Ass blaster

Feriről szeretnék most írni, A Feriről. 

Ő egy intézmény volt fatornyos kisfalunkban.. Mindenkit ismert és mindenki ismerte. Mindenki szerette, soha haragosa, ellensége nem volt. Ha valaki látta akkor vagy úton volt valahova, biciklivel, mopeddel, kistraktorral, vagy beszélgetett valakivel. Gyakran lehetett még látni valakinél segíteni. Betont keverni, fát vágni, fát metszeni vagy bármi egyebet csinálni.

A világ legsegítőkészebb embere volt. Pénzt soha nem kért, ha segített önzetlenül tette. Mindenkivel jóban volt mindenkihez volt néhány jó szava. 

Legelső emlékem róla még négy éves koromból származik. Akkor jött haza az első eltávozásra a honvédségtől. Akkor még szovjet mintájú egyenruhát hordtak a katonák és Feri, bár magas ember volt, kapott egy olyan hosszú posztóköpenyt hogy a földig ért. Na apám hamar orvosolta a dolgot és a köpenyt feltéve az asztalra a legélesebb késsel azonnal levágott az aljából vagy negyven centit. Halványan emlékszem még hogy a család vasárnaponként biciklivel, testületileg meglátogatta a legalább 10 kilométerre lévő laktanyában és én is ott ültem valamelyik csomagtartón.

Egy olyan, évente ismétlődő eseményről szeretnék most írni ami gyerekkortól kezdve végigkísérte az életemet egészen odáig míg otthon laktam.

A falusi embernek a disznóvágás az év egyik legjelentősebb eseménye. Széplelkű apácaneveldei kiskegyedek innentől ne olvassák. A vegáknak egyenesen tiltott. Egyfajta aratás ez is, csak nem a kenyérnekvalót hanem a kenyérhezvalót takarítják be. Jelentős esemény ez, általában telente családonként 1-3 disznóvágás volt a jellemző. Pláne még a fagyasztókorszak előtt.

Mi a disznóvágás első lépése? Megvenni a malacot.

Itt időzzünk el egy kicsit. Az én apám az úri nevén Állatvásártéren, magunk között a malacpiacon vett kismalacokat. Általában februárban szólt hogy lemegy körülnézni. Ez a körülnézés ritkán sikerült csak körülnézésnek mert szinte biztos volt hogy nem tudott ellenállni 2-3 sügének és megvette őket. Ez is egy tudomány, ehhez is érteni kell. Tudnivaló hogy a mangalica korszak után jött el a húsdisznók korszaka. A húsdisznóknál viszont tudni kell hogy melyik fajtákat melyik fajtával lehet keresztezni mert különben versenyagár lesz az utód. A gyakorlatban ez úgy működik hogy ha valakinek van anyakocája és ugymond be akarja rakatni akkor két lehetőség van. Az egyik hogy kihívja az inszeminátort aki ránézvén az anyakocára tudja hogy melyik kan spermáját kell elővenni és megtermékenyíteni vele a kocát. Az utódok garantáltan kiváló húsdisznók lesznek. 

Ez a poszt az előző kiegészítése.
Néhány gondolat még eszembe jutott a hozzászólásokból.
Sokszor hallottam már hogy "könnyű neked mert a hobbid a szakmád."
Valóban így van de elemezzük egy kicsit ezt az állítást.Az nem úgy van hogy megszületik egy gyerek és a Jóisten ránéz aztán azt mondja"ennek a gyereknek a hobbija lesz a szakmája".Egész gyerekkorom homlokegyenest más érdeklődési körben telt mint a műszaki tudományok. Világéletemben erdésznek készültem de hülye voltam tanulni ezért csak egy traktoros iskolára telt. Ott viszont olyan homlokegyenesen más érdeklődési körű közegbe kerültem hogy fiatal lévén viszonylag könnyen váltottam. 

Imádom a szakmámat, élvezem minden pillanatát. Ez az életem, ebben élek ezzel keresem a kenyerem.
Sokan mondják hogy amit csinálnak az hivatás. Biztos igazuk van, ha úgy élik meg.
Én soha nem tudtam a szakmámra hivatásként tekinteni. A hivatás szónak, a hivatástudatnak súlya van.
Valahogy nem tudom beleképzelni magam. Ha jellemezni próbálnám a viszonyomat a szakmámhoz akkor inkább azt mondanám, játék. Mint amikor egy gyerek álmodik arról hogy mozdonyvezető lesz, hogy kukásautó sofőr lesz aztán valóra válik az álma és egész életét végigjátsza.
Ki nem akart még kipróbálni egy munkagépet? Szerintem mindenki beleülne egyszer és megpróbálná kezelni.
Mikor még Budapesten dolgoztam és a munkaterületek nem voltak olyan hermetikusan elzárva mint itt, sok a gyerekét utcán legeltető anyuka jött közelebb és a gyerekkel együtt nézték mit csinálok. Néha feltettem a fülkébe a gyereket és elmutogattam mi mit működtet.

Megint egy kényes témát veszek elő. A eutanáziáról gondolkodom. Tudom az már régen rossz ha én gondolkodom de azért most megpróbálom összeszedni magam.
Elöljáróban hogy mégse legyen olyan komoly a hangulat egy viccel indítanék:

"Tegnap este a feleségem és én a szalonban ültünk és az élet dolgairól beszélgettünk. Beszéltünk az élet és a halál dolgairól is. Azt mondtam neki. „Soha ne engedd meg, hogy vegetatív állapotban éljek, gépektől és üvegekben lévő folyadékoktól való függésben .....ha ilyen állapotban látsz, húzd ki az engem életben tartó berendezéseket az áramforrásból, mert akkor inkább szeretnék meghalni”
Akkor... Ő felállt olyan arccal, ami mély csodálatot tükrözött… és a dög
kihúzta a televíziót, a számítógépet, a playstation-t a konnektorból, kikapcsolta az i-podot és a mobilt…...és elvette a sörömet!!!
......majdnem meghaltam !!!"