Ass blaster

A Határátkelő blogon volt egy pályázati felhívás hogy milyen az emigránsok viszonya a hazájukhoz. Az alábbi írás az én pályázati anyagom ami már megjelent a Határátkelő blogon. Itt is helye van.

Milyen egy magyar emigráns hazához való viszonya?

Nagyon nehéz rá válaszolni. A haza fogalmát nehéz meghatározni. A szülőföld?Engem anyám szült. Miért az ember egy olyan állapotát vesszük alapnak ami egy kéthetes csipásmacskához hasonlatos? Miért nem a tudtára ébredés helyeként határozzuk meg a hazát? Vagy a nagykorúvá válás időszakát is lehetne kiindulópontnak venni. Az én fiam hat évet élt Magyarországon. A tudatára ébredés korszaka mindenképpen Angliához kötődik. Ha ő itt fogja leélni az életét miért is kéne a szülőföldjét hazájának tekinteni?                                         Petúniákkal

A haza egy mítosz. Egy fogalom ami lelkiismeretfurdalást ébreszt. Amiért őseink a vérüket ontották amiről számtalan vers és monda szól. Most nagyon demagóg leszek de megemlíteném azt az érdekességet hogy akiket a legnagyobb hazafiaknak tartunk azok többsége ágyban párnák között halt meg. Akiket pedig a vágóhídra küldtek a haza nevében azokról kevés szó esik. A haza egy behatárolt földdarab. Na és ha megszűnnek a határok? A texasi farmernak Texas a hazája vagy az USA? Ha átírják a határokat? Vannak akiknek Jugoszlávia a hazája? Vagy Csehszlovákia? Megannyi kérdés. Jelenleg jobban ismerem Londont mint Kaposvárt. Mégis Kaposvárt a hazám részeként kell tekintenem mert Magyarországon van. Semmit nem tudok Kaposvárról mégis adott esetben az életemet kéne áldozni érte. Ha a misztikumot, a „nem térkép e táj” pátoszt lefejtjük a haza fogalmáról akkor mi marad? A közös nyelv? Ennek alapján az Íreknek a hazája  Anglia is mert angolul beszélnek? Egy Ír a legnagyobb sértésnek venné a feltételezést is.

A fent leírtak volt a materiális Diggeres kötözködős-kételkedő változata a haza fogalmának.

Mi a haza?

A haza az amit a hazánknak hiszünk. A haza az emlékeink. Független attól hogy hol születtünk, hol eszméltünk, hol lettünk nagykorúak. A haza az hogy amikor nézünk ki az ereszkedő gép ablakán és valami jó érzés fog el.                                         Budapest felett

Amikor ülünk az autóban és csak nézünk kifelé az ablakon szótlanul. Olvassuk a reklámtáblákat nézzük az ismerős utcákat, épületeket, sajnálkozunk hogy már megint lebontottak valamit ami hozzánk tartozott ami az életünk  része volt. Érezzük hogy otthon vagyunk, az emlékeink ide kötnek. Nem a Túró Rudi meg az abált szalonna hiányzik. Régen rossz ha valaki a haza fogalmát ilyenekhez köti. A családdal, barátokkal találkozni, a „fél szavakból értjük egymást” hangulatot átélni, az emlékeket felidézni, abba a lakásba belépni amit sajátkezűleg építettem.                   Minden gerendát minden deszkát én gyalultam

  Minden gyümölcsfára amit magam ültettem rácsodálkozni hogy mekkorát nőtt. Leülni a konyhaasztalhoz és csak nézni kifelé a fejünkből. Érezni hogy HAZA jöttünk. Minden ismerős és mégis más. Az idő nem áll meg.                     Amiből lekvárt lehet főzni abból pálinkát is...

                             Minden kertibútort én készítettem

                                               Árnyékos lugas

Ideális esetben a haza egy születéstől holtig tartó életteret jelent. Magyarország képes megadni ezt az életteret. Minden adottsága megvan hozzá.

Az életminőséget nem képes megadni. Ugyanis az életminőséget nem a haza adja. Nem Magyarország adja. Az életminőséget a benne élő emberek teremtik meg maguknak. Vagy nem.

Na olyankor van az hogy sokan azt mondják, egy életem van azt nem akarom kínlódva leélni. Nem akarom hogy a munkám értékét politikai percemberek sáskamódra habzsolják fel.             A kockakövek az Osztyapenkó szobor előkertjéből származnak

Az emigránsok ha Magyarországról beszélnek, ha Magyarországot szidják akkor nem a földet, a hazát szidják hanem az ott kialakult helyzetet. Az egyén szempontjából teljesen mellékes hogy kik tették ezt Magyarországgal, hogy kik a felelősök. Az egyén a saját sorsáért felelős. Azért az egyszeri és megismételhetetlen sorsért ami megadatott neki. Nem tehet semmit hát továbbáll. Nem elfogyott a legelő hanem  elvitték a szénát a lova elől. Elmegy oda ahol a lekaszált fű nagyobb részét meghagyják a lovának.

Amit fentebb megfogalmaztam a haza definíciójaként azok mind szép és jó dolgok de a ló azoktól még gebe marad.

Az emigráns magyar az dolgozni akar és látni a munkája eredményét. Márpedig a többség látja. A többség elégedett. Az elégedettség egy kellemes állapot.

Mi van azokkal akik nem tudnak gyökeret ereszteni külföldön? Hazamennek és a hazára hivatkoznak. Hogy „itt születtem, ez a hazám” meg  „ez őseim földje” meg „leküzdhetetlen honvágyam volt”. Máris pozitívan jött ki a történetből és majdnem hős lett.  A haza megvéd, oltalmaz, ápol és eltakar.             Nagyapámé volt ez a Dreher söröshordó. Most madáritató.                                              Érik a császárkörte

Negyvenhét évesen jöttem ki. Kenyerem javát ott ettem meg. Emlékeim legnagyobb része odaköt.

Egy országváltás egy átlagember életében hatalmas törés. Senki se gondolja hogy könnyű megtenni.

Volt egy pártfogoltam akivel kiköltözése utolsó napjaiban emailt váltottam. Azt mondta hogy mindent elintézett mindenre felkészült de napok óta sír. Azt válaszoltam neki hogy majd öt év múlva mikor az mondják neki hogy neked könnyű ott kint akkor gondoljon ezekre a napokra.

Mikor el kell indulni a bizonytalanba. Az ismeretlenbe. Hátrahagyni az emlékeket. A HAZÁT.

Ne gondolja senki hogy nem tudtam volna elképzelni az életemet a magam által épített otthonban. Mindent megteremtettem a kényelmes élethez. Munka után kiültem a kertbe a lugas alá és csak néztem a körülöttem zajló életet. Ahogy a cinegék hordták az eleséget fiókáiknak az odúkba, ahogy a madáritatóra feketerigók jártak inni ahogy az emberek mentek az utcán, a pirosló cseresznyéket a fán, a virágzó petúniákat.                        Fából készült madárodú bambuszlevelekkel borítva.

                            Cserép dréncsőből készült madárodú

                                           A kert egyik állandó lakója.

               A petúnia mögött madárodú és madáretető egyben.

Hiányzik mindez? Mondhatnám hogy igen. Hasonló dolgokat látok itt a Golders Hill parkban. Ha maradok akkor mindazt a szépet nem láttam volna amit itt.

Akkor ez az új hazám? Határozottan nem. Ez egy jobb életminőséget adó élettér. Ez az élettér nyugalmat és elégedettséget ad. Biztonságot és kiszámíthatóságot. Hazát majd a fiamnak ad. Aztán majd ő is eldönti egyszer hogy jut e elegendő széna a lovának vagy továbbáll a HAZÁJÁBÓL az élhető élettér felé.                           A Trófea étteremben

Köszönöm hogy elolvastátok.

Most pedig egy nagyon sok képpel illusztrált poszt következik a charity és carboots mániánkról. Mi is ez? a charity boltok jótékonysági üzletek. Általában valamelyik kórházat, iskolát, fogyatékos intézményt  támogatják a bevétellel. Bárki odaviheti bármilyen megunt vagy feleslegessé vált holmiját. A bolt ingyen átveszi és valóban baráti áron eladja majd a költségek levonása után a maradékot a támogatott intézménynek adja. Ezekben a boltokban a boltvezető az aki fizetést kap a többi segítő önkéntes, vagyis ingyen dolgozik. Azért őnekik is akad valami mert ők válogatják át a holmit és sok minden ki se kerül a polcokra. Néha igazi nagy fogás is beesik mert nem mindenki tudja mit ad be. A charityk fő profilja a ruha és valamelyik sarokban van egy polc a porcelánoknak valamint minden egyéb használati tárgynak. Van ahol bútorokat is árulnak.Egy jó állapotban lévő bőrfotelt 30-50 fontért meg lehet venni.

Nehéz témáról próbálok most írni.  A vallás, a hit és az ateizmus egymáshoz való viszonyáról.

Azért gondoltam hogy erről írni kell mert az utóbbi időben sokszor találkoztam vallásos emberek tudományosan alátámasztott kigúnyolásával.  Amit ezzel kapcsolatban leírok az az én véleményem minden tudományos  hivatkozás nélkül. A vallás és a hit olyan, rovar-bogár  kapcsolatban van egymással. Minden vallásos ember hívő de nem minden hívő vallásos. A hit ered a legrégebbről. Nem mondom hogy Istenhit hiszen számtalan formája lehet egy képzeletbeli lénynek. Mikor az ősember kinézett a barlangjából és látta a villámlást, égzengést, vagy a napfogyatkozást akkor természetes hogy tudományos magyarázat híján valami képzeletbeli felsőbbrendű lényhez kötötte ezeket. Ő már akkor hitt. Már hívő volt. Gyakorlatilag az emberré válás kezdetétől a mai tanult emberig folyamatos a hit. Mindenkinek van hite. A Kalahári sivatag busmanjától kezdve az Amazonas esőerdejében élő jivaro indiánokon át a ma élő orvosig atomfizikusig mindenkinek van hite. A kommunizmus csak az istenhitet próbálta kiölni az emberekből de ott a helyét átvette az eszmében való hit.

Úgy tervezem hogy a következő posztom egy komoly téma komoly tárgyalása lesz. Mivel az utóbbi posztok is elég komolyak voltak ezért most egy könnyedebb írás következik. Nem humoros történetek, inkább csak sztorik amik megestek velem. Történetek munkáról gyerekkorról hobbiról emberekről.

Újpesten a Meder utcában dolgoztunk. Én egy hatalmas földből összetúrt domb tövében álltam a géppel és vártam hogy jöjjön egy teherautó ami hordta el a földet. Mellettem nem pár méterre egy kis fa állt amin verébhad rajcsúrozott. Egyszercsak a mögöttem levő domb takarásából mint a villám közéjük vágott egy karvaly. kiragadott egy verebet és a gép mellett landoltak a földön tőlem néhány méterre. A ragadózó a vadászat megerőltetésétől kifulladva tátott csőrrel pihegett, a veréb a karmai között még mozdult néhány utolsót. A karvaly nem tudta mit csináljon. Látta hogy valami nincs rendben de nem mozdultam. Ő sem, így egymást néztük vagy öt percen keresztül. Olyan közel volt hogy minden tollát meg lehetett számolni. Csodálatos teremtése a természetnek. Egy eleven gyilkológép az alacsonyröptű solymászat kedvelt madara. Idős példány mert teljes tollazata erre utalt. Ahogy nyitott csőrrel kapkodta a levegőt a szárnyát félig leeresztve mintegy védve zsákmányát, nézett a szemembe az valami hihetetlen élmény volt. Aztán egyszercsak meggondolta magát és a verébbel együtt elrepült.

                                                       (a kép illusztráció)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kérem szépen a Turgenyev mostanában jól megy. Ez a poszt arról fog szólni hogy az utóbbi két évben hova jutottam munka frontján.

Ezt a témát méltatlanul mellőztem de most ígérem bepótolom. Ott hagytam abba hogy volt egy héten három egynapos melóm és utána hívtak Kilburn-be. Ez két éve volt de nem akarok most munkafolyamatokról beszélni hanem inkább a mögöttes játszmákról.

Kilburn-ban egy Galldris nevű cég alkalmazott. Az első cég amelyik nem ügynökön keresztül keresett meg hanem közvetlenül a saját HR osztályuk embere hívott fel. Hogy honnan tudták a telefonszámom azt a mai napig nem tudom. Ez nem változtatott a vállalkozói státuszomon csak kizárt egy közbenső állomást. Egy Simon nevű figurával vettem fel a kapcsolatot és 12fontos órabérért mentem dolgozni.  Mellékszál hogy Simon néhány hónap múlva kilépett a Galldristól és saját munkaközvetítő ügynökséget alapított ahonnan rendszeresen küldi a munkaajánlatait.  Ezen a munkahelyen találkoztam Garry barátommal aki Ír származású de 28éve él Londonban.  Hatalmas Ír hazafi és nagyon utálja az angolokat. Jó művezető és kiváló gépkezelő.