Ass blaster

A cím egy latin közmondás, a pontos fordítása "göröngyös úton a csillagokig". Átvitt értelemben a jelentése az hogy minden emelkedés küzdelemmel jár.

Ugyan 38 órája vagyok talpon alvás nélkül de meg kell írnom ezt a posztot.

Engedjétek meg hogy megint egy kicsit büszke legyek. Az Ellenfény kiadó megjelentetett egy kötetet öt kortárs drámaíró kivándorlás témájú műveiből. A kötetben az egyik fejezet a Diggerdrájver színdarab teljes szövegét tartalmazza. Itt köszönöm meg Sándor L Istvánnak hogy a színdarabot méltónak találta erre. 

A könyvbemutató az egyik előadás után a színházteremben került megrendezésre. Könyvbemutató, író-olvasó találkozó kötetlen besélgetés. A közönséggel való ilyen közvetlen találkozás mindig fantasztikus élmény. Köszönöm mindenkinek akik ott maradtak. Jó kis sztorizós beszélgetés volt, élveztem minden percét. 

A könyvet itt meg lehet vásárolni 

http://szinhazikonyvek.hu/menni-vagy-maradni-mai-magyar-szindarabok

Fogok írni egy posztot mindegy szövegmagyarázatként. A darabban vannak olyan szavak, kifejezések amik vagy az olvasó kora miatt vagy a szakmai nyelv miatt nehezen értelmezhetők. Ezeket fogom megmagyarázni.

Utána volt könyvdedikálás és itt ragadnám meg az alkalmat hogy elmondjam egyik bakimat és megpróbáljam helyrehozni. Elsőnek valaki nyújtott felém egy könyvet és én úgy láttam hogy Gábor barátom az. Dedikáltam is Gábor névre. Aztán később Gábor barátom nyújt felém egy könyvet dedikálásra. Mondom neked már aláírtam egyet. Mondja hogy neki nem. Akkor jöttem rá hogy rossz névre dedikáltam egy könyvet. Ha az illető olvassa ezeket a sorokat kérem vegye fel velem a kapcsolatot fogok neki küldeni egy valóban az ő nevére szóló dedikált példányt.

A nap lezárásaként a sarki Ír sörözőben némi Guinness elfogyasztására beültünk Bagossy Lacival Epres Attilával és két színházrendezést tanuló fiatal hölggyel valamint lányommal és barátjával. Mi más lett volna a téma mint hogy sztorizni jó. Sztorikat mesélni jó. Tizedszer és századszor is. Csak arra kérnélek benneteket mindig tegyetek úgy mintha először hallanátok.:))))))))))))))

Mindenkinek köszönöm a munkáját, a részvételét a barátságát.

Nem akartam nagyon trágár lenni ezért a Hofitól kölcsönöztem a címet. Három témáról szeretnék most beszélni. Az egyik a hamarosan elérkező választás. Előző erről szóló posztban már beszéltem az ellenzék töketlenségéről. Most viszont a hódmezővásárhelyi időközi választási eredménnyel egy irtózatos nagy pofont kaptak. Ők is meg a kormánypárt is. Hogy melyik nagyobb maflás azt döntsétek el ti. 

Nézzük kormánypárti oldalról. Ott vesztettek választást ahol a legnagyobb támogatottságot remélték. Ahova öntik a pénzt ott buktak a legnagyobbat.Miért? Mert van az iskolában tanult matek meg van a néplélek matekja.Amikor a szocik betartották választási ígéreteiket a semmiből osztogattak fedezet nélküli pénzt, aztán Gyurcsány nem csinált semmit a választás megnyerésének érdekében, de a nyerés után azonnal jöttek a megszorító intézkedések. Bele is buktak. Nem kicsi, nagyon. Akkor mondta Gyurcsány hogyha az öthöz hozzátesznek négyet és levesznek kettőt az nem hét hanem csak négy. Na ez a néplélek matekja.

Ugyanez érte el most a kormánypártot. Öthöz adtak hatot, amiből elloptak kettőt és azt hiszik hogy a népnek elég a kilenc. NEM elég. Ugyanis az ellopott kettő is a népet illetné. Ők dolgoztak meg érte. Mit lát a nép? A szocik fejére ráolvassák a korrupciót majd átvéve a kasszát korruptabbak lettek mint a szocik. Az kurvára hibás érv hogy máshol is van korrupció. Persze, máshol is van csak nem tolják naponta az arcodba gátlástalanul szinte dicsekedve vele. A nép büntet. A nép nem felejt. Fideszék azt hitték hogy csinálnak egy jó családi adózást, egy kiváló lakásépítési programot, démonizálja a migránsokat és Soros Györgyöt aztán a nép elnézi hogy lopnak. A döbbenet az hogy olyan mintha egy üvegbúra alatt élnének és fogalmuk sincs róla hogy mi a baj. A hódmezővásárhelyi választás elvesztése után olvastam egy cikket Bayer Zsolttól. Azt mondja meg kell vizsgálni mi vezetett ide. Az a helyzet Zsóótti hogy egy fasz vagy. Hol élsz hogy nem tudod az okokat? A te üvegbúrád még le is van sötétítve nehogy kiláss belőle.  Bazmeg én innen kétezer kilométerről megmondom miért veszítettetek. Mert loptok nyíltan és gátlástalanul, mert arrogáns pökhendi ellenszenves stílusban kormányoztok, mert nem tudjátok megszólítani és magatok mellé állítani a népet. Azt hiszitek hogy odaszórtok némi kendermagot a népnek és az hálából kezet csókol. Lófaszt. De tudod mit? Tegyük fel hogy a Fidesz a világ leghófehérebb lelkű legtisztakezűbb, legüvegzsebűbb pártja olyan mint a ma született bárány. Akkor most megkérdem a LÁTSZAT is ez? Ugye van az a mondás hogy nem csak tisztességesnek kell lenni, annak is kell látszani. Vajon a Fidesz tisztességesnek LÁTSZIK? Na ezen kéne elgondolkodni.

Most nézzük az ellenzéki oldalt. A marharépák azt hitték esélytelenek. A NAGY Fidesz mindent vitt és mindent tarolt. Ami igaz is csak mint mondtam a népléleknek szerencsére még megmaradt némi önvédelmi reflexe. A helyzet, hogy képletesen szemléltessem az ellenzék szemszögéből olyan mintha a komplett ellenzék egy repülőgépen ülne és az üzemanyag elfogyott, most zuhan a föld felé. Nyolc éve egyfolytában zuhan de egyetlen ellenzéki ökörnek nem jutott eszébe hogy benézzen a raktárba hátha van némi kerozin. Aztán a becsapódás előtt egy hónappal az egyik független jelölt talált két kanna üzemanyagot. Most az van hogy egyrészt az ellenzéki pártok egymást okolják hogy miért nem néztek be a raktárba előbb, másrészt kétségbeesetten igyekeznek betölteni azt a kis kerozint ami megmenti őket a becsapódástól.

Hogy mi várható nem tudni. A Fidesz volt már ilyen nyugodt választás előtt. Amikor a győzelmi pezsgő behűtve a torta kisütve. Aztán borzasztó nagy maflással mentek a picsába. Viszont akkor volt ellenzék. Most nincs. Most van egy Fidesz szavazótábor, és egy Fidesz ellenes szavazótábor. A Fidesz ellenes szavazótábor cserben lett hagyva. Nincs kire szavaznia. Nézzetek körül az ellenzéki kormányfőjelöltek között. Erre mondaná egyik kollégám hogy "sánták bénák pitiánerek és buzeránsok gyülekezete", de én ilyet nem mondok. Egyszerűen szánalom az ellenzék nyolc éves produktuma. Most döbbentek rá hogy végig kezükben volt az ütőkártya csak nem játszották ki. Egyik párt sem tudott felépíteni egy hiteles arcot. Jelenlegi helyzetben egy Horn Gyula, egy Dávid Ibolya, egy Torgyán József toronymagasan nyerne. Mert ők KARAKTEREK. A mostani ellenzéki jelöltek olyan kiállású, olyan súlyú emberek mint a Hamletban a harmadik alabárdos. Ti akarjátok legyőzni Orbánt? Nehogy má' a csík tolja a repülőt. A nép pedig csalódott. Most minden azon múlik, kinek mit hoz a szavazófülke magánya.

Az Orbán kormány regnálása mind a a három időszakában egy bélyeget nyomott az országra. A "fecseg a felszín hallgat a mély" bélyegét. A "nem mondok semmit mert bajom lehet belőle" hangulata uralja az országot. Aztán akik hallgatnak a mélyben egyszercsak szavaznak. Hódmezővásárhelyen volt kire szavazni. Vajon máshol is van? 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Más téma

Nemrég láttam a Churchill filmet amiről a kritikát írtam. A film befejezésekor kiírtak egy Churchillnak tulajdonított mondást miszerint "csak aki változni tud az tud változtatni".

Ezen egy kicsit elgondolkodtam. Hol a határ a változás, és az elvtelen köpönyegforgatás között? Vajon ez nézőpont kérdése vagy van rá mindenkinek elfogadható meghatározás?

Én a tapasztalatom szerint három részre osztom az emberek világnézeti változásait. Van a fanatikus. Ő a legveszélyesebb. Leteszi a voksát egy irányzat, vagy akár egy ember mellett és tűzön vízen át híve lesz, követi a pokolba is. Ez a fanatizmus arra az emberi tulajdonságra épül hogy senki sem szereti beismerni a tévedését. Ezek az emberek a kitartásukkal saját maguknak bizonyítanak. Hogy ők kemények és következetesek, ha ráléptek egy útra nem térnek le róla. Persze ehhez olyan ideológia vagy olyan ember kell ami vagy aki fanatizálni képes. Mindkettőre van példa. A kommunizmus eszméje pont ilyen. A mondás ugye úgy szól hogy "aki húsz éves koráig nem kommunista annak nincs szíve, aki húsz éves kora után is kommunista annak nincs esze".  Mert a kommunista ideológia jól hangzik. A jelszavai működnek. Népi demokrácia. Tiéd az ország magadnak építed. Kellett hozzá vagy nyolcvan év és húszmillió áldozat hogy kiderüljön a működésképtelensége. Csak zárójelben jegyzem meg hogy a liberalizmus hasonló módon működik. A jelszavai hatásos hívószavak. Fogadd el a másságot. Tolerancia mindenek felett. Mára azért, ha lassan is de kiderül hogy a liberális eszménél nincs intoleránsabb kirekesztőbb ideológia.

Aztán ott volt Hitler. Elképesztően tudott hatni a népre. Egy egész kultúrnépet tudott gyilkossá fanatizálni. A németek pedig hittek neki.

Ezért veszélyes a fanatizálható ember. Hisz valamiben és hitének az idoljáért az eszméért vagy bálványért mindent megtesz. Van olyan magyar pártelnök aki liberális politikusként kezdte majd konzervatív lett, és követői számát még növelni is tudta. Mert esetében az emberek a személyét, a bálványt követik nem az általa képviselt eszmét.  A fanatikusokkal az a baj hogy rálépnek egy útra és eszükbe sem jut hogy az az út rosszfelé kanyarodhat. Nem érzik hogy mikor kell letérni arról az útról. Képtelenek beismerni hogy rossz lóra tettek. Ez a magyar pártelnök még akár a jó ló is lehet. Miért ne ha csupa lesántult gebe száll vele versenybe? 

A másik embertípus a beismerő ember. Aki minden gond nélkül kijelenti hogy ettől addig kommunista voltam aztán liberális lettem és onnantól meg konzervatív vagyok. Pontosan fel tudja mérni a korlátait és a képességeit. Tisztában van vele hogy mind az ismeretei bővülésével mindpedig a korral együtt változik az ember. Ez a természetes, pont azért mert emberek vagyunk. hogy jó irányba változunk vagy rossz irányba az lényegtelen. Az ember gyarló. Érdekek vezérlik, jobb esetben a családja érdekei mégjobb esetben az ország érdekei. Az sem lényegtelen szempont hogy mi alapján mondjuk ki hogy mi a helyes út? Mi a helyes vagy helytelen változás? Senki sem tudja.

A harmadik típusú ember, a gerinctelen ember. Aki ahogy változtat azonnal megtagadja előző énjét. Aki azt mondja hogy most ez vagyok de sose voltam valójában amaz. Amaz csak azért voltam hogy bomlasszam azt és különben is muszáj volt akkor amaznak lenni. Az ilyen embereket mondják köpönyegforgatónak, elvtelen rongy embereknek. Egész magas pozíciót is el lehet érni ilyen életmóddal akár még a LEGMAGASABB pozíciót is.

Az emberek nehezen ismerik fel a MÁSIK ember változásának folyamatát. Ezért aztán az van hogy a liberálisok szemében ha liberálisból konzervatívvá válik valaki akkor az náci fasiszta lesz de ha konzervatívból liberális lesz akkor felvilágosult mi kutyánk kölyke.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harmadik téma.

Az emberi tulajdonságok számomra legérthetetlenebbike az elvonatkoztatás képességének hiánya.  A teljesítményt nem tudják elválasztani a személyiségtől. Mondok példákat. József Attila kommunista volt. Csodálatos verseket írt, elképesztően nagy költő volt de kommunista volt. A mai jobboldal úgy tekint rá mint egy kommunista költőre. A baloldal Wass Albertet egy náci írónak és költőnek tartja. Legyen az életműve bármilyen akkor is náci író. Nincs elvonatkoztatás. Nincs különválasztás teljesítmény és személyiség között. Vannak személyiségek akik kettősségüket jól tudják titkolni. Rengeteg olyan körülrajongott színészről tudunk akik a magánéletben elviselhetetlen kiállhatatlan démoni személyiségű ember volt. Az öltöztetők, a sminkesek a pályatársak tudnának erről mesélni. Mégis ünnepelt emberek voltak. Az emberek talán tudták talán sejtették hogy a valóság más. A teljesítmény mégis többet számított. Egy József Attilánál, egy Wass Albertnél viszont nem. Ott nem számít mit tettek le az asztalra. Miért nem tudunk elvonatkoztatni? 

Valamelyik nap a videóblogomon közzétettem egy reggelimet amiben valamilyen sajtot ettem. Fogalmam sem volt milyen sajt, megettem nagyon finom volt, ennyi. A nézőközönség kiderítette hogy valami világhíres hűde finom sajtot ettem. Mivel nem tudtam mit eszek pusztán és natúrban csak az íze alapján ítéltem. Nem befolyásolt semmi. Ha tudom milyen híres sajt el kellett volna vonatkoztatnom a név és az íz között. Valamelyik nap interneten bóklászva találtam egy verset. Nagyon megtetszett de nem volt ott a költő neve. Gyorsan rákerestem, kiderült hogy Wass Albert írta. Belinkeltem a blogomba és azonnal jöttek a negatív kritikák.Ha ugyanezt a verset Ady írta volna a kutya sem szólt volna egy szót sem. 

Na mindegy ez csak egy eszmefuttatás volt.

A közelmúltban megnéztem két filmet. Nem vagyok filmkritikus nem is értek hozzá. A színészethez pláne. Amit leírok az az én egyéni megítélésem az én egyéni véleményem. A közönség közül vagyok egy, aki bírál vagy dicsér. Vagy mindkettő. Feleségem szerint én úgy nézek filmet hogy keresem a hibákat benne. Ez nem így van. Én nagyon mélyen beleélem magam egy filmbe és ezért minden apróság ki tud zökkenteni. Pontosan azért mert azonosulok a filmmel én egy véresebb krimit már nem nézek meg. Vagy horrorfilmet vagy holokausztfilmet vagy az érzelmekre nagyon negatívan ható alkotást. Lássuk akkor a két mozit.

KINCSEM

Kincsem a magyar csodaló. Ha a lósportot valahogy be lehetne emelni az emberi sportágak közé akkor azt mondanám hogy a magyar sporttörténelem két legjelentősebb eseménye az Kincsem pályafutása, és az Aranycsapat, azon belül pedig a londoni 6-3. 

A Kincsem című film az a magyar filmtörténelem Angol beteg-e. Ez nem bírálat hanem dicséret. Az Angol beteg Almássy Lászlóról szól, pontosabban szólna róla ha a valósághoz szemernyi köze lenne. Nem tudom hogy külföldön hogyan kategorizálják a filmeket. Ha az Angol beteg életrajzi film akkor az nem igaz. Ha a Kincsem életrajzi film akkor az sem igaz. Ha mindkét filmet játékfilmként vagy romantikus filmként sorolják be akkor mindkettő a helyére kerül és műfajuk kiválóságai közé emelkednek. Az hogy egy embernek vagy egy lónak az életéből epizódokat beletesznek az nem baj. Sőt. Ha valaki kedvet kap a Google-on utánaolvasni a valóságnak már megérte.

Na nézzük a filmet.

Nem szegény film. Nem ordít ki belőle a csóróság. A meztelen segg nem villan ki a nadrágból mint például a Honfoglalás vagy a Juliánus barát című magyar rettenetekből. Nagyon jó a képi világa profi az operatőri munka. 

Van aki nem látta a filmet és nem ismeri a ló valódi történetét ezért nem lövöm le a poént de körülírom azt a jelenetet amit akkor is végigizgultam hogy tudtam mi a végeredmény. Az a jelenet egy jól megrendezett jól fényképezett feszültségkeltő jelenet volt. Bele tudtam élni magam úgy is hogy tudtam a végkifejletet.

Mégsem vagyok elégedett. Ha két szóval kéne jellemeznem a filmet akkor azt mondanám hogy ELKAPKODOTT FILM. Mit jelent ez? A mellékszereplők színészi játéka csapnivaló volt. Olyan hiteltelen hogy néztem ki a fejemből hogy ez most hogy...? Döbbenet. Ráadásul nem azt éreztem hogy rosszak a mellékszereplők. Az egész olyannak tűnt mintha egyszer felvettek volna egy jelenetet, csapó egy, aztán a rendező szólt hogy ok rendben mehet a vágószobába. Ordít belőle hogy nincs kidolgozva. A mellékszereplők jeleneteire nem tudok mást mondani minthogy igénytelen rendezői munka. Elképesztő hanyagság. Ferenc Józsefnek még a pofaszakállát sem hittem el nemhogy a játékát. Mégegyszer hangsúlyoznám nem színészi hibáról beszélek. Olyan volt az egész mint egy szappanopera ahol nincs idő megismételni a jeleneteket. 

Maga a történet mint egy romantikus limonádé nem rossz. A szerelmi szál, a családi bosszú a ló életével vegyítve egy kellemes mozivá tette volna az egészet ha a fenti hiányosságok nem lettek volna.

Még egyvalamiről szólnék. Sikítani tudnék a hollywoodi gegektől, számtalanszor látott sémáktól. A visszaköszönő megoldásoktól. Miért kell ez? Miért kell szolgaian másolni az usákok filmgyárát? Van a filmben egy jelenet ami szinte egy filmkocka de mégis felvillan és görcsbe rándul tőle a gyomrom. Amikor Kincsem gyulladt patáját bekenik valami csodafőzettel és futás közben a gyógyuló patáról letekeredik a fásli, ez demonstrálja hogy meggyógyult. Hol is láttuk ezt a jelenetet? Ja igen, a Forest Gump-ban mikor Forest lábáról futás közben esnek le a vasak. Nem lehetett volna enélkül? Gagyivá degradálja a filmet. Ócska másolattá. Jó ezeket csak én veszem észre de akkor is...

A főszereplők játéka kiváló. Nagy Ervin hitelesen hozza a mindenkit megdugó playboy figuráját, Petrik Andrea pedig ha kell dáma ha kell tőrölvágott vagány csaj volt. A mellékszereplők közül egyetlen ember játéka volt kiemelkedően jó, ő pedig Gyabronka József.

Az Angol beteggel kezdtem vele is fejezem be. Mind Almássy Lászó mind Kincsem élete megérdemelne egy HITELES valósághű életrajzi filmet. Az ő esetükben a valóság kalandosabb volt mint a képzelet.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A LEGSÖTÉTEBB ÓRA

Churchill nagy kedvencem. Nagy tisztelője vagyok. Miért? Mert nem volt hibátlan ember. Mert EMBER volt. Így nagybetűvel. Gyarló, hedonista, akaratos, önfejű ember. Nem szeretem a szeplőtelen hősöket. Ott valami hazugság van. Ugyanúgy mint ahogy nem szeretem az ideális házasságokat. Ott valaki el van nyomva.

Elmondom hogy mitől mentette meg Churchill a világot. NEM Hitler győzelmétől. Bár mikor a film játszódik az volt benne a levegőben. Hitler MINDENÁRON békét akart kötni a britekkel. Megkímélte a hadseregüket Dunkirknél. Pontosan tudta hogy a brit parlament és még a király is náci szimpatizáns. Egyet nem tudott. Azt hogy a Szovjetúnióba beletörik a foga. Amikor Churchill miniszterelnök lett két jövőkép volt lehetséges. Békét kötnek a náci Németrországgal, Hitler győz és egész Európa az Uralig Hitler uralma alá kerül.  Ebben az esetben csak idő kérdése hogy mikor száll partra Nagy Britanniában. Adolf nem arról volt híres hogy betartja a békeszerződéseket.

Másik lehetőség hogy Anglia békét köt és Hitlert legyűri a Vörös Hadsereg. Erre ugyan nem számított senki mégis ez következett be, és itt jön Churchill zsenialitása. Ha békét kötött volna akkor a kommunista henger Párizsnál áll meg, vagy Calaisnál. Vagyis békekötés esetén vagy Hitler Európája lett volna a jövő, vagy Sztalin Európája. Úgy hogy Anglia néhány évvel később lett volna elfoglalva de a sorsát nem kerülhette volna el.

Churchill egy nácibarát parlamenten, egy nácibarát arisztokrácián úgy verte keresztül az ellenállás politikáját hogy gyakorlatilag SEMMIJE nem volt. Nagynehezen hazahozták a brit haderő 80%-át Dunkirkból ami Hitler kegyelméből megmenekült. Ezen kívül egy végtelenül elavult szárazföldi és tengeri hadi arzenál állt rendelkezésére amivel szemben az addigi világ legjobban felszerelt és legjobban kiképzett hadereje állt. Roosevelt nem győzött kibúvót találni hogy ne kelljen Angliának segítenie. Senki sem utálta jobban a kommunizmust mint Churchill, és mégis tudta hogy le kell feküdnie Sztalinnak hogy a segítségével pont Sztalintól mentse meg Európát. Végül Sztalin megkapta a kommunista védőpajzsot Európa és a Szovjetunió közé, Hitler ment a süllyesztőbe és a Szabad Világ megmenekült.

Ez volt a háttér, de a film nem erről szól. Ez a film egy csapnivalóan rossz film. Az elejétől a végéig egy sötét tónusú sötét képi világú nyomasztó hangulatú film. A forgatókönyv annyira gagyi hogy minősíteni sem lehet. Churchill nagyjelenete a londoni metróban olyan hiteltelen hogy nézni is fáj.

Ez a film nem Churchillről szól. Ez a film Gary Oldmanról szól. Egy zseniális színész jutalomjátéka a film amiben Gary Oldman lubickol. Neki ezért a filmért már a második vagy harmadik Oscar díjat kellett volna megkapnia. A "Halhatatlan kedves" Beethovenjének megformálása a filmtörténet egyik legnagyobb alakítása volt. Churchill ugyanolyan jól sikerült neki.  Churchill testtartása, gesztusai, menése, mimikája, egyáltalán MAGA CHURCHILL Gary Oldman volt. A film egyetlen javára írható megoldása az volt hogy gyakorlatilag láthatatlanok a mellékszereplők. Hogy úgy mondjam nem zavarják Gary Oldman köreit. Nem azért mert Gary lejátssza őket a színről hanem mert nincs túlhangsúlyozva egy mellékszerep sem. Ott vannak elvannak, teszik a dolgukat de érdemben nem zavarják a Gary Oldman játékát.

Egy nagyon furcsa kettősséget vagy talán ellentmondást érzek a filmben. Egy rosszul megírt forgatókönyvben, egy rosszul megírt Churchill karakterből kellett a legtöbbet kihozni. Én ahogy Churchill személyiségét elképzelem az egy kifelé kemény páncélba burkolózó ember aki belül egy vívódó,  rendkívül érzékeny ember aki SOHA nem mutatná ki VALÓDI személyiségét a a világ felé. Márpedig a filmben erre kényszerítik és látszik Gary Oldman kínlódása néhány jelenetben hogy hogyan oldja meg ezt a feladatot. Megoldja. Parádésan és zseniálisan.

Ez a film egy Gary Oldman film. Ez a film Gary Oldman filmje. Mindent tud. Ha egy havasi gyopárt kéne eljátszania a Kalahári sivatagban azt úgy játszaná el hogy elhiggyük, valójában az osztrák Alpokban vagyunk.

Pedig nehéz dolga volt. Nelson admirálist könnyebb meformálni mert nem maradt fenn róla képi anyag. Minden színész úgy játssza meg ahogy akarja, ahogy ELKÉPZELI. Churchillnál ez nem így van. Ismerjük. Minden mozdulatát minden gesztusát ismerjük. Őt nem lehet fantáziából megformálni. Aki Churchillt hitelesen akarja eljátszani annak Churchillnak kell lenni.

Nem mondhatok mást, Kösz a filmet Gary.

Nem, nem embertársainkról lesz szó. Ezt a posztot Csuja Imrének ajánlom és minden olyan embernek aki szép kertet gondoz, gyümölcsfákat nevel és mellékesen szereti az állatokat. Jelen poszt arról szól hogy mennyire jól és ugyanakkor mennyire mostohán bánunk önkéntes segítőinkkel. Talán másfél éve beszélgettünk az Örkény színház társalgójában, és szóba kerültek a madarak amiket télen etetni kell. Én hozzátettem hogy itt nemcsak a madarak gondozása magas szintű hanem például a hasznos rovaroké is és szinte minden kertészeti boltban kapni úgynevezett rovarhoteleket. Pogány Judit mondta hogy ő még nem látott olyat. Na ahogy hazamentem mindjárt rendeltem két különbözőt az ebay-ról. Valami oknál fogva két egyformát hozott a postás. Mikor legközelebb mentem az egyiket odaadtam Juditnak aztán kérdeztem kinek vannak gyümölcsfái? Mácsai Pali mindjárt mondta hogy a Csuja Imrének. Oda is adtam neki, és kicsit továbbgondoltam a dolgot. Erről szól ez a poszt.

Az én kertemben volt madáretető ahol telente 30-50 kiló napraforgót megetettem a madarakkal és volt madáritató is. Meg ki volt rakva vagy 10 madárodú. Ezek az állatok hozzánk tartoznak. Nélkülük szegényebb lenne az életünk. Egyet viszont nem értek.

Miért van az hogy otthon csak a kicsi színes tüncibünci cinegék és egyéb énekesmadarak a madárvédelem elsődleges célpontjai? Én tudom, és leírtam többször hogy a mai gyümölcsfajtákat már nem lehet biokertészettel vegyszerek nélkül termelni. Na most az hogy permettel írtjuk a kártevőket szerencsére nem hozta magával a madarak mellőzésének gyakorlatát. Rengeteg ember eteti télen őket és rak ki odúkat a fészkeléshez. 

Nekem az a bajom ezzel hogy ez a madárvédelem rendkívül egyoldalú. Miről van szó? Arról hogy vannak a kerti madarak, meg esetleg még a gólyáknak kitesznek villanyoszlop tetejére fészektárcsát aztán kész. Vége. 

Miért? 

Emlékszem hogy itt Londonban, Valamelyik parkban sétálva mennyire rácsodálkoztam egy madárodúra ami ötször akkora volt mint egy cinegeodú, legalább tizenöt centiméteres átmérőjű lyukkal. Az például egy bagolyodú volt. Merthogy a baglyok is szívesen fészkelnek odúban és meghálálják a gondoskodást jónéhány patkány és egér elpusztításával. 

Aztán láttam olyan dobozokat kirakva ami egy levelesládára hasonlított de az alján volt a nyílás. Ezek bathouse-ok, vagyis denevérházak. A denevérek a leghasznosabb élőlények közé tartoznak. 

Annak idején mikor a kertemet rendeztem be, és madárodúkat  madáretetőket akartam csinálni vettem egy könyvet ami csak erről szólt. Mindenféle odú volt benne de sem bagoly sem denevérodút nem találtam. Mivel akkor még nem tudtam hogy létezik ilyen nem is hiányoltam. 

Itt Londonban az állatokról való gondoskodásnak egy igen fejlett fokán állnak. Ha elmegyek egy fesztiválra, egy kirakodóvásárra ahol asztalok standok vannak akkor biztos hogy néhány asztal lábánál látok edényeket vízzel tele. Mikor valaki sétál a kutyájával nézelődve az árusok között akkor a kutyának jól esik ha vizet talál valahol.

Dolgoztam Holbornban toronyház alapját építettük. Ez a belváros ahol egy tenyérnyi füvet egy csenevész fát sem láttam. Viszont az egyik irodakonténer tetejére kitettek egy saját gyártmányú rovarhotelt néhány raklapból valódi fű gyeptéglával.

Az ember hasznos segítői a madarak, a denevérek, a békák, és egyes rovarfajták. Itt vetődik fel a kérdés hogy miért részesítünk előnyben egyes fajokat és miért  mellőzünk más, legalább olyan hasznos fajokat?

Pusztán azért mert szépen énekel? Szép a tollazata? Ha csúnya akkor már mellőzzük? Miért? Egy varangy az nem hasznos? Én irtózok a békáktól de soha nem bántanék egyet sem.

Rengeteg módon lehet segíteni a hasznos állatoknak. Fekete István írja egyik könyvében hogy a gabonaföldek termésátlaga mérhetően megnőtt mikor a táblák szélére ülőfákat tettek ki az ölyveknek és vércséknek. Ezek a madarak nagyon szeretnek megpihenni száraz fákon ahonnan kifigyelhetik a következő áldozatot és ahol békésen emészthetnek. Az ilyen fák vonzzák ezeket a madarakat a kártevő pocokpopuláció legnagyobb bánatára. Kis költség nagy haszon.

Nem arról van szó hogy kertészetekben vegyünk rovarhoteleket nagy gyümölcsösökbe. Ezek az előregyártott dizájnos dolgok a kiskertek díszei.

Itt csodálatos öntöttvas madáritatókat lehet kapni, és mindent ami az állatvédelemmel összefügg. Lehet kapni olyan madáretetőt amit a mókusok nem tudnak kienni. Viszont külön kapni etetőket mókusoknak. Ennek az egész kertkultúrának óriási hagyománya van itt. Egy itteni kertészeti bolt valódi aranybánya az eziránt érdeklődőknek.

A nagy táblákon gazdálkodóknak a nagy gyümölcsösökben termelőknek olcsón és egyszerűen is megvalósítható a hasznos állatok segítése. Néhány köteg nádat húsz centi hosszúra felvágva maréknyi kötegekbe kötve fellógatni a gyümölcsfák ágára nem költség. Ugyanúgy műanyaghálós krumplizsákokba húsz-húsz fenyőtobozt kihelyezni ágakra szintén nem pénz kérdés. Ezek ugyanolyan teljesértékű rovarhotelek mint amiket készen meg lehet venni.

Azért írtam ezt a posztot hogy a magyar emberekkel megismertessem az állatvédelem egy magasabb fokozatát. Hogy ne a szépségük szerint részesítsük előnyben a hasznos állatokat. Megérdemlik.

Mielőtt még az igazi mondanivalómba belekezdenék egy szolgálati közleményt szeretnék megosztani mindenkivel. A színdarab köszöni szépen jól van. Ahogy kiteszik a műsortervet azon a napon minden jegy elkel az összes előadásra abban a hónapban. egyszer még az elején aggódtam Bagossy Lacinak a rendezőnek hogy félek nem fog népszerű lenni. Azt mondta erre mindig telt ház lesz. Márpedig Bagossy az az ember akire akkor is felnézünk ha nincs jelen. Ő hatvan kilósan is a nehézsúlyú ligában játszik.

Az a szerencse ért hogy a Diggerdrájver színdarab szövegét kiadják könyvben több más kortárs drámaíró művével együtt. A könyvbemutató április 14.-én lesz az esti Diggerdrájver színdarab előadása után. Én is ott leszek, aki dedikált példányt szeretne azt szeretettel várjuk. A címből levezetve nem, nem az én személyem lesz ott a közszeméremsértés, arra most térek rá az alábbiakban.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem tudom a blogom olvasói mennyire vannak tisztában netes tevékenységem egészével de ha esetleg nem tudnák akkor most közlöm hogy ez mellett az írott blog mellett van egy videóblogom is a Youtube-on közzétéve. Immáron 385 videót publikáltam ott és mindennap teszek fel frisset. Ez a videóblog szakmai blog, mindig az aktuális munkahelyemen történteket filmezem le és megvágva általában 5-15 perces filmekben teszem fel a videómegosztóra.  Ennek a posztnak a végén kitettem néhány linket ízelítőnek hátha kedvet kap valaki hozzájuk.

A közszeméremsértés az alábbi történettel kezdődött.

Tibor barátom aki a Ramsbury sörgyár igazgatója megkért hogy tegyem rendbe az udvarát ahol kivágott néhány tuját és ki kéne szegni a gyökereket egy munkagéppel. Sajnos csak egy nagyon apró gép fért be de megoldottam a feladatot. Erről a munkáról is készítettem egy videót és felraktam a Youtube-ra. Itt láthatjátok:

 A videó végén elhangzik hogy Tibor barátom megajándékozott némi sörrel. Aztán valaki aki látta a filmet írt egy hozzászólást hogy videós sörtesztet akarnak látni. Én meg úgy gondoltam hogy miért ne? Azt az anyagot amit már itt leírtam a Ramsbury capricció című posztban felmondtam némi kiegészítéssel egy videós szemléltető filmben és feltettem a Youtube-ra. Két nap után a Youtube levette korhatáros tartalom nem megengedett közlése miatt. Magyarul közszeméremsértést követtem el. Na most nem lennék én, ha ebbe belenyugodtam volna és nem kerestem volna egy másik videómegosztót ahova feltehetem és bemutathatom. Az alábbi linken megnézhetitek és mindenki számára ki fog derülni mekkora közszeméremsértést követtem el:

Ramsbury Capriccio from János Horvath on Vimeo.

Nincs okom és jogom bírálni a Youtube szabályzatát ezért elfogadom ami történt és másik megosztón publikálom a videót. Ennyi.

Aki mégis kíváncsi  lenne a videóblogomra annak ideteszek néhány kedvcsináló linket.