Ass blaster

A hely...

A hely egy csodálatos arborétumszerű erdő közepe egy kisvárosban Londontól húsz kilométerre. Hatalmas mammutfenyők és oriáscédrusok között egy lakópark épül aminek első fázisa már kész, azokban laknak már, a második fázist most építjük. Tényleg olyan mint egy arborétum, minden fán kis táblácska amin a fa latin neve szerepel. A már elkészült rész közepén tavacska koipontyokkal, és szökőkúttal, vesszőből font szarvasokkal. Gyönyörű mammutfenyők mellett igazi pihentető környezet szolgálja a már ottlakókat. A házak ára 850-ezer fonttól egymillió ötvenezer fontig terjed. Elképesztő pénz ez egy magyar számára de ez teljesen átlagos most Londonban vagy a környékén.

A lakásokról...

Tipikus angol hagyományok szerint épült duplafalú padlófödémes házak három szinten, alul beépített garázzsal. Mindegyikhez tartozik egy kicsi kert igény szerint füvesítve befásítva vagy járólapozva. A képeken látható a fal szerkezete és a két fal közötti kőzetgyapotos hőszigetelt rés kiszellőztetése a téglák közé behelyezett műanyag betétekkel.. Utána pedig a padlófödém látszik amelyik sűrűn rakott különösen erős gerendákból van építve. Ehhez képest a szintek közötti födém nevetségesen gyengének hat. Egy centiméter vastag OSB lap ami nem fekszik fel a falakra hanem rájuk van szerelve. Első pillantásra  a mi hagyományos fa vagy beton födémgerendáinkhoz képest ez semmi. Pedig hát gondoljunk bele. az a vékony lap csak egyirányú terhelést kap felülről az élén. Próbáljunk eltörni egy jégkrémpálcikát az éle irányában. Nem fog sikerülni pedig az csak egy milliméter vastag jégkrémpélcika. Ez az építési mód nálunk teljesen ismeretlen.

A munkaterület...

Az első fázist és a második alapozását nem mi csináltuk. Mikor megjelentünk a területen az gyakorlatilag egy szeméttelep volt. Ahogy a munkafolyamatok engedtek egy kis időt azt mind arra fordítottuk hogy rendet rakjunk. Egy hónap után kezdett látszani valami eredmény. Egy ilyen építkezés elképesztő sok szemetet termel. Nagyjából szelektív hulladékgyűjtés van és naponta hordják el konténerszámra a hulladékégetőbe.. Ezek legnagyobb része az építőanyagok maradékából és a csomagolóanyagokból áll. A hulladék összegyűjtése és szelektálása a targoncás feladata. Néhány szót ejtenék róla is. A hidraulikus targoncák nélkülözhetetlenek egy építkezésen. Gyakorlatilag megállás nélkül dolgoznak. Ők hordják az anyagot mindenkinek, és ők hordják el a szemetet mindenkitől. Szűk helyeken forgolódva sokszor a magasba emelve a terhet mindenhol kicentizve kihasználva a legkisebb helyet is rendkívül profi módon dolgoznak. 

Visszatérve a munkaterület állapotára az előttünk ott dolgozók eléggé elhanyagolták az építési területet. Hulladékhalmok mindenhol, volt amikor nem tudtam másképp csak targoncavillával konténerbe pakolni a fatörmeléket. A konténeres szemétszállítást is bemutatnám néhány szóban. Van a nagy konténer ami gyakorlatilag egy levehető plató a teherautóról. Görgők vannak az alján és egy nagy hidraulikusan mozgatható kampóval leteszi maga mögé vagy felhúzza magára. A folyamat mégsem ilyen egyszerű. A munkaterületek nem a kihasználatlan helyekről ismertek. A konténeres autó mikor megérkezik keres egy helyet ahová az üres konténert leteszi. Ha ezzel megvan akkor felveszi a tele konténert és annak is keres egy helyet ahol lerakja. Utána felveszi az üreset és berakja a tele konténer helyére. Aztán megint felveszi a telekonténert és akkor már végre elviheti azt. Vannak azok a kisebb konténerek amiket egy láncos emelőkarral tesz maga mögé a sofőr. Az ő dolga egyszerűbb. Megjön az üres konténerrel és odaáll a teli elé.  A telekonténert beleemeli az platón lévő üresbe és a láncokat átakasztva leteszi a a teli helyére mindkettőt, majd a láncot megint átakasztva mostmár csak a telit emeli a platójára. Külön gyűjtik a fém-fahulladékot a gipszkartont a műanyagot a komposztálandó növényi nyesedéket. A képen láthatók kis konténerek is amik targoncavillával mozgathatók és belebillenthetők a nagyobb gyűjtőkbe. Ezek a kis konténerek vannak elhelyezve szerte a területen aztán a targoncás gyűjti és űríti őket. Az én feladatom a nagykonténerek tömörítése hogy minél több férjen beléjük.

A kastély...

A terület közepén van egy többszáz éves kastély. Olyan igazi ódon szellemjárta kastély mint a amikről Anglia híres. A bejárata alapján először azt hittem templom, még harangtornya is van de bemenve kiderült hogy klasszikus kúria. Most át fogják alakítani lakásokká. Az elejét már felállványozták egészen a tető fölé ami azt jelenti hogy a tetőt is kicserélik.Érdemes megnézni a profi állványozást. A hátsó részen a padláson galambok laknak. Valami véletlenszerű genetikai módosulás révén egy hófehér galambcsalád. Vannak vagy tízen. Állandóan ott keringenek a terület felett vagy néhány a kéményen, párkányon üldögél. Ahányszor meglátom őket mindig az alábbi sorok jutnak eszembe.

"Ajtó megől fehér galamb, 

Ősz bárd emelkedik."

A máglyára küldött Wales-i bárdok lelke néhány fehér galamb formájában erre vetődött. Az egyik képen ott öldögél

 öt közülük az épületen. 

Amikor beléptem akkor azonnal látszott milyen lehetett fénykorában. Szép tapéta a falon, csodálatos ajtófélfák, ódon lépcső, ólombetétes ablak, érdekes építészeti megoldások. Jó lenne látni mivé alakítják át. Az egyik teremben nagy időket megélt óriási tükör volt a falhoz támasztva. Egy kósza fénysugár pont az angyalka arcát világítja meg.

A csapatról....

Albán brigád albán művezetővel néhány román melóssal. A művezető egy mogorva figura aki a pozitív inspiráció szót még életében nem hallotta de mindig talál okot hogy bármikor bárkit lebasszon. Engem is. Mindegy miért de valami okot talál. Múltkor munka végén bezárom a gépet vinném a kulcsot az irodába de látom hogy már kanyarodnak ki az autóval a területről. Persze másnap első dolga volt bekóstolni mert hazavittem a kulcsot. Jólvan baszdmeg legközelebb a kilincsre akasztom. Érdekes egy figura mert például ha esős idő miatt reggel hazaküldenek beírja az egész napot. Mikor itt volt a lányom mondtam hogy szombaton nem tudok bemenni. Azt a napot is beírta. Nem rossz ember csak van neki ez a becsípődése. A többiek a szokásos albán mentalitású figurák. Segítőkész vidám fickók. Jó velük dolgozni.

A munkámról...

Néhány alapdolgot tudni kell a gépkezelő munkáról. Az építkezéseken jelenlévő gépkezelők hasznos kihasználtsága maximum a munkaidő 60%-a de inkább kevesebb.  Egyszerűen a munkafolyamatok nem tesznek lehetővé több munkát. A többi időt kétféleképp töltjük ki. Van ahol elnézik hogy nem csinálunk semmit, van ahol a holtidőt ki kell tölteni teljesen felesleges értelmetlen kapirgálással. Az a lényeg hogy elfoglaltnak kell látszani. Professzionális szintre fejlesztettük a semmittevést. Most viszont mondok egy érdekes dolgot. A fennmaradó hasznosan eltöltött idő felét sem teszi ki a földmunka, az árokásás pedig sokat mondok ha 10% időt vesz el ebből.Legfőbb profil az anyagmozgatás, daruzás, betonkeverés, targoncázás, és rengeteg egyéb munka. Ebből mutatnék be most egy csokorra valót. A következő képeken a targoncavillával és a graberrel való munka néhány fázisa látható. A grabert nem szeretem mert már többször kicsúszott belőle a teher. Elvileg olyan erővel szorít mint a teher súlya de a valóságban nagyon figyelni kell hogy biztonságosan emeljünk vele.

Az alábbi képeken egyéb nem földmunka feladatok láthatók. Sorrendben aszfaltozás, egy víztartály utánfutó kiűrítése, kifordított kanál használata, egy régi kerítés betongyámból való kitörése.

Itt pedig a tíz különböző ömlesztett anyag kupac van amiknek mind megvan a helye ahova használni kell.

Az igazi szakmunka...

Tudom hogy nagyon látványos mikor egy óriási gép dolgozik. Pedig ennek a szakmának az a könnyebbik fele. Nagygépekre ritkán bíznak precíz munkát, pont azért mert szűk helyen nem férnek el. Általában nagytömegű föld mozgatására valók, vagyis olyan munkára hogy ott van néhány ezer köbméter aztán szórd mint bolond a lisztet. Ezzel szemben az igazi kihívás a kisgépekkel való munka. Ezek között is kiemelkedik a hibajavítás. Az építésnél sorrendje van a munkafolyamatoknak. Ha alapot ások jó eséllyel nem fogok vízcsővel találkozni. A hibajavításnál viszont már minden a helyén van, az az igazi sarokból kiharapni a pókot munka.  Ezen a munkaterületen is belefutottunk garanciális javításokba. Az hogy egy beépített vízcsap szivárog bármikor előfordul:

Itt leaszfaltoztak egy vízzárat. Ez már nehezebben védhető hiszen látszik hogy az aszfalt közvetlenül a zárszekrény tetején van tehát az munkásoknak látni kellett, mégis leaszfaltozták. Néhány hézagoló betéttel szintbe kellett volna helyezni.

A következő munka viszont... Nehéz rá szavakat találni. Az történt hogy a lakók beköltöztek az egymillió fontos vadonatúj lakásba és elöntötte őket a szar. Hosszas vizsgálódás után kiderült hogy három háznak hiányzik a rákötése a szennyvíz és csapadékhálózatra. Na ez a kemény nem a kád széle. Szóval szét kellett bombázni egy díszburkolatos utcát aztán két ház között hátravinni a csövet egy kertbe és másik két kertet feltúrva rákötni a hálózatra. Itt kezdődött a meló bár gép nélkül csak kézzel egy hetet dolgoztak rajta.

Aztán jöttem én. A legnehezebb a ház és a kerítés között volt kiásni, de a többi sem volt sétagalopp. Ilyen esetekben a helyreállítás legalább akkora munka mint a probléma megoldása.Mindhárom kertben a teljes gyepszőnyeget cserélni kellett, a fákat ideiglenesen kivenni, a kerítéseket elbontani stb...

Érdekességek...

Végül lezárásként néhány érdekességet mutatnék be. Elsőnek a gerendamozgatás két fajtáját. Ha nyitott teherautó hozza akkor kakasdaruval, egy speciális gerendafogó szerkezettel veszik le, ha zárt kocsiszekrényben érkezik akkor a teherautóra speciálisan kifejlesztett targoncával rakodják le. Ezek a targoncák különlegesen rövidek mert a járműszerelvények hossza korlátozott ezért csak és kizárólag erre a célra kitalált targoncákat használnak egészen érdekes megoldásokkal.

Az utca egyik felén már laknak a másik felén még javában folyik az építkezés de a pihenőkertet már építik.

A házakon háromféle tábla van. Elérhető, foglalt vagy eladva. Ezek a házak már elkeltek.

A terület sebességkorlátozása. Miért nem mindjárt 9,1/3-ad vagy 9, 3/4-ed? Ok én tudom hogy a 9,5 mérföld az 15km/óra de ki jár itt kilométer skálázású autóval?

Kanálcserélő terület. Nehogy má' szerteszéjjel hagyjuk a kanalakat. Így legalább ha cserélni kell akkor jó sok időbe telik míg a lánctalpas elmegy a kanálért.

Ez egy nagyon szép aszfaltszállító teherautó, az oldalán London belvárosának a látképével.

Végül pedig a munkaterület legértékesebb darabja az autóm.:))))))

Az október 2-i népszavazás kérdése így szól:

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Beszélgessünk el erről egy kicsit. Megmondom őszintén hogy hirtelen felindulásból írom ezt a posztot a szavazás napján. Még nem tudom a végeredményt és ez a poszt is csak a szavazás lezárulta után fog megjelenni.

Elöljáróban szeretném leszögezni hogy véleményem szerint a kérdés feltevése végtelenül aljas és tisztességtelen.

Mi a kérdés? 

NEM az a kérdés hogy akarják-e a magyar emberek migránsok betelepítését az Európai Unióból. Nem, nem ez a kérdés. A kérdés az hogy ahhoz hogy az EU migránsokat telepítsen magyarországra, kelljen-e az Országgyűlés hozzájárulása. Magyarul a kérdés azt sugallja hogy jelenleg csak és kizárólag a Fidesz garantálja a migránsok nélküli Magyarországot, de ha más párt kerül hatalomra az bizony szabad utat enged az EU garázdálkodásának. A következő választási kampánynak a fő kampányfogása ez a kérdés lesz. Fideszkormány migránsok nélkül vagy bárki más migránsokkal. Ez a csapda a kérdésben. Mi van ha valaki nem akar migránsokat, de Fideszkormányt sem? Na olyan opció nincs. Tessék szépen EGYÜTT megszavazni a kettőt, hatalmon tartani Orbánt és kész. Pofád lapos. Ez van ezt szeresd.

Tehát a VALÓDI kérdés az hogy akarsz-e Fideszkormányt továbbra is?

Na nem mintha lenne más lehetőség. Lehet ekézni, de szerintem a rendszerváltások utáni legjobb kormány a Bajnai kormány volt. A válságból kevesebb vérveszteséggel senki nem hozta volna ki az országot. Mára gyakorlatilag minden alkalmas vagy nem alkalmas jelöltből politikai hullát csinált a Fidesz. Tény, hogy az érintettek hathatós közreműködésével.

Visszatérve a népszavazásra, fel lehet tenni így a kérdést, viszont megvan ennek a veszélye is. Ha az EU szankciókat vezet be a magyar vétó miatt és elzárja a pénzcsapokat amiből jelenleg Magyarország él, akkor lesz probléma. Nincs kétségem felőle hogy Orbán lesz a legnagyobb migránssimogató és a felcsúti stadion is migránsmenhely lesz. Sőt Orbán az ágyába is befektet két szíriai menekült családot. Ahogy liberálisból konzervatív lesz valaki úgy idegengyűlölőből is lehet migránsbarát. 

Annak idején látva az MSZP-SZDSZ mérhetetlen töketlenkedését, amikor abban sem tudtak megegyezni hogy merre van az előre, azt mondtam hogy az országnak egy enyhe diktatúra is jobb mint a semmin vitatkozó egymás tökét szorongató pártok. Bejött. 

Az egész történet érdekekről szól. POLITIKAI érdekekről. A magyar szavazópolgárok azt hiszik a migránsok betelepítésére mondanak nemet.  Lószart mama...  

A minap hozzászóltam egy Határátkelő blogos poszthoz amiben a megbecsülésről volt szó.

"Otthon bármikor beszélek az itteni életről van egy dolog amit sem elmondani sem hitelesen átadni nem lehet mert egy otthon élő embernek lehetetlen megérteni. Olyan ez mint mikor valaki a National Geograficon nézi a mammutfenyőket de igazán átélni csak a helyszínen tudja.

A megbecsülésről beszélek. Igazából nem jó szó. Otthon ez mást jelent. Én inkább a pozitív inspirációt használnám.

Ez több mint a fizetés. Ez az a mentalitás ami a közös cél érdekében egy csónakba helyezi a főnököt és a melóst. A PARTNERI viszonyt jelenti. Azt jelenti hogy profi vagy, hogy elismerik a munkádat és ezt ÉREZTETIK veled. Mindig minden pillanatban tudod hogy része vagy a csapatnak és ha a lapátos embertől az építésvezetőig elmegy melletted valaki az feltartott hüvelykujjal teszi. Hogy MINDIG megkapod a munkádról a pozitív visszajelzést. Ezt a mentalitást nem lehet szavakkal átadni. Ezt tapasztalni kell. Tudom nagyon jól hogy rengeteg ágazatban ez nincs így. Én most az építőiparról beszélek természetesen.

Eddig még erről bárkinek beszéltem otthon azon láttam hogy nem érti. Igen egy otthoninak nehéz elhinni hogy munkát megköszönik.

A hétvégén négyen bementünk a Harvester PUB-ba. Egy tanuló pincér szolgált ki bennünket. Rendkívül figyelmesen minden részletre ügyelve igazi profi módon. Mellettünk a szomszéd asztalnál ült KEKEC úr a két gyerekével. Semmi nem volt jó neki hivatta a managert panaszt tett már vagy a harmadik pincér szolgálta ki és semmi sem volt jó neki. A mi pincérünk is a kifogásoltak között volt.

Mikor a fizetésre került a sor mondom a tanuló gyereknek hogy kártyával fizetnék. Hozta a gépet 66font volt a számla, kifizettem és mikor adtam vissza a gépet hozzáfogtam 10fontot és jól hallhatóan hogy a gyökér is hallja mondtam hogy very good job thank you. Igazából nem szoktam ilyet tenni. A jó munkát természetesen elvárja az ember egy vendéglátó helyen. Azért tettem hogy ami rombolást a parasztivadék elkövetett a tanuló pincér önbizalmában azt visszaadjam.

Az ilyen dolgok itt nagyon sokat számítanak."

A fenti hozzászólásra egy barátom blogján a következő reagálás történt:

"Most olvastam a Drigger kommentjet, amiben irja, hogy

( A megbecsülésről beszélek. Igazából nem jó szó. Otthon ez mást jelent. Én inkább a pozitív inspirációt használnám.

Ez többet jelent mint a fizetés. Ez az a mentalitás ami a közös cél érdekében egy csónakba helyezi a főnököt és a melóst. A PARTNERI viszonyt jelenti. Azt jelenti hogy profi vagy, hogy elismerik a munkádat és ezt ÉREZTETIK veled. Mindig minden pillanatban tudod hogy része vagy a csapatnak és ha a lapátos embertől az építésvezetőig elmegy melletted valaki az feltartott hüvelykujjal teszi. Hogy MINDIG megkapod a munkádról a pozitív visszajelzést. Ezt a mentalitást nem lehet szavakkal átadni. Ezt tapasztalni kell. )

Ez azt jelenti, hogy jo rabszolga. Ha partnernek neznek, akkor felvennek alkalmazottnak, benefitekkel, munkanelkuli biztositassal, stb. Igaz, akkor tobbet is kellene utana fizetni. A rabszolgakozvetito ceg dupla penzt kap utana. Inkabb annak adjak, mint a melosnak. Ha majd kevesebb lesz a munka, meg sem ismerik azok, akik most feltartott huvelykujjal "inspiralnak". Tudom, atmentem mar ilyenen parszor. O sem azert adta a borravalot az ugyetlen pincergyereknek, mert az jol dolgozott, hanem azert, hogy bosszantsa a "kekec" urat a szomszed asztalnal:)"

Hozzászóló barátom Kanadában él nem ismeri a brit építőipar szerkezeti felépítését. A kivitelező cégek szinte minden embere szabadúszó vállalkozó. A segédmunkás, a kőműves, a gépkezelő, a művezető, az építésvezető. őt év alatt több mint hatvan különböző munkaterületen dolgoztam. Még ekkora városban is óhatatlanul előfordul hogy valamelyik építkezésen összefutok olyanokkal akikkel már együtt dolgoztam valamikor. De igen, megismernek örülünk hogy találkoztunk és jól elbeszélgetünk. Persze értem én a hozzászólás mit akar mondani. Azt hogy az érdekek motiválják az emberek viselkedésformáit. Hogy rabszolga vagyok és csak addig vagyok jó míg nekik dolgozok, utána szevasz.

Kérdésem a következő. Mi történne ha nem lenne pozitív inspiráció? Ha nem intenének, ha nem mondanák hogy jó munkát végzek, ha nem szólnának hozzám, ha nem köszönnék meg a munkát.

Én ugyanúgy dolgoznék és ők ugyanúgy fizetnének. Semmi változás nem történne. Akkor miért lenne jó ha szó nélkül elmennénk egymás mellett? Nem őszinte a gesztus? Miért? Én jól végzem a munkámat ő pedig ezt megerősíti. Ha pedig vége a munkának akkor mit kéne neki csinálni? Ha van munkája úgyis ad ha nincs akkor mit csináljon? A nevére vegyen? Nem értem a fanyalgást.

Rabszolga vagyok? Rabszolgatartók akik munkát adnak nekem? Így is fel lehet fogni. Általában akik utálják azt amit csinálnak, így fogják fel. Én szeretem a szakmámat. Megfizetik, és megkapom a pozitív visszajelzést. Ha ez a rabszolga elégedettsége akkor legyen úgy.

A társadalmi együttélésnek vannak szabályai. Azért mert ballábbal keltem fel még nem fogom az első szembejövőt felrúgni. Pedig az egy őszinte gesztus lenne. Az angolok viselkedésformájának legnagyobb kritikája mindig az hogy nem viselkednek őszintén. Hogy mosolyognak, kedvesek barátságosak de közben ki tudja mit gondolnak igazából. Miért kéne nekem azon gondolkodnom hogy mit gondol valójában? Ez a minden mögött hátsó szándékot kereső viselkedés nem ismerős? Vannak olyan országok ahol az embereket nem erre szocializálták. Rámosolyog valakire, az visszamosolyog és senkit nem érdekel hogy mit gondol. Ettől a világ szebbé válik. A morcos ökölbeszorított arcok, a menjapicsába testtartás a világfájdalom kisugárzása kinek jó? Ja hogy az őszinte. Ésakkor mi van? Mi van akkor ha azt látom hogy a boltban a pénztárosnak romokban van az élete?  Nem én fogom rendbetenni az biztos.

Na most az első alapvetés az hogyha a világ őszinteségre épülne akkor a az utca tele lenne halott emberekkel és terhes nőkkel.

A második alapvetés az a mondás hogy színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Ez valóban így van. Eljátsszuk a férj szerepét, az apa szerepét, a melós szerepét, a barát szerepét, és még számtalan szerepet. Ez nem hazugságot jelent. Minden szerepben mindenki azzá válik amilyen szerepet játszik. Ebből alakul ki a társadalmi együttélés komplett egésze. Hogy melyik országban a szokásjog mennyire hangsúlyoz ki egy viselkedésformát az országonként eltérő. Az olaszok temperamentumosak, a franciák lazák, az angolok udvariasak, a magyarok sírva vígadók.

Barátom kommentjének a mondanivalója az hogy bármennyire jól dolgozok, bármennyire elismerik a munkámat és visszajelzést adnak attól még semmibe vesznek.

Kérem szépen, a munka üzlet. Én adom a szaktudásom, ők meg megfizetik azt. Minek kéne hogy nézzenek? Együtt dolgozunk néhány napig, hétig, hónapig és utána lehet soha nem látjuk egymást. Miért kéne ehhez „rabszolga tedd a dolgod” viselkedésformának társulni?

Hogy egy ország lakossága képet mutat magáról vagy képmutató nagyon nem mindegy. A mosolygás, az udvariasság, pozitív hozzáállás egy ország kultúráját gazdagabbá teszi. A magyar ember azt kérdezi miért mosolyogjak? Az angol meg azt hogy miért ne mosolyogjak?

Ezeken kéne elgondolkodni.

...vagy liberális konzervatívizmus?

"Ballibsizo, eros jogallamot akaro, jobboldali konzervativ hozzaszoloknak ajanlom az alabbiakat:

"Akár két évnyi börtönbüntetést is kaphatnak azok a szülők, akik csak vegán ételeket adnak gyerekeiknek, áll egy törvényjavaslatban, amit az olasz jobboldali Forza Italia terjesztett be."

Ez csak a kezdet. Kesobb hozhatnak torvenyt a tulsulyos, szemuveges, balkezes, szoke, alacsony, magas stb gyerekek szuleire, a dohanyzo, alkoholos, homokos, reformatus, stb felnottekre. Mindenkire, akire csak kedvuk tamad. Ratok is, kedves ballibsizo barataim:)

Ezt akarjatok?

PS: nem szeretem a vegakat, a homokosokat, a protestansokat, stb., de annal jobban tisztelem az alapveto emberi szabadsagjogokat, hogy beleszoljak, mi tobb buntessem azokat, akik "masok" mint en.

Peace and Love"

A fenti idézetet egy barátom írta az előző poszt hozzászólásai közé. Kicsit elgondolkodtam rajta. Mi a történet lényege? Törvényt hoznak egy cselekményre amit egy ember tesz egy MÁSIK emberrel. Tehát a törvényjavaslat nem egy emberi tulajdonság ellen szól mint a homoszexualitás hanem amit MÁS emberrel tesz. Ez mindjárt egy alapvető logikai bukfenc az idézetben. Ami a lényeg és amiről beszélni akarok az az hogy meddig terjed ki a szülő felelőssége és mikor kell beavatkozni törvényileg? Valamint hogy meddig mehetnek el az emberi szabadságjogok?

Az idézetben meg lettek szólítva a liberálisok. Mi a probléma velük? A liberalizmus egy jó dolog. Kell. Kell a szólásszabadság, kell a mozgásszabadság, kellenek szabadságjogok. Akkor mégis mi a baj? Megmondom. Szokás szerint megint a ló másik oldala okozza a bonyodalmakat. A liberalizmus alapvetése hogy mindent szabad ami másnak nem árt.  A jelenlegi liberális irányvonalak az előző mondatnak csak az első felét alkalmazzák. MINDENT SZABAD. A mondat másik felére a másoknak nem ártra nincsenek meg a megfelelően kidolgozott drákói szigorúságú szankciók. Belgiumban az emberek szabadságjogához hozzátartozik hogy este 9 és reggel 7 között nem lehet házkutatást tartani. a bűnözőnek is joga van aludni. Jaa hogy éppen a bizonyítékokat tünteti el? Azt is jogában áll.

Franciaországban a gyanúsítottra nyomkövető GPS karperecet tesznek hogy mindig tudják merre jár. Viszont ezt napközben 5órára kikapcsolják, merthogy minden embernek joga van a magánéletre. Jaa hogy ebben az időben a gyanúsított gyilkolászik egyet? Ejnye, ki gondolna ilyen csúnyaságra?

Európában nyilvánvaló szabadságjog a rágógumizás. Ennek következményeként Londonban a járdák jobban fel vannak gumizva mint a Forma 1-es versenypályák. Nem beszélve egyéb hátrányokról hogy ki mikor hol szed össze a ruhájával egyet. Szingapúrban tilos a rágógumizás. Uramisten micsoda diktatúra. Micsoda sárba tiprása az emberi jogoknak. Viszont az utcák tiszták, nincsenek éktelenkedő fekete gumipöttyök sehol. Senki nem szedi össze a ruhájával. Nyilvánvaló a törvényhozó szándéka.

Térjünk vissza az eredeti hozzászóláshoz. Egy szülőnek joga van korlátozni gyermeke táplálkozását? Magyarországon halt már meg gyerek azért mert a szülei fényevők voltak. A gyerek meg éhenhalt. Engedjük hogy a szülő vegetáriánus étrendre kényszerítse gyerekét? A vega közösség biztos helyesnek tartja. A kínai közösségek is helyesnek tartották hogy a leányok talpát megnyomorítsák hogy tipegve járjanak. A mianmari padaung törzs acélkarikákkal nyújtja a lányok nyakát. Indiában gyakori hogy a szülők megcsonkítják gyerekeiket hogy koldulhassanak.

Tudom mindez messze van a vega problémától de azt kérdem hol a határ? Joga van egy szülőnek megtagadni gyermeke kötelező védőoltását? Meddig mehetnek el a szabadságjogok? Meddig rendelkezhet egy szülő a gyereke felett? A vegetáriánus családok sérelmezik a törvényjavaslatot.

Ja.

A pedofilok meg az őket sújtó törvényeket sérelmezik. Szinte nincs olyan társadalmi csoport aki ne sérelmezhetne valamilyen törvényt. Ne azt kezdjük vizsgálni hogy a gyereknek milyen hátránya származik a vega étrendtől. A bevezető idézet arról szól hogy meddig mehet el a hatalom. Hol a határ? Hol van vége a szülő felelősségének és hol kell beavatkozni törvényileg? Tetováltathat a gyerekére a szülő? Nevelheti nácinak? Ugye itt már veszélyes vizekre tévedtünk. Nevelheti egy szülő demokratának a gyerekét? Persze, mondanánk. Diktatúrában is? Hoppá. Itt már megbicsaklik a gondolatmenet. Mikor tesz neki jót? Ha az elveiért kiálló szabadságharcosként a börtönben éli le az életét vagy nevelje úgy hogy belesimuljon egy elnyomó rendszerbe?

Nagyon nehéz kérdések ezek.

Valószínűleg azért mert mindenkinél máshol húzódik a határ. Hangsúlyoznám hogy nem az a kérdés hogy a vega étrend árt a gyereknek vagy nem. Az a kérdés hogy meddig terjed a szülő felelőssége és honnan kell törvényileg beavatkozni.

A konzervatív álláspont a hagyományos emberi értékeket kihangsúlyozó törvényekkel szabályozott jogállamiságra épülő jogrend. Itt is létezik a lónak egy másik oldala. Az ilyen rendszerek hamar túlszabályozottá válnak és átcsapnak diktatúrába. Vagy ha nem is diktatúrába de egy törvényekkel kordába szorított, az emberi szabadságjogokat nyirbáló rendszerbe. Lehetőleg ne szabja meg senki nekem hogy vasárnap a heti bevásárlás helyett a templomba menjek. Nincs kifogásom az erkölcstan óra ellen, de ha pap tartja azt nagyon helytelenítem. Az én erkölcseimet, vagy a gyerekemét ne pap formálja.

Mindkét értékrendnek megvannak a vadhajtásai. A jobboldali konzervatív kormányok már felelősek két világháborúért. A liberális kormányok éppen most ámokfutnak Európa nyugati felén.

Pedig a megoldás pofonegyszerű. Rendpárti liberalizmust kellene csinálni. Vagy az olyan fából vaskarika? Nem tudom. Mindenesetre az biztos hogy ami most van az nem jó.  Szerintem a rendpártiság nem összeegyeztethetetlen a szabadságjogokkal.

Én egy tanulatlan ember vagyok. Nem ismerem a társadalmi összefüggéseket, a társadalomtudomány szakszavait. Véleményem azért van. Tudom, a vélemény olyan mint a segglyuk, mindenkinek van de senki nem kíváncsi a másikéra. A saját szavaimmal próbálom leírni mit gondolok ezekről a dolgokról.

Persze tudom, egy egyetemet végzett ember bármikor leiskoláz ebben a témában. Na nem mintha ez megakadályozna abban hogy elküldjem a picsába na de aki idejön az vállalja a konfrontációt.Van olyan liberális barátom akinek elmondtam hogy halálbüntetéspárti vagyok, hogy támogatom a sorkatonaságot és nincs kifogásom az iskolai testi fenyítés ellen mire ő megnyugtatott hogy mindez simán összeegyeztethető a liberális elvekkel és én liberálisként leledzem ebben a világban. Az is nyilvánvaló mint ez több liberális barátom elmondta hogy minden jó a világban az liberalizmusból fakad és minden ami el van baszva az nem liberalizmus.

A konzervatív oldalnak sincs oka sok büszkeségre. Nekem a jobboldali konzervativizmusról valahogy mindig a dzsentrivilág az urambátyám mutyikorszak jut eszembe és a jelenlegi rendszerre egyenesen átvezethető ez. Régen bocsánatos bűn volt ha a kegyelmes úr felbökte a cselédlányt és mindezt simán elsikálták fű alatt. Ma a tekintetes politikus úr a titkárnőt csinálja fel és elveszi feleségül teljes három napra aztán jöhet a tizennegyedik feleség. Régen ha a ténsasszonynak lesuhintott néhány pofont az uraság az bocsánatos bűn volt, de ma sem jár érte szankció mert simán ráfogják a vak komondorra. A konzervatív oldal a látszatra ügyelő de a látszat mögött legalább olyan erkölcstelen velejéig romlott világ mint a mindent nyilvánosság elé táró liberalizmus.

Ez az egész olyan mint a forgó kerék. A történelem kereke. A külső részén váltakozva van fenn vagy lenn a liberálisok, konzervatívok, kommunisták, gazemberek díszes társasága de a TENGELY ami középen van, a MELÓS aki mindezt a vircsaftot finanszírozza, annak esélye sincs felülkerekedni.

Na mindegy, felvetettem néhány kérdést és kíváncsi vagyok a véleményekre.

Idén is megejtettük szokásos látogatásunkat Tibor barátomnál, és az általa vezetett Ramsbury sörgyárban. Több posztot is írtam már róla, most ez annyiban lesz más hogy eljöttek a szomszédék is akik egy fiatal pár, másfél év óta élnek Londonban és régóta jó barátságban vagyunk. Azért írom így mert ez a poszt kikerül a Határátkelő blogra ahol ismerik őket de kikerül a blogomra is ahol nem mindenki tudja kikről van szó. Szomszédasszonyt megkértem hogy írja meg ő is a nap történéseit és együtt jelentessük meg, mintegy felváltva mondjuk el hogyan láttuk az eseményeket.

 A fiam térdsérülése miatt itthon maradt így négyen indultunk útnak. Már az út sem volt látnivalók nélküli mert valahol Uxbridge környékén oldtimer találkozót tartottak és az A40-es autópálya tele volt veterán autókkal. Előttünk ment egy múlt század eleji gyönyörűen felújított tűzoltóautó, nyitott fedélzetén három vidám fickóval. Aztán az autópálya után jött a csodálatos angol vidék szűk utakkal és kétoldalt az út fölött összeboruló fákkal. Végül megérkeztünk a birtok kapujához amin behajtva mindjárt meg is álltunk mert a marhakarám oszlopáról pont akkor csapott le a fűbe egy ölyv gyászba borítva egy egércsaládot a családfő likvidálásával. Ott előttünk néhány méterre  Sajnos mire feleségem elővette a fényképezőgépet addigra egérpapa  utódai az árvaellátást is elköltötték. Aztán néhányszáz métert megtéve a háznál várt Tibor a tündéri kislányukkal. Mikor először meghívtak minket akkor volt néhány hónapos mostmeg már három éves. Ha Isten hosszú életet ad akkor előttünk fog felnőni Dorka. Mondtam is Tibinek hogy SZERENCSÉRE az anyja szépségét örökölte. Persze ez csak vicc volt mert a barátom igazán jóvágású férfiember, bár hogy jó helyen van-e a vágás az vita tárgyát képezi.(1-8)

„Egyik ámulatból a másikba estünk, alighogy megérkeztünk Portugáliából, volt egy remekbeszabott délutánunk Zoliék hemeli rezidenciáján, majd érkezett a meghívás Ramsburybe, amit ezúttal örömmel elfogadtunk. A Digger házaspárral utaztunk, útközben láttunk hitleri Németországot idéző, egyszerűbben fogalmazva karlendítéses indexszel szerelt régi tűzoltóautót, csodálatos Ford-T modellt és mégcsodálatosabb oldtimer Volvot, mindenki integetett, villogott nekik, igazi öregautó felvonulás volt az autópályán. Találkozójuk volt, el is haladtunk mellette, sőt, visszafelé is láttunk egy-egy régi szépséget, de mennyi minden történt közben, hajjajjjjj....”(9-16)

Némi beszélgetés után sétáltunk egyet a birtokon. A Kennet folyó kristálytiszta vizében méretes pisztrángok úszkáltak. Potom háromezer fontért akár horgászengedélyt is válthatunk. A vízben egy tartályban folyami rákok vártak sorukra. A patak karbantartója oda gyűjti őket és a konzorcium PUB-jában tálalják fel őket rákkoktél formájában. Kacsák és hattyúk tanyáztak a parton a sövények formára vágva a fűszálak jobbra igazodva díszlépésben egyirányba belőve parádéztak. Minden gondozott tiszta ápolt, de ugyanakkor hatalmas vadvirágmezők is vannak érintetlenül burjánzásnak indulva. Látogatást tettünk a konyhakertben ahol a terményekkel szintén a konzorcium PUB-ját látják el. A lányok ettek valamilyen paradicsomot amitől teljesen odavoltak hogy milyen finom de ehhez nem tudok hozzászólni mert nem szeretem nyersen.(17-30)

„Először is megérkeztünk Tündérkertbe, csak épp zárva volt a kapu. :D Telefonos segítségkérés és a "busy" gomb sűrű emlegetése közepette végre megnyílt az út, beléphettünk a birtokra, ahol vendéglátóink már vártak minket. Első körben apukával és kislányával találkoztunk, beinvitáltak minket, majd rövidke pihenés után sétáltunk egyet. Láttuk az égigérő paszuly helyi verzióját, kóstoltunk édes, napérlelte paradicsomot, meglestük a kristálytiszta patakban élő rákokat és pisztrángokat, felvilágosítottuk a házigazdát, hogy a kecske nem meghízott, hanem fel van töltve kisgidákkal, megszámoltuk, hogy a susuflynak 10 lába van, még ha csak 6, akkor is, majd mire anyuka is megérkezett, hazafelé vettük az irányt az Óperencián túlról. Rövidke készülődés és hosszas sakkozás után, hogy ki, mit és hol eszik és nem eszik, elindultunk ebédelni.”(31-44)

Közben megjött Éva, Tibi felesége és rövid megbeszélés után eldöntötték hogy a Ramsbury-i Bell PUB-ba megyünk ebédelni. Egy hatalmas nagy épület a falu közepén saját parkolóval kerthelységgel. Belépve egyből feltűnt a járólapokból, gerendákból hogy többszáz éves épület. Ez a konzorcium saját PUB-ja ahol a saját sörüket mérik saját kertjükből származó zöldségeket tálalnak fel. Ódákat zenghetnék a sörtésztában sütött halról meg a háromszor sült krumpliról, bár ahogy elnéztem szomszédasszony gombás rizottóját egy olyanért még vissza kell mennem oda.  Ezek már mind így együtt egy élménnyé teszik az ottartózkodást. A PUB-ot öt éve vette meg a konzorcium majd felújíttatta és azóta elnyerte az Év Étterme, és az ÉV PUB-ja címet. A shéf Michelin csillagos étteremből lett szerződtetve és mindez együtt eredményezi hogy szinte mindig telt ház van. Éva két évet dolgozott a PUB-ban és gyakorlatilag minden vendéget ismer, Tibi mint a helyi Nirvana igazgatója szintén. Sőt még én is láttam ismerőst, azt az öregurat és feleségét akikhez Tibor két éve elvitt megnézni múlt század eleji Rolls Royce Maharaja-t. Erről itt írtam http://diggerdriver.blog.hu/2014/09/02/igy_is_lehet_472. Hazafelé indulva egy a gyönyörű Morgan-t láttuk a parkolóban. (45-53)

„ Kár lett volna kihagyni, csak ez járt a fejemben. Míg a többség fish&chipsezett, én rizottót választottam, legnagyobb megelégedettségemre. Olyan isteni finom volt, szezonális, helyben termesztett hozzávalókból készítve, amilyet még talán nem is ettem. A friss rókagomba vitt mindent. A desszert epres trüffel volt, a sört pedig természetesen a helyi főzde szolgáltatta. 5 csillag, 10/10, nem tudom hova ragozni, tökéletes volt minden. A séf egy Michelin-csillagos étteremben szerzett gyakorlatot, láttuk, hogy honnan jön az alapanyag, ráadásul a 'The Bell at Ramsbury' volt már az év pubja és étterme is, szóval a minőségre egyfajta garanciát kaptunk, még mielőtt betettük volna a lábunkat. :) Ejtőzés, beszélgetés, "kicsi a világ" rádöbbenés után házigazdánk megmutatta birodalmát, ez volt az "utolsó csepp a pohárban" aznapra. Szó szerint.”(54-62)

Utána ejtőztünk egy kicsit Tiboréknál majd tisztelgő látogatást tettünk a sörgyárban. Első utunk a 12 fokra klimatizált lefejtő csarnokba vezetett ahol a hordókból frissen csapolt söröket kóstoltunk. Ez az a hely ami felé fordulva minden környékbeli férfi szőnyegen térdelve, naponta háromszor hajlongva mond hálaimát a puszta létezéséért is. Immáron hétféle sört gyártanak, köztük egyik új termékük neve Red Ram(Vörös Kos). Ezt a nevet a svéd király adta neki aki szinte minden évben meglátogatja a birtokot elsősorban vadászni de természetesen állandó vendég a sörfőzdében is aminek bárpulttal berendezett konferenciaterme kiváló hely némi iszogatásra. Aztán van még a Hell’s Highway(Pokol országútja) díjnyertes sörük aminek a neve a második világháborús holland, Operation Market Garden hadművelet(A híd túl messze van) 70. évfordulója tiszteletére kapta nevét. Atán átballagtunk a vodkalepárló csarnokba. Én ugyan minden évben meglátogatom a sörgyárat de minden évben kézzelfogható a fejlődés, a kicsi de biztos lépésekkel való haladás. Az utóbbi évben a márkaarculat kialakítása kapta a legnagyobb hangsúlyt. Írnék néhány szót a dizájnról. Elmúlt már az az idő mikor a söröscimkéhez lefényképezték a marhacsorda vezérbikáját és azzal a skót highlander jószággal adták el a sört. A vodkához ennél több kell. Neves dizájncéget bíztak meg a vodkásüveg megtervezésével. Kiváló munkát végeztek. Egy üres vodkásüveget kézbe véve a legelső meglepetés a súlya. Két centi vastag tömör üveg az alja és a falvastagság sem elhanyagolható. A súlynak önmagában is üzenete van. A teli vodkásüveg azt sugallja hogy igen, van benne anyag, hogy igen nem semmiért fizetsz. Olyan ez mint mikor az autótervezők a páncélszekrény ajtajának tompa puffanásához hangolják az autók ajtajának hangját. Az a biztonságot sugallja, azt hogy egy páncélszekrényszerű súlyos tárgy vesz körül és ez biztonságot ad. Ugyanazt az üzenetet közvetíti mint a vodkásüveg, hogy a pénzedért kapsz valamit. A vodkásüveg ék alakúan szűkül lefelé. A tartalom elfogyasztásától kicsit bizonytalan kézbe is biztonságosan beékelődik nehezen csúszik lefelé. A kupak zárórésze nyersgumi, az üvegen kívüli rész tömörfém a céget jelképező kosfej domborítással.. Ahogy pillantásunk lefelé halad  az üvegbe öntött Ramsbury felirat alatt egy remekbeszabott dombornyomott címke tűnik fel. Sötétkék háttérben ezüst domborítással hirdeti hogy ez egy Ramsbury Vodka. Lejjebb haladva egy kerek arany matricát látunk. Ez kérem szépen az Alkoholbogarak Világtalálkozójának a San Francisco-i alkoholverseny első helyét elhozó Ramsbury Vodka aranyérem emblémája. A minőség aranyérme. Végül legalul is van egy információs címke. Rajta van a lepárló címe, a búza termesztésének GPS koordinátái és a búzatábla neve, a búza fajtája valamint a vetés- aratás-lepárlás dátuma. Gondoljunk bele. Két éve üzemel a lepárló. Ezalatt a márkaarculat felépítve, a dizájn kitalálva, a legrangosabb aranyérem elnyerve. Ez a Tibigyerek tud valamit… (63-72)

„Én még nem jártam sörfőzdében, annyit tudok, hogy van a maláta meg a komló, abból valahogy sör lesz, aztán azt jól megiszom. Hát most láthattam, hogy is megy a móka, megkóstolhattam a különféle pörkölésű malátákat, sőt, még a komlót is, túravezetőnk pedig csapolt nekünk a legfrissebb sörökből egy-egy nyeletet, amit nagy örömmel, bár kicsit megfagyva kortyolgattam, bent ugyanis kb. 12 fok volt. Aztán megnéztük és megkóstoltuk az új fejlesztésüket, a díjnyertes vodkát. Összehasonlítási alapom nincs, ugyanis ilyen minőségű vodkát nem minden talponállóban kínálnak, annyit viszont mondhatok, hogy nagyon finom volt. Ennél már csak a télre készülő mézes változat lehet jobb, amibe beleszagolhattunk kicsit, hát mit mondjak... nem volt rossz. :D Egyik ámulatból a másikba estünk, olyan jól ki van találva minden: üvegek, grafikák, mintabolt... nagyon nagy élmény volt látni az egyes állomásokat a bezsákolt nyersanyagtól a palackozott, kiállított, kész termékekig. Meg eleve a rendezettség, a tisztaság kívül-belül, az egész azt a benyomást keltette, hogy jó kezekben van minden. Írhatnék még a vendéglátóinkról, de egyrészt ki tudja, mennyire szeretnek szerepelni, másrészt meg nem szép dolog a másikat kibeszélni a háta mögött - :D -, szóval legyen elég annyi, hogy örülünk, hogy személyesen is megismerhettük őket és szívből köszönjük a meghívást és a vendéglátást is! :)"(73-82)