Imádom a szakmámat, élvezem minden pillanatát. Ez az életem, ebben élek ezzel keresem a kenyerem.
Sokan mondják hogy amit csinálnak az hivatás. Biztos igazuk van, ha úgy élik meg.
Én soha nem tudtam a szakmámra hivatásként tekinteni. A hivatás szónak, a hivatástudatnak súlya van.
Valahogy nem tudom beleképzelni magam. Ha jellemezni próbálnám a viszonyomat a szakmámhoz akkor inkább azt mondanám, játék. Mint amikor egy gyerek álmodik arról hogy mozdonyvezető lesz, hogy kukásautó sofőr lesz aztán valóra válik az álma és egész életét végigjátsza.
Ki nem akart még kipróbálni egy munkagépet? Szerintem mindenki beleülne egyszer és megpróbálná kezelni.
Mikor még Budapesten dolgoztam és a munkaterületek nem voltak olyan hermetikusan elzárva mint itt, sok a gyerekét utcán legeltető anyuka jött közelebb és a gyerekkel együtt nézték mit csinálok. Néha feltettem a fülkébe a gyereket és elmutogattam mi mit működtet.

Miért szeretem a szakmám és miért tekintem játéknak?
Én mikor dolgozok akkor nincs olyan hogy gép és kezelő. Ez a kettő egy egység lesz. A gép én vagyok. Nem a gép nyúl oda a kanállal kivenni a földet hanem én a kezemmel. Érzek minden kavicsot minden gyökérdarabot, az ujjaim idegvégződései ott vannak a kanálkörmök hegyében. Ha néha kitörik egy köröm akkor idönként meg kell mozgatnom az ujjamat mert olyan érzés mintha hiányozna.
Brutális dolgokat lehet megtenni egy munkagéppel. A Youtube-on rengeteg ilyen filmet látni.
Milyen érzés kezelni egy ilyen gépet?
Konkrétan és közvetlenül érezni hogy az erő velem van. Viszont a legdurvább üsd-vágd munkától a tűbe befűzöm a cérnát munkáig ugyanazt a gépet kell használni. Hihetetlenül jó érzés.Harminckét év alatt még nem untam meg. 

A gép kezlése pontosan olyan mint egy hangszer kezelése. A zongoristának a kotta mondja meg mit játszon, nekem meg a tervrajz. Minden munka más, mint ahogy egy zenekar tagjának is más minden karmester.
Ha valaki megkérdezné megyik kar mit működtet, akkor gondolkodnom kéne mielőtt válaszolok. Mikor ráteszem a kezemet a karokra az olyan mint mikor a konnektorba bedugják a dugvillát. Megvan a kapcsolat de az agyam nem a karokra gondol hanem a feladatra, és a kanál mozgását látom olyannak mint a hegedűs a kottáján a hangjegyek egymásutánját.
Munka közben hallom a motor terhelésváltásait a hangjából, hallom a hidraulikaszelepek sziszegését érzem a hossz és keresztirányú mozgásokat. Van mikor nem látom a kanál mozgását mert olyan mélyen és közel dolgozok magamhoz hogy az árok széle eltakarja. Olyankor a mutogató emberre kell hagyatkozni és őt nézni mit mutat.
Dolgoztam itt 1,5 tonnás géptől 35 tonnásig. bármilyen furcsa az igazi szakmai tudást a 10 tonna alatti gépek kezelése igényli. A nagygépeket általában terepmunkára használják, és hát abban sok kihívás nincs hogy "ott van 20ezer köbméter föld aztán rakjad mint bolond a lisztet".
A kisgépek végzik az igazán precíz, nagyon odafigyelős munkákat. Amikor már le van fektetve a víz-gáz-elektromos kábel-telefon-szennyvíz-esővíz hálózatból jónéhány és már a saját magunk által lefektetett közműveket kell kerülgetni.
Én ezt a munkát élvezem a legjobban. A sarokból kiharapni a pókot. Úgy kiszedni a kábel és csőrengetegből a földet hogy lapáttal ne kelljen hozzányúlni. Na EZ a szakma.
Amikor meg megcsinálom akkor utána bezsebelni a "good job" "good driver" "best driver" gratulációkat.
Minden irányban jelentős kiterjedésem miatt általában Big John-nak szólítanak. Vagy "Mr Let Me" (majd én, engedd nekem) vagyok. Ugyanis ezt a let me-t hallják tőlem legtöbbször.
Mielőtt idejöttem Budapest egyik legnagyobb közműszolgáltatójánál dolgoztam a hibajavításban.
Ennek az a sajátossága hogy úgy kell feltárni a sérülés környékét hogy nincs információnk, nincs rajzunk másegyéb közművekről. Ha megérzem jó ha nem érzem akkor eltépem. Ott meg lehet tanulni a szakmát.
Ott kiderül hogy valakinek milyen érzéke van hozzá. Hogy a zenész hasonlatnál maradjak ott kiderül hogy valaki megmaradt kocsmai zenésznek vagy Paganíni lett belőle.
Érdekes adalék hogy a Budapesti közműszolgáltatók nem cserélnek adatot egymással. Egy csatorna törésnél a javítást irányító embernek semmilyen információja nincs hogy hol mennek a Gázművek csövei vagy az elektromos kábelek. Csak a saját hálózatát ismeri, és senkinek nem jutott még eszébe hogy ki kéne ezeket cserélni egymás között mert akkor nagyságrendekkel kevesebb közműrongálás történne.
Világ életemben arra törekedtem hogy én legyek a legjobb. Természetesen nem én vagyok a legjobb, láttam nálam jobbakat is. Viszont mindig erre törekedtem. A jó gépkezelő az úgy szolgálja ki a kubikosokat mint a jó pincér a vendégeit. Csak akkor avatkozik be mikor tudja hogy segíthet. Ha azt látom hogy egy fél kanál földet ki tudok venni azt nem engedem hogy lapáttal dobják ki. Sokfelé dolgozok sokféle emberrel. Az első fél nap együtt dolgozás után minden kubikos feltétel nélkül elhitte nekem hogy már egy morzsányit sem tudok kiszedni, övék a terep.
Felteszek néhány képet ami mutatja a szakma szépségeit.