek arcába tolták a meleg büszkeséget. A feminizmus mint alattomos vírus megfertőzte a családokat. A gyerekeket nem verik a tanárok, de helyette a a tanárokat verik a szülők. Nemzedékek nőnek fel úgy hogy nem látják az apjukat elmenni reggelente dolgozni. Jött a genderkurzus és aminek eredményeképpen nem tudjuk kezitcsókolommal vagy jónapottal köszönjünk valakinek. Jött a me too kampány aminek az a következménye hogy egy nőnek mondott hellóbébi felér egy megerőszakolással. A magyar ember már nem csodálkozik ha arra ébred hogy a faluja migránstábort üzemeltet, mint az én fatornyos kisfalum például. Senki meg nem kérdezi hogy akarod-e. Viseld el bazmeg vagy költözz el.

 Nézzük a fentieket részletesebben.

Homofób vagyok. Nem vagyok rá büszke, ez is egy állapot. Megtehetném hogy letagadom de attól nem lennék kevésbé homofób. A fóbia az irtózás undor valamitől. Mint a pókiszony vagy az egértől való félelem. Jó én nem kezdek el székreállva sikoltozni ha meglátok egy homoszexuálist. Elmondom miről van szó. Semmi bajom a melegekkel. Maximálisan támogatom hogy házasodhassanak, hogy gyereket fogadhassanak örökbe, hogy egyenlő jogaik legyenek és semmiben ne különböztessék meg őket a heteroszexuális emberektől.

DE

A nemiségüket előtérbe toló, azt kihangsúlyozó buzzancsokat mélységesen elítélem. Azok a ratyik akik a büszkeségük napján teherautó platóján tangában, pávatollal a seggükben, kereszttel a nyakukban rázzák magukat a legalávalóbb undort keltő emberek a szememben. Valamikor az volt a duma hogy azért kell a meleg büszkeség napja hogy elfogadtassa a másságot. Kérem szépen, nincs még egy olyan toleráns, melegeket elfogadó ország mint Hollandia, azon belül is Amszterdam. Na most ott HAT napig tart a parádé. Ennyire utálják a hollandok a ratyikat hogy hat napig tart elfogadtatni magukat? Vagy mi van? Martin Luther King után szabadon van egy álmom. Egy meleg büszkeség napjáról. Mondjuk egy melegfelvonulásról az Andrássy úton. A meleg férfiak és nők szép ruhában férfiak öltönyben nők kosztümben vonulnak az utcán. Elől a meleg politikusok közéleti szereplők, színészek és egyéb prominensek. Mögöttük a meleg társadalom. Szivárványos zászlót lengetve demonstrálják hogy NEM mások. Hogy ők is ugyanolyan emberek mint mi. Hogy igenis lehet belőlük bárki. Nem a nemiségüket hangsúlyozzák ki hanem pont azt hogy UGYANOLYAN EMBEREK mint mi. Ez lenne az IGAZI büszkeség napja. Mert ami most van az undort kelt. EZ nem fogja maguk mellé állítani az embereket. Ez eltaszítja az embereket. Olvastam olyan írást amiben a valamelyik skandináv államban élő apuka elmondja hogy a hároméves kislánya azzal jött haza az oviból hogy apu tudod-e hogy a lányok is szerethetnek lányt és a fiúk is fiút? Apuka pedig büszke volt erre. A hozzászólók javarésze(bár a java szóval itt nem értek egyet) pedig tapsolt hozzá. Hova jutunk? Előbb tanítják meg a gyereket a másságra mint a hagyományos párkapcsolatra? Háromévesen? Azért ha gyereke születik valamelyik barátunknak megkérdezhetjük hogy milyen nemű vagy ez már illetlenség mert ha felnő majd eldönti? 

Beszéljünk a feminizmusról.

Megmondom őszintén, nálam odáig terjedhet egy nő feminizmusa hogy néha megengedem hogy ő legyen felül...

A feminizmus arról szól hogy a nők megtanultak férfi módra káromkodni és inni, a férfiak meg megtanultak gyereket pelenkázni és porszívózni. Kösz nem kérek belőle. A férfiak és nők közötti szereposztás évezredek alatt kialakult gyakorlat szerint zajlott. A férfi nem ment a konyhába a nő pedig nem ment a bányába. A férfiak milliószám estek el a harcmezőn a nők meg tartották a hátországot. Fordítva nemigen volt rá példa. Nyilván vannak feminista vívmányok amikkel egyetértek. A szavazójoggal vagy ugyanazért a munkáért ugyanakkora bért kapjanak. Ezek mind alapvető emberi jogok amik megilletik a nőket. Na de ha szabadna kérni MARADJANAK meg nőnek. GYENGE nőnek. Meghódítani való, védelmezni való, PUHA nőnek. Ugyanis csak ekkor érezheti magát egy férfi KEMÉNYNEK. Márpedig ha a kemény és a puha egymásra talál az csak jól sülhet el. Ugye értettük egymást?

Aztán jött a genderkurzus.

Ja. Oda jutottunk hogy néha le kell nyúlnom megbizonyosodni hogy melyik nembe tartozok mert körbenézve már tényleg nem tudom hogy merre van az előre. A nők férfiasodnak, a férfiak nőiesednek. Csaxólok hogy nincs az az Isten hogy én ülve pisiljek. Olyan emberpéldányokat látok hogy mind az ember mind a példány szó megkérdőjeleződik. Tudnak ezek még gyereket csinálni vagy legyek rendszeres donor a spermabankban?

Na most akkor itt álljunk meg egy szóra.Félreértés ne essék. A lőtéri kutyát nem érdekli a melegek szexuális élete. A feministák családon belüli domináns viselkedése, a saját nemükben is bizonytalan önmagukat kereső, identitászavaros aztsetudomélekvagyhalok emberek viselkedése. A probléma nem itt van. Hanem ott hogy mindezt kéretlenül a pofánkba tolják. Hogy megmondják mit gondoljak ezekről. Aztán ha nem azt mondom ami trendi, ami korszerű, ami haladó akkor egy őskövület vagyok és alig várják hogy kihaljak mint a dinoszauruszok. Elvárják hogy másként gondolkodjak. Senkit nem érdekel hogy én akarok-e másként gondolkodni. Mi van ha nem? Mi van ha én valóban egy Kádár korban szocializálódott öregedő őskövület vagyok? Nekem jó így. Én így érzem jól magam. Nem akarok ratyiparádét nem akarok feminizmust, nem akarok genderkurzust. Eddig, hangsúlyoznám EDDIG az volt a válasz hogy nem baj, előbb utóbb eltűntök a haladás útjából és a korszerű eszmék győznek. Megfordult a világ, tehén bassza a bikát.

Lófaszt barátaim. Változik a trend, csak még nem vettétek észre. A nagy büdös szabadságból kezdenek megcsömörleni az emberek. Kezdenek felébredni. Mert túltoltátok elvtársak. A négyszáz éves demokrácia hazája, az emberi egyenlőség és szabadság élharcosa, a tolerancia zászlóvívője Nagy Britannia nemet mondott a migránsokra. Arohadtéletbe. Hülye angolok mi? BIZTOS hogy ők a hülyék? Aztán mi van ha követik őket? Akkor is ők a hülyék? Ha Magyarország is követi őket mint ahogy megtörtént akkor a magyarok a hülyék? Biztos hogy a szabadságnak nincs felső határa? Nekem el kell fogadnom mindent amit rámöntenek az interneten a TV-ben az újságokban de ha ellentétes véleményt fogalmazok meg akkor abcug le veled? Hol van akkor az ÉN szólásszabadságom? Ja hogy szólnom szabad, feltéve ha a liberális fősodornak megfelel. Hogy is van ez? 

Menjünk tovább.Oktatás.

Lehet hogy nem leszek túl népszerű de támogatom az iskolai testi fenyítést. Egészen addig amíg a tanárnak eme brutális és elítélendő eszköz helyett egy másik HATÁSOS eszközt adnak a kezébe fegyelmezés céljából. Tudjuk mi történt. A tanárok eszköz nélkül maradtak és a szülőktől nemhogy támogatást de inkább a háttérben zajló megalázó aknamunkát kapnak. Ma már a gyerek és a szülő közösen szidja a tanárt ha hülye a gyerek, aztán a végén megegyeznek hogy mégiscsak a tanár a hülye. Néha még meg is verik a tanerőt. Ide jutottunk a nagy büdös szabad világban. Jól van ez így?

Migránsok.

Kényes kérdés. Nagyon kényes. Én is változáson mentem keresztül az idők folyamán ebben a kérdésben. A kormány és a nemzeti oldal a migránsok ellen foglal állást, az ellenzék pedig a migránsok mellett. Sok minden elhangzott már pro és kontra. Én csak két végtelenül tisztességtelen kérdést tennék fel. Az egyik elhangzott, valahogy így egy népszavazás előtt: "Akarják-e hogy huszonnyolcmillió román munkavállaló jöjjön Magyarországra? "

Én is felteszem a magam nem kevésbé tisztességtelen kérdését: "Akarja-e ön hogy a gyereke azzal jöjjön haza az iskolából hogy holnaptól nem vihet disznóhús szalámiból készített szendvicset mert sérti az osztálytársai vallási előírásait?" Merthogy ez Angliában már megtörtént.

Összegezzünk.

Van egy rendszerváltás óta mesterségesen fenntartott túlpolitizált közélet. Van egy túltolt liberális vagy ha úgy tetszik szabad világszemlélet. Mindkettőtből elege van az embereknek. 

A kormánypárt felismerte hogy a magyar ember csak egy dologban egységes. Ha van közös ellenségkép. Hogy ez a bankárok vagy a románok vagy a migránsok teljesen mindegy. Most ők is túltolták a Soros György elleni kampánnyal. Ez már annyira abszurd hogy kiröhögik őket. Orbán a fél karját adná ha a nemzet Viktorja lehetne. Ha egységbe tudná kovácsolni és maga mellé állíthatná az embereket. Nem tudja. Már csak valami erőltetett ellenségképre telik nekik. Innen üzenném a teljes magyar politikai kurzusnak hogy ideje lenne váltani. Ellenségkép helyett PÉLDAKÉPET mutatni a magyaroknak. Merthogy ilyenről még hírből se hallottak.

Pedig kreáltak rá állást. Úgy hívják hogy köztársaság elnöki poszt. A legfőbb közjogi méltóság. A poszt ami mögé a magyarság egységesen felsorakozhat. Egyetlen ember felelt meg eddig a kritériumnak. Göncz Árpád. Persze most felhördül a nemzeti oldal hogy de hát ő egy SZDSZ-es pártkatona volt. Na most a nemzeti oldalnak mélységes hallgatásba kéne burkolózni Schmitt Pál után ebben a témában. Kussolni kéne gyerekek... Tudjátok, pofa lapos. Pali után, Áder után a pártkatona szót felejtsétek el. A köztársasági elnöki posztra az az alkalmas személy akinek a SZEMÉLYISÉGE olyan hogy ELFOGADJÁK az emberek. Árpi bácsi ennek tökéletesen megfelelt.Ennyi.

Szóval példakép kellene emberek. Sajnos Magyarországnak a jelenlegi helyzetben szégyenkeznivalója van. Szerintetek nem szégyen az hogy nyolc év alatt egy nyomorult ellenzék nem tudott összeállni amelyiknek hangyafasznyi esélye lenne Orbánnal szemben? Nem szégyen ez? Orbán olyan jó? Lófaszt mama... Ti vagytok gyengék mint a harmatos libafos. 

Ideteszem egyik barátom nagyon tanulságos példabeszédét a jelenlegi választási esélyekről.

"A történet a következőről szól, és fog szólni.

Adott egy nő(a nép, a választók). A nő 2010-ben új

kapcsolatot létesített, új hapsija lett(Fidesz). Az új

hapsi nem egy leányálom. Bár anyagilag jól szituált,

több a pénze mint az előző hapsinak(2010 előtti

baloldali kormányok), de ebből a pénzből sokat el is

szór értelmetlenül. Kocsmázik, itatja a

haverokat(Mészáros és társai), fölösleges dolgokra

költ(stadionok), kötözködik(EU), nem fogad el más,

eltérő véleményt, mindig csak neki lehet

igaza(média), de mindemellett azért odafigyel a

nőre is, és megpróbál a kedvébe járni.

Nagyságrendileg több pénzt ad haza, mint az előző

hapsi(egykulcsos adó, családi adókedvezmény),

odafigyel a lakásra, a lakhatás körülményeire(csok,

háztartási gépek, nyílászárók cseréjéne

támogatása), ajándékot ad a nőnek(kedvezményes

nyugdíj, gyed extra, stb), Támogatja a

gyereket(bölcsődék,óvodák, nagycsaládos

támogatások), szóval mindent egybevetve jobb

élete van mellette a nőnek, mint az előző hapsija

mellett(baloldali kormányok).

Persze a régi hapsi(balliberális ellenzék) nem adja

föl. Vissza akarja szerezni a nőt. A nő(nép,

választók) 4 évente(választások) meghallgatja,

megkérdezi mit ajánl neki a régi hapsija(balliberális

ellenzék). De az semmi újat nem tud mondani, csak

mindig ugyan az a szöveg. Hogy az új hapsi tolvaj,

hogy diktátor aki elnyomja a nőt, hogy nem igazi

európai férfi, és így tovább. Mire a nő(nép,

választók) ismét rákérdez, hogy ezt érti, de mit

kínál neki ehelyett a régi hapsi(balliberális ellenzék).

Ugyan azt mint régen? Mert abból nem kér. Mire a

régi hapsi közli, hogy egyenlőre nem tud erre

válaszolni, mert még ő maga sem tudja, hogy mit

akar, nem tud jobbat ajánlani, mint a mostani

hapsi(Fidesz), sőt gyakorlatilag semmit nem tud

ajánlani, mert ahhoz előtte meg kellene egyezni

erről a haverokkal(ellenzéki pártok), de most még

abban sem jutottak közös nevezőre hogy merre van

észak.....szóval ettől függetlenül a nő(nép,

választók) akkor járna el helyesen ha ejtené az új

hapsit(Fidesz), és helyette ismét őt választaná. 

A nő(nép, választók) ezen elmosolyodik, és

megkérdezi a régi hapsiját(balliberális ellenzék): Te

most tényleg ennyire hülyének nézel engem?

Aztán 2018 április 8-án úgy dönt, hogy marad az új

hapsija(Fidesz), mellett.

Mire régi hapsi(balliberális ellenzék, és csatlósai),

ismét azzal tölt el 4 évet, mint amivel már korábban

eltöltötte: lekurvázza a nőt(fideszbérenc, zombi,

agymosott, orbánbirka). 

És ez a dolgok jelenlegi állása szerint így fog menni

az idők végezetéig."

 Ez egy tökéletes helyzetelemzés ami pontosan felvázolja az ellenzék impotenciáját. Nem a kormány annyira jó, nem a Fidesz annyira jó, nem Orbán annyira jó, hanem ti tisztelt ellenzék vagytok egy semmitérő széthúzó haszonleső mondjuk ki úgy ahogy van, szart sem érő társaság. Egy a lényeg hogy bejussatok a parlamentbe, hogy a semmittevésért felmarkoljátok a lóvét, a kapcsolati tőkétek megmaradjon aztán utánatok a vízözön. A pofátokról nem sül le a bőr? Csak kérdezem. Ennyire telt az "eeemúúút nyóóc év alatt"? Hogy felkínáltok az országnak néhány százezer migránst, buznyákfelvonulást, me too kampányt? Nem szégyellitek magatokat?

Karácsonyi hazalátogatásom második kulturális élménye egy verses est volt az Örkény színházban. Az "Anyám tyúkja" első része. Van már második rész is, azt is szívesen megnézném alkalomadtán. 

Ez az előadás egy dicsérethalmaz. A magyar nyelv dicsérete, a magyar költők dicsérete, a színészi tehetség dicsérete. 

Itt Londonban rengeteg idegen nyelven beszélő embert hallottam már. Kevés a jó hangzású nyelv. Persze hogy ki mit tart kellemes hangzásnak az egyéni ízlés kérdése. Nekem például a szláv nyelvek hallgatásakor a szőr feláll a hátamon. Ugyanez igaz a német nyelvekre. Az angol valamivel jobb de ott az a nem mindegy ki beszéli. Ha egy affektáló picsogó picsa adja elő azt én nyávogó angolnak hívom. 

Bármennyire fáj, hangzásilag a magyar is egy dallamtalan rosszul hangzó nyelv annak aki nem érti. Hogy megértsd hogy egy külföldinek hogyan hangzik próbálj egy magyar szöveget visszafelé olvasni. Abban a pillanatban hogy nem érted megváltozik a hangzása. Viszont ha érted. Csoda történik. Dallam költözik bele. Minden szónak olyan sajátos dallama lesz hogy egy távoli párbeszédből ha a távolság miatt nem is értesz semmit, a hanglejtésből tudod hogy magyarul beszélnek. Egyszer dél Londonban dolgoztam, és szokás szerint elsőnek értem a munkaterületre. Nyár volt, langyos reggel, így ott várakoztam a kapu előtt majdcsak jön valaki nyitni. Lentről két ember ballagott fölfele beszélgetve. Nagyon messze voltak, de ahogy közeledtek már ki lehetett venni a beszélgetésük hangsúlyait. Egyből tudtam hogy magyarok. Na ilyen csodálatos a magyar nyelv.

A költészet pedig a szférák zenéje. Olyan mint egy szinfonikus zenekar előadása. A vonósok a szavak, a rézfúvósok a mondanivaló, és az ütősök a ritmus. 

Pedig hogy utáltuk. A kötelező verseket. A nagy film előtti Vers Mindenkinek-et. Aztán mégis...

Mai napig itt cseng a fülemben: https://www.youtube.com/watch?v=eaYy4tdlirw

A magyar költészet egy csoda. Örömóda és dögvész. Sírva vigadás, hazafiság, nők dicsérete.Mindenki megtalálja a kedvére valót vagy a hangulatához illőt.

Szóval van ez az "Anyám tyúkja" az Örkényben. 

Engem már a díszlet megvett. Egy régi parasztház oszlopos tornáca. Gyönyörű. A társulat száz népszerű magyar verset mond el. Ezek a versek bennünk vannak. Én egyet sem tudnék elmondani, de szinte mindet ismerem. Megint csak a zenét hívom segítségül a szemléltetéshez. Számtalan zeneművet hallottál már. Ha elkezdenek egyet a rádióban lehet hogy nem tudod a szerzőt a szövegét de mégis ismered.Hallottad már és megmaradt legbelül. A vers is ilyen.

Minden vershez úgymond beállnak a színészek, mégis mozgalmasnak tűnik az egész. Mintegy élőképet alkotnak és valaki elkezd egy verset. Tavaly már írtam róla hogy az Örkénynek milyen elképesztően jó a fiatal színészgárdája. Most sem okoztak csalódást. 

Ülünk a nézőtéren és áradnak felénk a versek. Olyan "szent" versek is mint a Himnusz, a Szózat stb... Néhány vers teljesen más értelmezésben mint megszoktuk de mégis teljesen jól. Nem szerettem volna kiemelni egyet sem mert nem lenne igazságos a többivel szemben. De mégis. Elnézést kérek mindenkitől de nem tudom megállni hogy meg ne említsek egyet. Azt ami bekúszott a bőröm alá és máig itt cseng a fülemben. Vörösmartytól a Vén cigány Pogány Judit előadásában nekem nagyot ütött.

Az előadás előtt a társalgóban, feleségemmel és lányommal tippeltünk ki fogja mondani a Walesi bárdokat. Epres Attila csak mosolygott a bajusza alatt. Markáns hangú férfiakra szavaztunk, ehhez képest öt színésznő adta elő. Azt kell mondanom telitalálat volt.

Az egész előadás egy nagyon kellemes művészi élmény volt. Olyan beülsz és jól érzed magad. Nevetsz a humorral előadott Három Királyokon és elszomorodsz Radnótin. Kell néha egy ilyen este is. Amikor nem kell megértened, nem kell értelmezned, nem kell mögé látnod, nem kell elgondolkodnod, nem kell a darab üzenetét megfejtened mindössze ülsz és kanalazod a gesztenyepürét. A mindennapok marhapörköltjét lefojtod egy kis gesztenyepürével. 

Nekem az igazi meglepetés a befejezés volt. mikor túl vagy száz ismert és népszerű versen azt gondolod mindent hallottál. Aztán a darab befejezéseként az egyik színész elkezd egy verset és azonnal utána egy másik, harmadik, negyedik és így tovább. A végén az egész társulat verseket szaval egyszerre. Akkor döbbensz rá hogy mennyi verset nem hallottál még. Hogy mennyi vers van még benned amit nem hívtak elő. Meg kell néznem az Anyám tyúkja 2-t.

Most pedig jöjjön egy kis negatívum. Az Örkény színházat felújították tavaly nyáron. Új modern székeket raktak be amikben még én is elférek.Minden nagyon szép minden nagyon jó. DE. A fűtés szellőzés nem sikerült a legjobban. A darab első felében meleg és levegőtlen volt a nézőtér. Olyan álmosító meleg. Ha a darab nem olyan amilyen akkor még most is ott alszok. Aztán a második részre már más szelek kezdtek fújdogálni(nem én voltam). Lejjebb vették a hőmérsékletet, vagy valamit kinyitottak mert elviselhetőbb volt a klíma. Ezen még reszelni kell egy kicsit.

Köszönöm hogy elolvastátok.

Otthonlétem egyik kulturális élménye az volt hogy az Örkény színházban megnéztem az "Azt meséld el Pista" című monodrámát.

Akkor itt mindjárt ragadjunk le két gondolat erejéig. Az első a poszt címe. A darab egy emberről szól aki 1912-1979-ig élt. Ez az időköz a történelemnek egy olyan szakasza amiben ha bármelyik országból megvizsgáljuk egy ember életét akkor ugyanez a cím, az adott ország nevét behelyettesítve ugyanúgy igaz. A Kelet Európai országokra még fokozottabban igaz. A XX. század talán a történelem legnagyobb húsdarálója volt. Az a század keresztülgázolt és megtaposott mindenkit akinek volt szerencséje végigélni, mert szerencse kellett hozzá nem kevés. Szóval ezért ez a címe.

A másik, hogy a darab, műfaját tekintve monodráma. Már régóta mondom hogy egy előadás műfaji meghatározására ennél taszítóbb szót nehéz kitalálni. Aki a színházi világban jártas az nyilván tudja miről van szó. A mono az egyszemélyest jelent, a dráma pedig a darab üzenetét esetleg végkifejletét próbálja meghatározni. Mi prolik viszont mást értünk a szón. Dögunalmat. Valahogy nekem ez a szó dögunalmat sugároz. Nem tudnám megmondani miért. Ez valahogy úgy benne van. Pedig távol áll tőle. Erről beszélgettünk Epres Attilával és Pogány Judittal a színház társalgójában és ők is egyetértettek velem. A Diggerdrájver is egy monodráma. Aki ismer az tudja hogy nem vagyok egy drámai alkat. Kiterjedésben még csak-csak, de habitusban biztos nem. Persze a darab üzenete tényleg drámai annak ellenére is hogy sok benne a humor. Judit azt mondta hogy talán a blogvallomás jobb szó lenne. Attila szerint a blogjáték is igaz rá. Ok, ez egy blogdarabra igaz de egy megírt monodrámára nem alkalmazható. Na mindegy, ez csak egy eszmefuttatás volt.

Szóval a darab.

Örkény István, Mácsai Pál előadásában meséli el az életét. Több mint ötszáz előadást megért full teltházzal játszott darab. Azért ez már sokat elmond. Soha nem olvastam Örkényt, fogalmam sincs milyen ember volt.

A vezérfonal az önirónia és az ebből adódó humoros helyzetek. Örkény egy jó családba született úrifiú akit megcsócsált a történelem. Az élete egyszer fenn, egyszer lenn. A monodráma is viszi nézőt fel és le. Az első nászéjszaka habpartijától a második világháború munkaszázadáig. A rendezés jó, a dramaturgia jó, Pali brilliáns és a néző teszi a dolgát. Sír vagy nevet. Ezért jött. Művészi élményért és ezt maradéktalanul megkapja. 

Az egész egy sodró lendületű darab ami egy pillanatra sem ül le. A Dzsentrivilágtól az Aczéli kultúrpolitikáig végig érdekfeszítően meséli el az adott kor rákfenéit.

Milyen volt Örkény? Nem ismerem az életét, nem ismerem a műveit. Csak annyit tudok róla ami a darabban látszik. Egy joviális ürge akinek három felesége volt és szerintem ilyen dumával ami volt neki megugrott mindenkit aki megállt előtte. Korrajza tűpontos. Ahogy Sztalinváros építését elmondja az pontosan megegyezik azzal amit apám mesélt róla.

Az egész előadás tulajdonképpen jó hangulatú humoros sztorizás néhány szomorú elgondolkodtató betéttel. Mi kell ehhez? Egy szék. A szék fontos kellék. Ha nincs szék az már stand up, az már más műfaj. Egy ember aki jól tud sztorikat mesélni. Jó sztorik. Ilyen egyszerű. 

Lófaszt.

Tudjátok milyen ez? Mint mikor meglátsz egy absztrakt festményt és azt mondod te is meg tudnád csinálni. Néhány ecsetvonás és kész a mű. Pedig nem, nem tudnád.  A monodráma pont ilyen. Néhány ecsetvonásnak tűnik de minden szó, minden csend minden hangsúly a helyén van. Mert a helyén KELL lennie. A monodráma nagyobb kihívás mint egy sokszereplős monumentális előadás. Gondolj bele egyedül vagy a színpadon és csak te vagy meg a közönség. Ülsz a széken és el kell varázsolni az embereket. El kell érned hogy figyeljenek rád. VÉGIG. Óriási feladat.

Ennél csak egy embertpróbálóbb van. Tudjátok. DIGGERDRIVERNEK lenni.:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Otthon voltam. 

Megírom. 

Egy hét nem nagy idő, de szinte végig mentem valahová. Családi és baráti találkozókra, színházi előadásokra. Itt kérek elnézést azoktól akikre az idén nem jutott idő és azoktól is akire jövőre nem jut idő mert akkor látogatom meg azokat akik idén kimaradtak. Szóval nem egyszerű ez de az internet és a színházi darab egyre több ember barátságával ajándékoz meg. Részemről a megtiszteltetés hogy mindezt átélhetem, megélhetem és életem részévé vált. 

Sokan kérdezték hogy mit tapasztalok látok-e javulást hova tart az ország van-e előrelépés? Most ezt le fogom írni de nem fog tetszeni higgyétek el. 

Nem akarok most belemenni politikai elemzésbe vagy a kormány dicséretébe bírálatába. Nem arról fogok írni hogy mennyivel nőtt az átlagkereset és milyen szuper az új családtámogatási rendszer. Ez engem mind nem érint írjon róla a kormánypárti vagy az ellenzéki sajtó.

Előrebocsátanám az életszínvonal, a szárnyaló gazdaság, a javuló statisztikák nem azonosak az ÉLHETŐ ország ismérveivel.

 Márpedig én minden évben egy élhető országot keresek Magyarországban, és bevallom idén csalódtam a legnagyobbat. 

Néhány nap után kialakult bennem egy kép az országról ami végülis egy kedvező kép lett volna. Arról akartam írni hogy épül szépül az ország, európai színvonalúak az elővárosi vonatok a a metró amin utaztam új kocsikkal tiszta környezettel tényleg nagy előrelépés. Mindössze apró jelentéktelen hibákat találtam amiknek a kijavítása már csak szándék kérdése. Szóval valami ilyesmit akartam írni.

Aztán telt az idő és arra kellett rájönnöm hogy Magyarország egy kirakatország. Cifra palota aminek minden eresztéke recseg ropog, a külső falakat szépen újravakolták, újrafestették de a tartóelemek korhadó dúcolat és rozsdás szegek.

Tény, hogy a néhány évvel ezelőtti hazalátogatásomhoz képest látványos a javulás. Az építőipar terén mindenképp. Mindenfelé építkezést látok, a régi épületek felújítása látványosan javítja a látképet, az utak terek járdák állapota egy teljesen elfogadható összképet ad. Aki benne él az talán nem látja a fejlődést de nekem aki évente egyszer hazamegyek mindig feltűnik az előrelépés. Kiemelném a feltűnő tisztaságot. Aki Londonban él annak nem kell ecsetelnem miért említem pozitívumként. Igen, láttam illegális szemétlerakókat a csepeli HÉV vonala mellett. Igen, láttam hajléktalanokat térdig piszokban a Deák téren.  Mégis azt mondom hogy Budapest kiemelkedően tiszta város. Sőt nem csak Budapest hanem fatornyos kisfalum Bicske is és minden település ahol jártam. Magyarország egy tiszta ország. 

A probléma nem ezzel van. A háttérrel van a baj. Miről beszélek? Nézzük sorban.

MÁV

Katasztrófa. Horror. Harmadik világ. Bár lehet hogy Uganda vasútja jobb.

Este kilenc után ülünk a váróteremben a Déli Pályaudvaron. Bemondja hogy a Komáromba tartó szerelvény beállt a tízes vágányra. Megyünk oda, a vágány végén a táblán az áll hogy Komárom, de a vonat oldalán a kijelzőn az van hogy Érd-Tárnok. Nyilván azt gondoljuk hogy nem állították át, de ki az aki fel merne szállni rá?  Mindenki ott állt és várta hogy mi lesz. Mi a bánatos faszért nem lehet odaszólni a vonatvezetőnek aki beállt a tízes vágányra hogy "Béla, állítsd át légyszíves a kijelzőt Komáromra mert most mondom be hogy ez a vonat oda megy" ? 

Lehet fokozni? Persze. Jön a kalauz. A lányom odamegy és megkérdi "elnézést ez a vonat megy Bicskére"? A válasz megdöbbentően bunkó. "Ez Komáromba megy". Jó nyilván bele lehet kötni abba hogy a lányom miért nem azt kérdezte hogy megáll-e Bicskén. Mindettől függetlenül a válasz többféle lehetett volna. "Igen megáll Bicskén". "Komáromba megy de megáll Bicskén". Utasbarát szolgáltatás? Lószart Mama...

Lehet fokozni? Persze. Elindult a vonat és Kelenföldön egy idős házaspár szállt fel. IQminusz kalauz jön jegyeket ellenőrizni. Az idős hölgy mondja hogy a Kelenföldi jegypénztár be volt zárva és öt percük volt a vonatindulásig de nem voltak biztosak benne hogy automatából jegyet véve elérik a vonatot, ezért kérik hogy adjon jegyet nekik most. A kalauz elkezdte mondani hogy pótdíj meg nem szabályos meg hogy így meg úgy. Végül NEM büntette meg őket hanem adott jegyet. Ez egy szép dolog. Semmi baj vele. Na de miért kellett előtte a műsor? A fölényeskedés. Hogy én vagyok Kalauz Béla és ha akarnám pótdíjat is kiszabhatnék. Miért kell ez? Erre áll fel vagy mi? Komolyan hányok az ilyen viselkedéstől. Innen üzenem a Magyar Sakk Szövetségnek hogy az elvesztett sötét parasztot a Déli Pályaudvaron keressék.  Utasbarát szolgáltatás? Lószart Mama...

Rá egy napra baráti találkozó eszközlése céljából délelőtt kilencre kimentünk a Bicske-alsó állomásra hogy a remélhetőleg menetrend szerint közlekedő elővárosi viszonylattal felutazzunk Budapestre. Orkánszerű szél, kétméteres hófúvások, farkasok üvöltése jegesmedvék fenyegetése közepette érkeztünk az állomásra. Ja nem...

Szemerkélő eső plusz öt fok. Ideális feltételek a menetrend szerinti szolgáltatások betartására. Hangosbemondó bemondja hogy a vonat ötven percet késik. Később ez egy órára növekszik. Mondanám szívesen hogy én voltam szerencsétlen. Hogy rosszkor voltam rossz helyen. Nem. Mivel az állomáson se meleg váróterem, se fedett hely nincs egy egész kis csapat verődött össze a sínek feletti közúti felüljáró alatt hogy ne ázzanak. Az egyik mondja hogy tegnap is, a másik hogy múlt héten háromszor, a harmadik hogy az a csoda ha időben jön...

Kérem szépen, attól hogy modernek az elővárosi vonatok, hogy tiszta a környezet hogy kulturált körülmények között utazhatok nem tudom elfogadni hogy a műszaki háttér minősíthetetlenül elavult technikai katasztrófa.

BKV

A kettes és négyes metróval utaztam. Az állomások, a szerelvények, a körülmények osztályon felüliek. Csak szuperlatívuszokban tudnám ecsetelni az utazási élményt. Ez igen. Néhány apróságba a nagy bumm előtt azért belekötnék. Angol nyelven is bemondják az állomásokat. Ez szép dolog. Na de miért nem mindet? A Batthány teret bemondja de a Széll Kálmán teret nem. Ami ennél nagyobb baj hogy a tér és a pályaudvar az magyar nyelvű. Vagyis bemondja hogy next station is Batthany TÉR. Next station is Déli PÁLYAUDVAR.Állítólag azért mert ez van kiírva. Fordítsuk meg a dolgot. ha valami csoda folytán Londonban magyarul is bemondanák az állomásokat akkor egy angolul nem tudó magyarnak melyik formátum adna több információt? Piccadilly CIRCUS vagy Piccadilly KÖRTÉR? Victoria STATION vagy Victoria állomás? Gyanítom hogy egy angolul tudó külföldi nem tudja hogy Déli pályaudvaron ő egy vasútállomáson van

A Deák téren a jegyeket KIFELÉ is ellenőriztetni kell egy kapunál. Mivel Budapesten nincsenek metrózónák ezért csak egyre tudok gondolni. Valakinek eszébe jutott hogy a Deák téren találkozó szerelvényekre KÜLÖN jegyet kelljen érvényesíteni.Valahol logikus hiszen ha a 6-os villamosról átszállok a 4-esre új jegyet kell lyukasztani.Eddig egy jeggyel lehetett utazni a három metróvonalon. Ha csak a Deák téren és csak a kimenő kapunál kell lehúzni a jegyet akkor valószínűsítem hogy a rendszer valahogy érvényteleníti a jegyet hogy a másik vonalra átszálláskor ne lehessen használni. Mindez feltételezés, ha valaki tud más magyarázatot akkor ossza meg velünk.

Most jön a nagy bumm. A ledorongolás, a földbe döngölés.

Ki volt az a NAGYONHÜLYE aki megvette ezeket a jegykiadó automatákat? Ezek kérem szépen IPARI HULLADÉKOK. Úgy rúgnám picsán a tervezőjét, a gyártóját, a forgalmazóját és a megvásárlóját hogy a lába nem érné a földet. Mi ez kérem szépen? Mi ez a fostalicska? Mi ez a trágyadomb? Mi ez a galaxis szégyene? 

Az egész működése szerencsejáték kategória. Odaállunk eléje és két eset lehetséges. Vagy működik az érintőképernyő vagy nem. Az egyik vevő az ujját törte ki majdnem úgy nyomta az üveget de a készülék sztoikus nyugalommal tűrte a próbálkozást és baszott jegyet adni. Ha mégis működik az érintőképernyő akkor felajánl három fizetési lehetőséget. Bankkártyával, papírpénzzel vagy pénzérmével lehet(ne) fizetni. Mi az egy hét alatt sokadik alkalommal sem találtunk olyan automatát ahol MINDHÁROM lehetőség működött volna. Ez valami agyrém. Éjjel az utolsó vonatra menve legyen nálad annyi érme, annyi papírpénz, és bankkártya hogy VALAMELYIKKEL tudjál fizetni de nem te választod meg hogy melyikkel. Őrület.

Kérem szépen, a fent felsorolt hiányosságok közül MIND előfordul más országokban is. Na de nem egy hét alatt töményen egy adagban arculcsapva azt aki belecsöppent ebbe a helyzetbe. Hasonló történeteket vakmerő világutazók mesélnek Bolíviáról meg Burkina Faso-ról. Szváziföldön ez azért elmegy de könyörgöm EURÓPA KÖZEPÉN??? 

Utaztam Hév-el Csepelre. A szerelvény  vagy ötven éves teljesen retro érzés utazni vele de TISZTA és MŰKÖDIK. Utaztam a 49-es villamossal. Szintén egy őskövület de az is tiszta és megbízhatóan teszi a dolgát. Miért kell ilyen jegyautomata faszságokkal elbaszni az egész utazás élményét?

Évek óta ezt pofázom. Jövök haza és látom hogy ez is szebb lett, azt is felújították, ez a csomópont is át lett építve az a metró is új kocsikkal fut stb stb...

Aztán a hivatali nyomtató NÁLAM nem működik, az okmányiroda fényképezőgépe NÁLAM sztrájkol, a bank internetje az ÉN ügyem intézésekor szűnik meg, a vonat NÁLAM késik, a jegykiadó automata TŐLEM kér háromezer forintot érmében. 

Hogyan mondhatom erre hogy élhető ország? Múltkor írtam egy posztot a HSBC bankról. Azok a negatívumok három év alatt jöttek össze. Máshol is vannak problémák senki sem tagadja. Problémamentes ország nincs. Na de egyszerre ennyi MINDEN hazalátogatáskor? 

Evezzünk békésebb vizekre.

Az egy hét alatt volt egy személyi asszisztensem. A lányom, aki elkísért mindenhova aki intézett mindent aki gondolkodott helyettem is aki nélkül elvesztem volna. Mindemellett kiváló ételek főzésére is volt gondja, úgymint rakott krumpli, székely káposzta és rántotthús hegyek. Nagy nagy köszönet mindenért és igazán büszke vagyok rá.

Persze nyilván a Karácsonyi ünnepkör egyik központi eleme az ételek. Mi innen hazamenve hazai ízeket keresünk és elsősorban hazai ételekre vágyunk. Úgymint rakott krumpli, halászlé, rántott hal, székely káposzta, töltött káposzta, hurka-kolbász, rántott hús, töltött paprika. Ezek nekem ikonikus ételek. és mondjuk ebben a sorrendben bármikor bármennyit...

A lányom rakott krumplival várt. Én sem tudnék jobbat csinálni, egészen kiváló volt. Aztán másnapra szentestei vacsorát anyósoméknál költöttük el. Volt nagyon finom pontyhalászlé és anyósom specialitása egy székelykáposzta szerű káposzta de olyan amilyet sehol nem ettem még. Ezt ő tudja, senki más és disznóvágáskor vagy nagyobb ünnepekkor, karácsonykor mindig ez van. Megnem tudnám mondani hogyan készül csak azt tudom hogy nem savanyú hanem fejes édeskáposztából készíti. A család ragaszkodik hozzá és nem ok nélkül. Nem ettem még finomabb káposztát. Ettem már sokfélét. Én is kiváló székely vagy töltött káposztát főzök. A nővéremé vagy a lányomé is kiváló. Anyósom viszont egy ezektől teljesen különböző egyedi recept szerint készíti és az utánozhatatlan.

Másnap a nővérem sült hurkával és kolbásszal várt, a vacsora pedig a lányom füstölt lapockából készített székely káposztája volt.

Következő nap Megyó barátommal volt találkozóm egy ír sörözőben. Na most mit csinál két barát egy sörözőben némi csapolt Guinness-ek társaságában? Természetesen megváltják a világot. Jelentem hogy a feladat teljesítve, világ megváltva. Onnantól kezdve egy szebb új világ köszöntött ránk, a nap is melegebben süt a szél is lágyabban simogat. Ne, ne köszönjétek, ez nekünk természetes.:))))

Innen egy másik ismerőshöz vezetett az utunk, Magdihoz aki egy végtelenül kedves hölgy és Budafokon lakik. Ő Mrs Egymillió Lépés Magyarországon és a környező országokban. A természet és a túrázás szerelmese valamint korához képest frissen és fiatalosan gondolkodó női hölgy. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk ott és igazán kiváló töltött paprikát ettünk, mert mint mindenki tudja töltött paprika nélkül nem élet az élet.

Az eltelt hét néhány epizódját soroltam csak fel mert én már szinte a történtek időrendjét sem tudom olyan sűrű volt a hét. Találkoztam egy bicskei újságíró barátommal aki igazi bicskei lokálpatrióta és fatornyos kisfalum történelme , múltja a szívügye. Komoly munkát fektet helytörténeti kutatásokba, valamint blogot üzemeltet amiben Bicske minden friss és aktuális történéseit tárja a közönség elé: http://bicske.blog.hu/

Részt vettem három színházi előadáson amiből kettőről külön kritikát fogok írni.

Az egy hétből ennyire tellett. Köszönöm hogy elolvastátok.

Gondoltam még mielőtt megcsap a karácsonyi áhítat beszélek egy dologról ami régóta aktuális. Van nekem egy keresztem amit idestova nyolc éve cipelek magammal. Ellendrukkereim soha nem mulasztják el belevágni a pofámba, és ezért megróni sem lehet őket mert teljesen igazuk van.

Gyakorlatilag nem tudok úgy posztot írni hogy a kommentmezőben ne történne utalás rá. Mindegy hogy okkal vagy ok nélkül de mindig előkerül hogy ennyi év után sem tudtam megtanulni angolul. 

Bizony ez így van. Mielőtt kijöttünk két évet tanultam nyelvtanárnál és immár hat éve angol nyelvi környezetben sem tudtam megtanulni. 

Ez az én saram, az én hibám mentségem nincs rá. Egyszerűen képtelen vagyok megtanulni angolul. Minden elképzelhető segédeszközt bevetettem már rengeteg féle oktatási segédanyag van, ráadásul a munkahelyemen senki nem beszél magyarul úgyhogy minden emberi számítás szerint nekem már tudni kéne a nyelvet.

Hol tartok?

Amit akarok azt nagyjából el tudom mondani, talán az angol beszédemet olyan 40%-osra tenném. A kelet európai más országbeliek tanult angolját 50%-ban megértem. Tökélyre fejlesztettem azt a tudományt hogy egy beszédfolyamból egy szót megértve tudjam kikövetkeztetni a másik mondanivalóját. Tény hogy ezt magas szinten művelem.

Ha egy angol vagy egy ír az anyanyelvi angolját beszéli azt jó ha 20%-ban értem. Nem az akcentus miatt nem értem. A TV-ben előadott BBC angolt sem értem. Az újságcikkekből szintén nem értek semmit.

Körülbelül hetven munkaterületen dolgoztam már. Minden munkát egy úgynevezett induction előz meg. Ez lefordítva beiktatást jelent, amikor az építésvezető elmondja annak a területnek a sajátosságait, mi hol van mire kell figyelni milyen balesetmegelőző szabályok vannak. Ez úgy történik hogy reggel odamegyek bemutatkozok és mondom hogy gépkezelőnek jöttem. Mondják hogy menjek be az induction room-ba a beiktató szobába és majd jön az illetékes elmondani a dolgokat. Van amikor egyedül vagyok van amikor összejövünk más aznap kezdő melóssal öten tízen.Általában fél óra beszéd és egy halom papír kitöltése után lehet menni dolgozni. Szóval én már hetven ilyenen vagyok túl de még eddig egyet sem értettem. A dokumentumokat azért már ki tudom tölteni mert mindenhol nagyjából ugyanaz a formátum.

Szóval itt tartok és ezügyben nem tudok előrelépni. Kaptam már annyi jótanácsot mint ahány angol szót tudok mégsem haladtam előre. Mindenki tudja a tuti receptet, csak nálam nem működik.

Ez van ehhez kellett alkalmazkodnom és ENNEK ELLENÉRE kellett boldogulnom.

Ez a poszt igazából azért született mert tele a tököm azzal hogy betámadnak vele, még akkor is ha igazuk van.

Nézzük meg a kérdést kicsit más oldalról.

A magyarok közül rengetegen mennek külföldre dolgozni nyelvtudás nélkül. Több útja van ennek. A szakmunkások általában brigádban, egy helyi nyelvet beszélő emberrel mennek, jórészt német nyelvterületre. Hogy ennek mennyi hátulütője van azt a híradásokból tudjuk. A másik vonal, hogy képzett és képzetlen ember kijön és elhelyezkedik valahol minimálbérért annak megfelelő munkakörben.A nők közül sokan gyerekfelügyeletet vállalnak, a férfiak mosogatást vagy raktári munkát keresnek. Semmi baj nincs ezzel, majd ahogy a nyelvet megtanulják lépkednek fölfele, vagy nem.

Én egy mindegyiktől különböző meglehetősen egyedi utat választottam.

Nyelvtudás nélkül családostul gyerekkel a körülmények ismerete nélkül vágtunk bele. 

Első perctől kezdve a szakmámban dolgozok. A fizetésem általában legalább a minimálbér kétszerese. Nehéz út volt. Vállalkozónak kellett lennem első pillanattól. Vizsgákat kellett tennem. Be kellett magolnom három nap alatt egy 340 kérdésből álló biztonságtechnikai könyvet és vizsgáznom belőle. Meg kellett győznöm az ügynököket hogy munkát adjanak. Lassan, lépésről lépésre kellett megtanulnom az angol építőipart és bedolgoznom magam az ügynökségekhez. Az első pillanattól kezdve el tudom tartani a családom, lakást tudok bérelni, mindezt egy keresetből.

Akkor most feltennék néhány kérdést a tisztelt ellendrukkereknek. Tudsz úszni? Ha bedobnak a mélyvízbe fennmaradsz a tetején? Beszélsz idegen nyelven? Boldogulsz más nyelvi környezetben? Igen?  Jaaa úgy könnyű...

Ha NEM tudsz úszni, ha NEM beszélsz idegen nyelven akkor is megcsinálod azt amit én? Na EZEN gondolkozz el barátom mielőtt lehülyézel hogy nem tudok angolul. Valóban nem tudok. Igazad van hülye vagyok hozzá. 

Te viszont okos vagy. Megtanultad a nyelvet. Boldogulsz. Bravó. Minden elismerésem. Nyelvtudás nélkül mire mennél? Melyik PUB-ban mosogatnál? 

Én negyvenhét évesen megcsináltam. Lehet hogy holnap lezuhanok az uborkafa tetejéről de amit eddig elértem azt már senki nem teheti semmissé.

Itt értem el a csúcsra. Mikor ültem a LOST színház nézőterén az első sorban és jöttek, JÖTTEK az emberek hogy lássák azt a színdarabot amit én írtam, és híres művészemberek méltónak találtak a színpadra vitelre. Igen. Azt hiszem akkor voltam az uborkafa csúcsán. Az a nap volt életem napja. Óriási sikert és egyben elégtételt jelentett nekem.

Nem vagyok egy egyszerű eset az internetes tevékenységem megosztja az embereket. Mikor már nincs több érv akkor előjön a nyelvi hiányosságom. Azért írtam ezt a posztot hogy egy kicsit másik oldalról is vizsgáljuk meg a kérdést. Nem mentség, nem magyarázkodás mert védhetetlen. Nincs elfogadható magyarázat hogy még mindig nem tudok angolul. Ok. Ez is én vagyok.